Musorujsag
Élő Eredmények
×

Európa legszűkebb élmezőnyében a már külföldről is támogatott kilencéves magyar asztalitenisz-tehetség

Európa legszűkebb élmezőnyében a már külföldről is támogatott kilencéves magyar asztalitenisz-tehetség

m4sport.hu | Pollák Márton
Bár asztaliteniszes családba született, Fazekas Lizettnek senki nem tuszkolt pingpongütőt a kezébe, még óvodás volt, mikor önszántából megragadta. Akkor még csak édesapját, a korábbi magyar válogatott Fazekas Pétert és a közvetlen környezetét nyűgözte le ütő- és labdaérzékével, mára viszont a sportág berkein belül szinte mindenki ismeri a nevét és külföldön is elismerik a korosztályát messze meghaladó tudását. A kislány édesapja, a jelenleg a Magyar Asztalitenisz Szövetség fejlesztési igazgatójaként dolgozó Fazekas Péter az m4sport.hu-nak beszélt a kezdetekről, Lizett edzésmunkájáról és fejlődéséről, hazai és nemzetközi eredményeiről, illetve kitért a magyar asztalitenisz nem túl fényes helyzetére is.

 

Fazekas Lizett 9 évesen az U11-es “Arany fokozatú” Országos ranglistaverseny első helyén  (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Sok sportágban tűnnek fel magyar tehetségek, akiknek eredményei így vagy úgy eljutnak az emberekhez, ám a most kilencéves Fazekas Lizettről pingpongos berkeken kívül egyelőre csak kevesen hallottak. Pedig Európa egyik legnagyobb asztalitenisz-reménységére már külföldön is felfigyeltek, mi több, támogatják.

Édesapja révén természetesen kiváltságos helyzetben van, de a tehetsége és szorgalma megkérdőjelezhetetlen, eredményei pedig önmagukért beszélnek.

A High Life SE kis versenyzője mindössze kilencévesen, magabiztos játékkal lett U11-es magyar bajnok – leírva nem igen tartják számon, de ilyen korú U11-es bajnokról nem tud a szakma Magyarországon.

Fazekas Lizett az Euro Mini Champsen bizonyította, a szűk európai élmezőnyhöz tartozik (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Ami pedig ennél is nagyobb siker, az az augusztusi, Franciaországban megrendezett Euro Mini Champsen elért kiemelkedő eredménye.

Ez volt az első olyan nemzetközi verseny, amely nem hivatalosan az U11-es és U13-as korosztály Európa-bajnokságaként lett kiírva, amelyen több mint húsz ország 400 versenyzője indult. Lizett az U11-es mezőnyben 70 versenyző közül a 11. helyen zárt. Csak összehasonlításképpen: nála egyetlen fiatalabb gyerek szerepelt a tornán, egy nyolcéves svájci lány, aki 41. lett, az a néhány kilencéves pedig, aki szintén U11-ben indult, kivétel nélkül a legjobb 50-en kívül végzett.

Lizettnek öt kemény meccset kellett nyernie ahhoz, hogy feljusson a 32-es főtáblára, ahol még erősebb ellenfelek várták: legnagyobb győzelmét a verseny 2. kiemeltje, a franciák U11-es bajnoka ellen aratta, akit 3:1-re vert – a versenyen a 6. és a 10. kiemeltet is legyőzte, összességében pedig elmondható, a top 20-ból öten is elvéreztek ellene.

A Fazekas Lizett (U9) – Lisa Zhao (U10) mérkőzés részletei:

Sikerei és a közösségi médiában látható videói felkeltették az érdeklődésünket, így felvettük a kapcsolatot édesapjával, hogy személyesen is találkozhassunk a tehetséges kislánnyal.

A számára hazai terepnek számító High Life SE-ben picit megszeppenten nyújtott kezet a bemutatkozáskor, de rögvest oldódott, mikor felkértem játékra.

„Apa, tud játszani a bácsi?” – érdeklődött félszegen a papájánál érezhetően abból a célból, mennyire gyötörhet meg már az elején. A magam részéről elmondhatom, bár asztalitenisz-ütőt zömében csak nyaralások alkalmakor fogok a kezembe, ha belemelegedem, amatőr szinten egész jól elmocorgok az asztal mögött. Jelen esetben viszont inkább gyors túlmelegedésről beszélhettünk, lévén alaposan meg lettem mozgatva. Pötyögés után jöttek a pazar szervák, jól helyezett, gyors labdák, úgyhogy élmény ide vagy oda, gyorsan a beszélgetésre tereltem a szót és kiderült, Lizett még az asztaliteniszben sokat látott apukáját is meglepte a kezdéskor.

A kezdetek

„Nyaranta gyerekeknek csinálok pingpongos edzőtáborokat és előfordult, hogy magammal vittem a gyerekeimet is. Egy ilyen alkalmával az egyik edzőpartner srác azzal jött oda hozzám, nézzem meg, az akkor öt és fél éves kislányom milyen ügyesen ütöget a szomszéd teremben. Amit láttam, nagyon meglepett: Lizi addig nem fogott ütőt a kezében, ennek ellenére első próbálkozásai egyikére, egy zsámolyon állva 15-20-szor átütötte a labdát fonákkal. Persze a kezére voltak téve, de ettől még igen nagy dolog, mert abban a korban sokszor el sem találják azt a pici labdát. Lehet más látott már ilyet, de én ilyen korú gyereknél addig soha. Szóval lehetett látni, jó érzéke van hozzá.”

Fazekas Péter aztán azzal szerzett örömet kislányának, hogy otthonra vett egy pingpong-asztalt, felállította a nappaliban és attól kezdve napi szinten játszanak, edzenek.

„Az asztalitenisz különösen olyan sport, hogy a mozdulatokat rengetegszer kell ismételni, hogy kialakuljanak az automatizmusok” – így az édesapa, aki tudatosan építi kislányát, az edzéseit és a versenyeztetését is ő intézi.

Felnőtt edzőpartnerekkel a profi karrierért

Fazekas Lizett naponta két-három órát edz az iskola után (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Lizett délelőtt természetesen iskolában van, a kiemelkedő teljesítményhez azonban rengeteg foglalkozásra van szükség, így általában heti hét-nyolc alkalommal tréningezik délutánonként és hétvégente, majd mikor hét körül hazaér, várja a tanulás, kilenckor pedig az ágy.

„Néha fárasztó, de nem érzem tehernek. Játék a számomra” – osztotta meg velünk Lizett, aki nem akármilyen edzőpartnerekkel készül leendő profi karrierjére (mert hogy nem titkolja, örülne, ha felnőttként ebből élhetne).

„Vagy velem, vagy idősebb partnerekkel játszik” – meséli apukája. „Most már kiépült köré egy csapat, van stabilan két-három felnőtt, korábbi válogatott edzőpartnerek. Megvan, hogy közülük egy hét adott napjain kivel és mikor játszik. Emellett van egy olyan nap is, amikor elmegyünk a Statisztika nevű klubba, ahol a különféle korosztályokból a legtöbb lányválogatott játszik, és a válogatott edzőjével meg van beszélve, hogy Lizi becsatlakozik az edzésbe. A saját korosztályával nem tud játszani, mert kilencévesek klubszinten is alig akadnak, arról nem is beszélve, hogy ilyen szinten legyenek. Ebből kifolyólag három, vagy akár hat évvel idősebbekkel játszik, és tudásának köszönhetően partnernek is tekintik.”

Felnőttek közt sem jön zavarba:

Nem csoda, hiszen Lizett ebben az évben már a serdülők közt is megmérettetett, az U15-ös mezőnyben a legjobb 32 közé jutott. Saját korosztályában toronymagasan vezeti az U11-es ranglistát – ettől a korosztálytól kezdve rendeznek Magyarországon rendszeres országos ranglistaversenyeket –, a 13 évesek közt pedig tizedik.

Eredményeit édesapja kitartó munkája mellett több készség és képesség szerencsés együttállásának köszönheti.

„Hogy valaki ügyes, jó a labdaérzéke, az csak egy abból a sok mindenből, ami később valakit profi játékossá tehet. A kitartás, a szorgalom, a terhelhetőség, a gyorsaság és a mentális képességek mind szükségesek. Az eddigi tapasztalatok és visszajelzések alapján Lizinél ez mind egész jól összeállt. Ami nagyon fontos gyerekeknél, az a koncentráció, hogy nem kezd el tíz perc után énekelgetni és táncolni, hanem le tud nyomni két-három óra edzést egyben, ami idősebb korban is megterhelő. Persze van, amikor lankad a figyelme, így több kezd lenni a hiba. Olyankor vagy inspirálom, vagy ha látom, hogy nagyon nem tud átlendülni a holtponton, kitalálok olyan feladatokat, amik nem igényelnek komolyabb figyelmet. Ilyenkor általában csak egy-egy elemet gyakorlunk.”

Már külföldről is támogatják

Fazekas Lizett a Compass böblingeni edzőtáborában (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Hogy Fazekas Lizett nemcsak Magyarországon, hanem Európában is szupertehetségnek számít, azt az Euro Mini Champsen elért eredményei mellett az is alátámasztja, hogy támogatja a számos európai toptehetséget felvonultató német alapítvány, a Compass, közreműködésükkel a németek korosztályos legjobbjaival edzhetett Böblingenben.

Az európai utánpótlás felkarolásával foglalkozó, hat éve működő Compass – melynek 2021 novembere óta a korábbi asztalitenisz-válogatott, Zwickl Dániel az ügyvezető igazgatója – egy szakértőgárda segítségével körülbelül húsz német, svéd és francia tehetség fejlődését segíti, de más európai országok tehetségeit is bevonják a közös projektbe.

Lizett többek közt játszott a németek U13-as világranglista-vezetőjével, Josephina Neumannal, a 16 éves U21-es Európa-bajnok Annett Kaufmannal, a német U15-ös fiú országos bajnokságon negyeddöntős Mahmoud El Ibrahimmal és az U15-ös korosztályban Németországban a top10-be tartozó Fatme El Haj Ibrahimmal is. A foglalkozásokat Annett Kaufmann edzője, Evelyn Simon tartotta, aki Lizett fejlődését is folyamatosan monitorozza.

„Vannak gyorsító edzései. Megtanítható játék közben a kellő lábtechnika, amivel oda lehet érni a gyors, helyezett labdákra, de emellett külön edzésekkel, sasszékkal is fejleszthető a gyorsaság. A Compassnak van egy német kondiedzője, akivel már egy hónapja együtt dolgozik. Lizi különböző feladatokat kap, amiket napról napra el kell végeznie. Ez egy tizenkét gyakorlatsorból álló komplex program, amiben a többi közt van gyorsítás, pici erősítés és nyújtás is. Heti egyszer pedig egy 45 perces online óra keretein belül Melanie Heilemann megnézi, jól végzi-e a gyakorlatokat. A Compass célja, hogy olyan topjátékosokat neveljen, mint az egyik legnagyobb tehetségük, a német Annett Hoffmann, aki 16 évesen az U19-es és U21-es Európa-bajnok. De több pingpongosuk is van, akik Lizihez hasonlóan előzik a korukat.”

Édesapja úgy látja, Lizett ezeket az edzéseket is kötelességtudóan végzi, mert már ő is érzi, szükségesek a fejlődéséhez. Illetve meg is kell felelni a Compass elvárásainak – látni szeretnék, hogy az adott fiatal játékos hogyan dolgozik, fejlődik.

Fazekas Lizett az Asztalitenisz Világfesztiválon egy német és egy román U13-as lánnyal is remek mérkőzéseket vívott.

Első nemzetközi tornáján hibátlan teljesítménnyel, szettveszteség nélkül nyerte meg az U11-es bajnoki címet, majd az U13-as korosztályban is a legjobb 4 közé jutott az Asztalitenisz Világfesztiválon.

Egyedül szóba sem jöhet egy külföldi akadémia

A nyerő páros (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Látva, kiket támogat a Compass, adódott a kérdés, Fazekas Péter szülőként fel van-e készülve rá, hogy elengedje Lizett kezét, ha esetleg egy külföldi akadémia hívná.

„Németországban, Franciaországban és Ausztriában is vannak akadémiák, melyeken minőségi utánpótlásnevelés zajlik. Ezekről a helyekről 13-14 éves korában akár jöhet is ajánlat, de olyan helyre nem engedném el, ahol nem lehetek ott. Azért nem, mert jelenleg nem tudnának neki többet és jobbat nyújtani. Lizinek olyan edzőpartneri garnitúrája van, amivel nem tudnának versenyezni. A másik, hogy bárhova kimegy, sehol nem fognak rá úgy tekinteni, hogy a sajátjuk. Tehát lehet, hogy idővel kiváló edzőpartnerei lennének, de itthon én rá építem az edzéseket, ami neki egyértelműen jó, sőt a legjobb fejlődést biztosítja számára” – vallja az édesapa, aki azt is elmondta, ma már csak komoly támogatással válhat valakiből profi.”

„Azok a gyerekek, akik Európa élmezőnyéhez tartoznak, nem kizárólag klubokból kerülnek ki, kivétel nélkül van valami pingpongos családi hátterük, és/vagy Lizihez hasonlóan folyamatosan minőségi edzőpartnereket kapnak. Hogy egy gyerek minden egyéb támogatás nélkül, csak a klubja segítségével, korabeli partnerek közt tényezővé váljon Európában, az esélytelen. Az a rendszer, ami régen működött itthon a BVSC-ben és a Spartacusban és más nagyobb egyesületekben, hogy zsákszám nevelték ki a gyerekeket, akikből világklasszisok lettek, már nyugaton sem létezik. Ha megnézzük az európai világranglistát, minden jegyzett topversenyző mögött ott a szülő.”

Megnyerni és megtartani is nehéz a gyerekeket az asztaliteniszben

„Ázsiában már 3-4 évesen elkezdik a játékot. Japánban például van U7-es válogatott. Apropó Japán: az Euro Mini Champs-en volt egy versenyzőjük, egy 11 éves fiú, Soma Ono, aki úgy lett az U13-as mezőny bajnoka, hogy összesen két szettet vesztett. Lenyűgöző volt nézni, ahogy mozog, ahogy hozzáér a labdához, és milyen gyors. Edzője, a japán U12-es fiú válogatott trénere, Sena Kazuhiko a versenyen elmondta, Soma napi öt órát edz iskola után, hétvégén pedig napi kilenc órát játszik, nem mellesleg pedig két-három évesen kezdett asztaliteniszezni.”

A Magyar Asztalitenisz Szövetség fejlesztési igazgatója azt is elárulta, miért halt ki idehaza a régi modell.

„Az én generációmnál, 30-35 évvel ezelőtt sorban álltunk a termek előtt és kiválogatták az ügyesebbeket. Ma nincs ilyen szelekció. Nem is lehet, hiszen jó, ha annak a gyerekszámnak a negyede, ötöde letéved a pingpongtermekbe. Itthon ma már legtöbbször csak 8-10 éves korban kezdik az asztaliteniszt, pedig hatévesen lenne az optimális. Emögött az van, hogy 5-6 éves korban megjelennek a különféle csapatsportok, például az ovifoci, és elszívják a gyerekeket az asztalitenisztől, ami nem kap ilyen figyelmet. Bővült is a választható sportágak palettája, illetve egy bizonyos kortól a technika fejlődése sem feltétlenül a sportokat támogatja.”

Fazekas Péter arra is kitért, nemcsak a termekbe vonzani nehéz a gyerkőcöket, a megtartásuk is komoly kihívást jelent.

„Próbálunk a szövetségben jó programokat szervezni – ilyen a Nebuló és a Palánta program is – és már kilencéves kortól versenyeztetni a gyerekeket, de megnyerni és megtartani is rettentő nehéz őket az asztaliteniszben. Ennek az az egyszerű oka, hogy a gyerekeknek sikerélmény is kell. Aki elkezd teniszezni, adott esetben három hónap után már viszik “play and stay” tornákra, ráadásul a kezdetekkor könnyebb is, hiszen nagy a pálya, nagyobb ütő és labda. Ezzel szemben a pingpongban egy frissen kezdő gyerek három hónap után szerválni sem tud rendesen. Nálunk legalább egy, de inkább másfél évnek kell eltelnie, hogy el tudd vinni a gyerkőcöt egy olyan versenyre, ahol nem verik el annyira, hogy teljesen a kedvét szegje. Eközben meg az osztálytársak a különféle sportági viadalokról érmek tömkelegével dicsekedhetnek.”

Fazekas Lizettnek megvan az esélye, hogy példakép váljon belőle (Fotó: Fazekas Péter / Facebook)

Az infrastruktúrával nem állunk rosszul, abban történt előrelépés az elmúlt években, a következő nagy feladat a sportág eladhatóvá tétele lenne.

„Ha a teniszről beszélünk, mindenkinek kapásból beugrik Roger Federer, Serena Williams, Rafael Nadal és Novak Djokovics, akik milliárdokat keresnek, itthon pedig itt van Babos Tímea vagy Fucsovics Márton, aki szintén jól meg tud élni belőle. Asztaliteniszben azonban sokkal nehezebben tudsz ilyen példát állítani a gyerekek és szüleik elé. Nálunk sajnos hiányzik egy húzónév, mint amilyen annak idején Klampár Tibor volt, vagy a nőknél Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina. És amellett, hogy valaki példakép a gyerekek szemében, még perspektívát is kell tudni nyújtani, ha a szülő megkérdezi, mi lesz a gyerekéből a rengeteg befektetett munka után, meg fog-e tudni élni belőle. És akkor erre mit mondjunk? Jelenleg a Magyarországon legmagasabb szinten játszó, top extraligás játékosok kevesebbet keresnek, mint egy multinacionális cégnél dolgozó titkárnő. Tehát majdnem mindenki dolgozni kényszerül mellette, innentől pedig félprofivá válik az egész. Mindez sajnos az edzőkre is igaz, nincs itthon egy tucat edző, aki ezt főállásban csinálná. Márpedig ha nincsenek főállású trénerek, úgy elég nehéz lesz főállású sportolókat kinevelni.”

További tartalmak