Január 9-15 között zajlik Németországban és az Egyesült Királyságban a PDC Q-School, amely a világ legnagyobb dartsszervezetének amolyan előszobája. Ezen a kvalifikációs versenyen 27 PDC Tour Cardot osztanak szét, vagyis 27 darab kétévre szóló kártyát (belépőt) lehet szerezni a sportág legszűkebb elittársaságába. A közel 1000 versenyzőt felvonultató rangos tornán – melyen olyan játékosok is indultak, mint a világbajnoki elődöntős Jelle Klaasen vagy a nagy népszerűségnek örvendő Fallon Sherrock – öt magyar dartsos, Strbik Péter, Lakatos Gergely, Balló Sándor, Vályi Attila és Jagicza Gábor indult. Hazánk képviseletében hazai sportoló még sosem szerzett kártyát a PDC mezőnyébe és az eddigieket elnézve erre idén is kevés az esély.

Azonban nem csupán az év végi világbajnokságok ideje alatt érzékelhető, hogy Magyarországon egyre nagyobb népszerűségnek örvend a mára kocsmasport múltjából teljesen kinőtt darts. Egy dolog viszont még hiányzik: a magyar érdekeltség a nagy versenyeken.

Persze, tavaly már láthattuk Ihász Veronikát a WDF-világbajnokságon és érezhető, hogy néhány év múlva valaki odaérhet a nagy lehetőség kapujába, hiszen a lelkesedés, a kitartás és a népszerűség előbb utóbb egy tehetséges játékos esetében eredményt szül majd. Ennek a régóta várt sikernek lehet az előszele az, hogy január 6-án a világ egyik legdinamikusabban fejlődő dartsügynökségre, a Mission Darts szerződtette a 17 esztendős Borbély Andrást, aki pillanatnyilag a WDF junior világranglista második helyén áll. A Pápai Holdkő Darts Club Sportegyesületében versenyző ifjú tehetség eddig a csapatversenyeket is figyelembe véve 7 magyar és 7 nemzetközi tornagyőzelemmel rendelkezik, tavaly ő nyerte a felnőtt ob-t és egyelőre vezeti a hazai junior bajnokságot is.

Nem véletlen, hogy a fiatal reménységek felkutatásában kiváló szemmel rendelkező Darryl Fitton (a Mission Darts ügynökség fejlesztési menedzsere és a játékosok mentora) felfigyelt rá és lehetőséget ajánlottak neki.

Először is gratulálok a szerződés aláírásához, nem akármilyen dolog ez a magyar darts történetében. Hogyan jött a megkeresés, miként kerültél képbe a Missionnél?

Tavaly Budapest adott otthont az ifjúsági Európa-bajnokságnak, ezen én is részt vettem. Ekkor keresett meg Darryl, felajánlotta a lehetőséget, majd tavaly novemberben már Angliában sikerült megállapodnunk, amelynek a végkifejlete most jött el a szerződtetés formájában. Kovács Tamara személyében már van egy magyar játékosa a Missionnek, ő tavaly írt alá a csapathoz.

Szakmai berkeken belül azt hallani, a Mission Darts az egyik legdinamikusabban fejlődő „csapat” és Darryl Fittonnak kifejezetten jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a fiatal tehetségeket. Igaz ez?

A Mission Darts elősorban egy sportszergyártó cég, így a szerződés értelmében komplett csomagokkal, így nyílkészlettel, táblával és egyebekkel látnak el majd a jövőben. Ha jól tudom, 13 ifi játékos van most már náluk, ami ezen a szinten kifejezetten soknak számít. Mindemellett pedig több jó felnőtt dartsosuk is van, mint Josh Rock (világranglista-36.) és 2023-as vb-n a nyolcaddöntőig jutó Alan Soutar (világranglista-32.). Jó tehát a háttér és a felszerelések is folyamatosan fejlődnek, azt gondolom, az egyik legjobb gyártó jelenleg a Mission.

Ha már megemlítetted Alan Soutar nevét, a skót játékos magyarul gratulált neked a szerződtetést bejelentő poszt alatt. Esetleg vele találkoztál már?

Vele személy szerint még nem, de azt tudom, hogy imádja Magyarországot. Tavaly a budapesti PDC European Tour-versenyen én is indultam, akkor például volt szerencsém néhány szót váltani Josh Rockkal és Martin Lukemannal. Az ifi csapatból viszont a keret nagy részével volt már szerencsém hosszasan beszélgetni a decemberi World Masters versenyen.

Alan Soutar magyar nyelven gratulált Borbély Andrásnak a szerződés aláírásához.

Menjünk vissza kicsit az időben, az életkorod szinte egybefügg a darts itthoni népszerűségének megjelenésével. Te mikor kerültél szoros kapcsolatba a sportággal, mi az első emléked?

A 2017-es világbajnokság elődöntője volt az első mérkőzés, melyet láttam. Phill Taylor és Jamie Lewis vívta egymással, rögtön beleszerettem a sportba. Bő fél évvel később, 2018 szeptemberében már klubszinten kezdtem el játszani. A 16-szoros világbajnok Taylor igazi példakép számomra, a valaha volt legnagyobb játékos. Alapvetően a mostaniak közül Daryl Gurney a kedvencem, de a mostani vb-n nagyon szurkoltam a Mission Darts játékosainak.

Akkor végsősoron kijelenthető, hogy négy-öt év alatt el lehet jutni profi szintre? Ezt több játékos esetében is láttuk már.

Igen, azt gondolom, ez egy tipikusan olyan sport, amely csak az egyénen múlik. A befektetett munkán és a szorgalmon, persze nem árt a tehetség is.

Na meg az anyagiak…

Igen, sajnos ez a darts velejárója. A felszerelés viszonylag könnyedén megfizethető, ami azonban drága, az az utazás és sok rangos verseny. Erre pedig mindenképp szükség van.

Azt gondolod akkor, hogy ez az, ami hiányzik a hazai dartsból. Az ilyesfajta lehetőségek?

Igen. Nekünk, magyar játékosoknak minél több rutint kell szereznünk, mert azzal lehet fejlődni. Erre jó lehetőség a WDF kelet európai versenyei, melyekből idén 11 lesz. Ez a dartsban a legfontosabb, hogy sok-sok nemzetközi, erős mezőnyt felvonultató tornára el tudjunk jutni és emiatt is kifejezetten jó például, hogy Budapesten is van European Tour-állomás.

Tavaly te nyerted a felnőtt bajnokságot és a most hétvégén lezajlott junior országos bajnokság első fordulója is a te győzelmeddel zárult. Meddig tervezed a párhuzamos versenyzést?

Ez az utolsó évem ifiként, mind magyar, mind WDF szinten. Jövő évtől szeretnék folyamatosan a felnőtt mezőnyben versenyezni. Szeretném kvalifikálni magam majd a 2024-es világbajnokságra, idővel pedig akár megcélozni a PDF Q-Schoolt is, de ez még többéves folyamat, mire ez reálisan megvalósulhat.

Forrás: Facebook / Borbély András

A darts egyik legfontosabb eleme a mentális rész. Tényleg ennyire fontos a fej, és te ebben hogy állsz?

Szerintem az elmúlt időszakban ebben is sokat fejlődtem. Nyilván nem mondom, hogy minden esetben ki tudom zárni a külső tényezőket, van még mit javulnom, de igyekszem. Egyébként a kérdés első felére válaszolva, igen, nagyon fontos a mentális rész, azt mondanám, hogy 50-50 a fej és a játék fontosságának aránya. Az otthoni dobálás és a verseny nem hasonlítható össze, hiszen annyi nehezítő faktor van, amit csak a rutinnal lehet minél jobban megtanulni kizárni.

Említetted a tapasztalatot és a nemzetközi versenyrutint, amely egyelőre hiányzik a magyar dartsosok nagy részében, főleg az anyagi szponzoráció miatt. Azonban az esetedben is láthatjuk, hogy ez az akadály idővel elhárulhat. Akkor reálissá válhat, hogy hazánkból is eljusson valaki a legmagasabb szintre?

Azt gondolom, tudtam az elmúlt időszakban sokat fejlődni. Nyilván nem mondom, hogy minden esetben ki tudom zárni a külső dolgokat. Igyekszem helyre tenni ezeket a dolgokat és a játék közben.  Azt gondolom, 50-50. Fej és játék, amit gyakorol. Nagyon fontos a fej része. Tulajdonképp az otthoni dobálás és a verseny nem összehasonlítható.