Kereten kívül
Közel nyolc éve próbálunk kiigazodni, mik azok a tényezők, amelyek megkülönböztetnek NB I-es csapatokat NB I-es csapatoktól. A Fradi most ebből a szempontból csak félig illik ide, a valójában az a kérdés, mi kell ahhoz, hogy hasonló anyagi lehetőségekkel, játékosállománnyal, összességében hasonló javakkal rendelkező csapatok közül egyik vagy másik kiemelkedjen?
„Több pontot kell szerezni!” – érkezik az egybites reaga, amely ugyan tényleg választ kínál a kérdésre, de csak egyszerűt, nem a helyeset. Ez az a felelet, amikor a kvízműsorban levesszük a zenét, a játékos meg kiszáll a fix összeggel, nem kockáztat tovább, belefáradt a gondolkodásba, a stúdió melegébe. De esetünkben eggyel, tán még kettővel is érdemesebb tovább görgetni a „miértláncot”, mert valljuk be, Magyarországon nem a játék minősége, hanem a fegyelmezettség, az odaadás és a váratlan lehet az aduász.
Na igen, a váratlan, a tökéletes bizonyíték. Nem kell messzire menni, ott van példának a Bognár-féle Paks, amely annyira rendszeridegen futballt játszik, hogy nem sok ellenfél sem találja az ellenszerét, vagy a Kecskemét, amely félreértette a próféciát: instant 12.-nek jósolták (jósoltuk) a szezon előtt, erre tavaszra lazán közéékelt egy kötőjelet: 1-2. A váratlan, a szokatlan pedig csupán a stílus és az eredményesség azaz a klub működésének pályára vitt lenyomata, az egésznek a kulcsa a közösség és az inspiráló közeg. Maradva ennél a két csapatnál, nem véletlen, hogy a Kecskemétnél az NB II-es feljutás oda a csapategység van kikiáltva sikerrecept-szerepre, a Duna másik oldalán meg az élvonalbeli reaktiválásának örömére kettesével büntető Böde Dániel sztorijaiban hétről-hétre tűnnek fel az újabb és újabb csapatépítők dokumentációi.
„A héten is volt egy csapatépítőnk.” (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)Nem arról van szó, hogy profi futballistákból négy oldal szalonna meg közös lézerharc hozza ki a győzelmi szériákat, egy furcsa áttétellel lehet ezt leginkább lefesteni: játékosok akkor tudnak a pályán leginkább kimozdulni a komfortzónájukból, ha a pályán kívüli környezetben pont, hogy komfortosan érzik magukat. De ez igaz edzőre, stábtagokra, vezetőkre is.
Az OTP Bank Ligában nincs annyira lehetőség kényelmeskedni, meglehetősen ritka, ha egy csapat letud egy egész szezont a kiesés gondolata nélkül is. A nyomás pedig mindenkiből mást hoz ki, rendszerint meggondolatlan, felelőtlen lépéseket, amely érdemi koncepció hiányát és persze az eredményes szerepléshez szükséges közösség kialakulását akadályozza. Az NB I-es leghátsó régiójában ugyanis (az eleve visszaesésre rendeltetett csapatokat – Kaposvár, Gyirmót, Budafok stb. – most nem idevéve) nem a játékosok minőségéről, a helyzetek hiányáról, hanem légkörről, öltözőről, cakumpakk hangulatról és közösségről szoktunk beszélni. Az elvárásoktól messze eltérő szereplés pedig bűnbakokat szül, ami egy szomorú, de természetes emberi folyamat. Nem feltétlenül arról van szó, hogy a csapat gyenge szereplésének okát egy az egyben leverik az adott játékoson vagy edzőn, de a szakembereknek folyamatosan ott a kés a nyakán, ‘jaj, márpedig mutatnom kell fölfelé valamit’, egyetlen kis impulzust, ami átbillentheti a csapat sorsát.
Az elmúlt hetekben alig telt el olyan forduló, hogy az NB I hátsó fertálya ne hagyott volna ki játékost meccskeretéből – többen még a hétközi tréningeket is a második csapattal teljesítik. Ráadásul ezek a játékosok nem kimondottan a zabolátlan fiatalok, a hullámzó akadémisták, ellenkezőleg, a kiesőjelöltek válogatott játékosai.
A Vasas érdekes csapat, a fent felsorolt kategóriák közül igazából egyikbe sem illik, hiszen friss feljutóként – az NB II agyonverése után – a közvélemény szinte betonbiztos helyet látott a piros-kékeknek az első hatban. Hát, erre már csak matematikai esély van. Kondás Elemér a télen 25 pontot számolt a biztos bennmaradáshoz, a Vasas a tavaszi szezon fele alatt össze is tákolt ebből NÉGYET. A drasztikus lépések a Fehérvár ellen elvesztett hatpontos rangadó után jöttek: szakmai okokra hivatkozva Feczesin Róbert, Radó András és Márkvárt Dávid került a második csapathoz. A ‘szakmai ok’ persze olyan semmitmondó, mint a műszaki meg a technikai: a valós indokot bizonyára csak Angyalföldön tudják. Sajtóinformációk, pletykák természetesen szárnyra kaptak, Márkvárt esetében például egy kispadnál tett megjegyzés, Feczesinnél pedig egy baráti ölelés merült fel, mint kiváltó ok (a hírek szerint Juhász Rolanddal, gyermekkori barátjával üdvözölték egymást, ami nem tetszett Kondásnak), de utóbbi esetében aligha a pályán nyújtott teljesítménnyel volt a baj, tekintve, hogy a veterán támadó alig játszott és még a Kisvárda ellen így is pontot mentett. Meg egyébként is, ha a Vasasnál a pályán nyújtott teljesítményt nézzük, a keret háromnegyede játszhatna a második csapatban.
Az említett triumvirátus egyébként azóta mindkét hétvégén pályán volt a Vasas II-ben, az Eger és a Pénzügyőr ellen is ikszre futotta. Csak a rend kedvéért: Márkvárt-, Radó- és Feczesinmentesen a nagyoknak egy kecskeméti 2–0-s és egy Paks elleni 3–2-es vereség lett a mérleg. S ha már szakmai okok, jó kérdés, ha a vizionált edzőváltás végbemegy a Vasasnál, lesz-e visszaút számukra az első csapathoz? Márkvárt és Radó abszolút alapembernek számított a döntést megelőzően, Feczesin pedig jól hallhatóan elégedetlen volt a játékperceivel, nem beszélve arról, hogy a közösségi médiában egyre-másra lájkolgatta a Kondás Elemért szidó kommenteket. De lájkok alapján mégse vonjunk egyértelmű értékítéletet, bármennyire is ebbe az irányba halad a világ!
Feczesin Róbert az elmúlt két hétben az Eger és a Pénzügyőr védőit sanyargatta (Fotó: Facebook/Vasas FC)A Honvédnál is érdekes dolgok történtek néhány héttel ezelőtt, egész pontosan február végén, a Mezőkövesd elleni bajnoki előtt. Mindenek előtt, derült égből szerződést bontottak a csapat technikai vezetőjével, Sinkó Gáborral, majd a hétvégi mérkőzésre nem nevezték Szappanos Pétert, a Honvéd magyar válogatott kapusát. Dean Klafuric akkor azzal indokolta a döntést (mármint Szappanosét, a Sinkó-ügyet nem kívánta kommentálni), hogy a Viditől kapott téli ajánlat kissé megzavarta a teljesítményét, szóval pihenőre van szüksége. Ez a pihenő azóta is tart, igaz, hétvégén már a Majos elleni NB III-as meccsen húzta le a rolót. Eközben a fiatal Dúzs Gellért igen jó teljesítménnyel robbant be az élvonalba.
Szappanos Péter tehát egyelőre pihenget, majd visszajön, amikor visszajön – csak ebbe a gondolatba belezavar a Honvéd közleménye is. Két héttel az említett esetek után ugyanis a kispestiek hivatalos honlapján elég keményen meg lett mondva a frankó, hogy senki nem tarthatja magát fontosabbnak a klubnál. Ezzel kapcsolatban pedig a sajtóhírek már nemcsak Szappanos, de a fejsérülése után rehabilitáló Zsótér Donát nevét is megpedzették. A Honvéd a közleményen kívül nem kívánta kommentálni a pletykákat, az viszont igen ritka, amilyen ütemben Kispesten fogyasztják a csapatkapitányokat: nyáron Batik Bencével hasonló fordult elő, csak épp átigazolási időszak volt, a Puskás gond nélkül megvásárolta.
Szappanos Péter egyelőre pihenőn (fotó: MTI/Koszticsák Szilárd).Fehérváron is volt már korábbi lapát, ősszel Budu Zivzivadze került ki a csapatból, az ő esetében viszont egyértelműen megfogalmazott problémáról volt szó: mezt cserélt korábbi csapattársával, majd azzal a lendülettel magára is öltötte a lila-fehéret. Most a fehérváriak egyik legjobbja, Loic Nego nézte lelátóról a Honvéd elleni rangadót, fegyelmi okok miatt – mindezt három nappal az edzőváltás után. Azt persze szögezzük le, hogy Nego száműzetése csak egy meccsre szólt, a válogatott szünetet leszámítva ugyanúgy a csapattal készül, az M4 Sport információi szerint az edzések időpontjai fogtak ki rajta néhányszor. Érdekes párhuzam a hétvégéről: hasonló volt a probléma a Puskás Akadémia centerénél, Lamin Colley-val is, aki Hornyák Zsolt korábbi elmondása szerint a ‘detális’ (?) dolgokban nem volt eléggé topon, de a héten elbeszélgetett vele, lám az Újpest elleni meccsen az ő parádéja lett a kiütés melegágya.
Feczesin, Radó, Márkvárt, Szappanos (és Zsótér?), Nego. Eltérő történetek, más-más indokokkal és utóélettel, nagyrészt még ismeretlen kimenetellel. Természetesen a csapatok közvetlen belügyeire nincs rálátásunk, s nem jelenti automatikusan, hogy a Vasas, a Fehérvár vagy a Honvéd ezek miatt gyengélkedik, de a tendencia megfigyelhető. Az elmúlt hétben 1008 NB I-es meccs, 161 élvonalbeli gól és 42 válogatottság került partvonalon kívülre, hol csak kicsit, hol meg nagyon. Csak tegyük fel a tyúk-tojás kapcsolat örök kérdését: a közösség konfliktusai az eredmények elmaradása miatt vagy az eredmények elmaradása a közösségi konfliktusok miatt? A fenti eszmefuttatás alapján utóbbi. A szakmai vezetés legfontosabb feladata a közösségépítés, az inspiráló közeg megteremtése – mert ebben a mezőnyben, ilyen kicsi különbségeknél ez lehet a plusz öt deka a konyhai mérlegen.
Édes bosszú
Hasonló analógia mentén lehet vizsgálni a játékosok teljesítményét különböző közegben. Aki Kispesten parádézik, az Pápán miért gyengébb? Hogy lesz Haladás-sztárból nyíregyházi tartalék? A megfejtés hasonló: a futballista is ember, nem gép, amely gombnyomásra teljesít ugyanazon a színvonalon. Itt van példának Horváth Krisztofer esete, aki egy éve Szeged-játékosként szomorította az NB II-t, hogy nyáron már Debrecenben játsszon. Dirrel-durral várták, ám a Loki-kaland nem sikerült a fiatal játékosnak, aki egyébként kimondottan Joao Janeiro kérésére került a Cívisvárosba. A portugál tréner távozása után 13 percet kapott összesen bajnokin, s egy kurta-furcsa történettel csapatot is váltott télen: a Kecskemét és a DVSC egymás szomszédjában edzőtáborozott, de nem házszámot tévesztett, tudatosan választotta Szabó Istvánékat.
S lám, Horváth Krisztofer újra remekel. Nem stabil kezdőjátékos, de kihasználja a játékperceit, emlékezetes góllal nyitotta meg saját NB I-es termését, de a második sem volt kevésbé csúnya: 18 méterről tekert a hosszú sarokba. Volt csapata otthonában, fontos ezüstrangadón, 1–1-es állásnál. Ezt hívják plusz motivációnak, édes bosszúnak – no meg a Horváth számára megfelelő közegnek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Így van értéke igazán
A pálya mellett is találunk hasonló példát: Kuttor Attiláét. A tréner a jól sikerült NB II-es szezon után élvonalbeli győzelem nélkül hagyta ott Angyalföldet és tért vissza az egyértelmű kiesőjelöltnek bélyegzett Mezőkövesdhez. A Mezőkövesd már nem egyértelmű kiesőjelölt, Kuttor ugyanis visszatért abba a közegbe, amelyben igazán szeret és tud is dolgozni. A fővárosi csapat és a vidéki légkörét nyilván össze sem lehet hasonlítani, a vezetőedző stílusa, játékelképzelése, taktikája jobban illik utóbbiba.
2023-ban nyolc bajnokin csak egy vereséget szedett össze a Kövesd, amely azért így sincs teljes biztonságban, de sokkal jobban néz ki Kuttor Attilával. Hogy mást ne mondjunk, ott a hétvégi bajnoki: sérülések és betegségek tömkelege, óriási kapushiba, kihagyott tizenegyes – minden a csapat ellen volt, de pontot szerzett a Kisvárda ellen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
OTP Bank Liga, 24. forduló
Mezőkövesd Zsóry FC–Kisvárda Master-Good 1–1
Debreceni VSC–Kecskeméti TE 1–2
MOL Fehérvár FC–Budapest Honvéd FC 2–0
Vasas FC–Paksi FC 2–3
Puskás Akadémia FC–Újpest FC 5–1
Zalaegerszegi TE FC–Ferencvárosi TC 1–0
A 25. forduló programja:
április 1., szombat
13.00 Kisvárda Master-Good–Puskás Akadémia FC
15.00 Újpest FC–ZTE FC
19.30 Budapest Honvéd FC–Paksi FC
április 2., vasárnap
14.15 Kecskeméti TE–Mezőkövesd Zsóry FC
16.30 Ferencvárosi TC–MOL Fehérvár FC
19.00 Debreceni VSC–Vasas FC