17 éves aranykovács a Fradinál
Nehéz eldönteni, mostani vagy a Fehérvár elleni volt a 2020-as évek újrabimbódzó Lisztes-sztorijának eddigi leglátványosabb eleme. A fiatal Lisztes Krisztián – kinek neve megegyezik korábbi 49-szeres válogatott édesapjáéval – április elején kapta meg a nagybetűs lehetőséget Csercseszovtól, két góllal robbant be a Fehérvár elleni rangadón. Azt megelőzően egyébként kemény 16 játékperccel rendelkezett az OTP Bank Ligában, azt is az előző szezon utolsó meccsén, Gyirmóton gyűjtötte össze. Ősszel Soroksáron vált egyre meghatározó játékossá a nagykorúsághoz közelítő támadó, 17 NB II-es meccsen szerzett három gólt, s lám, most már tízzel kevesebb első osztályú fellépésen ugyanennyit!
Gyors mérleg: a Vidi elleni dupla után gólpassz Pakson, most pedig győztes gól Angyalföldön, ami – hú, de fura ezt leírni – a bajnoki cím bebiztosítása miatt nagyon sokat jelentett a Ferencvárosnak. Utóbbi ráadásul nem is akármilyen: amíg a Fehérvár ellen még leginkább jókor volt jó helyen, most viszont már négy emberen hámozta át magát, mielőtt (kis szerencsével) a jobb alsóba lőtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lisztes-sztori Fradi-szempontból
„Pali! Egy kicsit több magyar kellene a Fradiba, hogy valódi magyar csapat legyen!” – szólította meg az MLSZ-kongresszuson Csányi Sándor szövetségi elnök Orosz Pált. Valóban, ha a magyar futball intézményeit a globális magyar labdarúgás elősegítésének szempontjából látjuk el funkciókkal, sokkal inkább a Honvéd, a Puskás Akadémia vagy az MTK az elsőszámú utánpótlásnevelő műhely, a Ferencvárosé hálásabb szerep: a siker, az európai képviselet. Minden bizonnyal a kettő nem megy együtt, de a sikerek ellenére minden fradista egyetértett, elfért volna egy-két saját nevelésű játékos a csapatban. Az oldalról jövő magyar játékosok beépítése többnyire jól sikerült: Varga Roland, Dibusz, Nagy Dominik, Lovrencsics, Otigba vagy a közelmúltból Botka, Vécsei, Sigér és a soroksári tranzit ékköve, Pászka. Voltak persze kevésbé sikeres projektek (Radó, Kleinheisler, Priskin, Szerető, Gera Dániel és társai), de ez a klubfutball velejárója, nem mind arany, ami fénylik. Az FTC tradíciói, anyagi lehetőségei, a magyar sportban és kultúrában betöltött pozíciója miatt a közvélemény elvárása, hogy adjon a futballunknak olyan fiatalokat is, akik később légiósként és/vagy a válogatott tagjaként úttörői, meghatározó szereplői a magyar focinak. Az elmúlt tíz évben voltak törekvések: ott volt Csontos Dominik, Csonka András vagy Csernik Kornél is, de jelenleg mindhárman az NB II-ben futballoztak, az egyetlen gólya, aki kiszállt a Fradi-fészekből, Nagy Ádám, az ő sztorija példa lehet az ifjú Lisztes előtt is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lisztes Krisztián egy olyan játékos, akire a Fradi-vezetők és -szurkolók régóta vártak, minden lehetősége megvan, hogy a modernkori klubikon legyen – már, ha 2023-ban még ezt a kifejezést lehet értelmezni, s persze nem korai rásütni egy 17 évesre. Fontos, hogy ezt a lehetőséget a klub meglovagolja, de mégse lovagolja túl, ha ugyanis Lisztesből egyszemélyes szuperhőst csinál, visszaüthet a fiatal játékos teljesítményére. Bár tehetséges, saját nevelésű, reményteljes fiú, mindig egy csapat része lesz, annyit ér az intézményen belül, mint bárki más. A Fradi ezt az elmúlt időszakban remekül kezelte, de ekkora hájppal (hype-pal) rég kellett ellenállni, mint ami Lisztest övezheti. Pláne, ha így folytatja. Csercseszov egyébként szakmai oldalról beszélt a fiatal játékos(ok) szerepéről, s külön kiemelte, hogy nem csak Lisztesről van szó. Ő lehet az újkori Fradi-generáció első, de nem egyetlen fecskéje. Mindenesetre igen sokatmondó, hogy az elmúlt hetekben Frederiksen, Sagal vagy bárki más helyett a fiatal Lisztes Krisztiánhoz nyúl az orosz mester – eddig ez három pontot hozott. A Fradi előnyének felét!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Ferencváros rég nem látott kincs birtokosa, de vigyáznia kell rá, óvnia kell – nemcsak a riválisoktól, a futballközeg csapdáitól is!
Lisztes-sztori Lisztes-szempontból
Mindig nehéz tisztán a teljesítményt értékelni, ha egy korábbi neves sportoló fiáról van szó. Ott van egyrészt az a kis negatív tüske a közvéleményben – amely sajnos nem minden esetben alaptalan –, hogy egy fiatal sportoló édesapja révén kerülhet kivételezett helyzetbe, másrészt van egy alapvető elvárás, automatikusan édesapához (vagy -anyához) hasonlítják a juniort. Hogy lehet ebből a skatulyából kitörni? Teljesítménnyel, bizonyítással. A fiatal Lisztes eddig ezt hozza is, s a szülői kötődést áttranszofrmálhatja előnnyé – édesapa tapasztalata, döntései, mentalitása állhat előtte példaként, nem mellesleg lassan 18 éve a klasszis pályafutást magáénak tudó apuka neveli, irányítgatja. Nem véletlen az a 76-os mezszám!
Az apa-fia kontextust azért most vegyük ki, s képzeljük magunkat egy 17 éves srác helyébe, aki Soroksárról hirtelen arra esik be a Groupama Arénába, hogy a legnépesebb magyar szurkolótábor a nevét skandálja, nem azokét, akik pár hete még az évtized legjelentősebb meccsét játszották a klubfutball-dimenzióban. Mindezt nem lehet könnyű feldolgozni, előnyt kovácsolni belőle, mert az önbizalom csak addig marad a pozitív serpenyőben, ameddig egészséges. Eddig ebből jelesre vizsgázik az ifjú. De nem szabad, hogy a kiváló kezdés megrészegítse, mert biztosan lesz olyan szakasza a pályafutásának, amikor nem 28 percenként járul hozzá gólokhoz. Az ifjabb Lisztes Krisztiánnak nem Nagy Ádám vagy id. Lisztes Krisztián útját kell járni, az ő örökségük példa, de „csakazértis”-alapon nem kell ahhoz ragaszkodni. Fő az egészség, a konzisztens fejlődés és a higgadt döntések. Pályán és azon kívül is.

Vitatható végeredmény?
Nemcsak Lisztes parádéjáról maradt emlékezetes a hétvégi Vasas–Ferencváros meccs. Egyrészt a Vasas meglepően jól helytállt a listavezető ellen, s megszorongatta a címvédőt, másrészt a Fradi mégiscsak megtartotta a hatpontos előnyt, ami lassacskán egyenlő lesz az ötödik bajnoki címmel. Na, de mi történt az első félidőben?
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Vajon Sigér kezezéséért nem kellett volna tizenegyest ítélni? Az m4sport.hu olvasói egyértelmű ítéletet mondtak: több mint kétezer szavazónk 76 százaléka gondolta úgy, hogy itt bizony egy elmaradt büntetőről van szó – szemben négy képzett játékvezetővel, akik Sigér karjának pozícióját az aktuális testmozgása természetes következményeként értékelték. A Vasas hivatalos oldalán inkább előbbi véleményt hangoztatták, hiszen a mérkőzés tudósításának „Vitatható végeredmény a listavezetővel szemben” címet adtak – nem titkoltan az ominózus esetre utalva. Nem késett a válasz a IX. kerületből: a Lisztes-gól és nyilatkozat mellé az „Angyalföld is zöld-fehér”-feliratot tették.
Nyilván ez a klubok (érthető) elfogultsága, a végeredmény vitathatatlan, Angyalföld pedig nem zöld-fehér. Ahogyan az is vitathatatlan, hogy ha a Vasas egész szezonban megközelítette volna a szombat este látott mentalitását, nem az NB II kapujából figyelné a mezőnyt.
Egyszerűen megállíthatatlan
Egy ideje már nehéz újat írni a Kecskemétről: bámulatos, le a kalappal, csodacsapat, lenyűgöző, példaértékű stb. Szabó István csapata most éppen a Grzelak-féle Fehérvár veretlenségét vette el, sőt, október után az első csapat lett, amely vendégként nyerni tudott Székesfehérváron. Mindezt úgy, hogy a három pont kérdése lényegében egy pillanatig sem volt veszélyben. Az első öt perc után a Kecskemét olyan presszinget tett Csongvaiékra, hogy egy idő után csak a mikor volt a kérdés a lilák vezető góljával kapcsolatban.

A KTE-vel kapcsolatban lassan kezd olyan érzésünk lenni, mint a korábbi Fradival: meg lehet őket verni? Mindenki pontosan tudja a helyét, méterről méterre meg van komponálva a visszatámadás és a saját térfélen alkalmazott területvédekezés. A támadások során príma automatizmusok működnek, a széleken kialakított háromszögekkel rendre a védelem mögé kerülnek. Kiváló példa az első gól Fehérváron, amikor a jobb oldali támadó (Banó-Szabó) centerezésére a kapu torkában a jobb oldali futó (Nagy Krisztián) érkezett. Lelkesek, pontosak, magyarok: öröm őket nézni. Kár, hogy a bajnoki cím talán már nem realitás, a magyar futballnak legalább egy kis fenyegetés jól jönne, az bizonyára a Fradit is erősebb teljesítményre, jobb meccsekre sarkallná.

Üdv újra!
Megvan a Merkantil Bank Liga első feljutója: a Diósgyőr hétvégén 3–2-re nyert Kozármislenyben, s mivel megszakadt az Ajka győzelmi szériája, öt fordulóval a vége előtt bebiztosította visszajutását. A DVTK már egy szezonnal hamarabb is favoritként vágott neki a másodosztálynak, de a Kondás-projekt váratlan véget ért, Vukmir érkezett Szegedről. Mivel meglehetősen viharos körülmények övezték az edzőváltást, nem is manifesztálódott a pályán megfelelő teljesítményben, a szezon végén elbukta a második helyet a DVTK, a rajtnál is beragadt. Az újabb edzőváltás már jól sült el: Szergej Kuznyecov összerántotta a brigádot és egy MTK elleni 3–0-s sikerrel megalapozta a jó szereplést. Kíváncsian várjuk, mire lesznek képesek az élvonalban! S persze örömteli, hogy az ország egyik legnagyobb szurkolótábora újra NB I-es meccseken csinálhatja a hangulatot.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Amúgy nagyon feljutós hétvége volt ez Miskolcon, mert szombat este a DVTK női röplabdacsapata nyerte meg az NB I-et, így jövőre már az Extraligában indulhat! Két sportág egy csapásra!
OTP Bank Liga, 28. forduló:
Budapest Honvéd–Újpest FC 0–1
MOL Fehérvár FC–Kecskeméti TE 1–2
Vasas FC–Ferencvárosi TC 0–1
Paksi FC–Kisvárda Master Good 2–0
Puskás Akadémia FC–Mezőkövesd Zsóry FC 2–1
ZTE FC–Debreceni VSC 0–2
A 29. forduló programja:
április 28., péntek
20.00 Kecskeméti TE–Paksi FC
04.29., szombat
14.15 Mezőkövesd Zsóry FC–Zalaegerszegi TE FC
17.00 Kisvárda Master-Good–Budapest Honvéd FC
19.30 Vasas FC–Puskás Akadémia FC
04.30., vasárnap
15.30 Debreceni VSC–MOL Fehérvár FC
05.01., hétfő
18.00 Újpest FC–Ferencvárosi TC