Szomorú szombat
A 12 csapatos NB I évről-évre önmagára licitálva próbál drámaibb és drámaibb forgatókönyveket előállítani az utolsó fordulóra – legalábbis a kiesés kérdésében, mert amíg a mezőny elején ilyen egyértelműen engedik a Fradinak anyagi és szakmai fölényét érvényesíteni, csak fájó szívvel pillantunk a Bayern meg a Dortmund körömrágós csatájára a Bundesligában, nekünk a tippelgetés maradt: hány körrel a vége előtt húzzák meg a vonalat a zöld-fehérek alatt?
Na, de a kiesés vs. bennmaradás kérdése! A jelenlegi rendszer nyolc idénye alatt mindössze egyszer (2021-ben) fordult elő, hogy a 33. forduló előtt tudtuk már a két merkantilos kilétét, további hét alkalommal egyaránt izgulnia kellett még egyik-másik csapatnak. Gyors közelmúltidézés:
-2016: a Vasas a 32. fordulóban legyőzte a Puskást, így elegendő volt annyi pontot szereznie az utolsó fordulóban, mint riválisának. A PAFC szinte végig vezetett a Honvéd ellen (ismerős párosítás a záró fordulóból?), a Vasas az MTK elleni meccs kétharmadán szerzett csodagóllal fordított sorsán és maradt benn.
-2017: a DVTK és a Loki egymással játszott ki-ki meccset, miközben az MTK Pakson próbált előzni. A keleti rangadót hamar lefixálta a Debrecen, a Diósgyőrnek viszont az utolsó pillanatig izgulnia kellett, hogy Torghelléék ne gyötörjék be a győztes gólt fél országgal arrébb. Nem tették, az MTK búcsúzott a Gyirmót mellett.
-2018: a sorsolás fintorának is köszönhetően ÖT csapat csatázott a három bennmaradó helyért. A Vasas hamar eldobta saját kezéből a sorsát és 12.-ként búcsúzott, a Diósgyőr és a Balmaz viszont az utolsó pillanatig küzdött az első kettővel. A DVTK végül egy 87. percben lőtt góllal maradt benn (ismét), de még akkor sem lélegezhetett fel, a Balmaz a maga meccsének utolsó pillanatában lesgólt lőtt…
-2019: a Kisvárda és a túlélőművész Diósgyőr egypontos előnyből várta az utolsó kanyart a zuhanórepülést bemutató MTK ellenében. Mivel a 60. percben előbbi kettő vezetett, utóbbi vereségre állt, nagyjából eddigre eldőlt minden lényegi kérdés.
-2020: a sorsolás tökéletesen alakult – tényleg ki-ki meccset játszott egymással a Loki és a Paks, előbbi mellett a hazai pálya, utóbbi mellett a matek szólt. A Paks vezetése után nem hittünk a drámában, de Trujics (Szélpál közreműködésével) egyenlített negyedórával a vége előtt, a hosszabbításban pedig jött az NB I történetének legemlékezetesebb kapufája – vonal elé, maradt az 1–1, a Loki esett ki.
-2022: a Honvéd Felcsúton lépéselőnyben, az MTK otthon -hátrányban készült az utolsó fordulóra. A Honvéd gyors góljaival már sejthettük, hogy hiába nyer simán az MTK a Loki ellen, gyors egymásutánban harmadszor is leliftezik.
2023-ra a Honvéd és a MOL Fehérvár maradt még a szenvedős purgatóriumba, és az a helyzet, hogy egyik sem futballozott kimondottan élvonalbelien az utolsó fordulóban. Az ember érzése az volt, hogy mindenki a végét várja, nem a katarzist, a fordulatokat, csak a sípszót. S bár nyilvánvalóan nincs így, olyan vasasosan futballozott a Honvéd 80 percig, a Fehérvár végig: nem érződött az élet-halál harc. A „majd valahogy bennmaradunk”-retorika ezúttal Fehérváron lett jövedelmező, de hát ott is csak a játékosok öröme volt az igazi. Ha kronológiailag nézzük, a kiesésről döntő mérkőzések első nyolcvan percében konkrétan semmi nem történt – max. a levegőben lógott egy felcsúti gól, amely méginkább megnyugtatta volna a fehérváriakat, de ennyi. Színtelen, szagtalan volt a két csapat, amely a 33. fordulóra hagyta, hogy bizonyítsa élvonalbeli tagságát, de egyik sem tepert kellőképpen. Persze, a nagy tét rányomhatja a bélyegét ilyenkor a játékra, de ez sokkal inkább a pontatlanságokon, hatékonyságon látszódhat meg, a tűz hiányára alig lehet magyarázat. A várt izgalmak pedig nem jöttek, egykedvű volt a szombat este, még a naplemente sem volt olyan szép, mint máskor. A két csapat szurkolótáborára nem lehetett panasz, a reménykedő kispestiek Felcsúton, a fehérváriak Angyalföldön teremtettek hazai pályát, de a pályára már nem jutott a tűzből. Megmondom őszintén, a Fehérvártól különösen meglepő volt a nihil – ahogy elkezdték a Zete elleni meccset, ahogy együtt hergelték a szurkolótáborukat, nem ezt várta az ember. A másodosztályra készülő, félig már szétesett Vasas az első félidőben jobban, a másodikban tudatosabban játszott az életéért küzdő(?) Fehérvár ellen. Grzelak meccs utáni szavai érthetetlenek voltak, de mégis megmagyarázták a Vidi játékát: a Fehérvár követet küldött a Pancho Arénába, hogy egy kispesti gól esetén három támadót is becserélhessen. Nyilván tudjuk, hogyha a Honvéd az utolsó percekben vezetést szerzett volna, mi lett volna az öngyilkos taktika eredménye…
A teljes nihilből a 85. percben mozdult ki a két meccs – egészen pontosan a felcsúti. Domingues és Szolnoki keringője után utóbbi kezére pattant a labda, Vad II István továbbot intett, az Iványi Zoltán által menedzselt VAR-kocsi nagyjából kétperces vizsgálat után mondott áment a szögletre. No, még így búcsúzásképp VAR-ozzunk egy kicsit, a szezonban már jónéhányszor megénekeltük a videobíró funkcióját, csak jutott egy komoly döntés az utolsó fordulóra, sorsdöntő szituációra is.
Kapcsolódó tartalom
A kezezésről a szabálykönyv egyszerűsített verziója így danol: „a labda kezezése szabálytalanság, ha egy játékos szándékosan kezével érinti a labdát, például, ha a keze a labda felé mozog ÉS/VAGY, ha kezével érinti a labdát, amikor az a testét természetellenesen nagyobbá teszi”. Az egész nagyon szubjektív, már rég búcsút intett a “kéz keresi-e a labdát”-elvnek, a szabály nem túl szerencsés, könnyen megítélhető. Azt viszont fenntartom, hogy következetességet, logikát lehet ennél kollektívebben is alkalmazni. A videobíró redukálja a hibákat, de a tény, hogy – abszolút elfogulatlanul – a Vasas–Kisvárda meccsen Vad II VAR-ként felülvizsgáltatta Berke-játékvezetővel Hidi Patrik “kezezését” és tizenegyest ítélt, ezzel szemben ez az eset nem ért büntetőt, egyértelmű hiba. Mert kezezés és kezezés között óriási a különbség, a VAR csak a meggyőződés lehetőségét adja, nem a hibák nullázását teszi lehetővé. A Honvéd kiesését erre kenni demagógia, az “úgysem ezen múlt, tetszett volna jobban teperni az elmúlt 32 fordulóban” szintén. Az igazság a kettő között, maradjunk annyiban, hogy kilenc csapat nem hagyta élvonalbeli sorsát a játékvezetői ítéletekre. Ha pedig globálisan az elmúlt szezont, vagy akár az azt megelőzőeket és a Honvéd, mint futballklub teljesítményét vizsgáljuk, a kiesés nem érdemtelen. Mégha a Pancho Arénában könnyező szurkolók többre is hivatottak.
Kapcsolódó tartalom
Nem nyújtott szép látványt a három tradicionális csapat szombat este. A Puskás Akadémia a bronzérem elvesztése mellett is hozta, amit a közvéleményt prognosztizált, a másik három viszont…
-A Vasas szurkolótáborát gyakorlatilag a Fehérvárnak ellenszurkoló győriek alkották. A csapat már hetek óta csak vegetál, öt játékos távozott, vélhetően még legalább ennyi fog, miközben a pénzcsap is zárul Angyalföldön. Nagy Miklóséknak nagyon sok teendője van, ha újra egy eredményes Vasast akarnak alkotni, amelyért lelkesednek a szurkolói is.
-A Fehérvár-szurkolók becsülettel végigszurkolták a meccset, a lefújás után viszont nem pendültek egy húron a játékosokkal. Amíg utóbbiak harsányan ünnepelték a bennmaradást, a tábor kendőzetlenül harsogta véleményét a szezonról, s bátran biztatta a futballistákat, hogy szabaduljanak meg felsőiktől. A 12 csapatos NB I-re vonatkozó alapelvemre – miszerint a szezon végén a legboldogabb csapat a 10. helyezett – megszületett az ellenpélda. Juhász Rolandéknak nagyon sok teendője van, ha újra egy eredményes Fehérvárt akarnak alkotni, amelyért lelkesednek a szurkolói is.
-A Honvéd-szurkolók is kitartottak, de a meccs után kissé tanácstalannak találtattak: minden bizonnyal nem Fábiánkovitsra, Átrokra, Kocsis Dominikra haragudtak igazán. A csapatnak már se sportigazgatója, se vezetőedzője, de van egy akadémiája, amely tovább építheti a másodosztályú csapatot. Akárhogy is: a Budapest Honvédot (meg a Vasast sem) nem lesz kellemes az NB II-ben látni. Kun Gergelyéknek nagyon sok teendője van, ha újra egy eredményes Honvédot akarnak alkotni, amelyért lelkesednek a szurkolói is.
Addig is leheljen erőt beléjük a Mister üzenete:
Kapcsolódó tartalom
Az ellenpélda
Közép-Magyarországon elég borús volt a szombat este, annál vidámabb keleten! A Debrecen több mint 14 ezer néző előtt győzte le az Újpestet, ezzel megszerezte az OTP Bank Liga bronzérmét. Nézzük meg, a hatodik fordulót követően (volt egypár elmaradt meccs ekkoriban) miként is festett a tabella:
Megmondom őszintén, szkeptikusan fogadtam a tavalyi tulajdonosváltást, illetve az ezzel együtt érkező légiósáradatot, s a Joao Janeiróval való közös munka nem is alakult ideálisan. Érzésre menedzsment és szakmai stáb nem egy vonaton utazott, a portugál tréner távozása és Blagojevics érkezése után viszont minden egyenesbe jött. A szerb szakember nem kertelt: Horváth Krisztoferrel együtt is eltávolította azokat, akikre nem számított, ezzel pedig kellemes versenyhelyzetet teremtett az öltözőben. A kialakult Loki-keret jól kijött a vezetőkkel, edzőkkel és nem mellesleg a szurkolókkal is, Blagojeviccsel jól megalkotott taktikai felépítés mentén futballoztak, a közösség ereje pedig meghozta a futballázat is Debrecenbe, 14.014 a szombat esti nyerőszám – rég voltak ennyien (meccsen) a Nagyerdei Stadionban.
A DVSC visszatér az európai kupaporondra, de a távolabbi jövőre is van egy merész tippem: sok összetevő, nagy-nagy szerencse és a csapat erősítése kell hozzá, de a Debrecen az a klub lehet, amely a 2023/2024-es szezonban veszélyezteti a Ferencváros sorozatban hatodik bajnoki címét. Érdekes és izgalmas lenne – a magyar bajnokságnak és a Fradinak is tök jó lenne egy igazi kihívó.
Átigazolási pletykák
Vége a szezonnak, ilyenkor pedig már automatikusan beindulnak az átigazolási folyamatok és az azt megelőző sajtóhírek, szóbeszédek, összefoglaló divatnevükön pletykák. A Vasas mondjuk nem sok kérdőjelet hagyott (na jó, de), mert öt játékosától is megvált a leintés előtt, s Bognár György is kedvezett a tényszeretőknek: a maga stílusában kijelentette, hogy Varga Barnabás nem marad a klubnál, a költségvetés elemi része lesz a belőle kreált forinthalmaz. Eközben (illetve egész pontosan két nappal később) az MVM-Dome-ban meg Kubatov Gábor és Hajnal Tamás is csak úgy csipegetett az M4 Sportnak, Vécsei Bálintról nem is beszélve, akinek a jövőjét firtató kérdésre egy váratlan szituációban az FTC sajtófőnöke válaszolt: „Mennie kell!”
A freudinak tűnő elszólás persze csak arról szólt, hogy a pódiumon dolga van a középpályásnak, de ugye azok a bizonyos pletykák nem alszanak, szerintük Vécseinek a Fradiból is mennie kell. Kovacevic egyébként már maga közölte, hogy nem marad, az elöljárók pedig legalább hat új szerzeményt vizionáltak az előttünk álló nyárra. Hajnal Tamás pedig belengette, hogy magyar játékost is hoznának, kell mindenképp egy klasszikus center. Ezt a véletlent, Bognár György pont most említette, hogy egy magyar centert eladnak a nyáron! Véletlen lenne? Kiderül.
Kapcsolódó tartalom
OTP Bank Liga, 33. forduló:
Kecskeméti TE–Kisvárda Master-Good 1–0
Zalaegerszegi TE FC–Paksi FC 1–1
Puskás Akadémia FC–Budapest Honvéd 2–1
Debreceni VSC–Újpest FC 2–0
Vasas FC–MOL Fehérvár FC 0–0
Mezőkövesd Zsóry FC–Ferencvárosi TC 1–0
