„Hányszor eltemettem már ezt a meccset, te jó ég” – sóhajtott a South Paris Arénában Vincze Szabolcs, Nemzeti Sportos kolléga. Major Endre para-asztaliteniszező elődöntője ment, a negyedik szettben 13–13-ra állt Robert Davies-szel. Tekintve, hogy a brit abban a játszmában 7–2-re is ment, meg eleve két nagyon sima szettel nyitott, hihetetlennek tűnt, hogy az egyenlítésért és a komoly lélektani előnyért vannak labdái a magyar versenyzőnek, aki már a negyeddöntőben is szetthátrányból jött vissza. Bár úgy tűnt, a szett sohasem ér véget, az érzelmeink pedig egyik pillanatról a másikra járták meg a végleteket, végül a brit 16–14-re (!) behúzta, de Major az elődöntőért járó bronzéremmel így is pályafutása legnagyobb sikerét érte el.
„Végre volt valami izgalom! – nevetett a köré gyűlt magyar újságírókra Major Endre. – Az előző meccsben is volt természetesen, de ebben aztán pláne. Most két stílus találkozott, ő erősebb, nagyobbakat pörget, ilyenkor teljesen védekezésre vagyok kényszerítve ezekkel a beejtésekkel, ha vissza adok neki labdát, ő megöli. Nem tudok olyan erőset ütni, mint ő, igyekeztem ésszel megoldani.”
Kapcsolódó tartalom
Akárcsak a legjobb nyolc között, Major alaposan beragadt a rajtnál, az első két játszmát simán elvesztette, ezt viszont mintha egy teljesen más meccs követte volna. Bár Davies tényleg kiválóan játszott, Major fejébe vette a fordítást, a döntő felvonáshoz több labdája is volt.
„Az első két szettben nem is tudtam mit kezdeni a labdáival, aztán kezdtem ráérezni, sajnos ez kevés volt, most jobb volt, gratulálok neki, egy nagyon jó játékos” – mondta sportszerűen Robert Daviesről. Major jól ismerte a brit ellenfelét, hiszen szinte pontosan egy éve őt győzte le az Európa-bajnokság döntőjében, illetve azóta egy világkupa-meccsen is, mindkétszer nagy hátrányból fordítva.
„Nagyon készült belőlem, benne volt a revansvágy, de tényleg jobban is játszott most. Tudtam, hogyha ráérzek a csavarásaira, akkor meglehet, de ez nagyon picit későn jött. De így is nagyon elégedett vagyok, hiszen megvan a bronzérem” – hangsúlyozta a sportoló.
Major Endre mérkőzésein rendre feltűnő, hogy az arcára milyen kevés érzelem ül ki, általában felveszi az egykedvű ábrázatát, amit meg is tart az utolsó labdamenet végéig. A meccs után már széles mosollyal árulta el, ez abszolút az ellenfélnek szól.
„Pedig ez is izgalmas volt, jó volt benne részt venni. Nem tudom, kívülről mi látszik, de nagyon élveztem – mondta el az interjú során már negyedszer a magyar parapingpongos. – Nyilván ezt tudatosan nem mutatom, hiszen az ellenfélnek nem kell látnia, hogy én mennyire jót játszom.”
Teljes koncentráció, mosolynak még nincs helye (fotó: Lénárt Márton / MPB)Pedig nem volt könnyű dolguk a versenyzőknek, hiszen egy másik asztalnál a francia Clement Berthier játszott párhuzamosan, vagyis a népes hazai közönség az ő pontjainál, Majorék meccsétől teljesen független ütemben kezdett hangoskodni. Emiatt többször is kivártak egy-egy szerva előtt. A magyar versenyző elárulta, hiába rutinos, ilyen atmoszférában még sohasem játszott, ez szokatlan volt, de ugyanúgy pozitívan élte meg.
Az 55 éves parapingpongosra most egy nagy pihenés vár, Los Angelesben már közel lesz a hatvanhoz, de egyelőre kiválóan érzi magát a sportágában.
„Amíg érzem, hogy van motivációm, addig csinálom. De most van egy paralimpiai bronzérmem, és ilyen szurkolás lelkesedés mellett játszani hatalmas élmény, abszolút első helyre teszem a párizsi játékokat a karrieremben” – fejezte be, még mindig mosolyogva.