Ha csak úgy tessék-lássék rápillantottunk az elmúlt három évben már kellően összeszokott Hajmási Éva, Krajnyák Zsuzsanna, Mező Boglárka, Veres Amarilla alkotta női kerekesszékes tőrcsapat sorsolására a párizsi paralimpián, akár izgulhattunk is volna értük. Kiemeltként a legjobb nyolc között kezdeni oké, de előbb a házigazda francia csapat, majd a tokiói bronzmeccsen csak egy tussal megvert Hongkong következett, a magyar lányok mindkét akadályt a vártnál magabiztosabban vették.
„Tokió óta arra készültünk, hogy itt döntőt vívjunk, néztük a kvalifikációt és az összes versenyen úgy szerepeltünk, hogy könnyebb águnk legyen a paralimpián” – árulta el az m4sport.hu-nak Krajnyák Zsuzsanna. Persze egy idő után a „könnyű” ág is elfogy, a szám döntőjében egy rendkívül erős kínai csapat várt a mieinkre, hogy mást ne mondjunk, az egyéni A kategória első két helyezettje is pástra lépett a magyarok ellen. Krajnyákék többször is visszajöttek ugyan a döntő alatt, de a papírforma érvényesült, ezüstérem jutott nekik.
„A cél az arany volt, a terv és a realitás nagyjából ez. Majdnem sikerült azért a célt is elérni. A csapat összes tagja egymásért küzdött, szuperül együttműködtünk, ennek egy gyönyörűen csillogó ezüstérem lett az eredménye” – mosolygott a csapat legrutinosabb tagja.
Kapcsolódó tartalom
A kémia valóban végig látszódott a magyar négyesen, amely folyamatosan buzdította egymást, s látványos koreográfiával köszönte meg a szurkolást a döntőt követően. Merthogy a finálé alatt honfitársaink elég simán hazai pályát teremtettek a Grand Palais-ban, Krajnyák elárulta, a lelátón családtagjaik összeálltak a helyi magyarokkal, amelyből kiváló hangulat kerekedett ki, nem egyszer Veres Amarilla vezényelte a pást mellől a közönséget.
Krajnyák Zsuzsannát viszont két órával később, ezüstéremmel a nyakában elöntötték az érzelmek. Ami azt illeti, ez aligha meglepő: a 45 éves sportoló 26 évvel ezelőtt kezdett kerekesszékes vívással foglalkozni és – leírni is durva – a hetedik paralimpiáján összesen 13. érmét szerezte, amelyet sem más magyar paralimpikon, sem olimpikon messze nem mondhat el magáról.
„Még elcsuklik a hangom ezek után… Nehéz megszólalni és a könnyeimet visszatartani. Talán majd nem is kell, de most még próbálom kontrollálni az érzelmeimet – mondta a könnyeivel küszködve a sportág egyik élő legendája, akinek hamar rendbe kell szednie azokat az érzelmeket, hiszen a verseny még messze nem ért véget számára. – Alig fogok aludni, a reggel hat órás busszal már jövök is vissza (este fél 12-kor beszélgettünk – a szerk.). Már gondolkodtam azon is, hogy itt alszom.”
Szelfi közben egy ölelés Hajmási Évától (fotó: m4sport.hu)Krajnyák Zsuzsanna pénteken a párbajtőr egyéni versenyeiben is szerepel, majd másnap szintén párbajtőrben, a csapatküzdelmekkel búcsúzik a paralimpiák színpadától.
„Nagyon nehéz napokon vagyok túl, nyilván a tőr volt a fő számom, de az a célom, hogy párbajtőrben is minél előrébb végezzek. Ha így élvezem a vívást, akkor annak ez is lehet az eredménye, mint a mostani ezüst” – mutatott a nyakában lógó éremre.