Tanulni mentek, de oktattak is
Az olimpia éve mindig speciális a sportvilágban, idén sem volt ez másként, így fordulhatott például elő, hogy bő egy hónapon belül (fél évvel az ötkarikás játékok előtt) rendeztek olimpiai kvalifikációs Eb-t (januárban) és világbajnokságot (februárban) a vízilabdázóknak az év elején.
Mivel a magyar férfi pólóválogatott a 2023-as fukuokai vb megnyerésével már megváltotta jegyét a párizsi olimpiára, Varga Zsolt szövetségi kapitány bátran belenyúlhatott a névsorba januárban az Eb-keret kijelölésekor: nyolc világbajnokának is pihenőt adott, és a tavaly nyáron ugyancsak vb-címet szerző juniorokkal töltötte fel a keretet (és újra meghívta Hárai Balázst és Burián Gergelyt).
„A legfontosabb célunk, hogy büszkék legyünk erre a csapatra, amely – bármi is az eredmény – az utolsó pillanatig küzd majd. Ez egy remek lehetőség a fiatal játékosoknak, hogy felmérjék, hol tartanak, és esetleg bebizonyítsák, alkalmasak arra, hogy a jövőben akár meghatározó szerepet vállaljanak a válogatottban” – nyilatkozta akkor az M4 Sportnak kapitány.
Sikerült. A csapat ugyan kikapott a (Fukuokában a döntőben legyőzött) görögöktől a rajton, de aztán hozta a kötelezőt Georgia ellen, a csoport zárásán pedig legyőzte a bombaerős Olaszországot. De nem egy szoros meccsen, egy góllal, hanem öttel, 10-5-re. Pont annyival, amennyi a csoportelsőséghez kellett.
A lélekemelő diadal azt jelentette tehát, hogy első helyen, rögtön a legjobb nyolc közé jutott tovább a csapat, ahol következhetett a szintúgy nagy rivális Szerbia. Ha valaki azt hitte, a hat olimpiai bajnokkal felálló szerb válogatott nagy falat lesz, esetleg megrémíszti a fiatal magyar csapatot, tévedett: 10-10-es rendes játékidőt követően ötméteresekkel nyertünk.
Igaz, az elődöntőben már nem bírtunk a házigazda horvátokkal, és a bronzmeccsen az olaszok is visszavágtak, de a tanulni indult csapat oktatott is Zágrábban.
A hetedik nyolcadik te magad légy
A 100 méter gyors az egyik legkompetitívabb szám az úszásban. Minden versenyen itt van a legtöbb induló, itt van a legöldöklőbb a küzdelem és a legnagyobb csata már a döntőbe jutásért is.
Ehhez képest Németh Nándor úgy várta a februári, dohai vb-t, hogy 2018 óta minden világversenyen ott volt a fináléban. Ezt a mezőnyből egyedül ő mondhatta el magáról, csakhogy volt egy kis bökkenő: ott egyszer sem jött ki a lépés neki, legalábbis nem érmet érően. Dohában ez megváltozott.
Több mint biztató teljestménnyel, hogy pontosak legyünk: élete legjobb délelőtti idejével (48.03 másodperc) jutott középdöntőbe, ahol tovább javított (47.97), így negyedik legjobb idővel várta a döntőt.
Ott aztán a 6-os pályán úszva olyat csinált, amilyet még soha senki a magyar úszósport történetében: érmet szerzett a „klasszikus számban”.
Sorozatban nyolcadik döntőjében csak összejött.
Kis hal is ficánkolhat
Magyar futó világbajnoki döntőben 400 méteren? Magyar futó világbajnoki 5. helyezett 400-on?? Március óta mindkét kérdésre igen a válasz.
Molnár Attila a tavalyi budapesti vb-n elődöntőbe jutott, januárban pedig 46.22 mp-cel 34 éves országos csúcsot döntött meg 400 méteres síkfutásban, így utazott a glasgow-i fedettpályás atlétikai világbajnokságra, ahol – ha addig nem ismerte – biztosan megtanulta a nevét a nemzetközi mezőny.
Az előfutamból futamgyőztesként biztosította helyét az elődöntőbe, ahol tovább faragta a magyar rekordot (46.08), hogy azzal első magyarként jusson vb-döntőbe a fedettpályás vb-k (1987 óta íródó) történetében.
A 22 éves futó jól rajtolt a fináléban is, de 100 méter után kissé beragadt, négyen is bevágtak elé, amivel lendületet veszített, és végül 46.11 mp-cel a fantasztikus ötödik helyen ért célba.
„Nem én voltam a nagy hal, akármennyire is szerettem volna azt hinni. Ha valaki azt mondja a vb előtt, hogy ötödik leszek, erősen megmosolygom. Kívánom mindenkinek, ha valaki ennyi mindent feláldoz egy cél érdekében, az kamatozzon úgy, ahogy ez kamatozott, most már a helyén tudom kezelni” – nyilatkozta utána.
2 perc 51 másodperc
Ennyi idő volt hátra a bolzanói divízió I/A-világbajnokságból, mikor Papp Kristóf gólt ütött Szlovéniának, megnyerve a meccset, de főleg: a tornát a magyar férfi jégkorong-válogatottnak.
A magyar csapat álomrajtot vett Olaszországban, Japánt és Dél-Koreát is legyőzte, helyzetbe hozva magát, ám a harmadik meccsen leblokkolt a társaság Románia ellen. A sokkszerű vereség – amely komoly hullámokat vert a csapat sorai között – azt jelentette, a hátralévő két meccsen a házigazdát és a szlovénokat is mindenképpen le kell győzni a feljutásért.
A fentiekből már kiderülhetett: mindkettő sikerült. Az olaszokat 2-2-es rendes játékidő után hirtelen halálban verte a válogatott, a mindent eldöntő, szlovénok elleni találkozót pedig a fent említett Papp-góllal.
És hogy ez miért olyan nagy szó? Hát, mert az addigi 11 egymás elleni meccsen mindannyiszor kikaptunk Szlovéniától. És persze mert negyedszer is sikerült feljutni az élvonalba.
Ilyen az, mikor egy 1-11-es mérleget is áldani tud az ember.
Kapcsolódó tartalom
Majd a végén!
Története legsikeresebb idényét teljesítette 2023/2024-ben a Paksi FC. A csupamagyar tolnai csapat nemcsak tartotta a lépést a hazai porondon egyeduralkodó Ferencvárossal a bajnokságban, de az őszi szezon végén a zöld-fehéreket megelőzve a tabella élén állt.
Tavaszra, az Európa-liga-búcsú után, aztán rendezte sorait a rekordbajnok, és az egypontos hátrányból a pontvadászat végére 16 pontos előnyt csinált (és mondhatni szokásos módon utcahosszal nyerte az OTP Bank Ligát), ugyanakkor állítjuk, a Paks nevetett a végén.
Történt ugyanis, hogy május közepén a Puskás Arénában ez a két csapat vívta a MOL Magyar Kupa 2024-es fináléját, ahol természetesen a kupadöntőkben 19 éve veretlen, 5/5-ös mérleggel álló Fradi volt az egyértelmű favorit.
Csakhogy ez nem izgatta Szappanos Péteréket, akik becsülettel álltak a már bajnok fővárosiak rohamait, elsősorban éppen a kapusnak köszönhetően. Konkrétan: az azóta a Közel-Keletre szerződő Szappanos gyakorlatilag kivédte a szemüket. Fogta Adama Traoré helyzeteit, fogta Varga Barnabás büntetőjét, utána hatalmas bravúrral a mali támadó ismétlését a kipattanóból, és igazából mindent, ami a kapujára ment (lesgól nem ér!).
Az eredmény: paksi öröm a végén. Merthogy a gól nélküli 90 perc leteltével előbb jött Papp Kristóf (98.), majd Haraszti Zsolt (122.), és Paks megszerezte története első kupagyőzelmét.
Ha júniusról van szó, természetesen mindenképpen ide kívánkozik a magyar férfi labdarúgó-válogatott és Csoboth Kevin neve is, aki a nyári Európa-bajnokságon vált hőssé. Az első pontjaiért és a továbbjutás reményéért küzdő Rossi-csapat a svájciaktól és a németektől elszenvedett vereség után várta a Skócia elleni csoportzárást.
A meccs a várakozásnak megfelelően nem sziporkázó játékról maradt emlékezetes, sokáig úgy tűnt, gólt sem fogunk látni. Aztán jött a 100. perc, egy skót szöglet, Ádám Martin létfontosságú blokkja, Willi Orbán passza, Szoboszlai Dominik, majd Csoboth szöktetése, Sallai Roland centerezése és végül újra Csoboth. Mondtuk: nem a sziporkázó játék miatt maradt emlékezetes az 1-0-s győzelem.
Majd most!
Nem irigyeljük azt, aki az üvegvisszaváltást intézte május-június környékén a Ferencvárosnál. Illetve de, irigyeljük. Ugyanis valószínűleg még ha ő maga nem is fogyasztott alkoholt, meg lehetett részegülve a klub sikerétől, amelynél jócskán fogyhatott a pezsgő abban az időben, a labdarúgók vesztes kupadöntőjétől függetlenül is.
Erről az FTC férfi vízilabdázói (is) gondoskodtak, mikor a Bajnokok Ligája döntőjében legyőzték a Pro Reccót.
Nincs mit szépíteni, az olasz szupercsapat – amely anyagi nehézségei miatt azóta szétszéledt – mumusa volt a Fradinak. Soha nem sikerült még legyőzni. 2021-ben a fináléban szabtak 9-6-os zakót a magyar csapatra, a rá következő két idényben pedig egyaránt a nyolcaddöntőben vetettek véget a zöld-fehérek BL-álmainak.
Nem véletlenül nyilatkozta a döntő előtt Vogel Soma, hogy „van bennük bőven tüske”. Talán kijelenthetjük, azoknak a tüskéknek legfeljebb már csak a helyük van meg.
Mert nyugtázzuk: végre sikerült megverni őket és a Ferencváros immár kétszeres Bajnokok Ligája-győztes vízilabdában.
Last minute ajánlatunk: Párizs
Mióta mindkét nemnél három fegyvernem szerepel a programban, Párizsban fordult elő először, hogy minden vívószakágban volt magyar induló. De nem sokon múlt, hogy ez ne legyen így.
Április elején jött a rossz hír, hogy a világranglistán 4., az olimpiára is éremesélyesként utazó Kun Annával szemben doppingvétség miatt eljárás indult. A párbajtőrözőtől 12 hónapon belül háromszor is sikertelenül próbáltak meg mintát venni, de rosszul vezette a holléti nyilvántartását, májusban ezért kétéves eltiltással sújtották.
Itt jött a képbe Muhari Eszter, akinek így bizonyos értelemben fájdalmas, másrészről álomszerű lett a története. A 22 éves sportoló kapta ugyanis a felszabaduló kvótát, de nem csak úgy az ölébe hullott, Kun kizárása után saját jogán, ranglistás helyezése folytán nyerte el azt. Mint utóbb kiderült, jó helyre került az az indulási jog, tudott élni a lehetőséggel.
Muhari kínai ellenfelet vert kezdésként, majd a negyeddöntőért a dél-koreaiak 2022-es világbajnokát, Szong Szerát győzte le. A legjobb nyolc között a kínai Jü Sze-han következett, aki ugyancsak nem okozott gondott, az elődöntőben viszont a francia Auriane Mallo-Breton megálljt parancsolt neki, de ugye ekkor már biztos volt, hogy a beugróból érmes is lehet akár.
Lett is: a bronzmeccsen a hozzá hasonlóan az egyéni ranglistás helyével kijutó észt Nelli Diefert jött szembe, akit a ráadásban 11 másodperc elteltével győzött le Muhari, megszerezve a magyar olimpiai csapat első érmét a francia fővárosban.
Augusztus a mi hónapunk
Legalábbis ha váratlan hősöket keresünk.
Ott van Takács Boglárka, aki a Gyémánt Liga lausanne-i állomásán egy Európa-bajnokot és egy Eb-bronzérmet megelőzve nyerte a női 200 méteres síkfutást, vagy épp említhetnénk a Puskás Akadémiát, amely bajnoki harmadikként selejtezhetett a Konferencialigában, és szép menetelés végén csak hajszálnyira volt a főtáblától a jóval jobb erőkből álló Fiorentina ellen (az utolsó fordulóban Firenzében 3-3-at játszott, a Pancho Arénában 1-1-et, ahol végül csak tizenegyesekkel jutottak tovább az olaszok).
És persze ott vannak olimpikonjaink, akik között szerencsére ezúttal is bőven találunk olyanakot, akik rászolgáltak a címre.
Mondjuk például két kerékpárosunk, Vas Blanka és Valter Attila. A Párizsban két szakágban, hegyikerékpárban és országúton is induló Vas előbbiben 10. lett – Tokióban óráisi meglepetésre 4. volt -, az országúti mezőnyversenyben pedig sokáig úgy nézett ki, hogy a dobogó is meglehet. Fantasztikusan kerékpározott, nem kérdés, hogy meg is érdemelte volna (talán a legjobban az elöl lévő négyes közül), de egy kis rutin még hiányzott, centikkel lemaradt az éremről, de így is mindenki táthatta a száját.
Hasonlóan nagyot szólt a 2021-es Giro d’Italián három napig az összetett élén álló Valter 4. helye. A csömöri bringás más taktikát választott, mint egy nappal később Vas, igaz, a verseny is másképp alakult, hiszen Remco Evenepoel kis túlzással már a cél előtt 38 kilométerrel megnyerte az aranyat, mikor egy ellenállhatatlan támadással faképnél hagyta az egész mezőnyt. Épp ezért érthetetlen, hogy miért a belga klasszis szólóját kellett néznünk a hátralévő időben, ahelyett, hogy a versenyt közvetítették volna.
Igaz, akkor sem biztos, hogy sokat láttuk volna a végig mesterien bújkáló és az erejét zseniálisan beosztó Valterból, aki egyszercsak a legjobbakkal egy bolyban, a harmadik helyért csatázva érkezett meg a sprintre. Bár azt sem sikerült normálisan közvetíteni, sőt, megismételni sem, a lényegen nem változtatott: mi is győztes módjára emelhettük a kezünket és rázhattuk az öklünket, ahogyan ő is tette, mikor átgurult a célvonalon.
„Csak szólunk, hogy mindketten olimpiai bajnokok leszünk” – hangzott el február elején az UTE klubházában, ahol épp bejelentették, a tavaly 57 kilóban világbajnoki címet szerzett Márton Luana és ikertestvére, a 62 kilóban junior Európa-bajnok Márton Viviana is a klubhoz igazolt. A csodaszámba menő két olimpiai arany nem jött össze, mivel Luanának nem sikerült kvótát szereznie, de Viviana bebizonyította, nem lázálmot kergettek a Spanyolországban élő lányok.
Az egész nap önkívületi állapotban küzdő tekvondós kezdetnek egy kétszeres világbajnokot győzött le, a nyolc között egy olimpiai bronzérmet, az elődöntőben az első helyen kiemelt, tavaly Grand Prix-győztes, 2022-ben világbajnok belga Sarah Chaari fordított parádésan, a fináléban pedig a szerb Aleksandra Perisicset verte a magyar tekvondó történetének első olimpiai (arany)érméért.
Nem nézett ki jól a helyzet az olimpia előtt Gulyás Michelle számára. Sőt, kimondottan rosszul mutatott. Még hetekkel a játékok előtt is úgy tűnt, hogy a 2021-ben vb-bronzot, egy évvel később -ezüstöt szerző öttusázó nem lesz ott Párizsban, miután a honi szövetség válogatási elvei alapján mindkét nemből a csengcsoui világbajnokságon két-két legjobban teljesítő versenyző indulhatott a francia fővárosban. Gulyás viszont nulla pontos lovaglással 18. lett a június seregszemlén, míg a másik két magyar induló egyaránt dobogón végzett, Guzi Blanka ezüst-, Erdős Rita bronzérmes lett Kínában.
A szövetség elnöksége végül egy titkos szavazáson úgy döntött, Gulyás kapja a kvótát Erdőssel szemben, és bár nem zárhatjuk ki, hogy utóbbitól is kifutott volna egy szép eredmény, az élet a vezetőséget igazolta. A végig pazarul versenyző Gulyás a második legjobb pontszámmal jutott döntőbe, ahol 13 másodperc volt a hátránya a francia Elodie Clouvellel szemben, de már az első lövészetnél élre állt, és már nem is engedte ki a kezéből a vezetést. Egy szó, mint száz: felejthetetlen zárónapot hozott össze a magyar olimpiai csapat számára, mégpedig 1461 ponttal, egy örökké fennmaradó világcsúccsal (hiszen Párizsban szerepelt utoljára a tusák között a lovaglás).
Irány a túlpart!
Nevéhez hű cselekedetet vitt véghez Révész Bulcsú 2024-ben. Átsegítette a magyar sznúkert az amatőrt és a profit elválasztó folyón.
A tavaly U18-as Európa-bajnok Révész februárban junior világbajnokságot nyert (természetesen azt is első magyarként), amivel kivételes lehetőséget teremtett magának és a magyar sznúkernek: kétéves szabadkártyát kapott a sportág elitjébe, a World Snooker Tourba. Élt is vele.
A vb-aranynak hála a 17 éves budapesti srác már profiként indulhatott a felnőttvébé selejtezőjében, ahol rögtön egy bravúrgyőzelemmel jelezte, jó helyre került az a szabadkártya. Szeptemberben aztán rátett még egy lapáttal: pályafutása legnagyobb győzelmével főtáblára jutott az English Openen, majd jött a hab a tortára, mikor két héttel később a világranglista-11. Ali Carterrel találkozott a British Open selejtezőjében.
A kétszeres vb-döntős (mindkétszer Ronnie O’Sullivan győzte le) angol már 2-0-ra is vezetett a négy nyert frame-ig tartó mérkőzésen, de Révész rendkívüli érettségről és higgadtságról téve tanúbizonyságot fordított. Carter még visszajött a meccsbe, a hetedik, mindent eldöntő frame viszont ismét Révészé lett. , aki így nyilatkozott még áprilisban, a vb-arany után:
„Nagyon rögös az út, nehéz lesz elérni, de szerintem ha belerakom a munkát és meglesz a koncentráció, a fegyelem, akkor képes vagyok rá, hogy hat-hét év múlva ott legyek. És ez a fő cél, hogy világbajnok legyek, aztán ha az lettem, akkor a mennyiség, hogy többször is meg tudjam nyerni ezt a címet.”
Mi komolyan vennénk.
Kapcsolódó tartalom
Borúra derű
1-6, 0-4, 3-5, 1-4, 1-8. Az utóbbi öt egymás elleni meccset nézve ilyen eredménysorral várta a hollandokat októberben a magyar férfi labdarúgó-válogatott. Bátran kijelenthetjük: sosem feküdt igazán Hollandia stílusa a magyar csapatnak.
Nyilván a 2024-es Nemzetek Ligája harmadik fordulójában sem Marco Rossi együttesének állt a zászló, különösen azután, hogy bő egy hónappal korábban ötöt kaptak Németországtól (0-5), rá három napra pedig Bosznia-Hercegovina ellen sem sikerült a kapuba találni (0-0).
Csak ússzuk meg nagy zakó nélkül – lehetett hallani a meccs előtt a hangokat, amelyek a 32. percben már elcsendesültek Sallai Roland nevét harsoghatták.
Merthogy hiába volt nyomasztó a holland labdabirtoklási fölény (közel 80%) a Puskás Arénában, a magyar válogatott „régi önmagát adta”: rendkívül szervezetten védekezett és lecsapott, ha lehetősége adódott. Márpedig az addigra már egy kapufáig jutó Sallainak adódott, miután balról Nagy Zsolt forintos labdával szolgálta ki a hosszún.
Percekre volt az újabb csoda is, ám a hajrában azonban a percekkel korábban Virgil van Dijk kiállítása miatt emberhátrányba kerülő hollandok csak begyötörtek egyet. Az 1-1-es döntetlen azonban így is győzelemmel ért fel az előzmények ismeretében.
Nem fordítva?
Kétarcú Ferencvárost láttunk ősszel, különösen novemberben. A zöld-fehérek három bajnokit játszottak a hónapban: egy 2-2-es döntetlennel nyitottak a gödörben lévő Debrecennel szemben, úgy, hogy csak a 85. percben jött össze az egyenlítés. A következő fordulóban Kecskemétre utaztak, ahol visszafogott játékkal szerény 1-0-s győzelmet arattak a sereghajtó otthonában, majd következett hazai pályán a Diósgyőr, amely már 3-0-ra is vezetett a Groupama Arénában, végül 3-3-mal zárult a találkozó.
Nem azok a tipikus „fradis” NB I-es eredmények, na. De cserében(?) az Európa-ligában sem tipikus eredményeket értek el.
Az átalakuló El-ben addig három meccsen három vereséget szenvedő magyar bajnok a Dinamo Kijev vendéglátását élvezhette a ligaszakasz 4. fordulójában. A Hamburgban, a Loki és a KTE elleni meccs között rendezett mérkőzésen utólag visszagondolva már a 17. percben megpecsételődött az ukránok sorsa, mikor Vladiszlav Dubincsak piros lapot érően szabálytalankodott, de azért valószínűleg akkor sem sokan fogadtak arra, hogy a Fradi 4-0-s verést mér a kijeviekre, pedig úgy lett.
A következő játéknapon a svéd bajnok Malmö érkezett az Üllői útra, ahol a hamburgi kiütés hatására, de a bajnokságban mutatott hullámzó játék ellenére talán már optimistább lehetett a közhangulat. Nem is kellett csalatkozniuk a szurkolóknak, de újabb négy Fradi-gólra vélhetően ők sem számítottak. Annyi lett végül (4-1), két egymást követő meccsen pedig összesen nyolc. Nem az NB I-ben, ahol eközben 6-5-ös gólkülönbséget hozott, a második számú európai kupában.
Slusszpoén
„Itt a kivételes alkalom a fiataloknak a bizonyításra” – vezette fel Sós Csaba szövetségi kapitány a decemberi budapesti rövidpályás úszó-vb-t. A női 200-as gyorsváltó tagjai és Sárkány Zalán biztosan figyeltek a szavaira.
A Pádár Nikolett, Ugrai Panna, Molnár Dóra, Ábrahám Minna összeállítású staféta (az előfutamban még Ugrai helyett Késely Ajnával a soraiban) az ötödik legjobb idővel jutott döntőbe, ahol fantaszikusan kezdett. Féltávnál világcsúcs részidőn belül, elsőként váltottak a lányok, a befejező ember Ábrahám viszont már a harmadik helyről kezdte meg a maga 200 méterét.
Az utolsó hosszra fordulva az már biztosnak tűnt, hogy az aranyat a papírformának megfelelően az – egyébként világrekordot repesztő – amerikaiak viszik haza, az ezüstért viszont óriási csatában voltunk az ausztrál váltóval. A benyúlás a magyaroknak jött ki jobban, akik órási magyar csúcsot úszva hatalmas tettet hajtottak végre: a rövidpályás vb-k során először szerzett érmet magyar staféta, női váltó pedig a nagymedencés világbajnokságokat is beleszámítva először állt dobogóra.
Az Egyesült Államokban, az arizonai egyetemen (Arizona State University) pallérozódó Sárkány Zalán tavaly januárban került – az azóta már a Texast irányító – Bob Bowman kezei alá, és rögtön remek eredményekkel rukkolt elő, amit gyakorlatilag az egész szezonban tartani tudott.
A hazai rendezésű világbajnokságra is úgy érkezett, hogy majd most megmutatja a neki elméletileg leginkább fekvő 1500 gyorson, de másképp alakult a történet. A leghosszabb medencés táv döntőjében már az elején víz került a szemüvegébe, így számára a csalódást keltő nyolcadik helyen zárt.
Talán épp ez kellett neki egy még nagyobb dobáshoz, mert – miután 6. lett 400-on – 800 méteren káprázatos úszást láthattunk tőle: egy idő után simán faképnél hagyta az 1500 méteren győztes tunéziai Ahmed Dzsauadit, az utolsó 200-on pedig már gyakorlatilag már csak az idő volt a kérdés. Végül 7:30.56 perces országos csúccsal (Hosszú Katinka, Gyurta Dániel, Bernek Péter és Szabados Béla után) lett az ötödik magyar a magyar úszósport ötödik rövidpályás világbajnoka.
Rég látott és várt kezdést és sorozatot produkált a magyar női kézilabda-válogatott a magyar-osztrák-svájci közös rendzésű Európa-bajnokságon. A lányok hibátlanul hozták le a debreceni csoportkört – többek között megnyerték a kulcsmeccsnek bizonyuló svédek elleni találkozót -, és egészen a középdöntő utolsó fordulójáig 100%-os mérleggel meneteltek.
A vb-címvédő és olimpiai ezüstérmes franciák ott (még) nagy falatnak bizonyultak, ahogyan a mezőnyből magasan kiemelkedő Norvégia is a 12 év után elért elődöntőben, de a slusszpoén még hátravolt. A bronzért ugyanis jöhettek megint a franciák, és ezúttal már győzött a szív: Golovin Vlagyimir csapata hatalmas csatában 25-24-re nyert Bécsben, és bezsebelte a nemcsak nagyon vágyott, de nagyon meg is érdemelt Európa-bajnoki bronzérmet!