Kapcsolódó tartalom
Molnár az M1 aktuális csatornának elárulta, változtattak az edzésmódszereken, s úgy véli, a következő alkalmaknál még jobban mennek majd a futások.
„Felfogni felfogom, de fel még nem dolgozom. Nem ezt tervezem a végének. Hangsúlyozom, ez itt még csak az első futásom volt, az, hogy ez így sikerült, az külön öröm, de nem azt várom, hogy itt meg is állunk. Mindenképp meg fogom ünnepelni, ha majd arra kerül a sor, ám még nincs itt az ideje ennek. Ez csak a kezdet, de ezt annak is szántuk. A következő alkalmakkor még jobban is fog esni, mert ez most egy olyan felépített struktúra, hogy az első volt a legnehezebb. Most így sikerült, és minden okunk megvan rá, hogy optimistán várjuk a következő versenyeket. Nagyjából hasonlóra gondoltunk, nem volt időeredmény a fejünkben. Sosem dobálózom időeredményekkel, de ezt a 45 másodperc körüli határt céloztuk meg. Viszont a kivitelezésen volt a hangsúly, mert az új filozófiánk, hogy az eredmény azért eredmény, mert követi azt a fajta kivitelezést, amit nekünk a pályán a 400 méter közben meg kell csinálnunk. Az idő majd utána lesz kiírva, azzal előtte nem szabad foglalkozni. Legyen meg a kivitelezés, a többi a következmény.”
Persze azért az utolsó métereken nagyon nehéz volt, de mint mondta, az adrenalin valószínűleg annyira feldobta, hogy a futás után sem volt rosszabb.
„Nem mondanám, hogy sok ellenségemnek kívánom az utolsó tíz métert, amit ilyenkor át kell élni, nem egy jó érzés, általában utána rosszabb szokott lenni, most nem foglalkoztam vele. Az adrenalim valószínűleg feldobott. A felkészülésben rengeteg dolgon változtattunk, sokkal szélesebb alapot adtunk neki, hogy ne csak kibírjuk azt az egy kört, hanem megpróbáljuk a lehető legtöbbször és lehető legjobban lefutni, úgyhogy nem aggódom, a következő alkalmakkor ez már csak egyre jobban és jobban fog sikerülni.”
Molnár Attila most csak magára, és a beilleszkedésére koncentrál, amibe beleetartozik az is, hogy kevésbé tartja a kapcsolatot a külvilággal.
„Ez csak egy állomás, és kezeljük is így. Szerettem volna teljesen a beilleszkedésre koncentrálni, nem akartam a külvilággal kommunikálni, ezt szeretném is tartani, bizonyos kivételekkel, szerintem ez így van rendben. Én inkább a gyakorlatias tettek híve vagyok, mintsem, hogy kifelé kommunikáljak, hogy hogy vagyok. Persze fogok magamról visszajelzést adni, de az majd később lesz jellemzőbb. Három hónapja vagyok itt, szeretnék még jobban beilleszkedni, még messze az út vége, de az csak bizonyítja, hogy jó helyre kerültem, hogy ennyi idő alatt is sikerült valamit felmutatni, és ennek örülök.”
A folytatást illetően elárulta, legközelebb Metzben áll rajthoz, majd Apeldoornba is versenyezni fog, az azt követő program viszont még kérdéses.
„Azt érzem, hogy sokkal gyorsabb vagyok és tovább bírom. Furcsa, hogy ez négyszázon így jelentkezik most. A következő versenyeken kísérletezni fogunk, hogy a táv melyik részét és hogyan fogjuk tovább tolni. Ezt az edző fogja eldönteni, most sok helye van arra, mit változtasson és én kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő feladat.”