Nevezhetnénk kishitűnek, de aki mer ilyen nagyot álmodni, és meg is tudja valósítani az álmát, arra aligha biggyeszthető rá e jelző. Lando Norrisnak mindenesetre nehezére esik elhinni és feldolgozni, hogy immáron Forma–1-es világbajnok. Ilyen szempontból nem segített rajta, hogy éppen 2025-ben lett az: minden eddiginél rövidebb volt idén a téli szünet a királykategóriában, így kevesebb ideje is volt emésztgetni az új helyzetet…

„Jól jött volna még pár hét. De feltöltődtem. Nem őrültem meg a szezon után. Volt egy szép utazásom a családommal és a barátaimmal, és kicsit megfeledkeztem az F1-ről és a versenyzésről. Jó volt elfelejteni ezt az egész életet és normálisnak lenni” – mondta mosolyogva Norris az F1 riporterének adott interjúban.

Elismerte, még gyakran kell megcsípnie magát a bajnoki címére gondolva. „Nehéz felfogni, hogy ez valóság. Még nagyon élénken fel tudom idézni magamban az előző év pillanatait. Például a kínai utánit, ami egy sokkoló hétvége volt. Azt kérdeztem: »Mi történik itt?!« Aztán emlékszem a zandvoorti kiesésre, amikor azt kérdeztem, hogyan fogom visszahozni ezt a sok pontot. Még él az emlékeimben ez az időrend, miközben már a következő szezonra készülök, és újra elindul az egész. Minden nagyon gyorsan történt. Akkor nem éreztem így, de most igen. Megtörtént, vége. Nyugodtan át tudtam gondolni a történteket, hogy mit értünk el együtt tavaly.”

„Nagyon klassz. A legjobb, amikor az emberek mondják nekem. Így ülepszik le a legjobban. Nem elég látnom, mert néha azt mondom: »Neem, nem hiszem el!« Amikor viszont valaki mondja, és amikor látom az egyest a ruhámon, a sisakomon, akkor tudom, hogy ez valóság.”

Norris kiemelte, ez a legnagyobb dolog, ami eddig történt vele, hiszen a bajnokká válás az életcélja volt. „Ez nagy dolog. Az egész életem. Húsz évembe telt elérni. És most megvan. És újra megpróbálom megcsinálni. Még mindig furcsának tartom, de messze a legmenőbb dolog, amikor az emberek mondják, mert valódi.”

Lando Norris (Fotó: XPB)

Norris december közepén vehette át a bajnoki trófeáját Üzbegisztánban. Megkérdezték, hol tartja a serlegét. „Valójában csak most vettem ki a dobozából… Elfeledkeztem róla egy időre” – felelte mosolyogva.

„Egy nagy dobozban érkezett, és otthon állt. Próbáltam takarítani egy kicsit, és úgy voltam vele: »Mi ez itt? Ó! El is felejtettem!«”

A talált tárgynak azóta már megvan a maga helye. „A miami trófeám fölé tettem. Van egy dobozom is a miami trófeámnak, ami türkizszínű. Ez a doboz, fölötte a miami trófea, fölötte pedig a világbajnoki serleg. És nagyon menő trófea. Elképesztően néz ki. Nagyon büszke vagyok rá.”

A napi emlékeztető is segíthet a címvédőnek a tudatosulásban: ő most már komolyan egy a Forma–1 eddigi 35 világbajnoka közül.

„Ez a két legnagyobb pillanat” – mondta az első futamgyőzelméért és az első bajnoki címéért kapott trófeára utalva. „Még ma is nagyon élesen fel tudom idézni az első győzelmemet. És ott ez a dolog, amit megfoghatok, és érezhetem, hogy ez az. Sok videót és fotót látsz róla az évek során, aztán látod az összeset, ami Maxnál van: ott van mind a négy a szimulátora fölött. Most nekem is van egy otthon, rajta a nevemmel, és olyanokéval, akikre felnézek: Lewis, Fernando, Max, Seb és az összes hihetetlen nagyság, például a mclareneseké, Prost, Senna és a többiek. Csodálatos az övék mellett látni a nevem” – állapította meg Norris.