Különlegesség, hogy szökőévben, február 29-én jött a világra, így a születésnapját pontosan csak négyévenként tudja megünnepelni.
„Gyerekkoromban nagyon nem szerettem ezt, mert mindig megkaptam, hogy neked nincs is születésnapod, de azért felköszöntünk. Felnőttként aztán ez megváltozott, most már általában két napig tart az ünneplés, mert van aki 28-án, van aki elsején köszönt, ezt jobban élvezem” – mesélte az MTI-nek adott interjúban az ünnepelt.
A pályafutása azzal kezdődött 1987-ben, hogy levitték a Spartacus vízitelepére, ahol a két nővére már sportolt.
„Tesitagozatos általános iskolába jártam, ami akkor azt jelentette, hogy egyrészt minden nap volt testnevelés óránk, ez ma már nem kuriózum, de akkor az volt, másrészt negyedik osztályban kellett választani egy sportágat, amelyet az ember rendszeresen űz. Így kerültem a vízitelepre. Egyébként a tesitagozat miatt és mert volt egy nagyszerű testnevelő tanárom, egy csomó sportágat kipróbálhattam. Kosaraztunk, tornáztunk, futóversenyekre jártunk, koriztunk. Nagyon szerettem volna korcsolyázni is, de mivel messze volt a műjégpálya, erre nem volt lehetőségem. Egyszerűbb volt a testvéreimmel kajakedzésre járni, de nem volt bennem hiányérzet emiatt. Örülök, hogy kajakos lettem” – idézte fel a kezdeteket.
Kapcsolódó tartalom
Ahogy fogalmazott, nagyon szerette a vízitelep közegét, jól érezte magát, s bár télen, hidegben kezdett edzeni, inspirálta, hogy nála idősebbekkel készülhetett, ráadásul a társai ajnározták, a szeretetükkel „bombázták”.
A pályafutásában 19 éves korában jött el a fordulópont, miután leérettségizett, lehetőséget kapott Fábiánné Rozsnyói Katalin mesteredzőtől, hogy vele készüljön egy olyan csoportban, amelyben ott volt például a nagy előd, Kőbán Rita is. Ahogy fogalmazott, onnantól nem volt linkeskedés, lógás, hiányzás az edzésről, teljesen más szemléletű csapatba került. Igazán 1997-ben, 1998-ban érezte meg, hogy lehet keresnivalója a sportágban, utóbbi évben nyerte az első felnőtt világbajnoki címét.
Az olimpiai bajnok magyar Kovács Katalin (j) és a kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasa (b) ünnepel a hajójában a női kajak kettesek 500 méteres versenyének döntője végén a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékokon.MTI Fotó: Illyés Tibor
„Akkor kijutottam az első Európa-bajnokságra, vb-re, és elkezdtek jönni a sikerek. Először persze csapathajókba akartam bekerülni, aztán szép lassan láttam, hogy elérhető az egyéni világelsőség is. Hogy miért tudtam minden hajóosztályban sikeres lenni? Ezt egyrészt az edzőimnek köszönhetem, akik kisgyerek koromban megtanítottak párosban, négyesben kajakozni, nagyon sokat mentem ilyen egységekben. Ami pedig az egyest illeti: mindig is maximalista emberekkel voltam körülvéve, Kati néni is ilyen volt, a szüleim is, én pedig egy idő után úgy éreztem, egyéniben is meg kell mutatnom, hogy mit tudok. Aztán ez már önmagammal szemben is elvárás lett” – elevenítette fel.
A sokak által kajakkirálynőnek nevezett versenyző 1998-ban, Szegeden, K-4 200 méteren nyerte világbajnoki címei közül az elsőt és 2011-ben, ugyancsak a Maty-éren ünnepelhette az utolsót is, K-2 200 méteren.
Az aranyérmes Fazekas Krisztina, Kovács Katalin, Kozák Danuta, Szabó Gabriella (b-j) összeállítású magyar négyes a 2012-es londoni nyári olimpia női kajaknégyes 500 méteres számának eredményhirdetésén a Dorney falu melletti Eton Dorney evezőspályán 2012. augusztus 8-án.MTI Fotó: Kollányi Péter
Hozzátette: minden olimpiára győzni ment, s ezért akkor voltak ugyan rossz érzései egy-egy második hely után, most már a három aranya mellett nagyon büszke az öt ezüstre is és arra, hogy többszörös világbajnok tudott lenni egyesben. A sportkarrierjére visszatekintve Kovács Katalin azt mondta, kereknek érzi azzal együtt is, hogy sokan értetlenül fogadták, amikor első gyermeke születése után 2014-ben még visszatért.
„Akkor úgy éreztem, hogy még van bennem erő, motiváció és hittem abban, hogy újra sikeres tudok lenni. Ha nem csináltam volna végig azt a két évet, akkor lenne bennem hiányérzet, azt gondolnám, hogy én is ott lehettem volna a 2016-os riói olimpián, aranyérmet nyertem volna és bánnám, hogy nem készültem fel. Így viszont minden tiszta: azt a játékot nem én nyertem, pont. Összességében nagyon büszke vagyok a pályafutásomra és nagyon jó, amit ez a sport nekem adott” – hangsúlyozta.
Kovács Katalin 2016-os visszavonulása óta is a sportban tevékenykedik, először volt klubja, a Honvéd PR-igazgatójaként dolgozott, majd már több mint öt éve a róla elnevezett sukorói kajak-kenu akadémia vezetője.
„Mindenképpen szerettem volna a sport közelében maradni, de nem edzőként, inkább a háttérben. Nagyon élvezem a mostani munkámat, büszke vagyok a mögöttem álló kreatív akadémiai csapatra, amellyel együtt dolgozom, s amelynek újabb és újabb ötletei révén folyamatosan fejlődünk. Háromszázötven gyerek jár napi szinten hozzánk sportolni, jól érzik magukat, jó közösségben, jó nevelőkkel töltik az idejüket, ez a legfontosabb. Ha valaki öt éve megkérdezte volna, hogy mit szeretnék kihozni az akadémiából, akkor, ha tudtam volna, ezt meséltem volna el, ahol ma tartunk” – fejtette ki.
Kovács Katalin úgy fogalmazott, bár az 50-es szám egy kicsit ijesztő a számára, nagyon boldog „csoda családjával”, a két gyönyörű kislányával, akiket a férjével, a sportállamtitkárságot vezető Schmidt Ádámmal nevelnek, és arra törekszik, hogy minél több időt tudjon még velük tölteni. A kerek születésnapját is a társaságukban ünnepli egy családi síelés keretében.