Nagy feltűnést keltett a Ferrari a bahreini második teszten azzal, hogy az egyik nap elején kipróbált egy olyan hátsó szárnyat, melynek nyitási mechanizmusa lehetővé tette a szárnylap 180 fokos átfordulását. Lewis Hamilton ugyan csak pár kör erejéig tesztelte a megoldást, az így is felkapott téma lett a paddockban.

Idén a nyitható hátsó szárny már nem előzéssegítő eszköz, hanem csak a légellenállást csökkentő megoldás, mely része az aktív aerodinamikának. A versenyzők a kör során nemcsak akkor nyithatják az első és hátsó szárnyakat, amikor 1 másodpercen belül vannak az ellenfélhez képest, hanem minden erre kijelölt egyenes, illetve padlógázas szakasz elején.

Az FIA viszonylag nagy szabadságot hagyott a csapatoknak a szárnymegoldásoknál, így merőben eltérő módszereket is láthattunk a mezőnyben. Az Alpine hátsó szárnyának lapja például nem felnyílik menet közben, hanem a felső éle csapódik le az alsó szárnyelemhez. Ezt a módszert azóta az Audi is átvette.

A Ferrarinál a szárny véglapjaiba került a mozgást működtető mechanika, a mozgatás tengelyét pedig úgy helyezték el, hogy a lap ne csak nyílni tudjon, hanem teljesen a feje tetejére is állhasson. A szárnyprofil megfordulása leszorítóerő helyett felhajtóerőt generál, amivel tovább csökkenthető a légellenállás és növelhető a végsebesség.

Az olasz Autoracer szerint a trükkös megoldás hatása olyan, mintha a szárny átfordításakor 4-5 kilowattal (5-7 lóerővel) nagyobb lenne a motor teljesítménye.

A Ferrari hátsó szárnya (Fotó: XPB)

Az innovatív trükknek megvannak tehát a nyilvánvaló előnyei, a Ferrari ugyanakkor még nem tart ott, hogy magabiztosan éles bevetésre merje küldeni azt. Az említett olasz portál úgy tudja, a vörösök semmiképpen sem vetik be élesben az átforduló hátsó szárnyukat az idénynyitó Ausztrál Nagydíjon, de jó eséllyel még az azt követő két versenyen sem – legfeljebb csak szabadedzéseken teszik próbára.

A Ferrari Bahreinben csak egy egyszerű tesztet hajtott végre a szárnyával, hogy lássa, a gyakorlatban működhet-e. A megoldást az FIA Maranellóban is megvizsgálta és zöld utat adott neki. A csapat mérnökei most két dologgal foglalkoznak, mielőtt ők is megadnák a zöld jelzést: próbálják 100%-ig megbízhatóvá tenni a szárnyat, valamint gyorsítani akarják annak működését. A szabályba foglalt alapkövetelmény, hogy a szárnynak 0,400 másodpercen belül kell egyik állásából a másikba váltania. Mivel egy olyan pályán, mint az ausztrál, a verseny során nagyjából 290-szer nyílik és csukódik a szárny, elengedhetetlen, hogy minimálisra csökkentsék a hibaszázalékot.

Az Autoracer úgy tudja, hogy a Ferrari már egy továbbfejlesztett szárnyverzión is dolgozik, melynél a légterelő aerodinamikai profilján is finomítottak a kedvezőbb hatás érdekében. Információik szerint az alap célkitűzés, hogy év 7. versenyéig, a Kanadai Nagydíjig elkészüljenek, de jó esély van rá, hogy előre fogják hozni az extrém szárny debütálását, akár már a 4. versenyre, vagyis a Bahreini Nagydíjra.

Egy másik trükkös megoldásuk, a kipufogó mögé helyezett szárnyelem eközben már Ausztráliában fent lesz az SF-26-oson. A csapat Bahreinben még ebből is egy kezdetlegesnek mondható verziót vitt pályára, amit azóta tovább finomítottak. A megoldás a hátsó leszorítóerő növelését és stabilizálását szolgálja.