Az év második időmérő edzésén is a földbe döngölte ellenfeleit a Mercedes csapata. Kínában egyelőre csak a sprintidőmérőn arattak kettős győzelmet, de a melbourne-ihez hasonló tekintélyes különbséggel. George Russell 0,621 másodperccel múlta felül a világbajnoki címvédő Lando Norrist, úgy, hogy míg a mclarenes az utolsó körén javított, addig neki ez nem sikerült.

„Hét tized? Nem is rossz!” – mosolygott a leintés után Russell, amikor a riporter ismertette vele a (rosszul kerekített) különbséget. „Melbourne után tudtuk, hogy igazán jó az autónk, és a motorunk is jól teljesít. Ma igazán élvezet volt vezetni. Kíváncsi vagyok, a tavalyihoz viszonyítva milyenek a köridők, mert igazán gyorsnak éreztem. Nagyon klassz volt, teljesen más, mint Melbourne-ben.”

Russell jól érezte: csak 0,7 másodperccel maradt el a múlt évi sanghaji pole-eredménytől.

A brit nem győzte hangsúlyozni, hogy e fölény nemcsak az erős motorjuknak, hanem a kiváló autójuknak is köszönhető. „Egész nap igazán nagyszerű volt az autó. A motor sokkal normálisabban teljesít, mint amit Melbourne-ben láttunk, ahol nagy töltések voltak, nehéz volt vezetni. A Q3-ban kisebb kihívás volt, hogy felerősödött a szél, és mi és a McLaren valamennyit lassultunk az egyenesben. Az autó viszont igazán nagyszerű volt, élvezet volt vezetni” – fogalmazott a győztes.

A Ferrarinál eközben a fejüket vakarták. Lewis Hamilton és Charles Leclerc sem értette, honnan van ennyi tartaléka a Mercedesnek egy körön. Mindketten a motorjuk erejét emelték ki, és Hamilton azt is kijelentette, hogy miközben a kanyarokban tartani tudják a lépést a csillagosokkal, az egyeneseben rengeteg időt veszítenek ellenük.

George Russell (Fotó: XPB)

Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke szerint Kínában éppen ellenkezőleg történik: a kanyarokban verik az ellenfeleket. „Ez egy egészséges előny a többiekkel szemben, de számomra a sprintidőmérő és a sprintverseny csak a kisversenye a hétvégének. Az időmérőt holnap rendezik, a nagydíjat vasárnap. Örülnék, ha így tudnánk folytatni” – intett óvatosságra a német Sky csatornának nyilatkozva, majd magyarázatot adott:

„A nagy előnyünket itt mindenekelőtt a kanyarokban szerezzük. Az egyenesben például Gasly volt a leggyorsabb. Az előnyünk a kanyarokból jön.”

Az adatok alapján neki és Hamiltonnak is félig van igaza. Egyrészt Gasly valóban nagyon gyors volt az egyenesben, de Russell hozzá hasonlóan 335 km/órás csúcsot ért el, miközben a Ferrari valóban sokat veszített az egyenesben. Utóbbi az energiagazdálkodási különbségek eredménye. Miközben Russell vagy a szintén Mercedes-motort használó Lando Norris a hosszú egyenesben sokáig gyorsít és később fékez, a Ferrari tempója már az egyenes utolsó harmadában csökkenni kezd, és Hamilton a fékre is korábban lépett, így a végén 24 km/órás tempóhátrányba került.

A Mercedes azonban a kanyarokban is erős. Gaslyhoz képest a 11-esben és a 14-esben is három-három tizedet nyert Russell, Hamiltonnál a 11-esben négy, a 14-esben már nyolc tized volt az előnye, amiből a ferraris a célig valamennyit le tudott faragni. Kanyartempóban a McLaren tudta tartani magát a Mercedes ellen, Norris viszont a kör végén veszített sokat: a hosszú egyenes előtt csak egy tized volt a hátránya, aztán a féktávon kettőre nőtt, majd két tizedet a hajtűben, és újabb kettőt az utolsó kanyarban bukott el. „Ha tized az utolsó szektorban – ez egészen lenyűgöző” – csodálkozott Oscar Piastri.

George Russell (Fotó: XPB)

Kanyarok vagy egyenesek – az energia-központú F1-ben a kettő nem teljesen elkülöníthető. Az energiagazdálkodás hatékonyságát a nagy leszorítóerő és a magasan tartott kanyartempó is növelheti, csakúgy mint az, ha az autó nem csúszkál sokat és nem veszít lendületet, amit extra energiahasználattal kell visszanyerni a kigyorsításoknál. Russell nem véletlenül dicséri annyit a W17-est is.

Wolff is megállapította, az autójuk mintha sínen menne. „Nagyon sokat foglalkoztunk ezekkel a 2026-os szabályokkal, talán kicsivel hamarabb is kezdtük, mint mások. De nagyon elégedett vagyok, a motor és az autó remek összhangba került. Látjuk a Ferrarinál is, ők is jól integrálták, és gyári csapatként az Audi is rendelkezik ezzel az előnnyel. A leginkább viszont az autó vezethetőségével vagyok elégedett. Látható a fedélzeti kamerás felvételeken: mintha sínen húznák az autót, és a köridő nagy részét a kanyarokban nyerjük” – összegzett Wolff.