Válogatott UEFA EURO 2020 - Hírek

Oslo óta várjuk azt az idegenbeli bravúrt, ami Eb-t érne a válogatottnak

| Forrás: m4sport.hu
Egyre tisztul a kép a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtezőcsoportjában. Két fordulóval a vége előtt az már kijelenthető, ha Walesben győz Marco Rossi csapata, biztosan ott lesz, és hazai pályán szerepelhet a 2020-as kontinensviadalon. Viszont legutóbb 2015 novemberében nyert világranglistán top 50-es ellenfél otthonában, igaz, az épp Eb-t ért.

Azerbajdzsán legyőzése és a walesi-horvát döntetlenje azt jelenti, hogy az E jelű ötös négy tagja továbbra is reális eséllyel pályázik a kontinenstornára.

(fotó: MTI/Czagány Balázs)

A novemberi játéknapokon előbb horvát-szlovák, azeri-walesi, majd szlovák-azeri és walesi-magyar meccsekre kerül sor, de attól függetlenül, hogy a mieink csak az utóbbiban érdekeltek tevőlegesen, a szabadnap letöltése közben számunkra is hangsúlyosak lesznek a találkozók alakulásai. Hiszen teljesen nyilvánvalóvá válik, milyen forgatókönyvek esetén ragadhatnak meg Dzsudzsákék a csoport kvalifikációt érő első két helyén.

Az E csoport állása:
1. Horvátország 7 4 2 1 14- 6 14 pont
2. Magyarország 7 4 – 3 8- 9 12
3. Szlovákia 6 3 1 2 10- 8 10
4. Wales 6 2 2 2 6- 6 8
5. Azerbajdzsán 6 – 1 5 5-14 1

Egy dolog már biztos, ha Cardiffban megszerzi mindhárom pontot Magyarország, mindenképp kijut az Eb-re. (A további számolgatásokról bővebben ITT.)

Persze nem olyan egyszerű ez, mint így leírva, ugyanis a válogatott elvétve tudott csak győzni előkelőbbre sorolt ellenfelek otthonában. Főleg, ha az a FIFA világranglistáján az első ötven tagja volt épp. Márpedig Wales jelenleg a 23., és az októberi selejtezők után (két 1-1, Szlovákiában és Horvátország ellen) sem ronthat akkorát, hogy jelentősen visszaessen. Ráadásul ha ennek az évezrednek a vb- és Eb-selejtezőcsoportjait vizsgáljuk, kiderül, mindössze háromszor vert idegenben olyan ellenfelet a magyar együttes, amely magasabb kalapból került mellé. 2006-ban Bosznia-Hercegovinát (3-1-re), 2009-ben Dániát (1-0-ra) és 2010-ben Finnországot (2-1-re). Viszont utóbbi bőven a top 50-en kívüli volt akkoriban. A bosnyákok és a dánok viszont nem. A kétezres években tehát ez a két alkalom az, amikor erősebb kalapból érkező és egyben a FIFA-nál aktuálisan ötvenbe sorolt válogatottat vendégként sikerült legyőzni. (Tétmeccsen, mert ez összejött még felkészülési találkozókon is, 2004-ben Németországban, 2007-ben Lengyelországban és 2012-ben Csehországban.)

Ugye a 2016-os Eb-n Ausztriát (10.) is megvertük, viszont semleges helyszínen, így a legutóbbi top 50-es skalpunk, amit nem az otthon melegében szereztünk, az a franciaországi viadalra vezető úton volt, és novemberben lesz négy éves. Igen, a norvégiai pótselejtező az, amikor Oslóban az újonc, Bernd Storck váratlan húzásával kezdőbe állított Kleinheisler László góljával 1-0-s előnyt szerzett a visszavágón ezzel élő magyar válogatott. Az igazsághoz tartozik, hogy Norvégia a 46. volt – egy hónappal korábban még a 34. –, azaz Magyarország mögött állt, és a sorozat előtt is gyengébb kalapból indult (harmadikból, míg mi másodikból.)

Mindentől függetlenül, amennyire árulkodó, hogy 2015 vége óta várunk egy ilyen bravúrra, példával szolgál a megvalósítás reális voltára. Ugyan Gareth Bale személyében a walesiek rendelkeznek valódi klasszissal, ami a norvégokról nem mondhattunk el, és a sérülései miatt eddig egyetlen selejtezőn sem játszó Aaron Ramsey is felső kategóriás, a budapesti találkozón tapasztalhattuk, faragható az egyéni minőségből fakadó különbség.

További Hírek