Úgy érzi, hazájának jó csapata van, amit a Nemzetek Ligájában éppúgy bizonyított, mint előtte a világbajnokságon, amelyen csak tizenegyesekkel maradtak alul a későbbi döntő Horvátországgal szemben. Szóval szerinte tudnak mire építeni a dánok, nem beszélve a motivációról, hogy saját közönségük előtt játszhatnak az Eb-n.
A jelenlegi válogatott kapusa Peter Schmeichel fia, Kasper (fotó: EPA/LISELOTTE SABROE)Koppenhágában maximum az időjárásra nem tudnak garanciát vállalni, de azon kívül semmit nem bíznak a véletlenre. „Mindig is gyönyörű volt, és modernné vált. A világ egyik legszebb fővárosának tartom. Kicsi, kezelhető, kerékpárral is minden egy nap alatt bejárható. Ha az idő kegyes hozzánk, nem gondolom, hogy sok olyan város van, mint Koppenhága.”
„Olyan országnak, mint a mienk, nagyon fontos, hogy lehetőséget kaphat ilyen fontos sorozat házigazdájaként, mert soha nem adhatnánk otthont egy egész Európa- vagy világbajnokságnak. Három meccs azonban más. Az a tény, hogy a nagy show egy része Dániába érkezik, alkalmat ad, hogy megmutassuk magunkat, a kultúránkat, a hihetetlen fővárosunkat, a világunkat, hogy kik vagyunk. És ha jól csináljuk, utat nyithat előttünk újabb nagy események megrendezéséhez” – vélekedett Schmeichel.
A szavakat nehezen találta azzal kapcsolatban, mit érezne, ha fiát, a szintén kapus Kasper Schmeichelt láthatná az Európa-bajnokságon. Már a vébén is szétvetette a büszkeség. „Csodálatos lehetőség, Koppenhágában játszhatnak. És ha eljutnának a végjátékba a Wembleybe… el sem tudom képzelni, mi kerítene a hatalmába.”
Biztosan nem állítaná, hogy az elmúlt évtizedek legerősebb dán válogatottjával dolgozhat Åge Hareide szövetségi kapitány, de tagadhatatlanul hatékony és sokoldalú együttes formálódott a keze alatt, amely többféle módon képes győzelmet aratni, köszönhetően a játékosoknak, akik különböző helyzetekben is jól feltalálják magukat. „Tetszik, hogy a saját játékstílusunk a kiinduló pont, nem az ellenfélre koncentrálunk, csak taktikailag alkalmazkodunk hozzájuk. Vannak játékosok, mint Lasse Schöne, akik kevés bizalmat kaptak az előző kapitánytól, és most fantasztikus látni, hogy kivirágoztak. És lehetővé teszik az olyanoknak, mint Eriksen, hogy azt tegyék, amihez a legjobba értenek: gólokat szerezzenek. Nagyon optimista vagyok.”
Peter Schmeichel a vébén büszkén figyelte fiáék teljesítményét (Fotó: M4 Sport)Nem szeret különféle generációkat összehasonlítani, ezért a mostaniakat sem méri össze a saját maguk ’92-ben győztesével, már csak azért sem, mert a lebonyolítás változása alapvetően írta át a tornát. „Azt nyolc csapattal rendezték, a csoportkör után egyből az elődöntőben folytattuk. Manapság könnyebb kvalifikálni az Eb-re, de sokkal nehezebb végigmenni rajta.”
Schmeichel első emlékei a kontinenstornáról 1984-ig nyúlnak vissza, amikor még nem a pályán vette ki a részét a sorozatból. „Akkoriban kezdtem félprofiként játszani a Hvidovréban. Dánia fantasztikusan futballozott, olyan jól, hogy a barátaimmal megfogadtuk, ha bejutunk az elődöntőbe, akkor elutazunk szurkolni. Lyonban került rá sor, a spanyolok ellen. Autóbusztársaságon keresztül szereztünk jegyet, húsz órát utaztunk. Sajnos veszítettünk, majd jött az újabb húsz óra vissza. Reggel kilencre vagy tízre értünk haza, és aznap este kupameccsünk volt a Bröndbyvel. Hét nullára kaptunk ki…”
A ’92-es siker karrierje meghatározó pontja. Mint mondta, általános vélekedés volt, hogy Dánia soha nem nyer már semmit, ha a nyolcvanas évek nagy korosztályának sem sikerült. Az Eb után 100 ezer ember fogadta a győzteseket. „Valójában épp nyaralnunk kellett volna akkor, ám végül megnyertük az egészet” – utalt rá, hogy napokkal a rajt előtt trombitálták össze őket, mert Dániát kérték fel beugrónak a kizárt Jugoszlávia helyett. A trófea megnyerésével magasabb kategóriába került, hiszen már volt fizikai bizonyítéka, hogy a világ élvonalába tartozik. „És ha mindez a karriered elején történik, mint velem, nagyban befolyásolja a jövődet is.”
Amikor nagy zsákmánnyal a zsákjában visszatért a Manchester Unitedhez, másképp néztek rá, mint az első szezonjában, amikor csupán egy kapus volt a dán bajnokságból. És az Eb-győzelem adta lendületet is magával vitte a klubjába, az előző évad rossz szezonzárásának emlékét feledve megnyerték a bajnokságot.
Peter Schmeichel a 2000-es Eb-n képviselte utoljára a dán válogatottat (fotó: MTI/EPA/Michele Limina)Schmeichel négy Eb-n vett részt, 1988-ban tartalékként kezdett, de a spanyoloktól elszenvedett vereség után a második meccsre bekerült a kapuba. A számára félig meddig hazai rendezésű ’96-os angliai viadalon címvédőként nem sikerült továbbjutniuk a csoportból. 2000-ben pedig három vereséggel búcsúzott a válogatottól. Amelyben Michael Laudrup volt a legjobb játékosa, akivel együtt pályára léphetett. Öccse, Brian Laudrup is nagy hatást gyakorolt rá, de Michaelt a valaha született legragyogóbb dán futballistának tartja.
Nem volt szokása mezt cserélni az ellenfelekkel, de egyvalakiét nagy becsben tartotta volna. Diego Maradonáét, mivel egykori ellenfelei közül ő volt a legnagyobb.