Musorujsag
Élő Eredmények

Labdarúgó Európa Bajnokság
Élő stream csatornák X

Seedorfnak a BL-siker természetes volt, de az Eb-ket nem élvezhette

UEFA
Clarence Seedorf klubjaival halmozta a sikereket, de az Európa-bajnokságokkal nem volt szerencséje. A 2020-as torna nagyköveteként az UEFA-nak idézte fel, miért maradt benne hiányérzet.
Clarence Seedorf (jobbról) a 2000-es hazai Eb-n marginális szerepet kapott (fotó: MTI/EPA/Anja Niedringhaus)

Seedorfnak a’96-os angliai volt három kontinenstornája közül az első, és mindössze húsz évesen érthető izgalommal élte meg, még ha számára nem túl szerencsésen is ért véget, mivel a franciák elleni negyeddöntőben az elhibázott tizenegyese vezetett a kieséséhez. A hollandok körül rengeteg feszültség támadt akkoriban a fehér és színesbőrű játékosok szeparálásának vádja miatt. Ennek azonban ellentmondanak az emlékei.

„Közel álltunk egymáshoz Bergkamppal, Jordi Crujff-fal és Stammal, valamint a srácokkal, akikkel együtt nőttem fel, mint Kluivert és Davids. Sokat bolondoztunk a szobánkban – idézte fel, hozzátéve, hogy szórakozni jól szórakoztak ugyan, de a szereplésük nem sikerült jól. – Úgy éreztük, hogy versenyképesek vagyunk, és nem voltak klikkek. De a kémia még nem alakult ki köztünk azon a tornán. Hiányzott a csapat kohéziója, és végül csalódást okoztunk.”

Viszont úgy érzi, csak időre volt szükségük, tanultak a történtekből, amit a ’98-as vb-menetelés bizonyít. Seedorfnak amúgy sem sok ideje maradt sopánkodni, mivel újabb kihívás várta, azon a nyáron igazolt a Real Madridba.

Négy évvel később hazai környezetben fogadta Hollandia a kontinens krémjét. „Elképesztő légkör vett körül minket. Az az őrület, amelyet minden házigazda megtapasztalhat. Lenyűgöző az ilyen hangulat” – fogta meg a kellemes oldalát a 2000-es viadalnak, mivel a saját szempontjából kiábrándítóra sikerült. Keveset tett hozzá az elődöntőbe jutáshoz, alig kapott lehetőséget. Ezért is mondja, hogy a nemzeti csapathoz fűződő tapasztalatai meg sem közelítik a klubjainál szerzetteket. „Nehéz hónapom volt, mert nem játszhattam. Az első meccsen kezdtem, lecseréltek, aztán én voltam az egyetlen játékos, aki kimaradt a következő mérkőzésen” – folytatta keserűen, mert hiába készült profi módon, számára kevésbé maradt emlékezetes az a hónap, mint azoknak a társainak, akik főszereplői voltak. Az elődöntőben léphetett ismét pályára, mikor az olaszok ellen a rendes játékidőben és a tizenegyespárbajban összesen ötször hibáztak a büntetőpontról. „Valószínűleg ha még két napig játszhatunk, akkor sem szerzünk gólt. A tizenegyeslövések az más, előtte viszont nagy esélyt kaptunk, de nem tudtunk betalálni. A sors Olaszország továbbjutását akarta.”

Az Eb-k közül a 2004-esre gondol vissza legszívesebben Seedorf (jobbról) (fotó: MTI/EPA/Oliver Berg)

A 2004-es Eb-t sokkal inkább magáénak érzi, akkor is a négy közé verekedte el magát a holland együttes. „Azt gondolom, jól teljesítettünk. Lassan indultunk, ahogy sokszor a múltban, de jól belelendültünk.” Szívesen emlékszik a mindig őrült és lelkes szurkolóikra, a helyszínekre és Algarvére, a szálláshelyükre. „Nagyszerű rendezőnek bizonyult Portugália. Az elődöntőben nem voltunk elég frissek, ők pedig a lehető legjobban használták ki. Végül az óriási meglepetés… Hát igen… Görögország…” – mosolyodott el sokatmondóan.

Seedorf tisztában van vele, hogy egy Eb-részvétel sokak gyerekkori álma, de hiába adatott meg neki háromszor is, nem sikerült annyira élveznie, mint szerette volna. Bár így is büszkeséggel tölti el, hogy miután ifjúsági szinten megtapasztalhatta, milyen a legjobbak ellen játszani, a felnőttek között is átélhette ezt az élményt.

A kiugró eredmények elmaradását pedig bőven kárpótolta klubkarrierje során. A Realhoz kerülve rögtön bajnokságot nyert, majd azt követően Bajnokok Ligáját. A klub hosszú időt várt hetedik sikerére, a középpályás viszont 22 éves korára már a második BL-győzelmét ünnepelhette, ami komoly alapot jelentett a teljes pályafutására nézve. Igazából a Madridnál döbbent rá, mit jelent egy ekkora trófea. Addig az Ajaxnál már fiatalként abba nőtt bele, hogy mindig mindenkit maguk mögé utasítanak, így a BL bezsebelésénél sem a nehézsége jutott eszébe, mert annyira természetesnek vette. „Ez volt a normális. A Realnál egy álom teljesült. Megértettem a fontosságát, hogy az emberek miként tekintettek rá. Elkezdtem értékelni, amit az Ajaxszal tettünk.”

A Realnak a böjt megszakítása hitet adott, hogy ismét különleges magasságokba emelkedjen, holott a csapat nem feltétlen állt készen a diadalra. „Nehéz időszakot éltünk, de a csapatszellem, az egység és az egyéniségek megváltoztatták a dolgokat. A Juventus kiváló csapat volt és sokkal tapasztaltabb, ugyanakkor a szellemiségünk és az a meggyőződés, hogy a kupa hazatér, segített. Erős személyiségek voltunk, akik képesek voltak félretenni a saját egójukat. A közös cél mindent felülírt. Különleges kapcsolatba kerültünk, tökéletes egyensúlyba. Akadtak fiatal és tapasztalt játékosaink, de többségük még nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Ez a tűz, ez a vágy repített, hogy elérjük, amit akarunk.”

Egyébként a Juventust akár a kedvenc döntős ellenfelének is nevezhetné Seedorf, hiszen 2003-ban már a Milan színeiben ért fel legyőzésével Európa csúcsára. „A Real és a Milan azok a csapatok, amelyek ellen nem akarnék döntőt játszani. Nem szokásuk elveszíteni. Nem tudom, miért van így, valószínűleg a labdarúgás istenei kitüntetett figyelemmel követték mindkettőt az elmúlt évtizedekben.”

Seedorf klubjaiban győzelemre ítéltetett (fotó: MTI/EPA/Daniel dal Zennaro)

A korábbi holland kiválóság az egyetlen, aki három együttessel is BL-t nyert – a Reallal és a Milannal duplázott –, ám az a 2003-as győzelem épp az Internél töltött rossz periódusát követte, amivel újra bizonyította, mennyire hasznos még mindig. „Mikor eligazolsz egy klubtól, mindig magaddal cipelsz valamit onnan, az új helyre megérkezve pedig rengeteg teendőd akad. Így valóban kettős győzelemként éltem meg.”