Élő Eredmények

A magyar válogatott helyére került – és ez az egyik legjobb, ami történhetett vele

m4sport.hu | Szerző: Szepes Viktor
A szakmai értékeken már rég túlmutat a közösség irányba tétele: meg kell értetni a magyar néppel a pillanat jelentéktelenségét, a folyamat, a koncepció, a stílus értékét, amit nehezebb felismerni, mint az eredményjelzőre pillantva a számokat kisilabizálni, de fenntartható fejlődés mégiscsak abból következik. Bár a lényeget még nem értheted, amíg nem éltél nehéz éveket!

„Ne legyünk annyira magyarok, hogy egy rossz meccs után ennyire mélyre megyünk!”Dárdai Pál a német meccs előtt.

„Lehet, az volt a probléma, hogy nem reálisan gondolkoztunk és túl nagy elvárásokat támasztottunk magunk felé”Szoboszlai Dominik a német meccs után.

Ezért jó az Európa-bajnokság: a két nappal korábban még örökérvényűnek jósolt lózungokat hamar lomtárazni lehet, de ha valaki sarkos narratívájához megerősítést keres, a zavarosban azt is halászhat magának – ilyen szempontból a magyar kommentszekció lett a németek elleni meccs nagy nyertese. Valaki elmeséli, milyen jó, hogy itt vagyunk, mások számára a válogatott csupán vizét vesztett patak, odébb rúgott kő. A szerda esti találkozó kísérleti alany volt: átkattanása óta a magyar csapat most először játszott a közvetlen világelithez tartozó ellenféllel, s bár a balsors megtépte, az előzmények mellékhatása önbizalomból nyomássá szublimált, bemutatta a meccsprototípust, válogatottunk miben közelít a világelithez, s mely elemekben marad még messze el tőle.

Bár a Szakma Fernando Dinizre, Henrik Rydströmre és az Aranycsapatra mutogatva relacionista, labdához pozicionált játékról beszél (nyilván nem alaptalanul) a magyarok kapcsán, a karaktert érdemes filozófiai alakjában is falra festeni: a stílus olyan alapelvekkel találkozik, mint a szabadság, bátorság és legfőképp a játék élvezete. Utóbbiban szenvedett csorbát a válogatott Svájc ellen, s csempészte vissza a németek elleni meccsre, elég csak arra gondolni, ahogy Schäfer egy másodpercen belül fél Leverkusent felbőrözte, Sallai a sokadik jó labdaátvétele után is pontosan sarkazott, Szoboszlai hátrányban is hevesen gesztikulálva tüzelte a magyar közönséget. Mindez pedig váratlant szül, ami az amúgy betonbiztos, újfent bombaerős német csapatnak is tudott meglepetéseket okozni, hiszen esztétikailag egy azonosítatlan amorf tárgy is lehet olyan szép, mint egy kocka. S bár most nem sikerült, még akár hatost is lehet dobni vele.

Németországtól nem is igazán számtottunk zsákbamacskára, ahogyan az sem hatott meglepőnek, hogy a presszinget a magyar csapat sutba dobta, mély blokkban helyezkedett a saját térfelén, elzárva a területet a sorok között – a 29-es PPDA-mutató a két csapat előző Eb-meccse óta a válogatott legkevésbé intenzív mutatója. Marco Rossi meghagyta az 5-2-3-as formációt védekezésben, amelyre azért is volt szükség, hogy Kroos ne tudjon csak úgy belépni a játékba, s akár a félpálya feléig lopakodni, mint mondjuk a skótok ellen, Szoboszlai Dominiknak egyszemélyi feladata volt a nyugdíjközeli zseni neutralizálása.

A tizenhatos közvetlen előteréből, a legveszélyesebb területnek számító ún. 14-es zónából mindössze két pontos labdát juttattak a németek a magyar büntetőterületen belülre. Az egyik után gól is született… (Opta)

A pálya közepét kiválóan lezáró magyar védekezés ellen hasonló mozgással, de két különböző céllal próbálkozott a Nationalelf: a támadó középpályás a félterületben lépett vissza, ezzel széthúzandó a magyar védekezést. Mivel a németek számítottak rá, hogy a hozzá dukáló belső védő kilép vele a falból, a Fiola és Dárdai helyén megnyíló területre bazíroztak.

Építkezés a jobb oldalon: nem egyszer Rüdigerre bízták a hosszú indításokat, elvégre ő sem ügyetlen futballista. A magyar láncot Musiala kimozgása bontotta meg, a keletkezett területre pedig Havertz indulgatott be.

Ha Kroos a bal oldalon vette fel a labdát, Wirtz mozgatta ki Fiolát, a kilépő védőnk helyére pedig Gündogan startolt be, átmenetileg létszámfölényes szituációt kialakítva – szerencsére a németek ezeket a szituációkat kevéssé használták ki. Mindkét séma szerint az ellenkező oldali szélső az eltolódó magyar hatosok helyére lépkedett be, ez történt a németek első góljánál is, igaz, a 14-es zónába bemozgó Musiala csak második szándékból jutott labdához.

A magyar válogatott labdás fázisaiba az ellenfél folyamatos nyomása és a megfelelő maradékvédekezés kialakítása miatt több pozíciós elem került, a felnyomuló szélső védők mögötti területet támadva. Varga Barnabás rendre kimozgott a felívelt labdákért, de az egyritmusú kontrák is a pálya szélét keresték, így jutottak a mieink a hazai védekezés háta mögé. A magyar válogatott támadójátéka alapvetően jól vizsgázott, az ellentámadások, pontrúgások jelentős hányadát sikerült lövéssel zárni, de az elmúlt évek fejlődését látva ez aligha meglepő.

Hamarosan megjelennek a mérkőzésre vonatkozó információk.
Általános
Passzstatisztikák
Támadó
Védekező
Szabálytalanságok
Teljes mérkőzés
Első félidő
Második félidő
 

Makkelie 👎, Kroos 🔝

Mivel a remélt továbbjutás szempontjából minden gólnak hatalmas jelentősége lehet, és hatalmas a felháborodás az első miatt, érdemes ezek mentén a meccs két főszereplőjét kiemelni. Az első Danny Makkelie játékvezető, aki Ilkay Gündogan lökésénél épp pisloghatott, hogy aztán folytatódjon a balszerencse áradása: a felsőfokú flikk-flakk után valahogy Jamal Musiala vezetést szerzett. Mindenek előtt érdemes tisztába tenni a VAR szerepét: a videoszoba legénysége hivatalból MINDEN GÓLT visszanéz, s csak abban az esetben hívja ki vissza a játékvezetőt, ha képi bizonyítéka van rá, hogy BIZTOSAN ROSSZ ítélet született. Bármennyire is bosszantó a szituáció és Makkelie igazán belefújhatott volna sípjába, valójában ez a futball szürke zónája, egyik ítélet sem feltétlenül rossz, a sértett csapat cserébe okkal érezheti, hogy óriási igazságtalanság érte. A VAR megjelenésével a játékvezetői felelősség visszaszorulását várták sokan, de ez az eset (meg a tizigyanús kezezés is) bizonyítja, hogy azért a bíró az úr, a pályán hozott döntése a videósokat is gúzsba köti. 

Ezzel kell most együttélnünk, de a közösségi oldalakon Gündogan össznépi kebabosozása nem a megfelelő feszültséglevezetés!

Az biztos, hogy a holland sporttársnál jobb teljesítményt nyújtott a másik főszereplő, Toni Kroos. Az egyik legrosszabb, ami egy csapattal történhet, ha a világ jelenlegi legjobb középpályása ellene játszik, a futballal meg az, ha az illető visszavonul. Kroos utolsó tánca eddig elég meggyőző koreográfia, Rüdiger és  Tah mellé visszalépkedve irányítja a német válogatott játékát, s saját térfélről is képes különbséget jelenteni. Mint már említettem, Szoboszlai vezérletével a magyarok igyekeztek nyomást helyezni rá, a kulcspasszok megakadályozása jobban is sikerült, mint a skótoknak – de mélységből irányítva így is 127 passzt (minden idők második legtöbbjét egy Eb-meccsen) kiosztott, 96%-os pontossággal.

A magyar válogatott a nagy nyomás alatt folyamatosan úton volt, Toni Kroos pedig észrevétlenül húzott zseniálisat: két pillantással felmérte a bal oldali létszámfölényüket (Mittelstädt lelóg a képről), s egyérintővel bontotta tovább a magyar védekezést. Schäfer és Kleinheisler is elkésett, így a németeknek megnyílt a folyosó a második hullámban.

Toni Kroos passztérképe a magyar válogatott ellen (Opta).

Svájc ellen nemcsak a válogatott, de az egész közvélemény pofont kapott, és a nyilatkozatok alapján kicsit az volt az ember érzése, hogy ebbe a csapdába a csapat is belesétált. A német meccsen tisztult a kép: ezek vagyunk mi, erre vagyunk képesek. De fontos ezt a tételmondatot megfelelően hangsúlyozni: nem rálegyinteni kell a realitásra, az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel! A Rossi-kurzus ebben kiemelkedő: mindig több akar lenni korábbi önmagánál, egyet mondunk, s egyet gondolunk, amikor a stílusjegyeket boncolgatva ezt a folyamatot megerősítjük. A folyamatban hinni kell az esetleges döccenéseknél is, egyes állomásoknál pedig fontos, hogy saját ösvényünk felidézése mellett elhelyezzük csapatunkat a riválisaink által alkotott kontextusban, elvégre a játék mindig két csapat vegyületéből áll össze. Joggal érezzük, hogy lehetett volna több ebben a meccsben, elvégre helyzetekig jutottak a magyarok, igencsak sántít az első kapott gól, nem volt szerencséjük. De ez is a folyamat része: a meccs, amikor a kapu előtt alulteljesít a válogatott és még a pechpakkot is cipeli. Négyből egyszer igazán törvényszerű, hogy az egyébként jobb játékosokból álló, erre az Eb-re eddig alaposan összepakolt német válogatott legyőzi a mieinket, de fájdalom, hogy pont így történt meg. 

A magyar válogatott közeljövőjét és szívünk vágyát tekintve a németek elleni győzelem álomszerű lett volna, de a hosszútávú öndefiníció szempontjából fontos kirángatni magunkat a végletek mocsarából. Akármi történik: hinni kell a folyamatban. Ezt pedig megértette a csapat, reméljük, megérti a kommentszekció és az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág!

A labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzéseit az M4 Sport közvetíti.

A teljes menetrendet itt találja.

A csoportkör állását itt böngészheti.

A csoport: Németország, Skócia, Magyarország, Svájc

1. forduló

(június 14., péntek):

Németország–Skócia 5–1

(június 15., szombat):

Magyarország-Svájc 1-3

2. forduló (június 19., szerda):

Németország–Magyarország 2–0

Skócia–Svájc 1–1

3. forduló (június 23., vasárnap):

21.00: Svájc–Németország, Frankfurt (M4 Sport+)

21.00: Skócia–Magyarország, Stuttgart (M4 Sport)

Borítókép: Határ Dávid

További tartalmak