„Remélem jól van, azt mondták, stabil volt az állapota, amikor kivitték a stadionból – jelentette ki, hogy első útjuk a támadóhoz vezet. – Vagy visszajön a hotelbe, vagy mi megyünk be hozzá, teljesen mindegy, csak együtt legyünk.”
Nem kívánja senkinek, azt az érzést, ahogy az elsők között odaért a sérült társához, és értetlenül állt a mentősök protokollja előtt. „Az egész kispadunk betolta az összes mentőst, akit lehetett, meg berángatam a hordágyat. Mert nem hiszem, hogy ilyenkor a protokoll bármit is számít.”
Kapcsolódó tartalom
„Láttam rajta, hogy próbálja visszatartani, de mondtam neki, ha ilyen alkalommal nem sírsz, akkor soha. Nyugodtan engedd ki, nem fog ilyen minden nap történik” – fejezte ki örömét, amiért sikerült felszabadulnia a győztes gólt szerző Csobothnak.
„Biztos volt, hogy az elején mind a két csapat óvatosabban fog menni előre, nagyobb fókuszt helyez a védekezésre – dicsére a csapat akaraterejét. – De az is biztos volt, hogy az utolsó húsz perc az adok-kapok lesz.”
Kapcsolódó tartalom
Azt is leszögezte, eddig is büszke volt a csapatra. „Mivel még több energiát, még több munkát, még több akaratot beleraktunk, a szerencse most felénk fordult.”
A továbbjutásban bizakodik. „Jó úton vagyunk, a mi dolgukat megtettük. Innentől reméljük, maradhatunk még tovább.”