A spanyol lendület elmossa a német precizitást? – jön a gigászok harca

A mérkőzés egyik legérdekesebb csatája a széleken lesz: az egyik oldalon a még mindig csak 16 éves Lamine Yamal mellett Nico Williams, a másikon pedig Jamal Musiala és Florian Wirtz rohamozza majd az ellenfél kapuját.

A négyes kapcsolata azért is lesz érdekes, mert noha Julian Nagelsmann sokszor inkább három tízessel játszik, amiben Musiala (és Gündogan) mellett Wirtz is irányító szerepkörben a tündököl középpályán, az Európa-bajnokságon a kapitány szélsőként számít legjobbjaira – ez azért is érdekes, mert a német szupertehetségek szöges ellentétei a spanyol fiataloknak.

Míg Wirtz és Musiala szervez, addig a spanyoloknál Yamal és Williams fő erőssége a gyorsaságban és az egy az egy elleni párharcokban rejlik. S ebben is különbözik a két együttes: a németek a hangsúlyt inkább középre helyezik, Spanyolország ezzel szemben a szélekre teszi a súlypontot.

Ám mivel Nagelsmannál Wirtz és Musiala sokkal jobban kihúzódnak a vonalhoz, a négy fiatal igen sokat találkozhat az Európa-bajnokság eddigi legnagyobb mérkőzésén. S mivel mindannyian életveszélyesek a szerepkörükben, a támadások mellett fontos lesz, mennyire tudnak majd besegíteni hátul, egymás semlegesítésében a szélső védőknek. Szükség lesz rá, mert mindkét csapatnak agresszív, igen sokat támadó védői vannak, akik mögé ezáltal be lehet juttatni a labdát.

Musiala négy meccsen háromszor volt eredményes, Wayne Rooney óta (2004-ben 4 gól) ő az egyetlen 21 évnél vagy annál fiatalabb játékos, aki egy Eb-n többször is betalált.

Yamal és Williams láthatóan élvezik a játékot (Fotó: EPA/ROBERT GHEMENT)

A spanyoloknál a Williams, Yamal párost izgalmas nézni, már csak azért is, mert sajtóhírek szerint heteken belül klubszinten is csapattársak lehetnek, a Barcelona ugyanis a nyáron mindenképp megszerezné a Bilbao 21 éves játékosát. Igaz, egyelőre túlzás lenne azt állítani, hogy sztárokról lenne szó, hisz Williams a Bilbao utánpótlásából került fel a felnőttekhez, ám nem egy bajnokaspiráns együttesről van szó, a villámgyors játékos ezáltal még sosem léphetett pályára a legjobbak között, a Bajnokok Ligájában. Yamal esetében kijelenthetjük, hogy a labdarúgás legnagyobb ifjú csillagáról van szó, de az sem elhanyagolható tény, hogy a profik között még csak egy szezonon van túl.

Ám már most megfoghatatlan: a 16 esztendős ásznak gólja ugyan egyelőre nincs a tornán, gólpassza viszont már kettő is, s kulcsszerepet vállalt a horvátok és a georgiaiak elleni sikerben is. Legfőbb erőssége a cselezés, de mérkőzésenként kiosztott 2,8 kulcspassza rámutat, hogy szélről nem csak a betörései, hanem a beadásai is életveszélyesek. A spanyoloknál egyébként Yamal xG mutatója a legmagasabb (1,48), más kérdés, hogy a befejezésekben mindenképpen javulnia kell, eddigi 11 lövéséből ugyanis egyet sem tudott gólra váltani a tornán.

A kontinenstorna két leghatékonyabb csapata találkozik: a németek tíz, a spanyolok kilenc gólt lőttek eddig, emellett helyzetkihasználásban is az élen állnak. A két nemzet negyedik alkalommal találkozik Eb-n, legutóbb, a 2008-as viadal fimáléjában a spanyolok Fernando Torres villanásával 1–0-ra nyertek. A 2022-es világbajnokságon is összecsaptak, ott 1–1-es döntetlen született, az egyik oldalon Álvaro Morata, a másikon Niclas Füllkrug ünnepelhetett – mindkét játékos ott van csapata jelenlegi keretében, így akár az sem elképzelhetetlen, hogy ez a forgatókönyv megismétlődik.

Ami az esélyeket illeti, az Opta szerint a spanyolok sikerére 38%-ot adnak Spanyolországnak, 34,2-t pedig a németeknek, amennyiben a meccs a rendes játékidőben dől el, ha pedig hosszabbításra kerülne a sor, abban az esetben a spanyolok sansza 55,1%, a németeké 44,9%.

A várható spanyol kezdőcsapat: Unai Simón – Carvajal, Le Normand, Laporte, Cucurella – Pedri, Rodri, F. Ruiz – Yamal, Morata, Nico Williams.
A várható német kezdőcsapat: Neuer – Kimmich, Rüdiger, Tah, Raum – Andrich, Kroos – Musiala, Gündogan, Wirtz – Havertz.

Megtalálja végre a góllövőcipőjét az Mbappé vezette francia támadóegység?

Franciaország helyzete kifejezetten érdekes ezen a tornán, ugyanis úgy vannak ott a legjobb nyolc között, hogy egyébként a támadójátékuk szinte semmit sem tükröz az elmúlt évekből, s a keretben rejlő minőségből.

Egy öngóllal megverték az osztrákokat, majd jött egy gól nélküli iksz Hollandiával, hogy aztán a csoportkört lezárják egy lengyelek elleni iksszel, ám ott is csupán büntetőből találtak be. A sor vége egy Belgium elleni 1–0-s siker, de ott is egy öngól döntött – négy tétmérkőzés után ott tartunk, hogy a vb-döntős gigász, az Eb egyik legnagyobb esélyese akcióból még egyáltalán nem talált be.

Franciaország az eddigi 6,94-es xG-mutatójából, s összesen megeresztett 67 lövéséből egyszer volt eredményes. Noha sokat próbálkozik, hisz meccsenként átlagosan 16,8-szor lő, ezekből mindössze 4 talált kaput – ez olyannyira siralmas adat, aminél ezen az Európa-bajnokságon a teljes mezőnyből mindössze nyolc válogatott produkált rosszabbat.

Ez az Eb nem Mbappé terepe eddig (Fotó: EPA/FRIEDEMANN VOGEL)

Persze nem lehet ezt ráfogni csupán a támadókra, hiszen a francia helyzetkialakítás alapjába véve akadozik, s jelenleg nincs meg a középpályán az a szervező, aki megfelelően képes lenne helyzetbe hozni a társakat. Az elmúlt években amellett, hogy Mbappé vitte a hátán a társait, Antoine Griezmann is remekül osztogatott némileg hátrébb toltan, most viszont a kulcsemberek árnyékuk önmaguknak, ami rányomja a bélyegét a francia offenzívára.

Sokatmondó, hogy a számos francia sztár közül jelenleg egy védő és egy szűrő, Jules Koundé és N’Golo Kanté mondhatja el magáról, hogy a mérkőzésenkénti átlagosan 2,5, illetve 2,3 kiosztott kulcspasszával tud a leginkább veszélyt teremteni. Deschamps a 4–2–3–1-et és a 4–3–3-at is kóstolgatja, hol cserélgeti Mbappét Thurammal, hol kitolja a szélre Griezmannt, egyelőre azonban egyik sem akar működni – márpedig utóbbiban ott rejlik a lehetőség, hisz már többször is láttuk, hogy az Atlético Madrid klasszisa számos szerepkörben képes megállni a helyét, s ezek közül az egyik a játék irányítása és a labdák elosztogatása.

Nem mondhatni, hogy ne lenne átjátszhatatlan a portugál védelem, a franciáknak azonban muszáj lesz összeszedniük magukat, hogy sikerrel vegyék ezt az akadályt.

Jobb ez a portugál válogatott Cristiano Ronaldo nélkül?

Portugália az erős kezdés után jelentős visszaesést mutatott játékban, ha pedig csak arra gondolunk, hogy a szlovénok elleni nyolcaddöntőben Benjamin Sesko két meccslabdát is elpuskázott a rendes játékidőben, kijelenthetjük, hogy nagyon vékony jégen táncoltak Cristiano Ronaldóék.

A portugáloknál hasonló a probléma, mint a franciáknál, csak amíg Deschamps keretének játékosprofiljainál ez valahol érthető, addig Roberto Martínez alakulatánál kevésbé, hisz a középpályás-sort olyan sztárok erősítik, mint Bruno Fernandes vagy Bernardo Silva, akik épp forintos labdáikról híresek. Na és persze a helyzetkihasználás. Mert itt jön be Ronaldo, aki ezen az Eb-n eddig toronymagasan a legtöbbet, 20 kísérletet eresztett meg, ám ez egyetlen esetben sem végződött góllal.

A 39 éves csatár ránézésre inkább csak szenved, görcsösen be akar találni, ám ez az erőlködés egyre inkább kezd kihatni a társakra is. És ez baj.

Lassan muszáj feltennünk a kérdést: nem lenne eredményesebb Portugália akkor, ha nem CR lenne a kezdő kilencese?

Túlságosan is nagy a hangsúly rajta, az pedig egyenesen komoly problémát jelent, hogy mennyire nem találja a közös hangot a pályán a bal szélen futkározó Rafael Leaóval, akinek a jelenléte sem a csapatjátékot, sem Ronaldo segítségét nem javítja – meglepő, hogy Martínez miért nem próbálkozik Joao Félix-szel vagy Diogo Jotával a bal szélen. A hozzájuk hasonló, sokoldalúbb futballisták talán többet adnának ennek a támadószekciónak, talán még magának Cristiano Ronaldónak is.

Martínez azonban úgy tűnik, nem akar engedni az elképzeléseiből, Franciaország ellen márpedig ki kell valamit kitalálnia, mert az a teljesítmény, amit Portugália az elmúlt két mérkőzésén – amelyeken ráadásul gólt sem szerzett – mutatott, könnyen lehet, hogy még egy nem csúcsformát mutató francia csapat ellen sem lesz elég.

A várható portugál kezdőcsapat: D. Costa – Cancelo, R. Dias, Pepe, Mendes – Vitinha, Palhinha – Bernardo Silva, Fernandes, Leao – Ronaldo.
A várható francia kezdőcsapat: Maignan – Koundé, Upamecano, Saliba, T. Hernández – Kanté, Tchouaméni, Griezmann – O. Dembélé, M. Thuram, Mbappé.

Ezen az ágon meg van ágyazva a hollandoknak a döntőbe jutáshoz?

Ha megnézzük a hollandok ágán lévő csapatok formáját, nehéz lenne azt állítani, hogy Ronald Koeman gárdája ne lenne első számú esélyes az egyik döntős helyre. Persze az ábra picit csalóka, hisz a csapat a csoportkörben minden volt, csak épp meggyőző nem: egy lengyelek elleni vékony győzelem a nyitányon, amit egy franciák elleni iksz, majd egy osztrákok elleni 3–2-es vereség követett.

De Románia ellen a nyolcaddöntőben már egy teljesen más Hollandiát láthattunk, amely Cody Gakpo góljával már a huszadik percben előnybe került – nehéz eldönteni, hogy a csoportkörben egyáltalán nem gyenge románok valójában ennyire voltak-e képesek, vagy ez a találat sokkolta őket. Ám az biztos, hogy a hollandok nem csupán simán nyertek; ha kicsit jobban összepontosítottak volna a befejezéseknél, akár hat-hét gólt is szerezhettek volna.

Noha ezt a számot alaposan felhúzta a keddi gála, a hollandok a spanyolok, a portugálok, a németek és a franciák után meccsenkénti átlagosan 15,8 kapura lövésükkel az egyik legtöbbet próbálkozó csapatként vannak jelen, s ami fontos lehet, hogy Koeman legénysége a negyeddöntős mezőnyből a portugálok, az angolok és a törökök mögött a legtöbb fejpárbajt nyerte – ez utóbbi rámutat a Van Dijk, De Ligt védőtengely fontosságára is, amely mind védelemben, mind támadásban kiemelkedő szereplője az összecsapásoknak.

Hollandia az Eb-mezőny harmadik legveszélyesebb csapata a 8,32-es xG-mutatójával, eddigi 63 kísérletéből hét gólt szerzett. A másik oldalon a törökök minden bizonnyal a védelemre helyezik majd a hangsúlyt, s kontratámadásokra rendezkednek be – ez azért is lehet fontos, mert egy betömörülő török együttest nem lesz könnyű feltörni. Már csak amiatt sem, mert az Oranje a statisztikák szerint kifejezetten keveset próbálkozik a tizenhatoson kívülről, találkozónkénti 4.8-as átlagánál csak Svájc szúrta rá kevesebbszer a labdát távolról. Ez pedig így még inkább lehetőséget adhat Törökországnak arra, hogy beparkolja a buszt.

Tegyük hozzá, meg is teheti. Megteheti, mivel a fejpárbajokat illetően Vincenzo Montella alakulata az osztrákok ellen megmutatta, mennyire hatásos lehet, s az sem véletlen, hogy mindkét gólt pontrúgás, és az azt követő, fejesből kialakult veszély előzte meg. Ráadásul ne feledjük el azt sem, hogy Törökország a hollandok ellen visszakapja talán legfontosabb láncszemét, azt a Hakan Calhanoglut, akinek a mozgását nehéz megfejteni az ellenfeleknek, a középpályán ugyanis mindenhol megfordul: hol védekező, hol pedig támadó szerepkörben tetszeleg, a pálya szinte minden szegletén ott van.

Eddigi három mérkőzésén majdnem 95 százalékos passzpontossággal osztogatott, nem nagyon lehet hibapontot találni a játékában. Rendkívüli rugótechnikája plusz egy indok, amiért Hollandiának nagyon oda kell figyelnie a pontrúgásoknál.

A várható holland kezdőcsapat: Verbruggen – Dumfries, Van Dijk, de Vrij, Aké – Reijnders, Schouten, Simons – Malen, Depay, Gakpo
A várható török kezdőcsapat: Günok – Muldur, Demiral, Bardakci, Kadioglu – Özcan, Ayhan – Yilmaz, Calhanoglu, Yildiz – Güler

Svájc vet véget a papíron sikeres Southgate-korszaknak Angliában?

Gareth Southgate. Az angol szurkolóknak mostmár elég csak ennyit említeni, a többségük egyértelműen egyet is ért abban, hogy Anglia esetében az Eb-győzelemhez vezető út legnagyobb akadálya maga a kapitány. Ám a tréner kapcsán eddig fel lehetett fedezni egy kettőséget: ugyanis amellett, hogy taktikailag igencsak öngólok sorát lőtte, az elmúlt években mégis látni lehetett a válogatotton, hogy fejben rendben van. Az angolok küzdöttek, hajtottak, jobbára nem vették fél vállról a meccseiket, s például a 2018-as világbajnokságon, majd az azt követő, 2020-as (valójában 2021-es) Európa-bajnokságon egy negyedik hely, illetve egy döntő után összességében elégedetten állhattak fel a kritikusok a székből (még annak ellenére is, hogy az olaszok elleni Eb-finálé leginkább pont Southgate hibáin ment el).

Azóta viszont valami megváltozott, s ez a lejtmenet az Európa-bajnokságon érte el a mélypontot: Anglia immár nem csupán taktikailag, de mentálisan is szenved. Egy erőltetett, s teljesen hatástalan játékkal, szó szerint elvergődött a negyeddöntőig. Ám a helyzet az, hogy a torna eddigi egyik nagy csalódását Harry Kane-ék jelentik, s ez az irány minden bizonnyal már nem is fog megváltozni.

Hiába a fantasztikus keret, Southgate-nek a korábbi kilátástalansággal itatott ötletei mellett már a fiatal sztárok feltűnése is plusz problémát okoz: a mester abszolút képtelen például Jude Bellinghamet és Phil Fodent beépíteni a csapatba, mint ahogy Bukayo Saka szenvedését is fájdalmas nézni – a kulcsszereplők szétesésével azért is nehéz megbarátkozni, mert az Arsenalnál Mikel Arteta, a Manchester Citynél pedig Pep Guardiola pontosan rámutatott: nem elég, ha FIFA-zás szintjén csak berakod az adott játékost a kedvelt posztjára, körülötte fel is kell építened a megfelelő elemeket. Az Arsenalnál például ilyen a Saka mögé (vagy épp mellé) beillesztett Martin Odegaard, a Manchester Cityben pedig Kevin De Bruyne – Foden kapcsán érdemes kiemelni, hogy Southgate a bal szélen erőlteti, épp ott, ahol a 24 éves támadó talán a leggyengébb volt a szezonban.

Az angol válogatottban mindenki magára van hagyva, így hiába a sztárok sokasága, a támadóegység egy katyvasz. Még nagyobb probléma, hogy Southgate és a stábja egyáltalán nem gondolt arra, mi lesz, ha a középpályán szervezni is képes játékosra lesz szükség, így Cole Palmeren kívül nemigen van, aki a beállásával az összjátékban és a támadások felépítésében tudna javítani – itt jönne képbe Jack Grealish vagy James Maddison, a kapitány azonban végül mindkettejüket otthon hagyta.

Így viszont nem maradt más, mint a folyamatos beívelgetés, s a reménykedés, hogy Bellingham vagy Kane ismét megvillan. Mindketten fantasztikus játékosok, de lássuk be, nem lehet csak arra építeni, hogy majd valamelyik sztárod villan egyet, és eldönti a meccset.

És amely csapat elhozhatja a Southgate-éra végét a szigetországiak számára, az az a Svájc, amely az elmúlt hetek során az egyik legmagabiztosabb focit játszotta, s ami igazán érdekes, Yakin Murat együttese úgy szerzett hét gólt az elmúlt meccseken, hogy mindössze 33 kapura lövést eresztett csak meg, ami a bennmaradt mezőnyben a hetedik legalacsonyabb szám (az utolsó Anglia 32 kísérlettel). Helyzeteit viszont roppant hatékonyan váltja gólja, ellenfeleinek pedig hagyja, hogy birtokolják a labdát (a negyeddöntős csapatok közül Svájcnál átlagban 46,6 százalékban volt a labda, ami a legalacsonyabb szám), villámgyors kontrákkal aztán igyekszik szétzilálni az ellenfelek védelmét.

Az az igazán elképesztő, hogy a svájciak szinte minden statisztikai mutatóban az Eb-mezőny második felébe tartoznak, de az elképesztő csapategységük és összeszokottságuk mindent felül tud írni: egy nagyon tapasztalt csapatról van szó, a torna negyedik legöregebb kerete ez, amelyből tizenegyen már az ötvenedik válogatottságukon is túl vannak, ám épp ez adja az együttes nagy titkát, amire az ellenfelek egyelőre nemigen találják az ellenszert.

Ez a tapasztalt társaság rendre fölényt tud kialakítani a középpályán – itt ki kell emelni azt a Granit Xhakát, aki a Leverkusenben valósággal ujjászületett, jó gormáját pedig át tudta menteni az Európa-bajnokságra is. Alig-alig veszít el labdát, mindenemellett remek meglátásai vannak, tökéletes vezére egy olyan alakulatnak, amely egyáltalán nem áll nagy nevekből, mégis olyan domináns futballt tud játszani, amit sokan megirigyelnének. A csapatkapitány nyolc lehetőséget dolgoztt ki, s 254 passza legtöbb a svájciaknák, ezek közül 51 esetben ráadásul olyan labdát osztott ki, amivel megtörte az ellenfél védelmét, és a hátsó sor mögé juttatta valamelyik társát. Hét svájci találaton hét játékos osztozik, ami rekord, hasonlóra korábban még nem volt példa nagy tornán. Az alakulat a legutóbbi 14 mérkőzéséből csupán egyet veszített el (5 győzelem és 8 döntetlen).

Murat Yakin csapatára egyáltalán nem vár lehetetlen feladat, hogy ezt a sorozatot tovább növelje, mivel 15. összecsapásán egy sebeit nyalogató Angliát kellene legyőznie. Főleg, mert Svájc olyan futballt játszik, ami nem igazán fekszik a Southgate vezette szigetországiaknak.

A várható angol kezdőcsapat: Pickford – Walker, Stones, Konsa – Alexander-Arnold, Mainoo, Rice, Saka – Bellingham, Foden – Kane.
A várható svájci kezdőcsapat: Sommer – Akanji, Schär, Rodríguez – Freuler, Aebischer, Xhaka, Widmer – Shaqiri, Ndoye, Vargas.

Az Eb-negyeddöntő programja

július 5., péntek:

18.00: Spanyolország – Németország, Stuttgart (M4 Sport)

21.00: Portugália – Franciaország, Hamburg (M4 Sport)

július 6., szombat:

18.00: Anglia – Svájc, Düsseldorf (M4 Sport)

21.00: Hollandia – Törökország , Berlin (M4 Sport)

Elődöntő

július 9., kedd:

21.00: Spanyolország / Németország – Portugália / Franciaország, München (M4 Sport)

július 10., szerda:

21.00: Anglia / Svájc –Hollandia / Törökország, Dortmund (M4 Sport)

Döntő

július 14., vasárnap, 21.00