SPANYOLORSZÁG 

Luis de la Fuente minden dicséretet megérdemel, hiszen nemcsak az eredmények igazolják kiváló minőségű munkáját, de a mutatott játékra sem nagyon lehet panasz. Amennyiben csak az elődöntőbe jutott négy együttest nézzük, akkor a spanyolok mellett találjuk a legmagasabb xG-t (8,9), megelőzve a hollandokat (7,6), a franciákat (7,4) és a tőlük tisztes távolságban található angolokat (4,4). 10 szerzett góljukat mindössze a már búcsúzó Németország (11) múlja felül, a lövések számát tekintve viszont Spanyolország vezeti a rangsort 93 próbálkozással (a németek a másodikok 92-vel). Ha tehát a helyzetbe kerülésről beszélünk, akkor aligha van a spanyoloknál jobb csapat ezen az Eb-n, ráadásul a hatékonyságuk is egészen kiváló, mivel lövéseik 38,7%-a talált kaput, ami az előkelő 7. helyre elég a mezőnyben (Csehország 47,4%-kal zárta a tornát).

Viszonylag sok beadással próbálkozik de la Fuente együttese, ugyanis 90 percenként 15,7 beadást átlagoltak, ami a 6. legtöbb. Érdemes egy kicsit még mélyebbre ásni ezen a téren, mégpedig azért, mert óriási a különbség abból a szempontból, hogy mennyire használják egyenlően a pálya két oldalát: míg a jobb szélről csupán 34 beadás érkezett, addig a bal oldalról nem kevesebb, mint 56! Ebből jól látszik az is, hogy a Cucurella, Williams duó mennyivel aktívabb e tekintetben a Carvajal, Yamal pároshoz képest.

Spanyol cselek zónák szerint.   

Yamal és Williams támadásban betöltött szerepét hatalmas hiba volna nem külön kiemelni, minekután gyakorlatilag ez a két játékos felelős azért, hogy tükörszélsőként játszva a pálya két oldalán felvállalják az 1v1-es szituációkat, és azokat viszonylag jó arányban meg is nyerjék (a fenti zónatérkép, amely a spanyol cselek elhelyezkedését ábrázolja, pontosan ezt támasztja alá). Mindketten elképesztően lendületes, jól cselező, robbanékony és gyors játékosok, vagyis pontosan olyan profilok, akiknél nem is lehetne erre a feladatkörre alkalmasabb opciót találni. Spanyolország 90 percre vetítve 28,1 cselkísérletet átlagol, ami Portugália (30,3) mögött a 2. a rangsorban. Nico Williams ebből 11,3-at, Lamine Yamal pedig 9,3-at vállal magára, ami azt jelenti, hogy ők ketten felelősek a „spanyol cselek” 73 százalékáért – ez valami egészen hihetetlen arány! Érdekesség egyébként, hogy Yamal jóval hatékonyabban hajtja végre ezeket az akciókat (61,1 vs 43,9%-os sikerességi ráta).

Spanyol progresszív passzok iránya.

Nem csak a beadásokat tekintve aszimmetrikus a spanyolok játéka, hanem a progresszív passzok szempontjából is. Ahogy a vizualizáció is mutatja, a pálya bal oldalát – pontosabban mondva a bal félterületet – sokkal aktívabban használják. Ami szintén leolvasható, hogy a félterületekből kiinduló progresszív átadásoknak tipikusan két iránya van: vagy a széleket-, vagy az ellenfél tizenhatosa előtti, úgynevezett 14-es zónát keresik.

Spanyol játékosok progresszív passz-pontossága.

A progresszivitásért csapat szinten legfőképp három játékos felel: Aymeric Laporte, Fabián Ruiz és Rodri, akik mind 50 feletti ilyen típusú átadással rendelkeznek. Carvajal valamennyivel aktívabb ezen a téren, mint Cucurella, illetve az is látszik, hogy az építkezésből Le Normand jóval kevésbé veszi ki a részét, mint az előbb már említett Laporte. A franciák szemszögéből nézve tehát viszonylag egyértelműnek tűnik, hogy kik azok a spanyol kulcsjátékosok, akik a labda előrejuttatásáért és a vertikalitásért felelősek.

Fabián Ruiz „pizzája”.

Fabián Ruiz nemcsak a progresszív passzaival tűnik ki a csapatból, de összességében is rendkívül meggyőző teljesítményt tesz le az asztalra. A PSG játékosa a legalább 30 százaléknyi játékperccel rendelkező középpályásokhoz képest a legjobbak között van labdavezetésben, támadó harmadbeli aktivitásban, labdajáratásban, helyzetkialakításban, beadásban, cselezésben és lövésmennyiségben is. Szenzációs passzaival, tökéletes ütemű átadásaival ragyogó érzékkel kontrollálja a mérkőzés tempóját, de ha arra van szükség, akkor képes előrefelé gondolkodni és vonalakat áttörő passzokkal támogatni a labdás fázisokat.

Spanyol labdaszerzések.

De la Fuente csapatának elemzése kapcsán feltétlenül ki kell térni a labda nélküli játékra is. Spanyolország 9,6-os PPDA-ja egészen intenzív letámadást jelez, mivel a 24 csapatos mezőnyben mindössze a Ralf Rangnick vezette Ausztria (8,6) engedett kevesebb passzt az ellenfeleknek mindaddig, míg valamilyen védekező akcióval megpróbált volna közbeavatkozni. Brutális intenzitással támadnak le tehát a spanyolok, persze nem a mérkőzések elejétől a végéig, hanem megvannak azok a periódusok, amikor erre sor kerül. A labdaszerzéseket ábrázoló vizualizáció hűen tükrözi a hozzáállásukat, hiszen rengeteg labdát sikerült szerezniük akár az ellenfél térfelén, akár a támadóharmadban!

Védekező mutatók a spanyol válogatottban.

S végül, de nem utolsó sorban nézzük meg közelebbről, hogy a védekezést tekintve mely játékosok a legfoglalkoztatottabbak. A legtöbb védekező akcióval Cucurella rendelkezik, ráadásul neki van a legtöbb szerelése is. A dobogó második fokán Le Normand található, aki a védekező légi párbajokkal emelkedik ki a csapatból. Rajtuk kívül Rodri, Carvajal és Laporte lóg ki felfelé, utóbbi szenzációs játékolvasási képességét jelzi, hogy senki nem bír nála több megelőző szereléssel a keretből. 

FRANCIAORSZÁG 

A franciák eddigi 5 mérkőzésén összesen 4 gól született, ami egyrészt finoman szólva sem túl sok, másrészt pedig tökéletesen mutatja Didier Deschamps filozófiáját. Tulajdonképpen, ha egyetlen egy szóval kellene összefoglalni a franciák játékát, akkor minden bizonnyal a kockázatminimalizáló lenne az. Az egyik oldalról nézve elmondható, hogy szinte lehetetlen bevenni a kapujukat, hiszen mindössze egy gólt kaptak idáig, azt is tizenegyesből (Lewandowski volt eredményes a csoportkörben).

Franciaország lövéstérképe.

Az ellenfelek 90 percenként csupán 7,6 lövést átlagoltak Franciaország ellen – csak viszonyításképp: ennél kevesebbet csupán Németország (7,1/90) engedett. Ahogy az ellenfelek próbálkozásait megjelenítő vizualizáció is mutatja, a lövések jelentős része alacsony minőségű, tizenhatoson kívüli próbálkozás volt (a körök mérete az xG-vel arányos), ami rendre nem okozott túl nagy kihívást a klasszis formában védő Maignan-nak. A teljes képhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy 5,82-es xG-ből azért illett volna jóval több gólt szerezni az ellenfeleknek, akik bizony nem vizsgáztak eddig túl jól a helyzetkihasználás és a befejezés terén. Szintén árnyalja a képet, hogy csak Szlovákia (0,145) és Törökország (0,138) engedett átlagosan magasabb minőségű helyzetet (xG/lövés mutató) az ellenfeleknek, mint Franciaország (0,132).

Franciaország ellenfeleinek xT-hőtérképe

Az ellenfelek xT (Expected Threat – várható veszély) hőtérképe azt mutatja meg, hogy honnan alakítottak ki veszélyes szituációkat a franciákkal szemben. Ebből tisztán látszik, hogy a pálya bal szélén (francia védelem jobb oldala) illetve az ellenfelek szempontjából a jobb félterületből sebezhetőek főként (Olmo például igen kellemetlen lehet erről a területről indulva).

Ahogy a fenti jelenet is mutatja, a centrális zónákat viszont igen hatékonyan zárja le Deschamps csapata. Portugália ellen a szokásos, rendkívül szűken vett 4-3-1-2-es középső blokkban védekeztek a franciák, aminek köszönhetően a pálya középső tengelyében gyakorlatilag lehetetlen volt ellenük támadást vezetni vagy egyáltalán csak szabad embert találni. Így Roberto Martínez-nek nem nagyon volt más választása, jobbára csak a két szélen volt esély bármiféle bontásra (bal oldalt a Mendes-Leão, míg a jobb szélen a Silva-Cancelo játékkapcsolatra építve). Ismerve Yamal és Williams profilját és cselezőkészségét, a spanyolok nem feltétlenül bánják majd, ha a széleken ez a két játékos szabad területet kap…

Tchouameni „pizzája”

A 3 középpályás iszonyatosan zártan és fegyelmezetten védekezik tehát Deschamps rendszerében, labdaszerzés esetén azonban rendkívül gyorsan át tudnak menni védekezésből támadásba. Tchouaméni például egy tökéletes profil ebből a szempontból, ugyanis ez Eb-n a legalább 30%-nyi játékperccel rendelkező középpályásokkal összehasonlítva a legjobbak között van labdabiztosságban, labdavezetésben, labdajáratásban, vertikalitásban és védekező légi párbajokban, emellett pedig 90 percenként 2,46 lövést ereszt meg, aminél a posztján játszók mindössze 10 százaléka rendelkezik magasabb értékkel. Természetesen a fáradhatatlan Kantét is ki lehet emelni, aki szenzációs formának örvend az Eb-n, 33 évesen még mindig hozzá tud tenni csapata játékához!

Francia lövések és az egyszem gól.

Amennyire dicsérni lehet Franciaország csapat szintű védekezését, annyira harmatos idáig a támadójáték. 5 mérkőzésen mindössze 3 gólt szereztek a gallok: Wöber és Vertonghen öngólja mellett csak Mbappé talált be (tizenegyesből), ami azt jelenti, hogy nyílt játékból egyelőre képtelenek voltak bevenni az ellenfelek kapuját. Azt nem lehet mondani, hogy ne próbálkoznának eleget: 90 percenkénti 13,9 lövésüknél csak a németek és a spanyolok átlagolnak többet. A befejezések minőségével ugyanakkor vannak gondok, legalábbis a 7,04-es xG-re szerzett pusztán 3 gól erre enged következtetni. A vizualizációból látható, hogy messze Mbappé tüzel a legtöbbet, utána viszont már nincs túl nagy különbség a Tchouaméni-Griezmann-Thuram trió között, leginkább tőlük számíthatnak még lövésre a francia szurkolók.

ÖSSZEGZÉS 

Ahogy az elemzésben a számok, az alapozó mutatók, valamint a különféle adatvizualizációk segítségével is rávilágítottunk, két homlokegyenest eltérő stílust képviselő együttes csap majd össze egymással kedd este azzal a céllal, hogy kivívja a döntőbe jutást. Spanyolország proaktív, támadó felfogással jutott be a legjobb négy közé, míg Franciaország egy sokkal konzervatívabb, szemre kevésbé látványos, ámde a véletlen szerepét a lehető legminimálisabbra visszaszorító megközelítéssel érte ugyanezt el. Hogy az ellentétes elvek (futballromantika vs pragmatizmus) csatájából végül ki kerül majd ki győztesen, azt jóformán lehetetlen küldetés megjósolni, arra azonban szinte mérget lehet venni, hogy egy rettenetesen szorosnak ígérkező, a végletekig feszült párharcnak nézünk elébe!

A cikkben felhasznált adatok és vizualizációk forrása: Opta.