JÁTÉKOS SZINTŰ METRIKÁK 

A fenti vizualizáció azt mutatja meg, hogy mely játékosok vettek részt a legtöbb lövéssel végződő akcióban akár befejezőként, akár előkészítőként. Lamine Yamal egészen elképesztő Eb-n van túl, ennyire fiatalon ilyen teljesítményre nem sokan képesek, ha egyáltalán. Összesen 79 lövéshez vezető szekvenciában vállalt szerepet az ifjú spanyol titán, ami a legtöbb a mezőnyben. Mbappénak finoman szólva sem ez volt élete tornája, ezen a listán mégis az igen előkelő 3. helyet foglalja el.

A dobogóról éppen csak lemaradt az a Kroos, aki 11 helyzetkialakítással büszkélkedhet (csak hárman előzik meg ebben a kategóriában), ráadásul 51 olyan szekvenciában jegyzett átadást, ami lövéssel zárult (legtöbb a tornán). A top 10-ből Eriksent mindenképpen ki kell emelni, hiszen a dánok klasszisa úgy férkőzött be a legjobbak közé, hogy már a nyolcaddöntőben búcsúzni kényszerült. Mindent egybevetve elképesztő spanyol dominancia rajzolódik ki, tudniillik Yamal mellett Fabián Ruiz, Dani Olmo és Nico Williams neve is szerepel a listán – egyik másik nemzet sem képviselteti magát ennyi játékossal.

Amennyiben csak a nyílt játékhelyzetből kiosztott passzok mennyiségét vizsgáljuk 90 percre vetítve azon játékosok esetében, akik legalább 180 percet kaptak az Eb-n (ez utóbbi kritérium a többi vizualizációra is vonatkozik), akkor Jorginho szerepel az első helyen (teljesítményét azért némiképp árnyalja, hogy az albánok elleni 130 passza nem kicsit húzza felfelé az átlagát).

Kroos nem meglepő módon ebből a szempontból is szenzációsan teljesített, ugyanis 90 percenként nem kevesebb mint 92 átadást hozott össze. Pepe 41 évesen a harmadik helyre fért fel, amiért óriási dicséret illeti, őt Rúben Dias követi 85-tel. A top 10-ből Modricot érdemes még kiemelni (79 passz/90 perc), aki 38 esztendősen is bámulatosan futballozik. 

Gyakorlatilag alig találni olyan passzmutatót, amelyben ne lenne ott Toni Kroos a legjobbak között. Ahogy a fenti pontdiagram is mutatja, a németek 34 esztendős karmestere mind a progresszív passzokat, mind a támadóharmadba adott passzokat tekintve extra magas minőséget képvisel.

Alvaro Morata a spanyolok csapatkapitánya az Eb-trófeával EPA/FRIEDEMANN VOGEL

Előbbi kategóriában egyedül neki sikerült 20 fölötti átlagot produkálni, ezzel jócskán megelőzve a Tchouaméni-Fernandes-Mendes triót (Hojbjerg és Veljkovic szintén nem szégyenkezhet ebben a tekintetben). A támadóharmadba adott átadásokat nézve Modric bizonyult a legjobbnak, a 30-as határt pedig Conceicaio, Wirtz, Kimmich, De Bruyne és Grillitsch érte még el a korábban már említett Fernandes-Kroos duó mellett. 

A legtöbbet egy-az-egyező játékosok összevetésében Doku olyan szinten lóg ki felfelé, hogy arra nehéz szavakat találni: a Manchester City szélsője 90 percenként 10,6-szor próbálkozott cselezéssel – rajta kívül mindenki 8,0 alatti számokat produkált. Kvarachelia 7,8-cal a második helyre futott be, ami jó jelzi, hogy a grúz keretben milyen szinten ő volt a felelős a kreativitásért és a váratlan húzásokért.

A spanyoloknak régen volt két ennyire bátran cselező és robbanékony szélsője, de most a Yamal-Williams duó bizony életveszély az ellenfelekre nézve. A németek a Musiala-Sané, a franciák az Mbappé-Dembélé, a portugálok pedig a Leao-Conceicao párost adták a top 10-be. 

Ahogy az ábráról is leolvasható, 90 percenként mindössze négy játékos átlagolt 4,0 feletti lövésszámot: Cristiano Ronaldo, Marcus Thuram, Kai Havertz és Kylian Mbappé. Legalább 2,0 helyzetkialakítással Kroos, Williams, Dovbik, Conceicao, Zielinski és Yamal zárták az Európa-bajnokságot, 2,5 fölé pedig csupán két futballista jutott: Dembélé, valamint a korábban már sokat dicsért Eriksen.

Az előbbieken túl Depay, Strelec és Olmo teljesítménye még okvetlenül megsüvegelendő, hiszen ők mind a lövések, mind az előkészítések terén maradandót alkottak. 

Igazságtalan lenne, ha csak a progresszív belső védőket, a támadó felfogású középpályásokat vagy éppen a kreatív szélsőket emelnénk ki. Emiatt most azokra a játékosokra voltunk kíváncsiak, akik a játékolvasási képességükkel vagy éppen a határozott szereléseikkel járultak hozzá csapatuk minél jobb szerepléshez. A labdaszerzések koronázatlan királya egy bizonyos Kocsorasvili, aki egyedüliként érte el a 8,0-s határt.

Luka Modric (Fotó: EPA/ABEDIN TAHERKENAREH)

Legalább 7-et Ruiz, Modric, Rodri valamint Hojbjerg átlagolt, de Kökcü, Kroos és Vitinha is igen aktív volt ezen a téren. Érdekesség, hogy bizony a szerelésekben is egy grúz játékos vitte a prímet: ebben a mutatóban Csakvetadze diktálta a tempót, a dobogóra pedig Palhinha és Andrich került még fel. A teljes mezőnyből egyedül Moder és Seiwald mondhatja el magáról, hogy mindkét metrikában 6 fölött teljesített. 

Akárcsak a csoportküzdelmek után, úgy a teljes Eb-t tekintve is Mamardasvili átlagolta 90 percenként messze a legtöbb védést (7,5). A grúzok kapusa Törökország ellen 5 védéssel melegített be majd a csehek ellen már 11-szer volt szükség a hárítására, hogy aztán Portugália (5) majd főleg Spanyolország (9) ellen szintén ihletett formában védjen.

Giorgi Mamardasvili, a grúz válogatott kapusa a Csehország elleni Európa-bajnoki csoportmeccsen (EPA/ROBERT GHEMENT)

A 2. helyre az albán Strakosha ért oda 4,3-as átlaggal, a dobogó legalsó fokán pedig Gunnt és Nitát találjuk. A negyeddöntőbe jutott csapatok kapusai közül Günoknak akadt a legtöbb dolga, ő mérkőzésenként 3,8 védéssel szolgált rá Vincenzo Montella bizalmára. 

CSAPAT SZINTŰ MUTATÓK 

A csapat szintű metrikák elemzése által egy átfogó képet kaphatunk arról, hogy milyen stílusban futballoztak az egyes válogatottak a nyári kontinenstornán. Nézzük is meg tehát, hogy a számok, az adatok és a különféle statisztikai mutatók alapján milyen karakterisztikák jellemezték az Eb-n résztvevő 24 csapatot. 

A nyílt játékhelyzetből származó passzok volumenét alapul véve Portugália volt a legtöbb átadással operáló együttes (642/90 perc). Az angolok finoman szólva sem nyújtottak sziporkázó játékot, és bár 530 passzukkal a 3. helyen szerepelnek, ennek legfőbb oka sokkal inkább a kockázatminimalizálás és a véletlen szerepének minél alacsonyabbra szorítása volt, semmint a kezdeményezés és a szemet gyönyörködtető támadófutball megvalósítása.

Nem úgy, mint a németeknél, ugyanis Julian Nagelsmannék 564 átadása és játékstílusa a közönség és a semleges szurkolók tetszését egyaránt kivívta. Érdekesség, hogy Dánia és Franciaország között lényegében nincs különbség a passzok számát tekintve, Olaszország pedig hiába található az 5. helyen, Spallettiék játékában nem sok elképzelés volt, Svájc ellen gyakorlatilag úgy hullottak ki, mint a tejfog… 

Portugália több mint 120 progresszív passzt jegyzett 90 percre vetítve, ami toronymagasan a legtöbb a 24 csapatos mezőnyben, ráadásul Roberto Martínez együttese juttatta el a legtöbbször a labdát a támadóharmadba (az már más kérdés, hogy a legjobb négybe kerüléshez ez sem volt elég). Utánuk következik Németország, amely mindkét mutatóban a 2. legjobb teljesítményt nyújtotta – az ő szemszögükből nézve óriási balszerencse, hogy a negyeddöntőben pont a végső győztes spanyolokkal kellett farkasszemet nézniük.

Bár a Ralf Rangnick irányította Ausztria a nyolcaddöntőben kiesett Törökország ellen, az osztrákok ezen a vizualizáción a jobb felső negyedben foglalnak helyet, gyakorlatilag Spanyolországgal megegyező számokat produkálva. Ezen skála másik végén Georgia és Albánia (illetve Románia) található, egy kicsivel „beljebb” pedig a Lengyelország, Skócia, Szlovénia, Magyarország négyes. 

Amennyiben arra szeretnénk választ kapni, hogy a tizenhatoson belülre milyen volumenben voltak képesek eljutni a csapatok, akkor a fenti ábra lesz segítségünkre. Az adatok szerint messze Németország volt a legaktívabb ilyen tekintetben, miután 21,4 boxon belülre irányuló passzt átlagoltak 90 percenként. Dánia (15,8) hatodik és az imént citált Ausztria (15,0) hetedik helye azt mutatja, hogy igen gyakran értek fel az ellenfél kapuja elé és bőven megvoltak a lehetőségeik. Első ránézésre talán meglepetésnek hat, de Spanyolország 16,0–val az ötödik, Anglia 12,7-tel pedig csupán a kilencedik ezen a listán. 

Németország nem csak a támadóharmadba vagy a tizenhatoson belülre adott passzokban teljesített kiválóan, de nekik volt mérkőzésenként a legtöbb lövésük és nyílt játékhelyzetből szerzett góljuk is. Spanyolország szintén igen aktív volt a lövéseket tekintve, akárcsak Portugália, utóbbi viszont pocsék helyzetkihasználásának köszönhetően iszonyatosan kevés gólt szerzett a lehetőségeihez képest, és akkor Franciaországról már ne is beszéljünk.

Szintén megállapítható, hogy Svájc brutálisan hatékony volt, illetve az is szembetűnő, hogy csak elenyészően kevés csapat (összesen 5) volt képes akárcsak 1 körüli gólátlagot szállítani… 

Kulcspasszokban Németország zárt az élen, ők átlagosan 14,2 ilyen típusú átadással próbálták meg feltörni az ellenfelek védekezését. Spanyolország és Franciaország nem sokkal marad el tőlük, rajtuk kívül legalább 10-ig, Hollandia, Belgium, Dánia és Portugália jutott még.

A két döntős csapat összevetésében hatalmas, tulajdonképpen kétszeres különbség figyelhető meg (13,9–6,9). Szlovákia (9,0 kulcspassz/90 perc) top 10-es szereplése mindenképpen meglepetésnek értékelhető, amivel Francesco Calzona együttese többek között Angliát, valamint Svájcot is maga mögé utasította! 

S végül, de nem utolsó sorban – hogy ne csak a támadásépítésről, a helyzetkialakításról és a támadóharmadbeli aktivitásról legyen szó – vessünk egy rövid pillantást arra, hogy mely csapatok voltak védekezésben a legjobban próbára téve. A védekező párharcok és a tisztázások mentén Szlovénia volt a legaktívabb, bár Georgia, Lengyelország és Törökország is bőven átlag feletti számokat produkált.

Egészen hihetetlen, hogy Románia milyen szinten lóg ki felfelé a tisztázásokat tekintve, másrészről pedig szintén érdekes, hogy a teljes mezőnyben Anglia vállalta fel a legkevesebb védekező párharcot. Az ábráról az előbbi megállapításokon túl továbbá az is kiderül, hogy Franciaország és Spanyolország igen hasonló mennyiségben vett részt ezekben a védekező típusú akciókban.