A 40 éves békéscsabai hegymászó hosszú távú célja, hogy oxigénpalack és teherhordók nélkül teljesítse a Big Five-ot, az öt legmagasabb csúcsot, amelyből kettőre – első magyarként – már feljutott.

2019-ben a legnehezebb tartott K2-t, tavaly pedig a 4. legmagasabb csúcsot, a Lhocét mászta meg „tisztán” (a Mount Everest mellett a Kancsendzönga és a Makalu tartozik a klubba), ami a sportág berkein belül sem szokványos. Tavalyi himalájai expedíciója során mintegy ezer ember mozgott a hegyen, de mindössze ketten voltak, akik ilyen módon terveztek feljutni a csúcsra.

„Feltételezem, hogy most is lesz néhány ember, de azt gondolom, egy kezem meg tudom számolni, hányan próbálkoznak majd palack nélkül, de szinte biztos vagyok abban, hogy nekik is lesznek magashegyi teherhordóik, ami megint más kategóriát jelent” – jegyezte meg Suhajda, aki szerint a kereskedelmi expedíciózás elterjedésével elérhetőbbé váltak a csúcsok, a tiszta mászás azonban ugyanolyan nagy kihívás, mint a hőskorban.

Ma már olyan csomagot kínálnak az erre szakosodott cégek, akár hegymászó tapasztalattal nem rendelkező klienseknek is, hogy szinte garantált, hogy mindenki feljut a csúcsra, „viszont palack, főleg magashegyi teherhordók nélkül megmászni a csúcsot, ma is lényegében ugyanolyan nehéz, mint 45 éve”, amikor először hódították meg így az Everestet.

Suhajda az Everest-alaptáborban a Magyar Everest Expedíció 2017 tagjaként (MTI Fotó: Mohai Balázs)

Suhajda mögött több mint egy évtizedes expedíciós múlt áll, jól bevált receptje van a felkészülést illetően, úgy érzi, most is jól sikerült, és készen áll az eddigi legnagyobbi kihívására, amelyhez persze egy nagy adag szerencse is kell. „Lehet bármilyen felkészült és határozott az ember, a végén úgyis hegy dönti el, hogy feljut-e vagy sem” – fűzte hozzá.

A megérkezést követően két hét amolyan előakklimatizáció vár rá, lényegében edzeni fog 4-5 ezer méteres magasságban, ezután indul el az alaptábor felé, amelyet a tervek szerint április közepén ér el. A tényleges akklimatizációra körülbelül 3-4 hetet számol, és ha minden jól megy, május közepén-végén kerülhet sor az expedíció csúcsmászó szakaszára.

A nyilvánvaló veszélyek mellett egy másik nagy kihívás is vár rá a következő két és fél hónapban: családját, feleségét és kisfiát is nélkülöznie kell, ami évről évre egyre nagyobb kihívás.

„Az apa-fiú kapcsolat erősödésével egyre nehezebb elindulnom. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a családom ennyire támogató. Nélkülük és a támogatásuk nélkül ez nem is működhetne. A feleségem rengeteget segít mindenben, a kisfiam pedig tudja, hogy az Everestre megyek, hogy »apa megint nagy hegyre megy«, tudja azt, hogy hóban, jégben és hidegben alszom majd, de azt gondolom, hogy ő is büszke, és az egész családdal együtt izgul és vár haza a végén” – mondta Suhajda Szilárd.