Ronaldo és Zagallo a ’98-as vb-döntő, és a futballvilág legrejtélyesebb eseményei után (fotó: reuters)10. Maradona Isten keze gólja (1986)
Nem az a gond, hogy a győzelemért megpróbálta, és nem is az, hogy megadta Bin Nasszer tunéziai bíra, hisz’ élőben olyan gyorsan történt, hanem hogy ráült a szurkolók állandó messiásért kiáltó lelkülete, amelynél már nem a tettek ítéltetnek meg. A brit korona felségterületén kívül, ahol inkább az ördög megnyilvánulásaként emlékeznek rá, megbocsátó mosolyok jelzik, oké, becstelen előnyhöz juttatta az argentinokat, de mégiscsak a később a teljes megdicsőülésbe szlalomozó Maradona követte el. Maga Don Diego is össze-vissza beszél a sérója takarásában beütött labdáról és az angolok hazaküldéséről. Hol azt mondja, hogy a falklandi háborúért vágott vissza, máskor meg az ellenfél sportszerűségét méltatja, amiért nem rugdalták fel állandó jelleggel. Szabálytalan gólt azóta sem bújtattak ünnepibb köntösbe, és hiába jött elő az örökbecsűvel, hogy „kicsit Maradona feje, és kicsit Isten keze szerezte”, mi csak Maradonát és az ő kezét véljük felfedezni az összes felvételen, ahogy négy évvel később már a világ is így tett, mikor a szovjetek ellen a saját gólvonalán használta.
9. Az előre bemondott meccsalakulás a horvát-kamerunin (2014)
Manapság már nem katonai vagy politikai vezetők igyekeznek beleszólni a futball négy évente megrendezett ünnepébe. A fogadási csalásokra szakosodott szervezetek sokkal alamuszibbak, mintsem hogy a végső győztes kiléte mozgassa a szálakat a háttérben. Olyan magasságokban már nem megvesztegethetők a játékosok, nem úgy a csoportmeccsek árnyékában. Főleg az előzetesen letárgyalt prémiumukért a szájukat hiába járató afrikai válogatottak kerülnek célkeresztjükbe. Ghána több 2006-os meccséről hallani ezt-azt, a Brazília elleni háromgólos vereségről a német Spiegel írta meg, hogy elég sok tipp érkezett a minimum ilyen arányú kimenetelre. Ugyanez a lap jelezte a legutóbbi vébén, hogy a bundakirály Perumal előre borítékolta nekik, a horvátok négyet szórnak a kameruni fogatlan oroszlánoknak, akik még az első félidőben egy piros lappal tromfolnak rá a blöffjükre. Láss csodát, 4-0 lett, és Alex Song a 40. percben meg látszólag teljesen érthetetlenül könyökölte hátba az általa üldözött Mandzukicot. A FIFA rögtön mentegetőzött, a monitoring rendszerük nem jelzett be. Akkor vonjuk le a következtetést, minden rendben, a szingapúri bizonyára mindössze túl jól tanulta ki ezt a fogadási szakmát.
8. Egy fotós gólpasszával jut döntőbe Uruguay (1930)
Az eredendő bűn. Az első vébé óta tart a rendező ország válogatottját megillető külön bánásmód, elég felidézni Neymarék nyitómeccsét 2014-ből. Vagy az angolok egyetlen sikerét ’66-ból, a furcsa kiállítást az argentinoktól, az Eusébióéknak meg nem adott tizenegyest, a bent látott Hurst-gólt a döntőben; nemhiába hangzott el legjobbjukként Sir Stanley Rous neve, tudniillik ő trónolt akkoriban a FIFA élén. Vagy a 2002-es dél-koreai menetelést, amikor a lelátók megtöltése okozott gondot, így Blatteréknek fent kellett tartani a helyiek érdeklődését. De azóta sem fordult elő olyan, mint a kezdetek kezdetén, hogy a Jugoszlávia elleni elődöntőben az uruguayi fordításhoz egy kapu mögött helyezkedő fotós gólpasszal járuljon hozzá. A brazil játékvezető, Rego ügyet sem vetett erre az apróságra, miközben a szabályos találatuktól is megfosztott plávik érthetően megőrültek, majd beletörődtek a megváltoztathatatlanba, 6-1-el búcsúztak. Rego amúgy már a csoportkörben is produkált, a másik döntős, Argentína egygólos előnyénél a francia támadás kellős közepén fújta le a találkozót, a 84. percben. Kollégája, az első finálét dirigáló belga Langenus az 50 ezer uruguayi és a 30 ezer argentin szurkolót látva már a kezdés előtt kikötötte, csak akkor vállalja a feladatot, ha biztosítják neki a legrövidebb menekülő utat a stadiontól a kikötőig.
7. Lampard meg nem adott gólja (2010)
Miként nyilatkozhatja egy akkora edzőfejedelem, mint Capello, hogy „kettő kettőig jól játszottunk”, amikor a német csapat 4-1-es verést mért Angliára. Nos mert Lampard benézett egyenlítése vagy fél méterrel a gólvonal mögül pattant ki. Mielőtt még az uruguayi játékvezetőt, Larriondát és asszisztensét vonnánk felelősségre, egyikük sem láthatta atombiztosra, hová vágódott a lécről a labda. Neuer magának követelte a dicsőséget, mert a játék gyors folytatásával nem adott mérlegelési időt, mi azonban a csökönyös szabályozó testületet és FIFA felelősségét firtatnánk, miért várta meg, hogy a nyilvánvalóbbnál is szembeötlőbbé váljon, ha rendelkezésre áll a megoldás, használni kell. Különösen, ha a lelátókról nem tiltják ki a mobileszközöket, mert ebben a fránya századunkban pillanatokon belül borul a bili. A szigetországi fogadóirodák az elbukott tétek visszafizetésével vigasztalták a szurkolókat, miközben a sors furcsa fintoraként az angolokkal tömött szabályalkotó IFAB ágált leginkább a technikai segítségek bevezetése ellen. A sólyomszem térnyerésével épp honfitársaik lettek az utolsók, akik pórul jártak a bent volt-nem volt bent vitakörben, melynek örökre búcsút inthettünk.
(forrás: FIFA TV)6. A santiagói futballháború (1962)
Az első össznépi rugdosódás már a nyitóvébén megtörtént, jó tíz percre még a szurkolók is beszálltak a már román lábat is törő peruiak és argentinok csatájába. A labdaművész brazilok múltja is telis-tele sötét foltokkal, ’38-ban a csehszlovákok közül ketten csonttöréssel, egy másikuk belső sérüléssel zárt. Ez a találkozójuk ugyanúgy három kiállítást hozott, mint az ’54-es Aranycsapat elleni csihipuhi. Az jófajta kocsmai bunyóban teljesedett ki, a folyosón levert villanykörtével és repkedő szódásszifonokkal. A 2006-os portugál-holland 16 sárgája, négy pirosa és megszámlálhatatlan aljassága is klasszikus a maga nemében. Mindközül mégis kiemelkedik a santiagói háború, a földrengésből kiegyenesedni vágyó chileiek erőfeszítéseit lefitymáló olaszok és az ezen alaposan berágó házigazdák között. Az első favágásra 12 másodpercet várt Aston sípmester, akinek ténykedése további olajként ömlött a tűzre. A gyomorforgató szabálytalanságok közül csak a látogatóké csalta elő a pirosát, Ferrini már a 7. percben, és mert korainak érezte, a rendőrök vonszolták le. David sem élte meg a szünetet, mivel karaterúgással válaszolt egy klasszik jobb egyenesre. A további állkapocstörések és gusztustalankodások megtorlatlanok maradtak, bár a jardot még kétszer vetették be a felek szétválasztására. Az 58 percig elhúzódó első játékrész smafu volt a második tükrében, a chilei győzelem után az későbbi bronzérmes bedrogozott olaszokban, míg az olaszok kannibál chileiekben találták meg a hibást, majd mindkét országban megerősített védelemmel látták el a nagykövetségeket.
5. Argentína Bundialja (1978)
A nacionalista junta valamiféle imázsigazítás kicsikarására törekedett és sajátos észjárással nyerő ötletnek találta, hogy leplezetlen eszközökkel igyekszik biztosítani fiai vb-győzelmét. Már a rendezés odaítélése is felvet egy-két kérdést a FIFA-nál, de látjuk, hogy megy ez: maholnap orosz tornára szegeződnek a tekintetek. Negyven éve a döntő kapujáig némi bírókra ható szurkolói presszióval karöltve elegendő volt az argentin válogatott ereje, még ha a magyar legendárium másként véste is emlékezetébe. A középdöntős csoport zárásánál viszont Videla tábornok is bedobta magát. Ahelyett, hogy egy időben játszottak volna a brazilokkal, a rivális eredményét megvárva tudták, a döntőbe jutáshoz minimum négyet kell vágniuk a peruiaknak a konfettiesőben. A végül hat gólról sokáig úgy szólt a rege, hogy Quiroga, az argentinból lett perui kapus nyújtott ehhez alapot, bár a bravúrjait alaposan félre kellett értelmezni. Aztán 2012-ben kiderült, perui politikai foglyok sorsa múlt a kívánt különbségen. A döntőre buszozó hollandokat már puszta szemétségből küldték Buenos Aires-i kerülőútra, hogy a hazai szurkolók csak hagy rohamozzák meg a járgányukat. Ahogy a kezdés előtt is percekig váratták ellenfelüket a nyomasztó ellenséges hangulatban. Az nem derült ki, mivel készültek arra az esetre, ha Rensenbrik labdája a 90. percben a kapufáról a hálójukba csorog, de erre nem került sor. A hosszabbítást pedig az egész rendszert rühellő Menotti kapitány egysége bírta jobban.
4. Schumacher KO-zza Battistont (1982)
NSZK-ék amúgy is alulról verdesték a népszerűségi listát, miután az osztrákokkal a gijóni csatában szégyenben kigolyózták a csoportból az algériaiakat – ez volt az a meccs, amelyről az egyik spanyol lapnál a bűnügyi rovatban számoltak be. Az elődöntőben aztán Toni Schumacher már egy személyben sajátította ki a németekkel szembeni ellenszenvet. Csípőjét fejmagasságban kifordítva letaglózta a kiugró Battistont. A francia elvesztette eszméletét és két fogát, miközben lövése mellécsorgott. Amint rögzítették megsérült csigolyáit, kirúgással(!) folytatódott a játék, amely egyébként ebben az időben meglehetősen brutális jelleget öltött, momentán ezen a vb-n fordult elő, hogy Maradonát kilencven perc alatt Gentile 23-szor(!) faltolhatta büntetlenül. Visszatérve Scumacherre, a hosszabbításban 1-3-ról felálló csapatát a tizenegyespárbajban továbbvédte, majd cinikusan felajánlotta áldozatának, állja az új fogkoronája költségeit. Fütyülök rátok – később ezzel a címmel jelentetett meg könyvet, továbbra is cseppnyi megbánás nélkül. Ennyit a futball kapcsolatáról az igazsággal – hiába változtatta erre, vagyis Justice!-re másnapi fejlécét a L’equipe.
(forrás: FIFA TV)3. Fasiszta világbajnokság (1934)
Mussolini új szintre emelete, hogy mi illeti meg a hazai csapatot. Megalomániája őrült súllyal nyomta rá bélyegét a tornára. Olaszai szabadon garázdálkodhattak, körről körre galádul kibabrálva a szembe jövőkkel. A spanyolokkal így is megismételt összecsapásra kényszerültek, csakhogy az első alkalommal leterítették a nagyszerű kapust, Zamorát. Később helyettesét mászta meg Meazza a párharcot eldöntő gólnál. A meccs magyar partjelzője, Ivancsics Mihály soha többé nem működhetett… Ezt nem részleteznénk tovább, mert az elődöntőben is hasonló eszközhöz nyúltak a Duce miatt feketemezt erőltető azzurik. Az osztrák kapus megúszta egyszeri felökleléssel, a sógorok pechére épp az a támadás döntött. A félretekintő Eklind bíró megkapta az esélyt a javításra, ugyanis a döntőt is rábízták. Évekkel később elismerte, ki kellett volna állítania Montit az olaszoktól, de ezzel sokra mentek a csehszlovákok, a vereségükön ez már nem segített. A fasiszta karlendítéssel átvett világkupa elhomályosította a különben remek Pozzo-legénység diadalát. Szerencsére ’38-ra összerakott egy még erősebb egységet, így az egyedüli kétszeres világbajnok maestro lemoshatta magáról Mussolini billogját.
2. Ronaldo pályára küldése a vb-döntőben (1998)
Egy órával a franciák elleni finálé kezdőrúgása előtt robbant a bomba, a világ legjobbja nincs a brazil kezdőben. Húsz perc múlva már benne volt. Hogy mi történt ebben a húsz percben, az a vb-történet legtitokzatosabb kérdése, és aligha kapunk rá kielégítő választ. Amit tudunk, a döntő délutánján a térdproblémákkal kezelt Ronaldót görcsös roham rázta, habzott a szája, a társai az életéért aggódtak. Ezt követően mély álomba zuhant, ébredésekor nem is emlékezett semmire. Míg a máskor zenekarra hasonlító Selecao síri csendben zötykölődött a Saint-Denis-be, sztárjuk kórházi ellátásra szorult. Így került először Edmundo a csapatba. Ekkor toppant be az öltözőbe Texera elnök úr a hazai szövetség első embere, aki a vébé teljes marketingjét Ronaldóra építő Nike-szerződés tudatában 80 millió indokkal állhatott elő, miért kéne Zagallónak mégis helyet szorítani a világ legnézettebb show-ján az időközben a stadionba befutó Fenoménnak. A mester utóbb kikérte magának, hogy neki bárki is megmondta, kit játszasson, habár két évtized távlatából is felelőtlenségnek tűnik a görcsoldókkal teletömött csatár pályára küldése. A 3-0-s vereségnél több is veszhetett volna. Innentől az összeesküvés-elméleteket gyártóké a pálya, ha esetleg találnának kapcsolódási pontokat a sztoriban.
1. Andrés Escobar öngolja az életébe kerül (1994)
Összetörten feküdt a földön, miután a házigazda USA elleni mentése a saját hálójába vágódott. Jelképként fonta körül az előzetesen magasabbra taksált csapat kiesését, mégsem tűnt halálos bűnnek, mégis tíz nappal később, a medellíni éjszakában elnyújtott „góóól” kiáltással kísért tucatnyi golyót eresztett belé gyilkosa. Az elkövető 2005-re már le is ülte 43 éves büntetését, ám tettének pontos okára nem derült fény. Azonban biztosra vehető, maffiózókörökben komoly pénzeket bukhattak a válogatott leszereplésével. Bár 120 ezren búcsúztatták a védőt, nem volt min meglepődni az ügyek effajta rendezésén, tekintve, hogy az argentinok 5-0-s kiütése, ezáltal a sikerrel vett selejtezősorozat ünneplése Bogotában nyolcvan halálos áldozatot követelt, és Caliban is csak azért három emberét, mert a kocsmákat előrelátóan időben bezáratták. Arrafelé tartja magát a nézet, Andrés még élne, ha druszája országlása nem ér véget, ugyanis a drogbáró Pablo Escobar két szenvedélyét keresztezte, mikor egyikből finanszírozta a másik felemelkedését. A narkófutball sajátos szabályait a „törvény”telen káosz váltotta fel, ám az meg sem fordult a fejekben, talán másra kellett volna bízni Kolumbia együttműködési rendszerét.
Andrés Escobar kivégzése lesújtotta a közvéleményt, pedig korábban is követelhetett volna áldozatokat a világbajnokság. Zaire véreskezű diktátora, Mugabe 1974-ben a helyszínre sietve az öltözőben fenyegette meg a játékosait, ha a jugóktól beszedett kilencessel a hátuk mögött háromnál többet mernek a kapni a braziloktól, akkor… Az élet és a futball ironikussága, hogy a vb-történet egyik legviccesebb jelenetét ihlette, a konkrét életveszélyben Ilunga a sorfalból kirontva vágta a fenébe a döbbent brazilok szabadrúgását. Viszont 3-0-val megúszták.
(forrás: FIFA TV)Az oroszországi világbajnokság valamennyi mérkőzését élőben követhetik az M4 Sporton és az m4sport.hu-n.
A korábbi tízes listáink: