Roberto Martínez 2023 januárjában vette át a stafétabotot a több mint 8 évig regnáló Fernando Santos-tól. Ha ránézünk az 52 esztendős spanyol edző mérlegére, akkor azt látjuk, hogy 39 találkozón 2,3-as pont/meccs átlagot hozott eddig (29 győzelem, 4 döntetlen, 6 vereség), ami elsőre egyáltalán nem tűnik rossznak. Amennyiben viszont onnan indulunk ki, hogy rendre egészen brutális keret állt Martínez rendelkezésére, akkor már jogosan fogalmazhatunk meg vele szemben kritikát.

A FIFA-világranglista 5. helyén álló portugál gárda tele van világklasszis játékosokkal, lényegében nincs olyan poszt, ahol ne képviselne a „B”, vagy kis túlzással még a „C” opció is egészen magas minőséget.

Portugália stílusa alapvetően egy kontroll-orientált, domináns, pozíciós játékként írható le, amely elsőre sok mindenben tökéletesen megfelel a modern futball követelményeinek: elképesztő nyomástűrés, kiugróan magas labdabirtoklás – a vb-selejtezőn nem meglepő módon Portugália lényegében az ellenfeleire borította a pályát: 70,5%-os labdabirtoklásuknál csak Németországnál (70,6%) és Angliánál (73,1%) volt többet a labda –, széleken való hatékony bontás, eszméletlen támadó harmadbeli dominancia, mélyről történő, lassú építkezés, na és persze hatékony támadó pontrúgások (a rögzített szituációkból kialakított helyzetek átlagos minősége alapján az európai csapatok 98%-át előzték meg).

A fenti megállapítások és az úgynevezett „pizza diagram” alapján összességében már-már azt lehetne mondani, hogy Martínez kiváló munkát végez, és hónapról hónapra remek teljesítménnyel rukkol elő. Valami azonban mégsem stimmel, ugyanis a kiváló mutatók és a pazar számok ellenére mégis azt mutatják a közelmúltbeli eredmények, illetve események, hogy a nagyobb tornák (Eb, vb) kieséses szakaszaiban – legkésőbb a negyeddöntőben – valahogy mindig elfogy a tudomány, hiszen rendre nem sikerül átlépni azon a küszöbön, amelyet a játékosok kvalitása alapján bizony előbb vagy utóbb azért illene átlépni.

A várható veszély (xT) hőtérkép arról árulkodik, hogy szinte kizárólag csak a jobb szélről tudtak olyan akciókat indítani, amelyek nagy mértékben növelték a gólszerzés valószínűségét.

Ezzel az egyértelműen kirajzolódó jobb oldali dominanciával az a probléma, hogy támadásban túlságosan is aszimmetrikus, valamint kiszámítható így a csapat. Ez utóbbi tény abból is látszik, hogy 90 percenként messze Rúben Neves (0,34) és Joao Cancelo (0,36) átlagolta a legmagasabb xT-t – előbbi általában jobb oldali belső védőként, utóbbi pedig jellemzően jobb oldali szélső védőként szerepelt.

Portugália várható veszély (xT) hőtérképe a 2026-os Vb selejtezőn (Grafika: Cube)

Martínez annak ellenére, hogy többféle formációt is kipróbált már (4-3-3, 5-3-2, 3-4-3, 4-1-4-1), kinevezése óta egyértelműen a 4-2-3-1-es felállásban hisz, ugyanis ezt a szerkezetet választotta a legtöbbször. A vb-selejtező aggregált passztérképe tökéletesen alátámasztja az imént részletezett luzitán stílust: rövidpasszos játékon nyugvó, kontroll alapú futball, ahol a játékosok közötti interakciók minősége és az egyéni képességek is képesek eldönteni a meccseket, legyen szó egy jobb oldali háromszögelésről, egy túltöltésről, vagy egy hibátlanul kivitelezett cut-back passzról, ami tökéletes ütemben találja meg a boxon belül érkező Cristiano Ronaldót.

Ehhez a fajta játékhoz minden hozzávaló adott, a túlzott kockázatkerülés és a sok esetben steril, kiszámítható labdajáratás azonban (ismét) komoly korlát lehet…

Portugália aggregált passztérképe a 2026-os Vb selejtezőn (Grafika: Cube)

Ami a keret összetételét illeti, a kapuban Diogo Costa (Porto) és José Sá (Wolverhampton Wanderers) személyében két hasonló képességű hálóőr közül választhat Martínez (a 3. számú opció pedig a Sportingban játszó Rui Silva), és annak ellenére, hogy a vb-selejtezőkön rendre előbbi védett, a Chile és az Egyesült Államok elleni legutóbbi felkészülési meccseken már Sá kapta meg a lehetőséget.

Itt azért okvetlenül el kell mondani, hogy a vb-selejtezőkön Costa 4,5-ös PSxG-re 7 gólt kapott, vagyis kifejezetten pocsékul védett, amennyiben a kapuja felületére érkező lövések minőségéhez viszonyítjuk a teljesítményét (viszonyításképp: Sá a Premier League 2025/26-os idényében 36,5-ös PSxG-re 37 gólt kapott, ami legalább átlagosnak mondható). A többi poszton napestig lehetne sorolni a technikailag tökéletesen képzett, ragyogó fizikai paraméterekkel megáldott, hétről hétre a legmagasabb szinten futballozó játékosokat, hiszen gyakorlatilag két hasonló erősségű csapatot is simán ki lehetne állítani úgy, hogy mindkettőnek reális esélye legyen a legvégsőkig jutni.

Amennyiben a további potenciális gyenge pontokat keressük, akkor az imént már szóba kerülő 41 éves Cristiano Ronaldo mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A veterán csatár hiába termeli szenzációs ütemben a gólokat az al-Naszr csapatában, az a polc azért nagyon messze van nemzetközi top szinttől. Amikor majd Franciaország, Spanyolország vagy éppen Argentína ellen kell megmérkőzni egy végletekig kiélezett, egyenes kieséses találkozón, nem biztos, hogy többet hoz majd a konyhára Ronaldo, mint amennyit elvesz.

Egészen egyszerűen azért, mert 2026-ban egy élcsapat nem bírja el azt, ha egy játékos lényegében teljes mértékben kivonja magát a védekezés terhe alól, vagy maximum nagyon extrém esetekben segít be. Ahogy a passztérkép is szemlélteti, egyetlen egy poszt van, amely a labdajáratást és a passzkapcsolatokat tekintve elszigetelt, és ez nem meglepő módon a középcsatár.

Cristiano Ronaldo lehet a portugál válogatott egyik legnagyobb gyenge pontja? (Fotó: EPA/MIGUEL A. LOPES)

Alapvetően nagyon nehéz rámutatni bármilyen gyenge pontra, de a 9-es posztnál joggal lehet egy olyan érzése az embernek, hogy Ronaldo már bőven túl van a csúcson, Goncalo Ramos estében pedig minimum kérdéses, hogy képes lenne-e vb-győzelemig vezetni a csapatot. Valamint bármennyire is furcsán hangzik, de Roberto Martínez nem biztos, hogy azon a szinten van, mint mondjuk Ancelotti, Deschamps, Tuchel, De la Fuente, Nagelsmann vagy Scaloni, amennyiben az edzői hozzáadott értéket és felkészültséget elemezzük.

Portugália labda elleni játékára a világbajnoki selejtezőn összességében nem lehetett panasz: a lejátszott 8 meccsen átlagosan 0,85-ös xG-t engedtek az ellenfeleknek, aminél nem sok csapat védekezett hatékonyabban. Ahogy az alábbi pizza chart is alátámasztja, a védelmi vonalat kifejezetten magasan tartották a luzitánok (98. percentilis), és igencsak intenzíven védekeztek, amit a 94-es „adjusted on-ball defending” érték validál (ez a metrika tulajdonképpen az ellenfelek passzainak számával normált labdaszerzéseket és megelőző szereléseket méri).

Ha azonban komplex képet szeretnénk festeni, akkor védekezésben két kérdéses pont azért mégiscsak adódik: az egyik a pocsék kapusteljesítmény, amit korábban már említettünk: Costa ~2,5 góllal többször kapitulált, mint amennyiszer a kapuja felületére érkező lövések minősége alapján kellett volna, ami egy igen gyenge peformansz. A másik aspektus pedig egy csapat szintű probléma, aminek az orvoslása alapjaiban határozhatja majd meg Portugália esélyeit – nevezetesen az ellenfelek által pontrúgások után kidolgozott helyzetek átlagos minőségéről lenne szó (xG/rögzített szituáció), amely kategóriában csupán a csapatok 12%-a teljesített náluk rosszabbul, vagy úgyis mondhatnánk, hogy a riválisok 88%-a alacsonyabb minőségű helyzeteket engedett.

Az mostanra már mindenki számára ismert tény, hogy a pontrúgások (legyen szó szögletről, nagy bedobásról, szabadrúgásról) milyen fontos részét teszik ki a labdarúgásnak – elég csak az idén Premier League-győztes és BL-döntős Arsenalra gondolni – így, ha nem sikerül erre az aspektusra záros határidőn belül megoldást találni, akkor a fizikális játékra és légi párharcokra építő csapatok ellen komoly problémái lehetnek majd a Martínez vezette portugáloknak.

A kulcsjátékosok közül többet is ki lehetne emelni (például Rúben Dias, Bernardo Silva, Jooo Cancelo, Joao Neves, Nuno Mendes), azonban van két futballista, akik alapjaiban határozzák meg a portugál válogatott játékának dinamikáját és sok esetben sikerességét.

Vitinha labdás képességeiről ódákat lehetne zengeni, ezt számos alkalommal megmutatta idén is a PSG mezében is. Amikor nála van a labda, akkor lényegében lehetetlen tőle elvenni, ezenkívül pedig tulajdonképpen bármilyen típusú passzt képes kivitelezeni, legyen szó előrepasszról, hosszú passzról vagy éppen progresszív átadásról.

Ahogy az alábbi vizualizáció is jelzi, labdavezetésekkel is képes progressziót biztosítani, ebben is egészen egyedi profilnak számít. Az ő feladata leginkább a labdajáratás biztosítása, a hátulról történő építkezés támogatása, a tempó kontrollálása és a folyamatos passz-opció nyújtása.

Vitinha labdabirtoklással kapcsolatos mutatói a Ligue 1-ben (2025/26) (Grafika: Cube)

A másik játékos pedig az a Bruno Fernandes, aki az idei Premier League szezonban túlszárnyalta Thierry Henry (2002/03) és Kevin De Bruyne (2019/20) sokáig megdönthetetlennek vélt gólpasszrekordját, miután 21 alkalommal szolgálta ki a társakat.

Fernandes a 10-es poszt egyik legnevesebb képviselője, olyan típusú játékos, aki labdával egészen hihetetlen dolgokra képes. 90 percenként 0,36 xA (várható gólpassz), 1,6 kiugratás, 3,9 beadás, 9,0 tizenhatoson belülre adott passz, 1,4 kulcspassz, 2,9 lövéshez vezető átadás, és nem mellesleg 2,1 lövés a mérlege – ezek kivétel nélkül világklasszis számok és remekül mutatják a támadóharmadban hozzáadott értékét.

Bruno Fernandes támadójátékát jellemző alapozó mutatók a Premier League-ben (2025/26) (Grafika: Cube)

Az elemzésben részletesen bemutattuk adatokkal is alátámasztva, hogy milyen stílusú futballt képvisel Roberto Martínez, hogy mik az alapjai a labdás és a labda nélküli játékának. Ezenkívül arra is rávilágítottunk, hol lehetnek a potenciális gyenge pontok (Ronaldo, kapusok teljesítménye, védekező pontrúgások, jobb oldali aszimmetria támadásban) illetve, hogy kik és miért számítanak kulcsjátékosnak ebben a 4-2-3-1-es kontroll alapú, pozíciós elemeket tartalmazó rendszerben.

Hogy Portugália meddig menetelhet a 2026-os viágbajnokságon, az egy meglehetősen nehéz kérdés.

A játékoskeret alapján az elődöntő abszolút reális célkitűzésnek tűnik – bár az elmúlt tornáknak is ugyanígy vágtak neki, aztán látjuk mire/meddig jutottak. Annyi azonban bizonyos, hogy a csoportkörből tükörsimán kell(ene) továbbmenniük, az egyenes kieséses szakaszban azonban bőven vannak olyan magasra taksált ellenfelek, melyek ellen egyáltalán nem biztos, hogy a portugálok számítanának esélyesnek.

K-csoport:
június 17., szerda:
19.00: Portugália–Kongói DK, Houston (M4 Sport)
június 18., csütörtök:
4.00: Üzbegisztán–Kolumbia, Mexikóváros (M4 Sport)
június 23., kedd:
19.00: Portugália–Üzbegisztán, Houston (M4 Sport)
június 24., szerda:
4.00: Kolumbia–Kongói DK, Guadalajara (M4 Sport)
június 28., vasárnap:
1.30: Kolumbia–Portugália, Miami 1.30 (M4 Sport)
1.30: Kongói DK–Üzbegisztán, Atlanta 1.30 (Duna World)