A 2026-os labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit az M4 Sport közvetíti élőben.

Kezdésként elmondható, hogy az ázsiai kvalifikációs régióból (AFC) érkező csapatok teljesítménye eddig a vb pozitív meglepetését szolgáltatják: 9 válogatottból eddig 8 lépett pályára és mindössze Jordánia szenvedett, vereséget, míg Dél-Korea és Ausztrália reménykeltő győzelemmel startolt.

Az európai (UEFA) csapatok ezzel szemben a vártnál talán lassabban kezdték a világbajnokságot: Törökország, Csehország kikapott, míg Svájc, Spanyolország, Hollandia és Belgium sem tudott nyerni az eddig pályára lépők közül. (Persze akadtak olyanok is, akik hozták a kötelezőt, mint Németország, Franciaország, Norvégia, Ausztria vagy Skócia.)

De mint tudjuk, az először 48 csapatos világbajnokság csoportköréből 32-en is továbbjutnak, a torna ezen szakaszában az eredményeknek nincs túl nagy jelentősége, hiszen egyetlen győzelemmel vagy akár három döntetlennel is könnyedén el lehet jutni a kieséses szakaszba. Ezért nézzük a konkrét mérkőzéseket és, hogy mit tanultunk belőlük a torna további részére nézve!

Hollandia–Japán 2-2

Hollandiának, mint általában, úgy most is brutálisan erős a kerete. Elvégre olyan csapatok adják a válogatottjuk gerincét, mint az Inter, a Brighton, a Liverpool, a Tottenham, a Barcelona vagy éppen a Manchester City. A Japán együttesnél ugyanez a Parma, Feyenoord, Reims, Crystal Palace, Mainz, Frankfurt, Celtic csapatokat jelenti, ami azért legalább egy szinttel más polc. Ehhez képest a pályán ebből a különbségből gyakorlatilag semmi nem látszott. Sőt!

Morijaszu Hadzsime szövetségi kapitány 2018 augusztusa óta irányítja a Japán válogatottat, vagyis rendkívül hosszú ideje zajlik az a folyamat, amibe közel 8 éve vágtak bele. Jelenleg az ÉLŐ-rangsor 12. helyén állnak, megelőzve ezzel többek között Belgiumot, Ecuadort, Olaszországot, Törökországot, Svájcot vagy éppen Dániát – ez a névsor mindenképpen jelzi, milyen magas minőséget képviselnek jelenleg. Hollandia rendre úgy ment neki a közelmúltban a nagy tornáknak, hogy ha nem is tartozott a végső győzelemre legesélyesebb csapatok közé, de általában kellett velük számolni a végjátékot tekintve. Hogy most is így lesz-e az fogós kérdés, a nyitányon azonban akadtak bőven gondok.

Hiába volt 60%-ban a labda Ronald Koeman együttesénél, mindössze 10 lövést és 0,78-as aggregált xG-t sikerült összehozni, ami azért iszonyatosan sovány egy ilyen jó erőkből álló együttestől.

A lenti xT hőtérkép azt mutatja meg, hogy a félterületekből és a centrális zónákból teljes mértékben képtelenek voltak veszélyeztetni, miután csak a jobb oldalról és szögletekből kreáltak bármiféle lehetőséget. Előbbi alapvetően Summerville érdeme, a pontrúgásokra való ilyen mértékű támaszkodás (az xG 60%-a rögzített szituációkból jött, ami egy nagyon magas arány) viszont aligha jó előjel egy klasszis játékosokkal teletűzdelt csapattól (persze az Arsenal is nyert idén PL-t és játszott BL-döntőt, úgyhogy eredményes ettől függetlenül még lehet ez a fajta elképzelés).

Hollandia várható veszély (xT) hőtérképe Japán ellen

A pozíciós elveken alapuló holland válogatott ezen a meccsen nagyon lassan járatta a labdát, a védelem feltörésére alig volt akár rendszerszintű, akár egyéni megoldásuk, és összességében ötlettelen, kiszámítható és statikus futballt villantott. Persze nem feltétlenül a torna elején kell csúcsformát mutatni, de a játék képe és az alapozó mutatók nem túl biztatóak.

Japán érdemeit ugyanakkor hiba volna nem megénekelni, hiszen végtelenül példaértékű az a munka, amelyet minden egyes játékos (és persze stábtag) beletesz ebbe a projektbe.

Ez a csapat fegyelmezetten védekezik, agresszívan támad le, jól szűkíti a területeket, amikor pedig labdát szerez, akkor kifejezetten gyorsan képes felérni az ellenfél kapuja elé (arról nem is beszélve, hogy a magasságuk ellenére még a támadó pontrúgásokan sem rosszak, elég csak Kamada szögletből érkező fejesgóljára gondolni).

Az alábbi vizualizáció nagyon jól jelzi, hogy Japán az ellenfél térfelén jellemzően a bal félterületből tudott progresszív passzokat kivitelezni, amiben a Kamada-Nakamura duónak elévülhetetlen érdemei vannak. Kifejezetten látványos, hogy mennyi átlós progresszív passz irányult a szélek irányából a centrális zónákba, vagy akár a tizenhatoson belülre, ami a japánok direktségét és vertikalitását mutatja a labdás fázis tekintetében.

Japán „tipikus” progresszív passzai Hollandia ellen

Japán tehát összességében bizakodásra okot adó teljesítményt tett le az asztalra, a hollandok játékát elnézve viszont továbbra is erősen kérdéses, hogy vajon meddig tudnak majd menetelni ezzel a minimalista és kontroll-alapú felfogással. Svédország Tunézia 5:1-es megsemmisítésével jelezte, hogy óriási hiba lenne őket félvállról venni, így Graham Potterék ellen vélhetően sem Japánnak, sem Hollandiának nem lesz majd könnyű dolga. Egy biztos: izgalmas csoportnak ígérkezik ez az „F” jelű kvartett.

Dél-Korea–Csehország 2-1

Az ÉLŐ-rangsor 26. helyen szereplő Dél-Korea hátrányból fordítva intézte el a 44. helyen tanyázó Csehországot – ez önmagában még nem feltétlenül lenne akkora meglepetés, a győzelem módját elemezve azonban nagyon érdekes tanulságokat lehet levonni erről a találkozóról is.

A két együttes ugyanis teljesen eltérő stílusban játszott (bár a csehek esetében igen erős ezt játéknak nevezni), és ez meglehetősen éles kontrasztot teremtett a pályán. Míg az ázsiai csapat rendkívül kombinatív, sok rövid passzal, elmozgással és ritmusváltással operáló, attraktív futballal próbált (és végül tudott is) érvényesülni, addig Miroslav Koubek gárdája lényegében csak a pontrúgásokra és a hosszú labdákra hagyatkozott, ami hát látványosnak semmiképpen sem volt mondható.

(forrás: Opta)

Az alábbi vizualizációk a támadó harmadba adott passzokat mutatják, a különbség pedig szabad szemmel is jól kivehető: míg Dél-Korea 41 sikeres átadást juttatott a támadó harmadba, addig Csehország csupán 23-at tudott felmutatni, és akkor a hatékonyságról (sikeres passzok aránya) még nem is beszéltünk (73% vs 50%).

Dél-Korea támadóharmadba adott passzai Csehország ellen

Csehország támadóharmadba adott passzai Dél-Korea ellen

Ha megnézzük ezeket az ábrákat, akkor az látszik, hogy Myung-Bo Hong csapata a bal szélen rengeteg rövid passzal próbált eljutni a támadó harmadba, és ezek az akciók rendre sikeresek is voltak.

Ezenkívül kifejezetten aktívak voltak a félterületekben, hiszen megannyi kombinációt tudtak azokon az igen értékes területeken megvalósítani. Ehhez képest a másik oldalon az a mintázat rajzolódik ki, hogy a csehek kizárólag a jobb szélen erőltették a játékot (leginkább tényleg ezzel a nem túl pozitív jelzővel lehetne jellemezni őket) és jellemzően hosszú átadásokkal kísérleteztek (az eredménye végülis megvolt, hiszen a góljuk pont innen érkezett – az már más kérdés, hogy egy hosszú bedobásból, és nem nyílt játékból).

Dél-Afrika ellen mindkét csapatnak kötelező (lenne) a győzelem, Mexikó ellen azonban a látottakból kiindulva azt lehetne várni, hogy Dél-Korea sokkal nagyobb eséllyel lép majd pályára. A mutatott játék alapján mindenféle túlzás nélkül kijelenthető, hogy Csehország teljesítménye és hozzáállása eddig masszív csalódás, míg az ázsiai együttes szurkolói akár kifejezetten komoly célokat is kitűzhetnek erre a tornára. Hogy sikerül-e ezeket teljesíteni, az persze nagyon sok mindentől (például, hogy hányadik helyen jutnak tovább a csoportból) függ, de a potenciál és a minőség ebben a keretben vitathatatlanul megvan.

Ausztrália–Törökország 2-0

Arra azért már előzetesen is lehetett számítani, hogy a D jelű csoport várhatóan kiegyenlített lesz majd, de ilyen vaskos meglepetésre azért valószínűleg kevesen apelláltak. Tony Popovic tökéletes meccstervet talált ki erre a találkozóra és pontosan olyan szituációkba hozta a törököket, amelyekben tudvalevően csak szenvednek. De mégis mit történt pontosan és hogyan valósította ezt meg az 52 éves tréner?

Mivel várható volt, hogy a technikai tudás és a játékosok egyéni kvalitása között különbség okán egyértelműen Törökországnál lesz majd többet a labda, így Popovic egy 5-4-1-es labda nélküli formációt álmodott meg, amely az első perctől kezdve az utolsóig pazarul működött, és amely rendkívüli módon frusztrálta az idő előrehaladtával egyre tanácstalanabbá váló törököket.

Italiano és Bos eszméletlenül sokat dolgozott a védelem szélén, a tizenhatoson belülre érkező passzok hatástalanítása pedig a Circati (190 cm), Souttar (198 cm), Burgess (194 cm) hórihorgas belső védő trió feladata volt, amelyet a magasságukból kifolyólag egyébként tökéletesen meg is oldottak. Ausztrália tehát önként mondott le a labdáról (28-72%-os labdabirtoklási ráta) és a kezdő sípszótól fogva arra rendezkedett be, hogy minél hatékonyabban lezárják a védekezés szempontjából egyik legértékesebb területet, azaz a 14-es zónát (tizenhatos közvetlen előterében található centrális zóna).

A modern futballt egyre inkább jellemző magas letámadás és az intenzív presszing nyomokban sem nagyon volt megtalálható Popovic taktikai repertoárjában (ezt a megállapítást a 15,6-os PPDA mutató tökéletesen alátámasztja), hiszen ezen a meccsen nem erre volt szükség.

Hiába érkezett 25 beadás a törököktől, ezek közül mindössze 6 volt pontos (24%-os arány), vagyis pontosan az és úgy történt, ahogy azt Ausztrália szerette volna. Törökország labdajáratása és támadásépítése mindvégig steril, kiszámítható és ötlettelen volt, egyszerűen nem sikerült megtalálni az ellenszerét annak a csapdának, amit számukra állítottak. Bármennyire is sötét lóként hivatkoznak rájuk, egy klasszikus 9-es, akire fel lehet lőni a labdákat, aki fault-okat harcol ki, akit lehet keresni a boxon belül, ezúttal (is) látványosan hiányzott a pályáról.

A fenti xG-lövéstérképek tekintetében egészen drámai a különbség mind a lövések (29-8) mind a kaput találó kísérletek számában (8-4), mégis az aranyszínű pöttyök számítanak itt igazán. Hiába tüzelt lényegében ~3 percenként Vincenzo Montella együttese, a lövések átlagos minősége iszonyatosan alacsony volt (0,08 xG/próbálkozás), hiszen nem kevesebb, mint 16 (!) lövés érkezett a tizenhatoson kívülről.

EPA/BOB FRID

A 22 éves Patrick Beach teljesítményét okvetlenül ki kell azért emelni, mivel a kapuja felületére érkező lövések minősége alapján ~1,5 góltól mentette meg csapatát, ami egy kivételes performansz. A stabil, jól szervezett és hiba nélküli védekezés önmagában még maximum egy döntetlenre lenne elég, Ausztrália azonban mindkét gólnál megmutatta, hogy a támadó átmeneteket is rendkívül hatékonyan tudja maximalizálni, ami nem sok válogatottnak fog majd ízleni.

Törökország pedig nagyon komoly maflásba futott bele, amiből, ha nem józanodnak ki záros határidőn belül, akkor nagyon hamar véget érhet számukra ez a torna. Az amerikaiak ellen 4-1-es vereséget szenvedő Paraguay erre megfelelő alany lehet.

A 2026-os labdarúgó-világbajnokság mérkőzéseit az M4 Sport közvetíti élőben.