Elemzés: hová tűnt az idő, amivel Vettelé lett Hamilton győzelme?

A boxutcában, virtuális biztonsági autónál dőlt el a 2018-as szezon első versenyének sorsa. Elmondjuk, hogyan terelte korlátok közé a Ferrari a Mercedest, s vitte be neki a döntő találatot, amikor Lewis Hamilton jóhiszeműen leengedte a kezét.

Sebastian Vettel és Lewis Hamilton (Fotó: XPB)

A Mercedes azt hitte, biztonságban van. Ezzel magyarázták a verseny után, hogyan is veszíthette el Lewis Hamilton a már biztosnak tűnő melbourne-i győzelmét. A fő okot a stratégiai programjuk pontatlansága jelentette, ám vereségüknek több előzménye is volt.


Az első lépés: a Ferrari provokálja a Mercedest


Azt követően, hogy Lewis Hamilton sikeresen visszaverte Kimi Räikkönen rajt utáni támadását, tulajdonképpen magabiztosan őrizte az első helyét, s irányította a versenyt. A Ferrarinak egyetlen fegyver volt a kezében: két autója volt a védtelen címvédővel szemben. Mivel a pályán támadást nem tudtak indítani a gyorsabb Ezüstnyíl ellen, stratégiai háborút kezdeményeztek, hátha...


Miközben az egy kiállást a leggyorsabbnak nevező Pirelli csak a 20. utánra jósolta a kerékcseréket, a Ferrari Kimi Räikkönen kiállásának előrébbhozatalával próbálta kizökkenteni a Mercedest e kényelmes helyzetéből. Egyes vélemények szerint a Scuderia egyszerűen feláldozta a finnt (akinek kiállása előtt futott leggyorsabb köre alátámasztja, volt még tartalék azokban az ultralágy gumikban), ám valójában ekkor még sem az olaszok, sem ellenfelük nem tudhatta, hogy az elévágás működni fog-e ezen a versenyen, tehát ugyanúgy volt esély arra is, hogy e húzásból 2007 bajnoka jön ki jól.


A Mercedesnek döntenie kellett: megkockáztatja, hogy Räikkönen sikeres elévágást hajt végre, vagy védekezik. Utóbbit választották: Hamilton a 19. körben szintén kiállt, ezzel viszont szabad utat nyitott a pályán maradó Sebastian Vettel előtt, aki átvette a vezetést.




Lewis Hamilton Kimi Räikkönen előtt (Fotó: Daimler Media) Lewis Hamilton Kimi Räikkönen előtt (Fotó: Daimler Media)


A Mercedes mérnökei elmondták, nem lett volna muszáj azonnal követniük Räikkönent, ám akkor sem jutottak volna előrébb, ha két kört futnak még. „Ezzel is sebezhetőek lettünk volna Vettellel szemben egy biztonsági autó vagy virtuális biztonsági autó esetén.”


Ám az is csak utólag derült ki, hogy az elévágás nem működött Melbourne-ben, mivel hiába kaptak friss gumikat, Räikkönen és Hamilton is az ultralágyas utolsó idejénél is lassabb első kört teljesített a nehezebben melegedő lágy keveréken, s a korábban kiálló finn tulajdonképpen még veszített is időt Hamiltonnal szemben.


A négyszeres bajnok a futam után mindazonáltal megjegyezte: ha rajta múlt volna, ő szívesebben maradt volna kint tovább, s védekezett volna inkább Vettel ellen.


Hamilton korlátok között


Kiállásával Hamilton feladta a vezető pozícióját, ám ekkor még úgy tűnt, csak átmenetileg, amíg Vettel nem ejti meg kerékcseréjét. Ám itt jött az a kompromisszum, ami megágyazott a szoftverbaki miatti vereségnek. Hamiltonnak 40 kört kellett teljesítenie a lágy gumin, emellett pedig a fogyasztásra is oda kellett figyelnie az ilyen szempontból kritikus pályán, azaz nem taposhatott a gázba ész nélkül.


„Egy kis kockázatot vállaltunk azzal, hogy Lewisszal a lágy gumira váltottunk, amivel el kellett mennie a célig, de ezt azért vállaltuk, mert el akartuk kerülni, hogy Kimi átugorjon minket. A tempónk rendben volt” – indokolt Toto Wolff.




Toto Wolff (Fotó: XPB) Toto Wolff (Fotó: XPB)


Ilyen helyzetekben a Mercedes mérnökei a stratégiai szoftverek számítására alapozva határozzák meg az ideális versenytempót. A középpontban ilyenkor az úgynevezett kiállási ablak, azaz a fő ellenféllel (jelen esetben Vettellel) szembeni különbség áll. Egy kerékcsere meghatározott időveszteséggel jár, ami versenytempóban nagyobb, virtuális biztonsági autó vagy biztonsági autó esetén pedig lecsökken, mivel a pályán maradók tempójának visszafogásával a boxutcában továbbra is a megszokott tempóban közlekedő ellenfél relatíve gyorsul. A különbségektől függően van, hogy a csapat nem tud mit tenni a kiállással történő előzés veszélye ellen,  de van, hogy a tempó menedzselésével elkerülheti a rizikót. A Mercedes nem panaszkodhatott, hiszen a kényelmes utóbbi helyzetben volt.


A versenye mégis itt siklott félre: a pontatlan szoftverük és a választott stratégiájuk miatti kompromisszum együttesen ejtette őket csapdába.


A gondot nem az jelentette, hogy nem számoltak azzal, hogy Vettel időt nyerhet a virtuális biztonsági autóval, hanem az, hogy rossz alapszámításra építkeztek. A programjuk azt mutatta, hogy a második helyen haladó Hamilton maximum 15 másodpercre szakadhat le az éllovas Vetteltől. Ő kiállása után 13 másodpercre volt tőle, a VSC-jelzés előtti körben pedig csak 11,3-re. „A gép tizenöt másodpercet mondott, mi pedig végig három-négy másodperccel a határérték alatt voltunk” – magyarázta Wolff.




Lewis Hamilton a Ferrari előtt (Fotó: XPB) Lewis Hamilton a Ferrari előtt (Fotó: XPB)


A Mercedes a saját kiállásuk után gyorsításra kérte Hamiltont, aki a következő körben faragott is 1,7 másodpercet a lemaradásából. Így lett meg a Wolff által említett 3-4 másodperces biztonsági ráhagyás. Utána hátradőlhettek. Legalábbis azt hitték. „Közöltük Lewisszal, hogy megvan a VSC-távolság, tartsa ezt, lassítson, van három-másodperc előnyünk. Tudtuk, hogy megvan, de mégsem volt meg” – állapította meg szomorúan a csapatvezető.


Hamilton nem véletlenül panaszkodott arra, hogy neki senki sem szólt a veszélyről. Ha tudják, hogy hibás a számítás, jobb időket kértek volna tőle, s tovább csökkenthette volna a hátrányát Vettellel szemben. A csapat biztos abban, hogy a tempója alapján hozni is tudta volna a helyes biztonsági differenciát. „Képes lett volna rá. Lewis tudta, hogy a verseny végéig be kell osztania a gumikat, ezért tartotta magát a kijelölt célköridőkhöz.”


Így lovagolta meg a Ferrari a szerencséjét


Vettel a futam után elmondta: Hamilton kiállása után azért imádkozott, hogy jöjjön a biztonsági autó, és imái meghallgattattak. Nagy szerencséje volt a VSC-időzítésével is. A jelzés kiadása pillanatában csak két kanyarja volt a boxig, miközben Hamilton még csak a 11-es kanyarnál járt ekkor. Miután a tempót ilyen esetekben csak a pályán kell visszafogni (a versenytempó 120%-a a limitérték, amit a központi ECU-rendszer számít ki a résztvevőknek), Vettel a két kanyarja után a megszokott sebességgel haladhatott a boxban. A szabályok értelmében a VSC központi sebességkorlátozása a boxutca bejárata előtt lévő első biztonsági autós vonalig érvényes, és a kijáratánál lévő második biztonsági autós vonaltól kezdődik újra.


Vettel valójában ugyanolyan tempóval teljesítette a kiállását, mint normál esetben tette volna, á mivel a pályán közben csökkent a tempó, ő relatíve gyorsult. Versenykörülmények között ugyanilyen sebességgel 22,5 másodpercet vesztett volna Hamiltonnal szemben, ám így csak 12,6-et bukott el. Ehhez jött még, hogy a határokat feszegette a kiállásnál. „Valójában tizenkét másodperc alá tudta szorítani a veszteségét” – erősítette meg az Auto Motor und Sportnak egy Mercedes-mérnök.


Mivel a Mercedes a rossz számítások miatt „önként” a VSC-ablakon kívül tartotta Hamiltont, gyakorlatilag maga elé tessékelte Vettelt, aki könnyedén fordult be a W09-es elé az egyébként gyors és hibátlan kerékcseréje után.


A stratégáké a felelősség


A fentiek alapján az Ausztrál Nagydíj a következőképpen foglalható össze: a Mercedes egy számára kényelmes terepen és helyzetből kezdte a csatát, a Ferrari két autóját kihasználva, kényszerű stratégiai lépéssel egy szurdokba csalogatta őket, ahol csökkent a mozgásterük, aztán kegyetlenül kihasználta, hogy leengedték a kezüket, miközben téves információra hagyatkozva biztonságban érezték magukat, és bevitte nekik a mindent eldöntő döfést.




A mindent eldöntő pillanat: Sebastian Vettel Lewis Hamilton elé tér vissza kerékcseréjéről (Fotó: Formula1/Twitter) A mindent eldöntő pillanat: Sebastian Vettel Lewis Hamilton elé tér vissza kerékcseréjéről (Fotó: Formula1/Twitter)


A Mercedes-mérnökök szerint eredeti számításuk 2,4 másodpercet tévedett csupán. Ennyin múlt, hogy Hamilton nem kapta vissza az vezető helyét, és hogy Vettel „megkapta” tőlük a szezonnyitót.


A stratégáik vállalták a teljes felelősséget. „Lewis a mi útmutatásunk szerint lőtte be a sebességét. Ha megfelelőek lettek volna az adataink, akkor arra kértük volna, hogy adjon gázt. Nem lett volna gond kiautózni a szükséges távolságot ahhoz, hogy egy virtuális biztonsági fázis esetén is biztonságban legyünk” – magyarázták.


A kérdés most az, hol csúszott hiba a Mercedes számításaiba. Toto Wolff ezt még nem tudta biztosan megmondani. „Vagy egy programhiba volt, vagy hibás paramétereket adtunk meg” – vázolta a két lehetőséget.


Elmondása szerint a stratégiai programjaikkal azóta nem volt probléma, hogy a 2015-ös Monacói Nagydíj után felülvizsgálták őket. Érdekesség, akkor is Lewis Hamilton veszített el egy biztos győzelmet miatta: rossz számításaikra alapozva hívták őt egy fölösleges „biztonsági” kerékcserére, amivel Nico Rosberg ölébe hullt a győzelem, Sebastian Vettelébe pedig a második hely.


Eljött az ideje az újabb újraprogramozásnak.