Musorujsag
Élő Eredmények

A régi főnök tehetné csak teljessé a Ferrari megoldását?

A régi főnök tehetné csak teljessé a Ferrari megoldását?

Autosprint, RaceFans, Auto Bild Motorsport
Hiába Mattia Binotto szakértelme, távolról sem oldott még meg minden problémát a csapatfőnököt váltó Ferrari. Pletykák szerint egy régi ismerős, Stefano Domenicali visszahívása jelenthetné a megoldást.

A szakma összességében talán helyes döntésnek ítélte a Ferrari részéről, hogy az eddigi technikai igazgatót, Mattia Binottót nevezte ki Maurizio Arrivabene helyére csapatfőnöknek, ám a csere még így is vet föl kérdéseket. Ahogyan az Piero Ferrari múlt héten tett nyilatkozatából kihallható, a vörösök igazgatóságának lényegében egy leegyszerűsített döntést kellett meghoznia: a két vezetőjük között fennálló éles konfliktus feloldhatatlansága miatt arról kellett dönteniük, hogy Arrivabenét vagy Binottót veszítsék-e el, és ők inkább a hozzáértőbb szakemberhez ragaszkodtak, aki szakmai szempontból többet ér az istállónak, s kevésbé lenne pótolható.

Binotto kétségkívül remek mérnök, jó emberismerő, kiváló csapatszervező – ezt az elmúlt években már bizonyította. Most viszont az is kérdés, hogyan fogja megállni a helyét egy ennél tágabb szerepkörben, amelyben számára kevésbé ismerős terepeken, így a politikai csatározásokban és a médiával való kommunikációban is helyt kéne állnia.

Ha vannak kételyek a vezetőváltás kapcsán, azok leginkább ilyen jellegűek. A Ferrarinál versenyzőként két ciklusban is megforduló Gerhard Bergernek is emiatt vannak kettős érzései. „Binottót a csapat élére állítani, valamint arrivedercit mondani Arrivabenének helyes lépés volt. Binotto az a személy, aki technikai szempontból mindent a kezében tart, és aki a teljes csapatot maga mögött tudhatja. Mégis, a Ferrari Jean Todt irányítása alatt nyerte a bajnoki címeit, mégpedig főként Párizsban. Ez alatt azt értem, hogy Todtnak már akkor nagy befolyása volt az FIA-nál, akik minden technikai innovációjukra rábólintottak, és fehéren tartották a szürke területeket. A Mercedesnek tavaly megvolt ugyanez az előnye Toto Wolff és Niki Lauda vezetőpárosával. Ilyen szempontból úgy vélem, Binotto nem a megfelelő személy, és ezt a Ferrarinak is át kéne még gondolnia” – fejtegette az osztrák az Auto Bildnek.

Mattia Binotto (Fotó: XPB) Mattia Binotto (Fotó: XPB)

Hasonló véleményen van a Jordan-csapat egykori technikai igazgatója, Gary Anderson is, aki rámutatott, Binotto feladatainak kitágítása akár még a rossz irányba is viheti a csapatot, gyengítve eddigi erősségét. „Technikai igazgatónak lenni egy teljes munkaidős feladat, a hét mind a hét napjára vonatkozik, nem részmunkaidős szerepkör, és e lépés mindenképpen felhígítja az erőfeszítéseit. Szerintem hibás döntés született, mást kellett volna alkalmazniuk. Miért vennéd ki a legjobb technikai emberedet, hogy beültethesd a vezetői székbe, egy politikai pozícióba, ami nem az ő asztala? Miért tettek ilyet?”

A brit szerint e váltás nagyon könnyen elsülhet visszafelé is, ha a Ferrari nem lesz annyira versenyképes, mint az elmúlt években – márpedig Binotto figyelmének megosztásával benne lehet a pakliban, hogy a mérnökök és tervezők nem dolgoznak olyan hatékonyan, mint amíg felettesük csak velük foglalkozott. „Könnyen eldobhatsz pár tizedet az autóval, és onnantól kaparnod kell, hogy visszahozd ezt, hogy versenyképes légy, ezért jó döntéseket kell hoznod. Mi történik, ha 2019 végén a Red Bull megelőzi őket, és a Ferrari hirtelen csak harmadik vagy negyedik lesz a bajnokságban? Ez megtörténhet, és akkor jön a lefejezés, amivel a nagy értéküket veszítenék el, csak azért, mert egy olyan pozícióba ültették őt, amely nem neki való.”

Domenicali hazatér?

A vezetőváltás kétélűségét talán a Ferrari főnöksége is érzi. Olasz források szerint legalábbis nem kizárt, hogy lesznek még változások az F1-es csapat élén. Az Autosprint, a Corriere della Sera és a La Republica című lapok mind arról találgatnak, hogy visszatérhet Maranellóba a csapatfőnöki pozíciót 2008 és 2014 között ellátó Stefano Domenicali, hogy enyhítse az Andersonék által említett problémákat.

A jelenleg a Lamborghini ügyvezető igazgatójaként dolgozó, és a márka eladásait jelentősen javító olaszt ezúttal viszont eggyel magasabb pozícióba ültetnék: az ügyvezetői székbe, azaz a tavaly nyáron kinevezett Louis Camilleri helyére. Az ő munkájával az igazgatóság nem teljesen elégedett, sokan pedig túl gyengének érzik őt ahhoz is, hogy igazi vezére legyen a márkának, a jó úton tartva az F1-es csapatot, melynek világát nem is igazán ismeri.

Stefano Domenicali még a közelmúltban is dolgozott együtt az FIA-val, az F1 sportigazgatója, Ross Brawn és az FIA-elnök Jean Todt pedig korábbi munkatársa volt a Ferrarinál (Fotó: XPB) Stefano Domenicali még a közelmúltban is dolgozott együtt az FIA-val, az F1 sportigazgatója, Ross Brawn és az FIA-elnök Jean Todt pedig korábbi munkatársa volt a Ferrarinál (Fotó: XPB)

Domenicali ezzel szemben komoly F1-es tapasztalattal rendelkezik, jól olvassa a sportágon belüli politikai játszmákat, jártas a médiával való kommunikációban, így éppen azokat a terheket vehetné le Binotto válláról, amik Anderson szerint rossz hatással lehetnének munkájára, és olyan területen erősíthetné a Ferrarit, amelyen Berger szerint Binottóval gyengülnének. Ne feledjük, Domenicali nemrég még az FIA együléses bizottságában reformálta meg az utánpótlás-kategóriák rendszerét, Ross Brawn (Liberty Media) és Jean Todt (FIA) pedig korábbi ferraris munkatársa, barátja, akikkel alighanem gyorsan megtalálná a közös hangot a sportágat érintő kérdésekben.

Domenicali ezenkívül Todt mellett edződött a Schumacher-korszakban, és együtt menetelt fölfelé a ranglétrán Binottóval, aki az ő irányítása lett fokozatosan a motorrészleg vezetője. A kapcsolatuk kiváló, a vezetésről alkotott szemléletmódjuk is hasonló: egyikük sem híve a felelőskeresésnek, a diktatórikus irányításnak, mindketten a békés, harmonikus munkakörülmények megteremtésére építenek, valamint a közvetlenségre és őszinteségre.

Ahol még nincs megoldás Marchionne halála után

Domenicali – az olasz sajtó szavaival élve – hazatérése egyelőre csak pletyka, ha viszont megvalósulna, érdekes mellékízt adna a Ferrarinál 2014 óta történt átalakításoknak. Ő 2014 áprilisában mondott le a csapatfőnöki pozícióról, elmondása szerint önként, mert úgy érezte, az új motorformulánál csúnyán beragadó Ferrari csakis azzal juthat egyről a kettőre, ha ő elviszi a balhét. Helyére az akkori elnök, Luca di Montezemolo nevezte ki Marco Mattiaccit, aki viszont teljes tévútnak bizonyult, így Sergio Marchionne első dolga az volt, hogy eltávolította őt, helyére pedig a bábként jól használható Maurizio Arrivabenét ültette.

Más kérdés, hogy a jelek szerint ő sem vált be, így ha Domenicali érkezne, tulajdonképpen visszatérnénk a kiindulóponthoz, és az kerülne vezető pozícióba, akinek a távozása miatt az egész vezetőkeresés elindult…

Valakire viszont valóban szüksége lesz még a Ferrarinak, ha minden téren erős akar maradni. Még ha Anderson véleményével kicsit sarkít is, az ő és Berger érvelése kétségkívül elgondolkodtató. Sergio Marchionne elnökségének egyik legnagyobb vívmánya tudniillik az volt, hogy 2015-ben és 2016-ban visszanyerte a Scuderia F1-en belül megrendült politikai hatalmát, melyről a történelem bizonyítja, nélkülözhetetlen összetevője a sikerességnek. Marchionne haláláig szinte minden jövőt érintő tárgyaláson részt vett, sőt hangadója volt az élcsapatoknak, agresszív, könyörületet nem ismerő hozzáállásával pedig aktívan formálta azt a jövőképet, amit a Liberty Media megálmodott a sportágnak 2021-től. Természetesen a Ferrarinak kedvező módon.

Sergio Marchionne (fotó: XPB) Sergio Marchionne (fotó: XPB)

Marchionne halálával a Ferrari vezető erejét veszítette el. Bár Arrivabene kétségkívül jártasabb volt Binottónál a politikai hadszíntéren, hiszen a Philip Morrisnál korábban a szponzorok képviselőjeként ült az F1-es világtanácsban, vezetőként ő is csak mellékszereplő volt Marchionne mellett, a hátramaradt űrt pedig aligha tudta volna kitölteni. Ahogyan eddig barátja, a szintén a Philip Morristól érkező Louis Camilleri sem volt képes, akit a versenyzés és az utcai autógyártás irányából is sokat kritizálnak. Az elnök John Elkann-nak pedig eközben túl sok dolga és szerepköre van ahhoz, hogy igazán oda tudja tenni magát az F1-ben, tehát a legfelsőbb szinten igenis tátong egy űr Maranellóban.

Tekintve, hogy a jövő F1-ét az elkövetkező hónapokban fogják megformálni, és lassan mind a motorszabályok, mind a költségvetési plafon, mind a sportági bevételek elosztásának kérdésében kritikus szakaszba ér a sportág, a Ferrarinak mielőbb meg kellene teremtenie az alapokat ahhoz, hogy továbbra is nagy legyen a befolyása. Ha nem teszi, nem alakítója, hanem elszenvedője lesz a változásoknak, s nem kedvező helyzetbe fogja hozni magát velük, hanem csak nézi, ahogyan mások harcolnak ki maguknak az erőviszonyokat is hosszú távon befolyásoló előnyöket, próbálva ugyanúgy bebetonozni pozíciójukat, ahogyan a jelenlegi toptrió tette, amikor 2012-ben Bernie Ecclestone-nal írták alá az őket kiváltságossá tevő egyezményeket.

Hogy e hatalom visszaszerzésére Domenicali-e az alkalmas személy, azt a Scuderiának kell eldöntenie. Domenicalinak meg azt, akar-e egyáltalán újra az F1-ben dolgozni. A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy Binotto önmagában kevés lesz az istálló élén, és hogy hiába érkezik segítőnek Laurent Mekies, politikai fronton, középtávon sokkal komolyabb dilemma elé állította őket Marchionne váratlan tragédiája, mint technikai téren.

Arrivabene követheti Räikkönent?

Mindeközben a távozó Arrivabenéről is szárnyra keltek újabb pletykák. A (talán nem a leghitelesebb forrásnak számító) Auto Bild Motorsport arról találgat, hogy az olasz a Juventus mellett a Sauber csapatánál is vállalhat új szerepet.

Ők abból indulnak ki, hogy az Alfa Romeo hosszabb távon teljesen bekebelezné a svájci istállót, s gyári alakulatává tenné azt. E folyamatban szerintük amolyan koordinátorként kulcsszerepet vállalhatna Arrivabene, aki amolyan híd lenne az autómárka és Hinwil között.

Borítókép: Stefano Domenicali (Fotó: XPB)

További tartalmak