Szinte tökéletes teljesítményt nyújtva, magabiztosan száguldott F1-es pályafutása első győzelme felé Charles Leclerc a múlt vasárnapi Bahreini Nagydíjon, amikor tíz körrel a cél előtt motorja teljesítményt vesztett, és hirtelen négy másodpercet romlottak a köridői. A monacói a kétségbeesett rádiózáson kívül semmit nem tehetett, végig kellett néznie, ahogyan a két Mercedes könnyedén „elsétál” mellette, majd elszalad a győzelmével, miközben már annak is örülnie kellett, hogy a biztonsági autó segédletével meglett az első dobogója.
Ám hiába a fájó vereség és a drámai végjáték, Leclerc emelt fővel és feltűnően higgadtan viselte azt. Bár nyilvánvalóan csalódott volt, már a futam után jelét adta, hogy nem került maga alá, elég erős a történtek feldolgozásához. Ahogyan az Auto Motor und Sport munkatársa találóan fogalmazott: egy Buddha veszett el benne.
„Mielőbb elfelejteni” – szokták mondani ilyen helyzetekben a legtöbben. Leclerc-nek viszont eszében sincs felejteni. Sőt, mivel meghatározó hétvége volt ez a pályafutása szempontjából, melyen először bizonyította, hogy képes helyt állni a „nagyfiúk” között, nem is fog felejteni.
„Ezt a hétvégét soha nem fogom elfelejteni. Számomra ez egy felejthetetlen hétvége volt, melyen azért szerezhettem meg az első pole pozíciómat, mert a csapat nagyszerű munkát végzett” – jelentette ki. „Egész hétvégén nagyszerű autót biztosítottak számomra, és erre büszkék lehetünk. A versenyem nagyon jó volt, de jött a probléma. Ez nagy csalódást jelent, nemcsak nekem, az egész csapatnak, hiszen nem úgy zártuk a hétvégét, ahogyan megérdemeltük volna. De ettől még elégedettek és büszkék lehetünk arra, amit elértünk. Dolgozni fogunk a problémán, és maximálisan hiszem, hogy a csapat rá fog jönni a hiba okára, és meg fogja oldani azt.”
Bár azt hihetnénk, a gyerekkori álom, az első futamgyőzelem beteljesülésének kapujában elbotlani a legnagyobb kudarc egy feltörekvő versenyző számára, Leclerc még csak nem is a mostanit tartja a pályafutása legfájóbb versenyének. „Ennyire nem lennék szélsőséges. Szerintem a Forma–2-es monacói volt az eddig futott legrosszabb versenyem” – jelentette ki.
Monaco, 2017: Leclerc számára ez marad a legnagyobb csapás (Fotó: XPB)Ezzel a 2017-es hazai F2-es hétvégéjére célzott, melyen a pole pozíciót megszerezve minden esélye megvolt arra, hogy otthonában emelje magasba a győzelmi trófeát, ám pechjére ez nem sikerült. A főfutamon egymás után futotta a leggyorsabb köröket, tekintélyes előnyt kiépítve a második Oliver Rowlanddel szemben, amikor egy biztonsági autós fázis során megejtett kiállása után három vetélytársa is megelőzte. Leclerc aztán a kereke lelazulása miatt az újraindításnál újra a boxba kényszerült, ám onnan már nem tért vissza, mivel kiderült, hogy a gondot a felfüggesztése meghibásodása okozta. E hiba miatt aztán csak a 17. helyről vághatott neki a sprintversenynek, és nemhogy győzelem, dobogós hely nélkül zárta a hétvégét.
A mostani bahreini három napjával az eredménytől eltekintve több szempontból is elégedett lehet. Egyrészt sokkal jobb volt az autójuk, mint az idénynyitón, és bizonyította, hogy képes nyerni vele. Másrészt ő is jobb formát mutatott, mint Ausztráliában, vagyis saját célját is elérte. „Melbourne-ben nem voltam elégedett önmagammal, elég sok hibát vétettem, főleg a Q3-ban, amikor nem tudtam összerakni a köröm. Itt viszont nem hibáztam, és ennek örülök. Érzésem szerint a versenyen is jobb munkát végeztem, mint Melbourne-ben, ahol akkor is hibázgattam. Még mindig van miben fejlődnöm, de dolgozni fogok rajta. Magamat illetően általában a negatív dolgokra fókuszálok egy hétvégén, és egyértelmű, hogy még van min javítanom. Ez még csak a második Forma–1-es szezonom, hosszú út áll még előttem.”
„Ez még így is egy dobogós hely volt, az első, amit a Forma–1-ben elértem. Szóval úgy gondolom, ezt élveznem kéne. Nyilván sokkal többet is elérhettünk volna ezen a hétvégén, ami nem ideális, de örülnünk kell, hogy a problémánk ellenére összejött ez a harmadik hely” – összegzett az optimista szemléletmódú monacói.