Musorujsag
Élő Eredmények
×

Marko a barátját gyászolja: Én maradtam az utolsó matuzsálem

Marko a barátját gyászolja: Én maradtam az utolsó matuzsálem

Österreich, RTL
Helmut Marko szomorú, hogy Niki Lauda magára hagyta őt utolsó mohikánként. Baráti szavak egy több mint ötven éves kapcsolatról, anekdoták az első találkozásról, a „megörökölt” ferraris pályafutásról, szörnyű balesetekről és egy megismételhetetlen karakter életművéről.

Mindketten osztrákok, a vad hetvenes években versenyeztek, mindkettejüknek volt egy életveszélyes, az egész életét meghatározó balesete, és mindketten kemény karakterek, akik gátlások nélkül képesek bárki szemébe mondani az igazságot. Niki Lauda és Helmut Marko összeillő és elválaszthatatlan páros volt. Bár az elmúlt hét évben ellentétes oldalon álltak, és a nyilvánosság előtt, valamint politikai fronton is kőkemény harcot vívtak egymással, igaz barátok voltak. A nagydíjhétvégék minden napjának kötelező eleme volt, hogy együtt reggeliztek, folyamatosan zrikálták egymást, ha alkalmuk nyílt rá, fogadásokat kötöttek, üzengettek a sajtón keresztül, vagy éppen játszadoztak a médiával.

És közben őriztek valamit abból, amit az 1970-es évek Forma–1 rájuk hagyott. A kőkemény, egoizmustól és a túlélési ösztöntől vezérelt küzdelmet, melyet mégis mindvégig áthatott a kölcsönös tisztelet, a bajtársiasság és a becsületesség. A kézfogás és az adott szó erejét. A tudatot, hogy az élet-halál viszonylatban még e véresen komolynak tűnő, gátlástalan sportág sem több puszta játéknál, amit élvezni kell, amíg még játszhatják.

Az 1970-es évek lassan végleg tovaszáll. Niki Lauda már nem hozza vissza a paddockba, és régi cimborájától is végleg elválasztotta őt a halál.

„Igen, lehet azt mondani, hogy igaz barátok voltunk. És ez csak még nehezebbé teszi ezt” – nyilatkozta Helmut Marko az Österreichnek adott hosszabb interjújában. „Senki nincs a nagydíjak világában, aki személyiségét és sikereit tekintve Nikihez fogható, akivel elég egy kézfogás, és aki ennyire nyíltan elmondja a véleményét a nyilvánosság előtt. Nagyon fog hiányozni.”

„Niki a teljes versenyzéssel kapcsolatos pályafutásomat végigkísérte, versenyzőként és vezetőként is. Sok közös élményünk, tevékenységünk és mókázásunk volt. A teljes F1-es közeget tekintve senki sincs, aki személyiségében, humorában, egyenességében hozzá fogható lenne.”

Helmut Marko és Niki Lauda (Fotó: XPB) Helmut Marko és Niki Lauda (Fotó: XPB)

A kőkemény Marko, aki rezzenéstelen arccal képes elküldeni, lefokozni a versenyzőit, és aki bárkinek nyíltan nekimegy, ha a Red Bull érdeke ezt kívánja, most megrendültnek hat. Hangja az interjú során el-elcsuklik, mély levegővételei és komorsága őszinte fájdalmat sugároz. „Számomra ez annyira furcsa. Én vagyok az idősebb kettőnk közül. Többször beszélgettünk a halálról és arról, ki megy majd el előbb. Ez az elnyúló, egyre nehezebbé váló gyengélkedés nem illett Lauda személyiségéhez, és nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarta” – kesergett az osztrák.

Ő már hétfő este tíz óra körül értesült barátja – csak kedd reggel bejelentett – haláláról. Mint mondta, a műtétje után csak egyszer, novemberben látogatta meg Laudát a bécsi klinikán, és már akkor nagyon rossz állapotban volt, de még bizakodott. Aztán telefonon tartották a kapcsolatot, és hangulatán érezte, hogy barátja egyre közelebb kerül a föladáshoz. Az utolsó hívását már nem is fogadta.

Egy rivalizálás, egy barátság kezdete

Miközben elválaszthatatlan barátok lettek, Markót és Laudát az élet eredetileg riválisoknak szánta. Nagyjából azonos időszakban kezdték a pályafutásukat, az 1960-as évek végén. Ausztriában (az egyébként német származású) Jochen Rindt taposta ki az utat a versenyzőknek az F1 felé. Ő lett aztán a sportág történetének egyetlen poszthumusz világbajnoka 1970-ben.

Laudáék már két évvel korábban találkoztak a versenypályán, 1968-ban keresztezte egymást az útjuk Markóval. „Azt hiszem, legelőször Finnországban, egy Forma–V-versenyen figyeltem föl rá. Tipikus Niki volt: maga vezette a versenyautóját szállító teherautót Finnországba. Ez 1968-ban lehetett. A Forma–V egyfajta ugródeszkavolt a továbblépéshez valamilyen irányba. Az olcsó sorozatok közül erre irányult a legnagyobb figyelem” – mesélte Marko.

„Megvolt az alapgyorsasága, és hitte, hogy valami rendkívüli vár rá. Jochen Rindt halála után pedig keletkezett egyfajta űr, amit ki akartunk tölteni. Hárman küzdöttünk az F1-ért, Dieter Questerrel kiegészülve. Niki érezte, hogy mi ketten lehetünk azok, de taktikai sakklépésekbe kezdett: elhitette Dieterrel, hogy én leszek a legfőbb ellenfele, miközben én tudtam, hogy Niki az.” 

Fotó: XPB Fotó: XPB

A hat évvel idősebb Markónak sikerült először az F1-be kerülnie, aztán hiteleket fölvéve Lauda is befizette magát a March-csapathoz, amellyel előbb a Forma–2-ben, majd az Forma–1-ben is megmérethette magát. „Én voltam az idősebb, és előrébb is tartottam a versenyzésben. 1971-ben sikerült megszereznem egy BRM-et. Niki egy pénzügyi harakirivel és a meggyőző erejével rábeszélte a Raiffesient, hogy adjon neki pénzt, és így 1971-ben Ausztriában, majd az 1972-es évben is a March-csal versenyezhetett.”

Habár riválisok voltak, akiknek az érvényesüléshez a másikat kellett háttérbe szorítani, mégsem lett úrrá a kapcsolatukon az ellenségeskedés. „Kemény volt, de sosem lépte át a határt. Kezdetben megvolt a tisztes távolság, mert mindkettőnknél a karrier volt a tét. De még így is úgy alakult, hogy esténként összeültünk. Mindig hagyományos bécsi szeletet evett rizzsel, ahol csak kapni lehetett Európában. Akkoriban eléggé egyoldalú volt az étrendje… De voltak közös estéink” – mesélte a Red Bull jelenlegi tanácsadója.

1971-ben az Osztrák Nagydíjon versenyeztek először együtt az F1-ben. „Én ültem a jobb autóban, és az eredményeim is jobbak voltak, mint az övéi. Aztán jött a balesetem” – utalt az 1972-es franciaországi esetre, melynél egy Emerson Fittipaldi autója által fölvert kő fejen találta Markót, kioltva a bal szeme világát.

A ferraris lehetőség, mely Markót illette volna

Ami Laudának az 1976-os nürburgringi égés volt, az Marko számára ez a baleset. Az élete innentől megváltozott, az ígéretes versenyzői pályafutása pedig tulajdonképpen kettétört. A balszerencséje bizonyos szempontból éppen Lauda előtt nyitott ajtót – a Ferrari felé.

„A történet ismert. Minden, ami rám várt akkor, Laudára maradt. Előszerződésem volt a Ferrarival. Ő előbb a BRM ülését vette át, és ennek következtében jött a Ferrari-ülés. Utána együtt utaztunk Modenába. Arra kért, hogy kísérjem el, és segítsek neki az Enzo Ferrarival való első szerződésének tárgyalásában. Nekem addigra az már elúszott. Átgondoltam, és azt mondtam magamnak: »Hahó, most Nikit illet minden? Jogos ez így?« De miután jobban kielemeztem, beláttam, hogy már nincs esélyem, és jobban örültem volna annak, ha egy osztrák kapja a lehetőséget, mint bárki más.”

Amiért kezdetben harcoltak, az most mind Laudáé lett, de erről a sors és nem a küzdelmük alakulása döntött. A kapcsolatuk viszont ezt is kiállta. Sőt! „Ez nem hagyott nyomot a kapcsolatunkban, sem irigység, sem keserűség formájában. Talán csak az elején. De a logika azt mondta, én már úgysem tudok változtatni ezen, és jobb, ha inkább Nikié az esély. Onnantól tulajdonképpen folyamatosan kapcsolatban álltunk egymással valamilyen formában.”

Niki Lauda (Fotó: Batchelor / XPB Images) Niki Lauda (Fotó: Batchelor / XPB Images)

Marko egyfajta támaszt jelentett Laudának akkor is, amikor a nürburgringi balesetéből való visszatéréséért küzdött. „Akkoriban a házában voltam, Fuschlben, ahol Willi Dungl (Lauda orvosa, fizikoterapeutája – a szerk.) a mezőre és az erdőbe ment, és egy kosár növénnyel és virággal tért vissza. Valamilyen kenőcsöt kreált belőlük, és el lehet képzelni, ahogyan azt a teljesen nyitott fejére kente. Csak a puszta hús volt. Valahányszor a sebeibe kente ezt a kenőcsöt, Niki úgy kezdett rángatózni, mintha elektrosokkot kapott volna. Ez a vasakarat, amit a monzai visszatéréséig mutatott, mindenki számára elképzelhetetlennek tűnt, de önmaga legyőzésével elérte ezt, és ez hihetetlen volt.”

Lauda a balesetét követően még azt nyilatkozta, kizárt, hogy Monzában újra autóba üljön. Dungl rendhagyó módszereinek és saját akaraterejének köszönhetően azonban mégis rajthoz állt Olaszországban. Egy nagyobb méretű sisakkal, hogy az a befáslizott fejére menjen, s még mindig nyílt sebekkel, fájdalomtól és félelemtől gyötörve.

E helyzetben különösen rosszul érintette az akkori címvédőt, hogy a Ferrari már szinte a kórházba szállítása pillanatában új versenyző után nézett, és szerződtette Carlos Reutemannt. E lépés alapvetően megmérgezte a csapattal való kapcsolatát, mely végül az 1977-es bajnoki sikerüket követő szakításhoz vezetett. Ahogy az első lépésnél, úgy ekkor is elkísérte őt Marko. „Ezt soha nem bocsátotta meg Enzónak. Furcsamód a szakításuknál is jelen voltam Modenában, amikor megmondta Ferrarinak, hogy távozik.”

Lauda 1979-ben visszavonult, a repüléssel kezdett foglalkozni, majd a mclarenes visszatérését és a harmadik bajnoki címét követően újra a légitársaságának szentelte az idejét. Ekkoriban kicsit eltávolodtak egymástól Markóval, csak „laza kapcsolatban” álltak az osztrák elmondása szerint.

Niki Lauda, Helmut Marko (Fotó: XPB) Niki Lauda, Helmut Marko (Fotó: XPB)

Markónak ezen időszakból is van egy tipikusan Laudára jellemző emléke. 1991-ben Thaiföldön lezuhant a Lauda Air egy repülőgépe, és több mint 200 ember lelte halálát a balesetben. Sokan az osztrák tulajdonost vonták volna felelősségre. „Emlékszem, ahogy a rá jellemző pedánssággal és csökönyösséggel bizonygatta egy olyan világcégnek, mint a Boeing, hogy nem az ő hibája volt, és nem is a pilótáé, hanem egy konstrukciós hibáé.”

Lauda Dávidként vívott Góliát ellen, és addig ment, amíg a repülőgyártó be nem ismerte, valóban technikai hiba miatt történt a katasztrófa. E kitartásával nem mellesleg azt is elérte, hogy a Boeing változtatott az azonos típusú repülőin, vagyis Laudának köszönhető, hogy később nem történhettek újabb hasonló szerencsétlenségek.

A legnagyobb hiba: Lauda kezére játszotta Hamiltont

Lauda az 1990-es években a Ferrari tanácsadójaként, majd a 2000-es évek elején a Jaguar csapatfőnökeként volt jelen az F1-es paddockban, miközben Marko az éppen a Jaguar fölvásárlásával beszálló Red Bull tanácsadója lett a 2000-es évek közepétől. 2012-ben barátja hasonló státuszt kapott a Mercedesnél, és onnantól újra ellenfelek lettek.

Pályán és a politikai hadszíntéren vívott küzdelmük során nem kímélték egymást. A két csapat folyamatosan hadban állt egymással, följelentgették egymást, keresztbe tettek a másiknak, ahol csak tudtak. A Red Bullnak abban is kulcsszerepe volt, hogy a Mercedesnek 2013-ban az FIA előtt kellett felelnie egy eltitkolt gumitesztért, ami hosszas bírósági ügyet és büntetést vont maga után. „Voltak egyéb ügyek, például a gumiteszt, de az ilyesmi hozzá tartozik az üzlethez. A nyilvánosság előtt persze szidalmaztam őket, de végső soron mindig együtt reggeliztünk a nagydíjakon” – mondta Marko, hozzátéve, e csatározások bizonyos szempontból tervezettek voltak, a kapcsolatuknak nem ártottak, sokszor pedig meg is játszották magukat.

Niki Lauda és Lewis Hamilton (Fotó: Holland / XPB Images) Niki Lauda és Lewis Hamilton (Fotó: Holland / XPB Images)

Egyvalamit viszont megbánt ezen időszakukból. Marko elárulta, ő indította el azt a folyamatot, melynek végén 2012 őszén Lewis Hamilton aláírt a Mercedeshez, megalapozva ezzel az azóta elért sikereit. „Eleinte alábecsültem ezt, el kell ismernem. A Mercedest érkezése után kézben tartottuk. Aztán jött egy nagy hiba. Lewis Hamilton azon fáradozott, hogy hozzánk jöhessen. Akkor ő a McLarennél volt, és végül a Mercedeshez ment, akik akkor még a McLaren mögött álltak. Én segítettem ebben Nikinek: minden információt, amit arról tudtam meg, hogy a fiatal Lewis miért akar távozni, továbbadtam Nikinek” – fedte föl Marko.

„Ezek után jött Szingapúr, ahol kiesett az élről, és Niki ekkor csapott le rá. Tévesen mértem föl a helyzetet, mert a mezőny legjobb versenyzőjét nem hagytam a McLarennél maradni, hanem Niki kezére játszottam. És aztán jött az új motorszabállyal a Mercedes uralkodása, ami a mai napig tart.”

Más emberré tette a második házasság és az apaság

Érdekellentétek ide vagy oda, Marko és Lauda hétfő estig elválaszthatatlan páros volt. Pályatársak versenyzőként és sportvezetőként, hol egymást segítő, hol egymás ellen dolgozó riválisok, de mindvégig barátok. Most viszont csak az egyikük útja folytatódik tovább.

Marko szerint az utóbbi években Lauda már kicsit más volt, mint azelőtt. Ezt ő a második feleségének tudja be, aki 2005-ben alig nyolc hónapos ismeretség után kész volt az egyik veséjét adni szerelmének, hogy megmentse az életét. Miután nagyobbik fia, Lucas nem volt alkalmas szervdonor, Birgit jelentette az egyetlen esélyét. Lauda vonakodott, aztán elfogadta az adományt. 2008-ban összeházasodtak, majd megszületett két ikergyermekük, Mia és Max, akik bearanyozták Lauda életét, és visszaadtak neki valamennyit abból, amit a két idősebb fia esetében elszalasztott: igazi apává válhatott.

„Niki mint ember? Ahogyan ebben a sportágban lennie kell, egy elképesztő egoista volt. De az évek múlásával, és azóta, hogy megismerkedett Birgittel, változás indult nála. Megváltozott, figyelmesebb lett, ami nem volt az erőssége. Aztán jöttek az ikrek, belőle pedig egy igazi családos ember lett. A nyilvánosság előtt ugyanolyan maradt, ezt jól játszotta, de ő egy jó és nagyvonalú ember volt, és az utolsó években egyre inkább érzékelhető volt ez nála” – vélekedett Marko.

Niki Lauda második feleségével, és ikergyermekeik anyjával, Birgittel (Fotó: MTI/EPA) Niki Lauda második feleségével, ikergyermekeik anyjával, Birgittel (Fotó: MTI/EPA)

És hogy mi Lauda öröksége? „Az ő szavaival élve: meg kell emelnem előtte a kalapom. Sportszempontból, üzleti szempontból, emberileg is ő az egyik legnagyobb osztrák. És én voltam olyan szerencsés, ért olyan megtiszteltetés, hogy ezt átélhettem vele. Kivételes ember volt, aki mindig a földön maradt” – méltatta barátját Marko.

Majd egy kicsit elmélázott, és újra megremegő hangon megállapította: magára maradt, a 70-es évek utolsó hírvivőjeként. „Nincs senki, aki meg tudná közelíteni őt a személyisége, a minőség szempontjából. És szomorú vagyok, hogy mára én maradtam az egyetlen matuzsálem, aki még aktívan tevékenykedik a sportágban.”

Borítókép: Helmut Marko és Niki Lauda (Fotó: XPB)

További tartalmak