„Azokból a napokból tanulsz a legtöbbet, amelyeken hibázol. Sosem hagyod el a pályát egy nagy győzelem után azt kérdezve, hogy mi az ördögért nyertél, de egy vereség után mindig fölteszed a kérdést, mi az ördögért veszítettél” – nyilatkozta Toto Wolff egy közelmúltban adott interjúban, melyben a Mercedes-csapat F1-es dominanciájának hátterében álló tényezőkről beszélt. Régi hitvallása már a csapatának, hogy a vereség jó barát, mert segít a fejlődésben, és hogy miként működik ez a csapatnál a gyakorlatban, arra a nyári szünetet megelőző két egymást követő versenyen konkrét példát is láthattunk.

A vereség futamát Hockenheimben teljesítette a csapat. Azon az esős versenyen szinte minden félresiklott náluk. Lewis Hamilton csak az Alfa Romeók utólagos büntetésével jutott 2 ponthoz, a leintést követően pedig finoman jelezte, a boxfal rossz döntései indították el őt a lejtőn. A Magyar Nagydíjon aztán már újra olajozottan működött a gépezetük, mi több, a brit éppen a Mercedes merész, de jól kigondolt taktikai húzásának, a Max Verstappen hajrában történt megelőzését előkészítő második kerékcserének köszönhette idei 8. futamgyőzelmét.

Nem akármilyen fordítás hét napon belül.

A sikerük után mind a Mercedes, mind Hamilton külön hangsúlyozta, milyen jól összeszedték magukat Hockenheim után, és mindketten bizonyos kommunikációs problémákat emlegettek, melyeken sikerült úrrá lenniük a Hungaroringre. Hogy pontosan mit és hogyan kellett megoldaniuk, arról mérnökeik beszéltek részletesebben az Auto Motor und Sportnak.

A Mercedes boxfala (Fotó:XPB)

Tíz mérnök beszélt, Hamiltont senki sem hallotta…

A Német Nagydíjon több döntés miatt is kritizálták a Mercedest. A leglátványosabb kavarodást Hamilton szárnytöréses kicsúszása után láthattuk, amikor a csapatot teljesen felkészületlenül érte versenyzője érkezése. Ekkor ők valójában Valtteri Bottast várták már, az ő gumiját készítették elő, így előbb azokat kellett kicserélniük Hamiltonéra, majd új szárnyat kellett hozniuk, és még azt is el kellett dönteniük, egyáltalán milyen típusú gumit adjanak a címvédőnek.

A csapat eközben egy másik esetet tartott a legsúlyosabbnak. „Valójában csak egyetlen hiba hátráltatott minket döntően: a harmadik biztonsági autós fázis idején túl későn váltottunk slick gumikra. A verseny azon szakaszában még a korábban elkövetett hibák ellenére is megvolt minden esélyünk a győzelemre” – mutatott rá Andrew Shovlin vezető mérnök.

Hamilton ezzel szemben meg csak az első baklövésüket nehezményezte, azt, ami a balesete előtt történt. Az első kerékcseréjekor annak ellenére slick gumit kapott, hogy ő már érzékelte, erősödik az eső. Szerinte ez a rossz gumiválasztás vezetett a kicsúszásához is. Miközben ő állította, kiállása előtt jelezte a mérnököknek, hogy nem látja idejét a slick gumik föltételének, a csapat utólag azt mondta, versenyzőjével folytatott diskurzusuk során még csak föl sem vetődött, hogy újabb köztes esőgumit kapjon, valójában csak azon vitáztak, lágy vagy közepes keveréket adjanak-e neki.

Azóta alaposan kielemezték a történteket, és megállapították, a kommunikációs zűrzavarban elvesztek lényegi információk. Miután például a szárnyát törte, és egyből a boxutca felé vette az irányt, a betegséggel küzdő, s emiatt ezúttal kissé szűkszavú Hamilton csak annyit mondott a rádión: „Első szárny, köztes gumik.” Csapata viszont ekkor a közvetítés élő képén még nem látta, mi történt vele, így azt sem tudta, miről beszél a versenyző. „Ekkor tíz ember beszélt egyszerre a boxutcai rádióban, és Lewis figyelmeztetését senki sem hallotta” – árulta el a csapat egyik mérnöke. „Csak akkor vettük észre, hogy érkezik a boxba, amikor megláttuk őt a bejáratnál. Ezért nem állt készen sem a gumija, sem az orrkúpja, sem a felszerelésünk.”

Lewis Hamilton (Fotó: MTI/EPA)

Egyenesebb párbeszéd, nagyobb beleszólás a versenyzőnek

A Mercedes utólag azt is belátta, hogy nem a mérnökeinek, hanem Hamiltonnak volt igaza az első kerékcseréjük idején, vagyis valóban köztes gumit kellett volna a 44-es autóra tenniük, amivel vélhetően a kicsúszást is elkerülhették volna. Mindezek után a Magyar Nagydíjra a Mercedes a teljes belső kommunikációs rendszerét felülvizsgálta, és a hockenheimi tanulságokat levonva változtatott. „Mi tanulunk a hibáinkból. És Hockenheimben a hibáink abból eredtek, hogy nem volt megfelelő a kommunikáció” – magyarázta Toto Wolff.

A következő versenyre teljesen átrendezték, ki kivel van rádiós összeköttetésben házon belül, és fontossági sorrendet is felállítottak, hogy a jövőben semmiképp se veszhessen el egy kulcsfontosságú üzenet a rendszerben.

Az eredmény a futamgyőzelem lett. Miközben a stratégiai csapatuk (a pályán lévő, a gyárban dolgozóval együtt) sorra vette a taktikai lehetőségeket, a végső döntést James Vowles főstratéga hozta meg arról, hogy Hamiltont újbóli kerékcserére hívják, hogy a futam végén 23 körrel frissebb abroncsait kihasználva vissza tudjon zárkózni, majd sikeres előzést tudjon bemutatni Max Verstappen ellen. Hamilton hiába kétkedett a döntésükben, a kommunikáció ezúttal zökkenőmentes volt, mi több, Wolff még egy kis segítő hazugságra is rávette Peter Bonnington versenymérnököt, aki valós számításaik eredményét kissé ferdítve adta tovább Hamiltonnak, ezzel motiválva őt.

A Mercedes Hockenheimből tanulva elhatározta, a jövőben versenyzőinek is nagyobb beleszólása lesz a taktikai kérdésekbe menet közben. Mindenekelőtt esős, változékony időjárási viszonyok mellett. „A boxfal csak azt látja, mennyire vizes a célegyenes. Mi ellenben az egész pályán tapasztaljuk a tapadási viszonyokat. Ilyen helyzetekben hatékonyabban kell használnunk az információkat, és jobban össze kell dolgoznunk” – vonta le a tanulságot az ötszörös világbajnok.