A középmezőny rabjai

Bosszantónak találja Carlos Sainz, hogy a három élcsapatot kiváltságos helyzetben tartó Forma–1-ben hozzá hasonló nagyreményű versenyzőket ejt évekre rabul a középmezőny. Pedig úgy érzi, készen állna már arra, hogy a legjobbak között is helyt álljon. És ezzel nincs egyedül.

Carlos Sainz (Fotó: XPB)

A Red Bull már döntött egy versenyzőkérdésben, több csapat pedig a nyári szünetben bizonyára alaposan elgondolkodik a közép- és hosszabb távú tervein. A versenyzőpiac alakulása igazi sakkjátszma, mely nemcsak az elkövetkező egy-két szezon felállásáról határozhat, de sokszor versenyzők, generációk pályafutásának alakulásáról is. Ebből a szempontból a mozgások azok számára is meghatározóak lehetnek, akiknek éppen biztos helyük van egy csapatnál. A taktikázás, helyezkedés és a szerencse egyformán közrejátszik abban, hogy ki kerül jókor a jó helyre, és kinek jön ki olyan rosszul a lépés, hogy adott esetben kiszorul a mezőnyből (ld. Pascal Wehrlein vagy Esteban Ocon esetét), vagy mondjuk egy rossz ütemben jött váltás zátonyra viszi az addig ígéretesnek tartott karrierjét (ld. Stoffel Vandoorne vagy akár Pierre Gasly esetét).


Carlos Sainz eddig többnyire a hoppon maradók táborába tartozott. Három szezont húzott le a juniorcsapatnak számító Toro Rossónál, arra várva, hogy a Red Bullhoz kerülhessen, majd amikor megunta a „kispadozást”, és dobbantott a Renault-hoz, Daniel Ricciardo csapatváltásával előállt az a lehetőség, amire várt, de addigra már nem volt abban a helyzetben, hogy ki tudja használni. Nem maradt más út előtte, mint a McLarennel tervezni a jövőt, és bízni abban, hogy a csapat sikeresen visszadolgozza magát az élmezőnybe, amelynek korábban állandó tagja volt. Addig pedig nincs más választása, mint azt nézni, ahogyan a vele azonos évben debütáló Max Verstappen szép lassan csúcstámadásba kezd a mezőny első felében, és álmodozni arról, hogy talán ő is megélhet még hasonló sikereket.


Szerinte a Forma–1 betegsége is, hogy az erőviszonyok ennyire határozott megmerevedésével hosszú távon fogságba ejt többre hivatott versenyzőket. „Rendkívül bosszantónak találom, hogy minden hétvégére azzal a tudattal érkezem, hogy a hetedik, vagy legfeljebb az ötödik helyezésért harcolhatok. Az élcsapatok hat versenyzőjét leszámítva szerintem mindenki más bosszantónak találja ezt a helyzetet. Van, aki kimondja, van, aki nem, de az F1-ben szereplők közül az alsóbb kategóriákban mindenki nyert már korábban. Aztán megérkezel ide, és öt éven keresztül úgy versenyzel, hogy még csak meg sem tapasztalhattad a győzelem ízét. Ez csak azt bizonyítja, hogy a sportágnak változtatnia kell, hogy még sokszínűbbé kell válnia” – panaszkodott Sainz a Guardiannek.




Carlos Sainz és Pierre Gasly (Fotó: XPB) Carlos Sainz és Pierre Gasly (Fotó: XPB)


Persze föltehetnénk a kérdést, volt-e valamikor is más a királykategória, melynek minden korszakát bizonyos számú élcsapat határozta meg, s melyben mindig is léteztek szakadéknyi különbségek a mezőnyön belül. Ha viszont az aktuális turbókorszakot és annak statisztikáit nézzük, Sainz szavai mégsem tűnnek túlzónak. Mindent elmond például, hogy a hibridéra 2014-es kezdete óta a Mercedesen, a Red Bullon és a Ferrarin kívül egyetlen csapat sem nyert versenyt, Danyiil Kvjat meglepő hockenheimi dobogós helyezését megelőzően pedig 2017-ben láthattunk a dobogón olyan versenyzőt, aki nem az említett istállók overallját viselte. Habár korábban sem volt jellemző az F1-re, hogy minden szezonban születtek váratlan eredmények, de e számok azt mutatják, hogy manapság már szinte nem léteznek olyan rendkívüli körülmények, amik esélyt kínálhatnak a középmezőny tagjainak a kiugró eredményekre.


A McLaren idén az élmezőny és a középmezőny között helyezkedik el, ám még mindig a középmezőnyhöz közelebb. Jelenleg 39 pont az előnyük a Toro Rossóval szemben, a harmadik helyen álló Red Bull viszont már 162 pontos előnyben van velük szemben. „Még mindig rászorulunk arra, hogy hibázzanak a többiek – csak így kerülhetünk előrébb a hetedik helynél. Jelenleg ott a három élcsapat, akik hihetetlenül erősek hozzánk viszonyítva, de ha ők hibáznak, akkor nekünk ott kell lennünk, hátha még jut nekünk valami” – állapította meg Sainz.



Az Alonso-mérce miatti magabiztosság


Kis szerencsével persze most más helyzetben is lehetne. Amennyiben Daniel Ricciardo tavaly augusztusban a Renault helyett mondjuk az őt korábban szintén környékező McLarent választja, a Renault által vélhetően Esteban Oconra cserélt Sainz valószínűleg Max Verstappen Red Bull-os csapattársaként vághatott volna neki 2019-nek. Panaszra ugyanakkor így sincs oka a spanyolnak, aki új otthonra lelt Wokingban, és azért dolgozik, hogy együttesen kerüljenek az élmezőnybe. Távlati céljához viszont ötödik szezonjában sem került igazán közelebb. „Szeretnék olyan lenni, mint Fernando Alonso” – tette egyértelművé, hogy ő sem adná alább a bajnoki címeknél. „Fernandót én inspirációnak tekintem. 2015-ben hatalmas volt, hogy az első F1-es szezonomban szinte minden versenyen mellőle rajtolhattam. Különleges volt a példaképem ellen küzdeni. Büszkének és kiváltságosnak éreztem magam.”


A mezőny kettészakadása ellenére Sainz töretlenül hiszi, hogy lesz még módja az aktuális legjobbak ellen is küzdeni, hasonló sikerekért, mint egykor Alonso. Az egyetlen akadályt ő az autójuk versenyképességében látja. „Még ha jelenleg csak a hetedik helyért is küzdök, már megvívtam egy világbajnokkal, aki a képességei csúcsán volt. Ez önbizalmat ad nekem, hogy ha majd egyszer esélyt kapok arra, hogy a győzelemért, a bajnoki címért küzdjek, akkor tudni fogom, hogy hogyan csináljam, mert korábban már megküzdöttem egy ilyen szintű versenyzővel. Csak azon múlik, hogy jelenleg a középmezőnyben nincs módom erre. De szerintem a versenyzők nyolcvan-kilencven százaléka képes lenne a győzelmekért és bajnoki címekért harcolni” – vélekedett a mclarenes.




Carlos Sainz és Fernando Alonso (Fotó: XPB) Carlos Sainz és Fernando Alonso (Fotó: XPB)


Csapatával azon vannak, hogy együtt váljanak alkalmassá erre. Sainz számára sokat jelent, hogy a korábbi évek bizonytalansága után jelenlegi munkaadója maximálisan hisz benne. „Ez számomra egy új kezdet, mivel a mostani az első kétéves szerződésem, az első hosszú távú projektem az F1-ben. Az emberek hajlamosak alábecsülni ennek fontosságát. Szükség van erre a magabiztosságra, a támogatásra, a bizalomra” – magyarázta.


A felemelkedéshez viszont a McLarennek külső segítségre is szüksége lesz. A csapat nem titkolja, gyári háttér nélkül feltétele a sikeressé válásuknak a költségvetési plafon 2021-es bevezetése. És az F1-nek sincs más választása, tennie kell azért, hogy több esélyt adjon a középmezőnyben várakozó türelmetlen tehetségeknek.


Sainz attól azért nem tart, hogy az addig hátralévő időben elszalad mellette a világ, és lemarad a nagy esélyről. „Azok az emberek, akiknek látniuk kell a tehetségemet, látják. Azok, akik értenek az F1-hez, tudják a helyén kezelni a teljesítményemet. Amikor vezetsz, csak a te vagy, az autód és a pályán nyújtott teljesítményed – csak ezek számítanak. Én is ezért csinálom.”