Közellenség lett, de Pirro ma is megbüntetné Vettelt

A hétvégén újra az FIA bírói testületének tagja lesz a Sebastian Vettel kanadai büntetésében közreműködő Emanuele Pirro. A történtek óta először beszélt részletesen ítéletük hátteréről, a durva támadásokról és a kapott támogatásról.

Lewis Hamilton és Sebastian Vettel incidense (Fotó: Mercedes)

A hétvégi Belga Nagydíj egy kevésbé szem előtt lévő visszatérés helyszíne lesz: a Kanadai Nagydíjon meghozott vitatott döntésük óta először ül vissza az FIA versenyzőbírói székébe a korábbi F1-es versenyző és ötszörös Le Mans-i győztes, Emanuelle Pirro. Az olasz volt a legismertebb tagja annak a négyfős bírói testületnek, amely Montrealban a versenyen 5 másodperces büntetéssel sújtotta Sebastian Vettelt, miután az emlékezetes pályalevágós hibája után Lewis Hamiltonra veszélyes módon tért vissza, védelmezve első helyét.


E büntetés Vettel és a Ferrari futamgyőzelmébe került, és az eddigi szezon, de talán az utóbbi évek legnagyobb port kavart, legnagyobb fölháborodást maga után vonó ítélete volt. A paddockban egyértelmű kisebbségben voltak azok, akik egyetértettek a döntéssel, azt a legtöbben szőrszálhasogató, túlzó, a sportág alapvető szabályozási problémáira is rávilágító esetként kezelték. Emanuele Pirrónak viszont a mai napig tiszta a lelkiismerete, és az őt, őket ért támadások ellenére meggyőződése, hogy ő látta helyesen az esetet.


Pirro a spái visszatérése előtt az olasz Formula Passion című oldalnak adott hosszú interjút, melyben az ítéletük gyakorlati és elméleti hátteréről, az őt ért durva támadásokról és a kevésbé hangos, de nagyon is létező helyeslő véleményekről, valamint a kapott támogatásról is beszélt.



Akárhányszor kellene döntenie, sosem változtatna


Lassan három hónap telt el a botrányt kavaró büntetés óta, sok minden történt ez idő alatt a versenypályán és azon kívül is, és az időbeli távolság talán az események racionálisabb kiértékelésére is lehetőséget ad. Pirro szerint erre neki viszont nincs szüksége, mivel úgy érzi, ők már a döntés pillanatában kellően higgadtak és racionálisak voltak.


Megkérdezték tőle, mai tudásával bármit is másképpen csinálna-e, mint akkor. „Én mindig megkérdőjelezem önmagam, és nemcsak az autóversenyzői pályafutásom alatt volt így, hanem az életben is. A büntetés jogosságát soha a legkisebb mértékben sem kérdőjeleztem meg. Ha így lett volna, nem járultam volna hozzá. A Kanadai Nagydíj utáni este sokszor visszanéztem, és mindig arra a következtetésre jutottam, hogy Vettel büntetése szent és sérthetetlen volt. Szerencsére ehhez nem is férhetett kétség” – jelentette ki határozottan.




Emanuele Pirro (Fotó: XPB) Emanuele Pirro (Fotó: XPB)


Bár ezt aligha látja mindenki ennyire egyértelműnek, Pirro elárulta, azért többen is voltak, akik mellé álltak. Egyik legnagyobb támogatója legfőbb felettese, Jean Todt volt. „Az FIA elnöke felhívott, hogy megkérdezze, hogy érzem magam, és hogy jelezze, támogat, együtt érez velem. Akkor már tudható volt, milyen konfliktusok vannak a történtek miatt. Annyira negatívan fogadták a döntést, hogy azzal már a Forma–1, még a Mercedes is veszített. Sajnos nem értették meg a döntésünket. Számomra a motorsport egészsége a legfontosabb, és úgy éreztem, ha újracsinálhatnám, sem csinálnám másképp, mert akkor nem tennék jó szolgálatot a motorsportnak. A sport érdekében jártam el igazságosan, nem a futam érdekében.”


„Todt elnök azt mondta: »Ne törődj ezzel, a lényeg, hogy helyesen cselekedtél, még ha ennek ára is volt. Mindig azt kell tennünk, amit helyesnek érzünk. A legjobb, amit tehetsz, hogy jól cselekszel.« Ezek a szavak megérintettek. Persze nem mondom, hogy utána sokáig csak mosolyogtam az engem ért támadásokon…”



Vettel szándékossága egyértelmű volt


A konkrét esetről beszélve Pirro kifejtette, hogyan jutottak el az 5 másodperces büntetéshez. Az alaphelyzetet szerinte a vonatkozó előírások egyszerűvé tették. „A szabály egyértelmű: visszatéréskor elég helyet kell hagynod, és mindezt biztonságosan kell tenned, előnyszerzés nélkül. A pozíciód védése bármi áron előnyszerzést jelent” – utalt arra, hogy a szabály alapján nekik elsőként azt kellett megvizsgálniuk, Vettel cselekedete sérti-e a fentiek bármely részét.


Pirro szerint a rendelkezésükre álló adatok megerősítették, hogy Vettel hátráltatta Hamiltont, de azt is, hogy a német szándékosan akadályozta ellenfelét. „Mindenekelőtt én arra voltam kíváncsi, Vettel visszatérő manővere hogyan gátolta Hamiltont az előzésben. Megnéztem a telemetriát, hogy a Mercedes-versenyző hogyan használta a féket és csökkentette a tempóját hetven kilométer/órával. Ha nem fékezett volna az ütközés elkerülése miatt, könnyedén megelőzte volna Vettelt. A második dolog, amit próbáltam megérteni, hogy Vettel miért így járt el. Megnéztem, mikor lépett a gázra, és láttam, hogy amikor a fűre hajtott, volt egy gyors ellenkormányzása, és azonnal gyorsítani kezdett. Próbálta csökkenteni az időveszteséget, ahogy mindenki tenné, beleértve engem is.”


„Az ellenkormányzása tökéletesen sikerült, egyenesbe hozta az autóját, és ez volt az egyetlen módja a füvön való áthajtás túlélésének. Abban a pillanatban, hogy egyenesbe hozta az autóját, az elsődleges célja már nem a fordulás volt, hanem hogy ne veszítsen pozíciót, és gyorsítson, amennyire csak tud. Mindannyian ezt tettük volna. Vettel egy pillanatra elvesztette az autó hátulját, aztán egyből arra gondolt, hogy az élen kell maradnia. És a pálya levágása éppen elég volt ahhoz, hogy baleset okozása nélkül fékezésre kényszerítse Hamiltont. Ők nem véletlenül lettek világbajnokok, nagyon jól tudják, hogy mit csinálnak.”




Lewis Hamilton és Sebastian Vettel esete (Fotó: Formula1/Twitter) Lewis Hamilton és Sebastian Vettel esete (Fotó: Formula1/Twitter)


Ezek alapján számára nem is kérdéses, hogy Vettel szándékosan csinálta, amit. „Igen. Vettel rázárt Hamiltonra. Ez tény, meg lehet nézni a felvételeket. A mi kérdésünk viszont az volt: önszántából tette-e, vagy azért, mert nem volt ura a Ferrarijának? Ha a gázpedál állását nézzük, kiderül, hogy ura volt az autójának. Sokan mondták, hogy még csak el sem fordította a kormányát jobbra, de erre nem is volt szüksége. A két autó harmincfokos szögben közeledett egymás felé, ilyenkor épp elegendő egyenesen haladni. Ha biztosra akart volna menni, hogy nem lassítja le Hamiltont, akkor balra fordult volna.”


Többen fölvetették, a montreali eset nem sokban különbözött Hamilton Daniel Ricciardo elleni 2016-os monacói manőverétől, amivel a brit ugyanúgy a falhoz szorította támadni próbáló ellenfelét, mint Vettel. Pirro viszont ezt az esetet is más szemmel nézi. „Annak a telemetria és a felvételek alapján semmi köze nem volt ahhoz, hogy Ricciardo nem tudta megelőzni Hamiltont. Elölről nézve megértem, miért tűnik büntethetőnek Hamilton manővere, de a valóságban Ricciardo jobbra a pálya nedves oldalán találta magát, szóval nem Hamilton zárása hátráltatta, hanem az a tény, hogy a vízen elvesztette az előnyét a kigyorsításnál, ezért meg kellett szakítania a támadást. Az nem a Mercedes-versenyző hibája volt” – magyarázta el, miért volt az más eset, mint a mostani.



A durva támadások kívülről jöttek, Vettel kedves volt


Pirro és az FIA bíráinak érveléseivel persze lehet vitatkozni, sokan meg is tették. És sokan voltak olyanok is, akik nem álltak meg az egyszerű vitánál, támadást indítottak az olasz és kollégái ellen. A feldúlt szurkolók kirohanásai és durvasága talán nem váratlan egy ilyen helyzetben, az exversenyzőnek jobban fájt, hogy szakmán belül is sokan fogalmaztak meg kemény és szerinte igazságtalan kritikákat.


„Elmondhatom, hogy ez az eset kicsit megváltoztatta az életem. Nem tudom, hogy a seb be fog-e gyógyulni, de Kanada kapcsán a leginkább a támadások miatt voltam csalódott. Nem érzem jogosnak őket, és nem is értem őket. Bizonyos mértéket mindenkivel szemben meg kéne tartani. Az ilyen szintű gonoszságnak sosem lehet létjogosultsága. A támadók úgy vélték, ez elfogadhatatlan döntés, én pedig vagy nem értek hozzá, vagy rossz szándékú vagyok, hacsak nem mindkettő. Hogy mennyire vagyok hozzáértő, az nem nekem kell megmondani, de ők a hitelességem kérdőjelezték meg, mindenféle pozíciómban” – utalt arra, hogy nemcsak bírói szerepkört tölt be az FIA-nál, hanem többek között a gokartos biztosság és a versenyzők bizottságának tagja is.


Szerinte sokan igazságtalanul mosták össze bírói és versenyzői kvalitásait. „Egy jó bírónak vagy edzőnek nem kellett feltétlenül jó futballistának is lennie. A jó bírónak elég, ha sok mindent látott és tapasztalt, nem kellett mindent megnyernie korábban. Mark Webber Twitter-üzenete például nagyon bosszantott. Azt írta: »Hogyan hozhat egy olyasvalaki ilyen döntést, aki sosem volt élversenyző a Forma–1-ben?« Véleményem szerint ez tiszteletlenség a sport szempontjából. A legnagyobb csalódás, ami felnyitotta a szemem, az volt, amilyen hozzá nem értéssel és felszínességgel a média írt a történtekről, és még csak nem is törekedtek arra, hogy jobban megértsék, hogy higgadtan nézzék meg utólag, mi állt a döntésünk mögött. Ez bántott, de még inkább sajnáltam miatta az autósportot, ami számomra még fontosabb. Számomra a belső mindig fontosabb, mint a külső, és az életem során sosem a konszenzust kerestem, hanem a korrektséget.”


Ami a szurkolói támadásokat illeti, szándékosan nem kommentált, mivel nem akar olyasmiket mondani, amiket ő sem szívesen hallana másoktól. „Akik írtak vagy mondtak dolgokat, csak azért tették, mert nem tudnak többet. Ott a telefonszámom, felhívhatnak, ha van valami, amit nem értenek. Órákat töltöttem azzal, hogy idegeneknek adtam magyarázatot” – mesélte.




Emanuele Pirro a Német Nagydíjon (Fotó: XPB) Emanuele Pirro a Német Nagydíjon (Fotó: XPB)


Pirro azt is elárulta, a történtek után beszélt Vettellel. „Igen, és nagyon kedves volt. A kanadai paddockban kerékpárral érkezett, vállon veregetett, kezet ráztunk. Megkérdeztük egymástól, innánk-e együtt egy kávét, és bár akartunk, végül nem került rá sor, mert én nem bolygattam a dolgot. Tett egy kedves gesztust, ami nem volt elvárás, és nem véletlenül tette.”


Szerinte az igazi balhét az ügyben nem érintettek gerjesztették. „A kanadai kívülről lett probléma. A Ferrarival sem volt gondunk. (Louis) Camilleri (a Ferrari ügyvezető igazgatója – a szerk.) nagyon sportszerű nyilatkozatokat tett, (Mattia) Binotto (a Ferrari csapatfőnöke) szintúgy. Nem várhatom el tőlük, hogy egyetértsenek velem, és azt mondják, elfogadják a döntést, de pontosan tudják, hogy én is nagyon sajnáltam őket, sportemberként és olaszként is.”



A „bezzeg a mi időnkben” egy másfajta üzenete


A kanadai ítélet a sportágon belül mélyebb, az esettől független kérdéseket is fölvetett. Bár az FIA versenyigazgatója tagadta, hogy a történteknek és a közfelháborodásnak volt hatása a szemléletmódjukra, a bírák a valóságban azóta új irányelvek szerint dolgoznak, engedve a keményebb küzdelmet is.


Pirrót is elgondolkodtatta az ítéletük, és úgy véli, azt a rendszer kényszerítette ki belőlük. „Sokat gondolkodtam a Vettelnek adott büntetés hatásain. Minimális volt, lehetett volna sokkal súlyosabb is. A versenyzésben általános dolog, hogy az a győztes, aki a pályán elsőként ér célba, ezért elgondolkodtam, hogyan jutottunk idáig. A múltban – mondjuk úgy húsz évvel ezelőtt – te fizettél a saját hibádért, a pálya és az autó jelentette veszélyek által. Ezek elrettentették a versenyzőket, és kialakult egyfajta önszabályozás. A versenyzők más módon tisztelték egymást. És ez működött. Az évek során ez megváltozott, és amióta jelen van a bírók között a versenyzőbíró, a versenyzők szigorúbban elvárják, hogy minden fekete és fehér legyen, akár meg tudod valósítani, akár nem. Pont. Ma merevnek kell lenni, következetesnek.”


A régi idők versenyzői közül volt egy, akinek szavai igazán sokat jelentettek Pirro számára: René Arnoux-é, aki 1979-ben az F1 történetének talán leghíresebb kerék a kerék elleni csatáját vívta Gilles Villeneuve-vel Dijonban. Azt hihetnénk, egy ilyen kőkemény, koccanásokkal járó párharc részese a „bezzeg régen” érvekkel a bírói szigor ellen van, ám épp ellenkezőleg. „Kanada után többen felhívtak, köztük René Arnoux is, és nagyon örültem. Azt mondta, sajnálja a történteket, és hozzátette: »Csak kevesen értik, mi történt Kanadában. Az én időmben az ilyesmi nem történt volna meg.«




A híres dijoni csata egyik hőse, René Arnoux Pirróék mellé állt (Fotó: XPB) A híres dijoni csata egyik hőse, René Arnoux Pirróék mellé állt (Fotó: XPB)


Bár sokan elgondolkodtak Montreal után azon, hogy a dijoni csata vajon hány és milyen büntetést ért volna a két résztvevőnek, Arnoux és Pirro szerint annak más üzenete van a mai generáció számára. „Ez az eset mindig is példaként szolgált arra, hogyan kell kerék a kerék elleni csatát vívni egymással, miközben tiszteled a másikat. Arnoux azt mondta nekem: »Dijonban én Gilles kezébe adtam az életem, Villeneuve pedig az övét az enyémbe. Tudtuk, hogy a tisztelet nem hiányozhat, és hogy megbízhatunk egymásban. A fair csatázás nem jelent egyet azzal, hogy nem csatázhatunk látványosan.« Albon és Kvjat csapattársak, és Magyarországon megmutatták, milyen az, amikor tartják magukat a szabályokhoz” – utalt arra, hogy a Toro Rosso versenyzői kanyarokon át képesek voltak úgy egymás mellett haladni, hogy nem léptek át semmilyen határt, nem ütköztek és szorították le egymást.


Az exversenyzőt végül megkérdezték, milyen érzésekkel tér vissza Belgiumban, és van-e benne némi nyugtalanság annak kapcsán, hogy újra a bírói székbe kell ülnie. „Ez lesz az első alkalom Kanada óta, és azóta változott pár dolog azzal kapcsolatban, hogyan értékelünk bizonyos helyzeteket, szóval nem vagyok teljesen nyugodt. De a lelkem rendben van, megyek tovább. Amíg megvan a szükséges nyugalom a kötelességem elvégzéséhez, folytatni fogom, ha nincs, akkor abbahagyom” – mondta, remélve, hogy az ügy lecsengésével talán már ő sem lesz céltáblája a rosszindulatú kritikusok szemében.