Átfogó vizsgálatot indít az FIA a hétvégi F2-es halálos balesetről

Részletekbe menő vizsgálatot folytat le a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) Anthoine Hubert múlt hétvégi Forma–2-es végzetes balesetének körülményeiről.


Az Arden-csapat 22 esztendős francia versenyzője a szombati F2-es első verseny második körében csúszott ki a Raidillon-kanyarban. Miután a gumifalba csapódott, a pályát kényszerből szintén elhagyó Juan Manuel Correa nagy tempóval egyenest az autójába rohant. Anthoine Hubert belehalt sérüléseibe, míg amerikai kollégáját törött lábakkal és könnyebb gerincsérüléssel vitték a liége-i egyetemi kórházra, ahol négyórás műtéten esett át. Állapota stabil, még az intenzív osztályon kezelik.


A balesetről készült felvételeket a szervezők a körülményekre való tekintettel nem ismételték, ám az FIA minden rendelkezésre álló anyagot és adatot fel fog használni annak feltárásához, pontosan mi is történt. Michael Masi, az FIA versenyigazgatója az F1-esek vasárnapi versenyét követően jelezte, átfogó vizsgálatot folytatnak le az incidens körülményeiről. „A vizsgálat már tegnap (szombat) elkezdődött. Az FIA technikai és biztonsági részlege, valamint a különböző egyéb részlegek azonnal bekapcsolódtak a vizsgálatba. Az FIA a Belga Királyi Automobil Klubbal (RACB) együttműködve fog dolgozni a hatóságokkal” – fogalmazott az ausztrál.


A vizsgálat lefolytatásának határideje nincs, egyetlen szempont van: az alaposság. „Nem gondolnám, hogy időkeretbe szoríthatnánk. Végig fogjuk járni a folyamatot, és teljes kivizsgálást fogunk lefolytatni, ahogyan azt az FIA a súlyos balesetek esetében szokta, függetlenül attól, hogy pályaversenyzésről, ralizásról vagy bármi másról van szó. A baleset minden vonatkozását meg fogjuk vizsgálni.”




Anthoine Hubert-re emlékeznek a szurkolók (Fotó: MTI/EPA) Anthoine Hubert-re emlékeznek a szurkolók (Fotó: MTI/EPA)


Masi közölte, magáról a balesetről nem kíván nyilatkozni a vizsgálat lezárulta előtt. Az FIA viszont nemcsak az okokat és a történéseket, valamint a sérülések hátterét kívánja föltárni, az ilyen esetekben mindig megnézi azt is, biztonsági szempontból mit lehetne tanulni a jövőre nézve. Fölvetődött például, nem számít-e túlságosan veszélyesnek a spái versenypálya Eau Rouge- és Raidillon-kanyarja, melyek nagy tempójú, padlógázzal vehető fordulók, közeli falakkal, a tempóhoz mérten kis bukótérrel.


Masi szerint korai bármit mondani arról, tesznek-e lépéseket a pálya kialakításának módosítására. „Még nem foglalkoztam ezzel. A vizsgálat szombaton kezdődött, és nagyon sok oldala van. Nem fogunk részletekbe bocsátkozni, amíg nem vizsgáltuk meg minden oldalról, és nem látjuk a teljes képet” – közölte.


Arról is kérdezték, véleménye szerint volt-e negatív hatása a balesetben annak, hogy az adott szakaszon aszfaltozott bukótér van, mely enyhíti a kicsúszások következményét, s ezzel talán bátrabbá teszi a versenyzőket. „Emiatt nem aggódom a jövő szempontjából. Ez olyan helyzet, hogy minden egyes pályát és körülményt külön-külön kell vizsgálni. A Raidillon-kanyarnak nincs rossz bukótere. Az valójában a másik boxutca kijárata, szóval szerintem nem lehet így általánosítani” – felelte.


Hubert-ék balesetét követően a Forma–2-esek versenyét törölték, majd az FIA jelezte, hogy a vasárnap délelőtti sprintfutamuk is elmarad a körülményekre való tekintettel. „Ezt a döntést közösen hoztuk meg az FIA-val és az F2-es szervezőkkel, továbbá az F1 Group is maximálisan támogatta” – árulta el Masi. „Szerintem nem volt erre nyilvánvaló precedens. De mindent a körülményeknek megfelelően kell megítélni.”




Michael Masi George Russell-lel (Fotó: XPB) Michael Masi George Russell-lel (Fotó: XPB)



Ami a baleset körülményeiről tudható


Miután az élő közvetítés képe éppen a tömeges baleset kezdetéről maradt le, sokáig nem volt világos, pontosan milyen események indították be a láncreakciót. A világhálóra került videók (a tragédiára való tekintettel nem osztanánk meg őket) mellett a német Auto Motor und Sport hivatalos felvételekhez is hozzáfért, melyekből összerakhatók az események.


Az alapproblémát Giuliano Alesi defektje jelentette. Nem tisztázták még, mitől (vélhetően korábbi koccanásokból hátramaradt törmelékek miatt), de a francia gumija az Eau Rouge-kanyarban szétrobbant, aminek következtében autója a dombtetőn kétszer is megfordult a tengelye körül. Az esetet és az Alesi út közepén heverő hátsó szárnyát látva Ralph Boschung jobbra, a bukótérbe menekült, miközben lassított is. Anthoine Hubert ekkor még nem ért föl az emelkedő tetejére, így nem láthatta a veszélyt. Amikor világossá vált, hogy akadály van előtte, ő is jobbra tért le a pályáról, ám első szárnyával a lassító Boschungnak koccant.


Mivel ezzel elveszítette a leszorítóerejét, autója irányíthatatlanná vált, és éles szögben a gumifalba csapódott. Még a bukótérben volt a visszapattanás után, amikor nagy tempóval Juan Manuel Correa is megérkezett, és kerülőmanővere miatt éppen Hubert autója felé tartott nagy, kb. 250-270 km/órás tempóval. Bár próbált lassítani, az ütközés ellen nem tudott mit tenni. Az ülés környékén találta el Hubert autóját, kiszakítva a pilótafülke oldalát, majd még egyszer a gumifalnak lökve a roncsot. Correa gépe fejjel lefelé állt meg a pályán, versenyautójának eleje teljesen leszakadt.




A híres-hírhedt Eau Rouge (Fotó: Mercedes) A híres-hírhedt Eau Rouge (Fotó: Mercedes)


A két korábbi F1-es versenyző, Jean Alesi (Giuliano Alesi édesapja) és Jacques Villeneuve fölvetették, az aszfaltozott bukótér is közrejátszott abban, hogy ennyire veszélyes helyzet alakult ki. Mivel az Eau Rouge meredek emelkedése miatt a következő szakasz sokáig beláthatatlan, ha ott történik valami, a versenyzőknek kevés idejük van reagálni. Ám miután tudják, hogy a pálya mellett is aszfalt van, ez arra ösztönzi őket, hogy ne vegyenek nagyon vissza, mivel nagyobb tempóval is tudnak kerülni. „A versenyzők elveszítik a veszélyérzetüket. Aszfalt, bukóterek, gumifal, tecpro-fal, glória – ezek jelentik számukra a tökéletes védőhálót. A szimulátorban harmincszor kicsúsznak, és gond nélkül mennek vissza a pályára. Így egy idő után azt érzik, hogy sérthetetlenek” – nyilatkozta az idősebb Alesi.


Tegyük hozzá: az Eau Rouge-t korábban éppen a kavicsos és füves bukótere tette igazán veszélyessé, hiszen ha egy hibázó letért a pályáról, onnantól esélye sem volt visszanyerni az irányítást az autója fölött, és garantáltan nagy tempóval csapódott a falnak. 1999-ben éppen Jacques Villeneuve és Riccardo Zonta járt így pórul, és kicsivel odébb 2001-ben Luciano Burtinak is volt egy hatalmas balesete, amiben súlyos agyrázkódást szenvedett.


A belga pálya mindig is az egyik legveszélyesebb helyszínek közé tartozott. 1921-es átadása óta összesen 52 haláleset történt rajta a különböző sorozatokban (motorversenyeket is beleértve). Egyik leghíresebb áldozata a német Stefan Bellof volt, aki egy 1000 kilométeres sportautó-versenyen veszítette életét az Eau Rouge-ban egy Porsche volánja mögött. Halálának éppen vasárnap volt a 34. évfordulója. A legutóbbi haláleset 2008 augusztusában, egy motorversenyen történt, a brit Adrien Nicolas egy 8 órás versenyen vesztette életét a Raidillon-kanyarban történt balesetben.