Kétszeresen is kijátszhatják a versenyzők az FIA engedékenységét?

Veszélyes precedens, aminek rossz vége lesz, vagy egy új irány, ami a versenyek jobbá tételéhez vezet? Vita az F1 reaktivált „sárga lapjáról”, és az elnézőbb bíráskodásról.

Charles Leclerc és Lewis Hamilton (Fotó: MTI/EPA)

A kanadai és franciaországi vitatott büntetések után az FIA fejéhez vágták, túlságosan szőrszálhasogatók, az észszerűtlenségig ragaszkodnak a saját túlzó szabályzatuk szövegéhez, és ezzel megölik a versenyzést. A kritikák hatására azóta változtattak szemléletmódjukon, el-elnéznek olyan agresszív megmozdulásokat, amikért korábban azonnal büntettek volna, és még a fekete-fehér zászló használatát is visszahozták, csak hogy legyen mivel figyelmeztetniük a renitenseket, és ne kelljen azonnal büntetgetni őket.


Az új irányt azóta leginkább a mezőny két ifjú csillaga, Max Verstappan és Charles Leclerc használta ki, akik Ausztriában és Nagy-Britanniában is kőkemény, de színvonalas küzdelemmel szórakoztatták a közönséget. Utóbbi versenyző Monzában viszont már majdnem elvetette a sulykot. Lewis Hamilton tudatos leszorítását a szabályok szó szerinti értelmezése alapján többen nyilvánvaló szabálysértésnek találták, ám az FIA csak egy figyelmeztetést adott a monacóinak a már említett fekete-fehér zászló formájában.


Toto Wolff és Lewis Hamilton megkérdőjelezték az új gyakorlatot. A versenyzőnél az egyszerű sportszerűtlenség kategóriájába tartozott Leclerc manővere, míg főnöke arra figyelmeztetett, hogy amennyiben az FIA ennyire lazára engedi a gyeplőt, hamarosan elszalad a ló az egész sportággal, és egyre több kockázatot fognak vállalni a résztvevők, egyre nagyobb veszélybe fogják sodorni egymást.




Michael Masi (Fotó: XPB) Michael Masi (Fotó: XPB)


Michael Masi versenyigazgató nem ért egyet e gondolatmenettel. „Nem hinném, hogy a versenyzők ettől veszélyesebbé válnak. Talán jobban el fognak gondolkodni dolgokon, de ezzel a határon vannak, és azt nagyon könnyű átlépni” – reagált Wolff fölvetésére az ausztrál.


A fekete-fehér zászló használatát, amit Spa óta kétszer vetettek be, ugyancsak megvédte. „Az én szememben az eddigi két esetnél pontosan azt szolgálta, amire kitalálták. De minden egyes esetet külön-külön kell szemlélni. Nem gondolnám, hogy lehetne általánosítani.”


Fekete-fehér zászló: figyelmeztet vagy feljogosít?


Az F1 sárga lapja ugyanakkor így is vet föl kérdéseket. Jacques Villeneuve úgy véli, Leclerc azért is merte ennyire feszegetni a határokat a monzai védekezésekor, mert nem tartott igazán attól, hogy komoly következménye lehet ennek. „Nekem nem tetszik a fekete-fehér zászló, mivel olyanná teszi a helyzetet, mintha lenne egy dzsókered. Olyan, mintha engedélyeznék, hogy legyen egy buta megmozdulásod versenyenként. És ezt elkezdhetik rosszul használni” – mutatott rá arra, hogy néha egyetlen piszkos manőver pont elég ahhoz, hogy célt érjen egy versenyző.


Persze mondhatnánk, a futballban is létezik taktikai szabálytalanság, amiért egy-egy játékos a gólhelyzet elkerüléséért vállalja a sárga lapot. Csakhogy minden meccsen nem teheti ezt meg, mivel a sárgák összegyűlve eltiltáshoz vezetnek hosszabb távon. „Ha ezeket a figyelmeztetéseket át lehetne vinni a későbbi versenyekre, akkor a versenyzőknek nem lenne lehetőségük a szabály kihasználására” – tette hozzá Villeneuve.


Masi azonban kiemelte, a határokkal és az új gyakorlatukkal való játék még így is kockázatos, hiszen nem magától értetődő, hogy a csak egy figyelmeztetésre számító versenyző ténylegesen megússza egy fekete-fehér zászlóval. „A végső döntést a bírák hozzák meg arról, büntetnek-e valakit. A sportszerűtlen viselkedésért járó zászló az én eszközöm, de ha a bírák úgy érzik, hogy ennél többet is ér egy eset, akkor megvan rá a hatalmuk, hogy büntetést osszanak ki. Leclerc megmozdulása szerintem kemény volt, és meg is érdemelt egy fekete-fehér zászlót. Ugyanaz volt, mint amit Pierre Gaslynál láttunk Spában, vagyis a zászló elérte a célját.”


Koccanáskeresés a másik büntetéséért?


Hamilton a mostani esetük kapcsán az FIA következetességét is hiányolta. Max Verstappan és Valtteri Bottas előző évi hasonló esetét említette példaként, amiért a Red Bull-osnak akkor öt másodperces büntetés járt, nem csak egy figyelmeztetés. Hogy a két döntés nincs összhangban, az egyfelől annak köszönhető, hogy a bíráskodásban azóta történt egy szemléletváltás. Masi emellett más különbségre is rávilágított: Leclerc nem ütközött neki Hamilton autójának, Verstappen viszont nekiment Bottasénak.




Lewis Hamilton és Charles Leclerc koccanása a 23. körben (Fotó: Formula1/Twitter) Lewis Hamilton és Charles Leclerc koccanása a 23. körben (Fotó: Formula1/Twitter)


Ez pedig fölvet egy újabb problémát az új FIA-gyakorlat kapcsán: ha a versenyzők tudják, a két autó koccanása döntő szempont annak megítélésében, hogy csak figyelmeztetés vagy vizsgálat és büntetés jár-e érte, eszerint fognak eljárni a pályán. Vagyis leszoríthatnak másokat addig, amíg nem koccannak, és koccanásra játszhatnak, csak hogy büntetést provokáljanak ki ellenfelüknek…


„Masi azzal indokolta, hogy tavaly miért büntették Verstappent, miközben idén nem büntették Leclerc-t, hogy tavaly volt koccanás, idén pedig nem. Ennek elsőre lehet értelme, ugyanakkor a valóság az, hogy idén csak azért nem volt koccanás, mert Hamilton jobb elkerülő manővert mutatott be, mint tavaly Bottas ugyanebben a helyzetben. Valójában Bottasnak még több helye is volt akkor, mint most Hamiltonnak. Ez az én szememben előhozza a következő problémás helyzetet: a kívülre szorított versenyzők elkezdik majd keresni az ütközés lehetőségét, csak hogy bizonyítsák az FIA felé a nyilvánvalót, és büntetést harcoljanak ki az agresszorral szemben, aki nyilvánvalóan nem felel meg a szabályoknak. Miféle üzenet ez a motorsport részéről, amely Anthoine Hubert halálával most újra a figyelem középpontjába került?” – tette föl a kérdést Jolyon Palmer


Jót tenni tehát eddig a szigorral és az elnéző szemlélettel sem lehetett igazán. A vita ezzel viszont aligha ér véget, és nem is érhet még. A helyzet tudniillik egyvalamit megmutat: az FIA ugyanúgy elkezdte keresni a határokat, ahogyan a versenyzők, és a célja neki is a megfelelő egyensúly megtalálása. Van még min dolgozni, de ha ez az egyelőre bizonytalan kötéltánc eredményes lesz, egészen ígéretes műsorszám kerekedhet belőle.