„Örülök, hogy élek” – videón üzent a spái tragikus baleset sérültje

Az augusztus utolsó napján történt balesete óta először állt a nyilvánosság elé Juan Manuel Correa. Részvétét fejezte ki az ütközésükben elhunyt Anthoine Hubert családja felé, az elmúlt hetekben megélt érzésekről és a rehabilitációjáról is beszélt.

Az ecuadori származású amerikai Forma–2-es versenyző a spái hétvégén hajtott bele nagy sebességgel Anthoine Hubert gumifalból visszacsapódó autójába a Raidillon-kanyar bukóterében. Miközben francia kollégája nem sokkal később belehalt a sérüléseibe, Juan Manuel Correát előbb egy liége-i kórházban műtötték meg lábtöréssel, majd Londonba szállították, ahol két hétig mesterséges kómában volt tüdőkárosodása miatt, majd átesett egy 17 órás műtéten, melynek célja a jobb alsó lábszárának megmentése volt az amputációtól.

Correa állapotáról eddig a család adott ki folyamatosan közleményeket. Legutóbb arról számoltak be, hogy az orvosokat is meglepő tempóval javul. Ennek most ő maga is jelét adta azzal, hogy a szörnyű baleset óta először a nyilvánosság elé állt, és Instagram-oldalán egy hosszú videóüzenetben jelentkezett be a betegágyról.

„Helló! Visszatértem. Úgy döntöttem, visszatérek a közösségi oldalaimra” – köszönt be követőinek Correa, aki elsőként Hubert családjának üzent. „Ez egy nagyon durva öt hét volt a baleset óta. Nyilvánosan még nem mondtam, ezért most szeretném kifejezni a legőszintébb részvétemet a Hubert család felé! Mindenkit sokkolt, hogy megtörténhet egy ilyen baleset. Sosem tudhatod, nem igazán gondolsz arra, hogy ilyesmi megtörténhet – főleg nem, hogy veled –, amíg meg nem történik.”

A családja korábbi beszámolója szerint Correát mélyen megrázták a történtek, és most ő maga is bevallotta, az egész életfelfogása megváltozott azok után, amin keresztülment. „Hálás vagyok, hogy itt lehetek, de még mindig hosszú út áll előttem a felépülésben, és még mindig bizonytalan, hogy száz százalékig felépülhetek-e valaha. Viszont hálás vagyok, hogy élek, és hálás vagyok az embereknek, akik velem voltak ebben az öt hétben! Hálás a családomnak is, akik támogattak. Nélkülük ezt egyszerűen nem tudtam volna végigcsinálni. Ez az egész megváltoztatta az életemet, másképp látom a dolgokat, az életről és mindenről másképpen gondolkodom már. Ez egy életet megváltoztató tapasztalat volt.”



 










A bejegyzés megtekintése az Instagramon



















 

I’m back


Juan Manuel Correa (@juanmanuelcorrea_) által megosztott bejegyzés,




A versenyző külön köszönetet mondott annak a sok szurkolónak is, akik üzenetek formájában biztatták őt. „Óriási támogatást kaptam, rengeteg szeretettel teli üzenetet, olyanoktól is, akiket nem is ismerek személyesen. Szinte mindet elolvastam. Elég sok napot töltöttem üzenetek olvasásával, próbáltam válaszolni, amennyi embernek csak lehetett, vagy legalább tetszikelni a kommentjeiket. Csak szeretném elmondani nektek, hogy mindet el fogom olvasni. Ezrével jöttek üzenetek. Egy nap be fogom fejezni, és nagyon-nagyon köszönöm, mert nagyon sokat jelentenek nekem!”

Correára még több műtét is vár, a következőre már a jövő héten sor kerül. Az még kérdéses, hogy a megműtött jobb lába felépülhet-e valaha is teljesen. Az orvosok a vártnál több csontot távolítottak el belőle, és próbálták újjáépíteni, ám hogy milyen eredménnyel, arról csak hónapok múlva kapnak pontosabb képet.

„Ez van, ami történt, megtörtént, már elfogadtam. Most csak annyit tehetek, hogy pozitív maradok, és olyan keményen dolgozom, ahogy csak tudok, hogy a lehető leggyorsabban és legjobban felépüljek. A terv most az, hogy jövő hétfőn lesz egy újabb műtétem, ami az utolsó lesz itt, Londonban. Utána november elején Miamibe fogok utazni, hogy láthassam a testvéreimet, és megkezdhessem a teljes felépülést. Ez az itteni orvosok szerint tíz hónaptól egy teljes évig is eltarthat, és csak ezt követően lehet majd megmondani, hogy valójában mennyire jó a jobb lábam, mivel pillanatnyilag egy fém keret van rajta, és egyáltalán nem is mozgathatom, hogy gyógyulhasson. Ez így is lesz legalább nyolc-tíz hónapig” – bocsátotta előre.

„Meglátjuk, mi történik, de én pozitív vagyok, nincs is más választásom. Vagy itt sajnálom magam és depresszióba esek, vagy elfogadom, hogy ez van, pozitív maradok, és minden tőlem telhetőt megteszek a gyógyulásért.”

Ő tehát küzd tovább keményen, mint az igazi versenyzők. Nekünk pedig szurkolóként továbbra is feladatunk buzdítani, támogatni őt ebben a nehéz küzdelemben.