A szövetség jó ideje kísérletezik már a DRS-zónák számának növelésével, vagy adott esetben hosszuk változtatásával az egyes versenypályákon. A cél természetesen az előzések számának növelése és a futamok izgalmasabbá tétele.
A megszokott leosztáson a hétvégi Mexikói Nagydíj előtt is változtattak: a helyszínen három előzési zóna is várja majd a versenyzőket. Az új zóna (ami a pályatérképet nézve egyébként a második lesz a sorban) a kilences kanyar után lett kijelölve, érzékelési zónája pedig nyolcvan méterrel a tizenegyes forduló előtt kapott helyet.
A másik két zóna a megszokott helyen található: az egyik érzékelési pontja a tizenötös kanyarban található, az állítható hátsó szárnyak aktiválásra pedig 323 méterrel a tizenhetes kanyar után lehet sort keríteni (tehát a célegyenesben hozhatják működésbe a versenyzők). A másik aktiválási pont a hármas forduló után 116 méterrel kapott helyet.
Mint több másik pálya esetében, a módosításra most is azt követően került sor, hogy az FIA új versenyigazgatója, Michael Masi vezetésével külön elemzést végzett a DRS hatékonyságával kapcsolatban, a szövetség pedig igyekszik ennek megfelelően alakítani a zónákon.
Ami magát a DRS-t illeti, használatáról továbbra is megoszlanak a vélemények: többen mesterkéltnek tartják, és bár egyelőre nem tűnik valószínűnek, hogy 2021-ben az F1 mellőzi az eszközt, remélik, mégis sikerül valami alternatív megoldást találni. Közéjük tartozik Lewis Hamilton is, aki a napokban is elmondta, nem bánná, ha mellőznék a „kikerülős” előzéseket.