Kubica: Azt gondolták, még az első kanyart sem fogom megcsinálni

Az eredmények alapján lehet, hogy kudarcnak tűnik, személyes szinten mégis siker volt az F1-es visszatérés Robert Kubica számára. Úgy érzi, bizonyított a kétkedőknek, és megtalálta az új önmagát.

Robert Kubica (Fotó: XPB)
Sem a Williams, sem Robert Kubica számára nem úgy alakult a 2019-es szezon, ahogyan szerződéskötésük alkalmával elképzelték. Mindketten reménytelen utolsók a sorban: a csapat mérföldekkel a mezőny mögött jár, a lengyel pedig képtelen mit kezdeni a fiatalos lendületével őt elpáholó George Russell-lel.

De megítélhetjük-e pusztán az eredmények alapján a ralibalesete és súlyos kar- és kézsérülése miatt a sorozattól 8 évig távol lévő Kubica újrakezdését?

A cinikus kívülálló talán a Williams és Kubica részéről is hibának tartaná az idei együttműködést. Csak a cinikus kívülálló nem lát be a színfalak mögé, így csak a kirakat alapján ítélkezik. Az meg sok esetben maga a megtévesztés. Kubica ellenben odabent mozog, és mindennel tisztában van. Ő nemcsak az idei versenyeket élte meg, de pontosan tisztában van a visszatérésig vezető út minden apró részletével is, ennélfogva a végső szó az övé kell, hogy legyen, ha a visszatérés értékelésére kerül sor.

Márpedig az olasz La Gazzetta dello Sportnak adott interjúban az egyszeres futamgyőztes egyértelművé tette, sem megbánás nincs benne a visszatérés kapcsán, sem szégyenérzet az eredmények miatt. Csalódottság talán igen, de amikor a szezon végén búcsúzni fog, azt így is emelt fővel fogja megtenni. „Amikor nincs lehetőséged arra, hogy elérd a remélt eredményt, fontos, hogy tisztában légy vele, milyen munkát végeztél. Szigorúan kell értékelned önmagad, és meg kell őrizned a realitásérzéked. A testem jól reagált, a fizikai korlátaim feltűnőbbek kívülről nézve, mint az autóban ülve. Tudtam, hogy így lesz, de ha meg sem próbáltam volna, meg sem mutathattam volna. Bármi is történt az elmúlt években velem, bármennyire is nehéz volt, én még mindig F1-es versenyző vagyok.”

Robert Kubica (Fotó: XPB)



Kubica úgy érzi, bizonyított. Önmagának, de a könnyen ítélkező külvilágnak is. Nem kellettek ehhez futamgyőzelmek, sem dobogós helyezések, a borzalmas időszaka után számára elég volt a tudat és a bizonyosság. „A célom az volt, hogy az emberek ne a fickót lássák bennem, aki majdnem elvesztette az egyik karját. Szerettem volna, ha ugyanúgy értékelnek, mint a többi versenyzőt – valamint ha számokkal értékelnek. De a számok most a Williamsszel nincsenek mellettem. Nem ilyen évre vágytam. És a teljesítmény mellett voltak más problémák is, amiket meg kellett oldani. Az én szememben így is sok a pozitívum, csak a számok a stopperen beárnyékolják őket.”

„Senki sem tett volna rám egy eurót. Azt gondolták, még az év első kanyarját sem fogom tudni megcsinálni. Ehhez képest a kanyarok mennek a legjobban. Azt mondták, nem fogok tudni vezetni Monacóban, miközben ez volt az a nagydíj, amelyen az egyik legjobb formámat nyújtottam. Teljesen más autóval mentem, mint tíz évvel ezelőtt, de így is újra belobbant a láng. És azóta nyugodtan alszom” – vallotta be a lengyel.

Mennyivel másabb nézőpont ez, mint ahonnan a végeredményeket böngésző kívülálló szemlélődik.

George Russell és Robert Kubica (Fotó: XPB)



Kubica számára az újbóli F1-es versenyzésnek van egy, az elért eredményeknél sokkal fontosabb hozadéka: teljessé vált a 2011 februárjában minden téren megváltozott élete. A felépülés éveiben őt gyötrő F1-es hiányérzet felszámolása, vagyis a visszatérés is kellett neki ahhoz, hogy ma már ő se úgy gondoljon magára, mint aki más, mint a többiek és mint a régi önmaga. „Nem tudom mi a különbség, mivel én most ilyen vagyok, és fogalmam sincs, hogy a többiek milyenek. Változtatnom kellett dolgokon ahhoz, hogy újra olyan eredményeket érhessek el, mint korábban. A rehabilitációm sikeres volt, így én már nem gondolok ezekre korlátokként – sem versenyzőként, sem emberként. És már nem is emlékszem, milyen voltam tíz évvel ezelőtt. Elfogadtam magam olyannak, amilyen most vagyok” – mondta ki Kubica.

Komoly súllyal bíró, felemelő kijelentés ez, mely mellett a szerény idei eredménysor és a George Russelltől elszenvedett vereségek valóban jelentéktelenné töpörödnek. A siker és kudarc relatív. Csak annak függvénye, milyen helyzetből, mércével mérjük őket. És mint látható, létezik az a mérték, amely Robert Kubica 2019-es F1-es szereplését abszolút sikertörténetté teszi, még a maga keserűségében is.