Correa először nyilatkozott a Hubert halálával végződő balesetről

Először beszélt a tragikus végkimenetelű spái Forma–2-es balesetről annak túlélő résztvevője, Juan Manuel Correa, aki emellett a sérülései súlyosságáról is képet festett.

Juan Manuel Correa (Forrás: Formula1.com)
Amikor a Forma–2 mezőnye augusztus utolsó napján felsorakozott a spái célegyenesben a szombati főversenyre, Juan Manuel Correa még nem sejthette, hogy ez a nap az egész életét meg fogja változtatni. Az ecuadori-amerikai fiatal versenyző volt az, aki nagy tempóval belehajtott a balesetben életét vesztő Anthoine Hubert bukótérben a gumifalról visszapattanó autójába a Raidillon-kanyarnál. Francia riválisának esélye sem volt túlélni az incidenst, de Correát is súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Később előjövő tüdőkárosodása miatt sokáig mesterséges kómában is tartották, ám az igazi maradandó sérülést a lába szenvedte el, amely még most, hetekkel a hazatérése után is rögzítő keretben van.

Correáról az első hírek azt mondták, a baleset alatt, után és a kórházba szállításakor is végig tudatánál volt. Ennélfogva emlékszik is a történtekre, és a Mundo Sportnak adott első interjújában most először a nyilvánosság előtt is beszélt erről. „Amikor átmentem az Eau Rouge-on, elkaptam egy törmeléket, ami Alesi autójáról repült le. Beszorult az első kerekem alá, megemelte azt, így egyenesen mentem tovább. Balszerencsémre egyenesen Hubert autójába” – idézte föl a tragikus pillanatot.

Giuliano Alesi az Eau Rouge-nál vesztette el az uralmát az autója fölött, miután defektet kapott. Az ő incidense kényszerítette le az aszfaltozott bukótérbe számos riválisát. Ralph Boschung Alesi letört szárnyát kerülve menekült a oda, aztán érkezett Hubert, aki az emelkedő miatt mit sem látott a történtekből, így nem sejthette, hogy ellenfele lassít. A francia nekikoccant Boschungnak, és első szárnyát vesztve csapódott a falnak. Correa ezt követően a visszacsapódó autójába száguldott bele oldalról.

Anthoine Hubert autójának roncsa (Fotó: MTI/EPA)

Fotó: MTI/EPA



Elmondása szerint a becsapódás ereje 70 G-s volt. Ez nagyjából hasonló érték, mint amit Robert Kubica 2007-es Kanadai Nagydíjon történt hatalmas baleseténél mértek, amely egyben az F1 történetének (amióta efféle mérések léteznek) egyik legnagyobb erejű ütközése volt. „Furcsa, de nem veszítettem el az eszméletem a baleset során. A becsapódás ereje hetven G volt. Amikor mondtam az orvosoknak, hogy nem vesztettem el az eszméletemet, nem hittek nekem. Mielőtt ütköztem, megfeszítettem az izmaimat, és jobbra dőltem, ami szintén segített.  Szerettem volna magam kiszállni az autóból, tudatomnál voltam az egész baleset alatt.”

Correa elárulta, mivel mindenre emlékszik, maga is részt vett az FIA balesettel kapcsolatos átfogó vizsgálatában. „Az egész egyértelmű. Egyeztettem az FIA-val, és az egész baleset óriási balszerencse volt, események láncolata vezetett oda, melyben négy-öt autó is érintett volt. Amit én elmondtam nekik, az egybevágott az FIA jelentésével. De ennek már vége, nincs olyan vizsgálat, amely változtathatna a tényen, hogy milyen nehéz év áll előttem” – mondta a versenyző.

 

A sérülései és a felépülése

Az Alfa Romeo F1-es utánpótlás-programjának tagja arról beszélt az interjú során, pontosan milyen sérüléseket szenvedett. Az már a család által kiadott közleményekből tudható volt, hogy az orvosok nagyon aggódtak a jobb lába miatt, amely annyira eltört, hogy még az amputáció lehetősége is felmerült. Correa ezt nem engedte, inkább alávetette magát egy hosszú műtétnek, melynek valódi eredményéről viszont csak a több hónapos rehabilitáció után lehet majd bármit is mondani.

„Az orvosok gyakorlatilag újjáépítették a jobb lábamat. A bal sokkal kevésbé sérült, ott egy egyszerű műtét is elég volt. A folyamat egy évig fog tartani, még több műtét jön, rehabilitáció, gyógyulás. Sajnos a legvalószínűbb, hogy már sosem lesz teljesen ép a lábam. De harcolni fogok a felépülésért, hogy legalább elég jó legyen a gázpedál lenyomásához” – mondta elszántan.


„Hat centimétert veszítettem el a csontomból a sípcsontom alsó részénél. Ez újra meg fog nőni egy speciális eszköznek köszönhetően. Ezért viselem ezt a sok fémet a lábam körül, amit a közösségi oldalakon is lehetett látni. Naponta egy milliméterrel nő a csontom. December huszonharmadikán jön a következő műtétem, amikor a csont el fogja érni a lábfejet. Ez a folyamat azután jön, hogy az új csont már megerősödött, és bírja a súlyt. Utána el fogják távolítani a fémeket, hogy a lehető legjobban fel tudjak épülni. Aztán megvizsgáljuk, mennyire fáj, hogyan tudok mozogni, és utána derül ki, milyen más műtétek következnek.”

A versenyző elmondta, állapota gyorsabban javul a vártnál. „Az orvosok az elején arra számítottak, hogy két év kell a felépüléshez, de a testem mindent gyorsabban csinál, a csontom is gyorsabban építi újra magát, mint megszokott. Optimisták vagyunk, és azt mondjuk, egy év után már tisztán fogjuk látni, képes leszek-e még jobban felépülni, vagy megállok-e azon a szinten. Profi sportoló vagyok, és ez óriási segítség. Nemcsak a csontom és a testem, hanem a tüdőkárosodásom miatt is, ami miatt két hetet töltöttem kómában. Túl sem éltem volna, ha nem lettem volna ilyen fizikai állapotban.”

 

Monger és Albon is támasza volt

Correa elmondta, az egész életét és életszemléletét megváltoztatta a balesete és barátja, Hubert halála. Ám e trauma is kevés volt ahhoz, hogy eltántorítsa őt a versenyzéshez való visszatéréstől. Ahogyan mondta, csak azt akarja, hogy a sérült lába elég jó legyen a gázadáshoz.

A visszatéréshez erőt a kapott sok üzenet mellett sorstársaktól is merít. Közösségi oldalán közzétett képet arról, hogy találkozott a két éve a brit Forma–4-ben egy brutális baleset következtében mindkét lábát térdtől lefelé elvesztő, de azóta újra versenyző Billy Mongerrel, aki szintén a támogatásáról biztosította őt.

Billy Monger és Juan Manuel Correa (Fotó: Juan Manuel Correa/Twitter)



„Találkoztam Billy Mongerrel, aki azok után is versenyez, ami vele történt. Ez segített leküzdeni mentális nehézségeket, mert megmutatta, hogy egy enyémhez hasonló baleset után is fel lehet épülni. Próbáltam megtalálni őt. Szerettem volna gratulálni neki ahhoz, ahogyan visszatért. Csak ő és én tudjuk, min mentünk keresztül, szóval eleve megvolt közöttünk a kapocs” – mesélte a találkozásuk hatásáról.

„Motivált a hozzáállása. Nagyon vidám fickó, óriási energiával, jó rezgésekkel, és ez segített kimásznom a gödörből, amelyben ebben a két hónapban voltam. Vannak versenyzők, akik nem mentek keresztül ilyesmiken, de szintén erőt adtak. Nagyon közel állok Alex Albonhoz is, akivel már 2014 óta ismerjük egymást. Eljött hozzám, meglátogatott Londonban. És az egész motorsport-társadalom elképesztően viszonyult hozzám” – mondta hálásan.