„Békére leltem önmagammal” – 10 év után búcsúzik a „Hulk”

Egyelőre búcsúzik a Forma–1-től annak egyik legnagyobb be nem teljesült ígérete, Nico Hülkenberg. Lehetett volna dobogós és élcsapat versenyzője is, több mindent másképp csinálna utólag, mégis megbánás nélkül, emelt fővel távozik.

Nico Hülkenberg (Fotó: XPB)
A 177. Forma–1-es versenyét teljesíti Nico Hülkenberg vasárnap Abu-Dzabiban – és az is elképzelhető, hogy a legutolsót. 2020-ra biztosan ülés nélkül marad a korábban GP2-t és A1GP-t is nyerő német, ám miután nyakunkon az új generáció, kérdéses, az egyéves szünetből nem lesz-e végleges búcsú.

Hülkenberg a Lewis Hamilton, Sebastian Vettel, Nico Rosberg, Robert Kubica nevével fémjelzett generáció egyik nagyreményű tagjaként érkezett meg az F1-be. Michael Schumacher menedzsere, Willi Weber pártfogolta, és nagy jövőt jósoltak neki. Az élet viszont úgy hozta, hogy villanásai ellenére sosem sikerült bekerülnie egy nyerő csapathoz. Sokáig igazi vándormadara volt a középmezőnynek, ahol nem igazán találta a helyét azok után, hogy remek újoncéve végén a Williams a fizetős Pastor Maldonadóért ajtót mutatott neki. Aztán kikötött a Force Indiánál, majd a Renault gyári csapatához került, amely az egyetlen esélyt kínálta számára a felemelkedésre. A munkát viszont nem fejezhette be, még a csapat előrelépése előtt távoznia kellett.

Stabilan hozott egy magas szintet az évek során, de nem voltak akkora kiugró versenyei, mint korábbi Force Indiá-s kollégájának, a dobogókat halmozó Sergio Péreznek, hogy igazán felhívhassa magára a nagyok figyelmét. Az a kevés lehetőség pedig, amit kapott a bizonyításra, általában kicsúszott a kezei közül. Így lett ő a sportág történetének dobogó nélküli rekordere: 176 verseny nem volt elég neki a legjobb háromba kerüléshez.

Ha visszatekint a kihagyott helyzetekre, frusztrált kicsit, összességében mégis magával megbékélve, emelt fővel fog kisétálni az F1-es paddock kapuján.

Alább összegyűjtöttük a gondolatait a pályafutásáról, a megbánt pillanatokról, a renault-s távozásáról és a rá váró új életről.

Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)

Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)



 

A Renault-val töltött három évről:

„Szép idők voltak, sokakkal dolgoztam együtt, és keményen próbálkoztunk. Nagy előrelépéseket is tettünk, főleg az elején, 2017-ben, az első évben. Utána kicsit nehezebb lett. A 2019-es fejlődésnél már hiányzott valami, nehéz év volt a mostani számunkra. Összességében úgy vélem, a csapat számára hasznos voltam, sok pontot gyűjtöttem, keményen próbálkoztam, és hajtottam a csapatot.”

A 2019-es szezon nehézségeiről:

„Kihívásokkal teli év volt. Igazi hullámvasút, nem lehetett elkapni a ritmust. Ha volt egy jó eredményünk, utána megint jött egy rossz. Folyamatosan jöttek a technikai malőrök, amik sokba kerültek. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt. Nem vagyok teljesen elégedett az évemmel, voltak hibáim is, és nem is mindig volt meg a kívánt forma.”

Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)

Nico Hülkenberg (Fotó: Renault)



Az utolsó versenyéről:

„Nem bánok semmit, nem vagyok keserű. Ez mindenki számára az év utolsó versenye. Az érzés szempontjából ez mindig kicsit más. Ehhez jön még a – fogalmazzunk úgy – bizonytalanság a jövőm körül. De rendben vagyok, és már semmi meglepetés nem érhet.”

Arról, nem érzi-e befejezetlennek a pályafutását:

„Ez nem a megfelelő kifejezés. Tíz évet voltam itt, ez elég sok. Szeretem az F1-et, különleges iparág ez. Kiskorom óta megmozgatott, ezért dolgoztam, és egy évtizedet töltöttem benne. Ez nagy idő, szép pályafutás. Nem fejeztem viszont be a versenyzést, ez nem a pályafutásom vége. Hogy lesz-e visszatérés 2021-ben vagy 2022-ben, az majd kiderül. Senki sem tudhatja még, de ez is egy lehetőség, az biztos. Nem érzem ezt visszavonulásnak, még ha jövőre nem is leszek ott a rajtrácson. Nem érzem ezt a végnek.”

A jövőről:

„Még nem gondolkodtam ezen túl sokat. Lesz, ahogy lesz, üres az út előttem. És ez jól is van így. Hétéves korom óta nem tartottam hosszabb szünetet. Mindig a motorsport volt az életem, a világom. Itt, az F1-ben tíz évet töltöttem, és most biztosan más lesz, egy új helyzet. Egyfajta sokk. Tudom, hogy nehéz hónapok előtt állok, amelyekben lesz, hogy a fejemre esik a háztető. De ez is hozzátartozik. December közepén még lesz pár kötelezettségem, aztán jön a búcsú az enstone-i gyárban és Viryben. Pár személyes dolog. Majd a karácsony. Az viszont nem rossz, hogy most nem a fő szezonra kell terveznem a vakációmat…”

„Sokkal több szabadidőm lesz, kevesebb utazással, az biztos! Félig örülök is ennek, mert jövőre másfajta menetrend szerint élhetek, nem kell végigmennem az egész előszezon folyamatán, majd mennem Ausztráliába. Más lesz, és egy részem várja is ezt a más életritmust, amelynél azt csinálhatok, amit akarok. Szeretnék adni magamnak pár hónapot, hogy kikapcsoljak és rájöhessek, mi érdekelne, mi ébreszti fel bennem a tüzet, valamint milyen lehetőségek vannak máshol.”

Nico Hülkenberg (Fotó: XPB)



Arról, erőt ad-e neki más versenyzők visszatérése:

„Egy kis szünet lehet jó is. Most jóval messzebb járok már a pályafutásomban. 2010-ben újonc voltam, aztán tesztversenyző lettem. Ez most más helyzet. Hogy megtörténik-e, azt nem tudom. Azon is múlik, én mit érzek majd, de azon is, a csapatok akarnak-e alkalmazni engem, vagy sem. Nem csak rajtam múlik a dolog. De izgalmas ez a bizonytalanság. Ez a szünet nem a legrosszabbkor jön.”

Pályafutása csúcspontjairól:

„A 2010-es interlagosi pole pozíció nagy dolog volt. És a 2012-es Brazil Nagydíjam is jó volt. A 2013-as Dél-koreai Nagydíjam a Sauberrel szintén különleges verseny volt. De idén a hockenheimi verseny előtt állni a rajtrácson is nagy élmény volt. Hallani a német himnuszt, látni a tömött lelátókat, a német zászlókat. Ez ugyan nem versenyzés volt, de ez is az egyik kedvenc pillanatom volt az F1-ben, mert teljesen libabőrös lettem. Különleges élmény és pillanat volt. Főleg az utóbbi években volt más valami. Németország az elmúlt két alkalommal igazi varázslat volt. Teltház volt, és sosem láttam ennyi embert Hockenheimben, pedig nagyon sokszor versenyeztem már ott, az F1 előtt is. Ez a német támogatás nem volt akármi. Én nem vagyok az a szentimentális fickó, de itt megvolt a „hűha” érzés. Lökést adott és energiát.”

A 2010-es brazíliai pole pozíció (Fotó: XPB)



A fájó 2012-es Brazil Nagydíjról…

„Ironikus. A múlt héten belenéztem a Sky televízió klasszikus versenyeibe. Bekapcsoltam, és éppen ezt a futamot adták. Vezettem a versenyt, újranéztem az egészet, és vérzett a szívem. Igen, ez volt az a nap. A biztonsági autó előtt ötven másodperccel vezettem. Különleges futam volt, egy különleges napja a nagyon fiatal Hülknek. Egy különleges menetelés volt a történelemkönyvek számára. A győzelem talán megváltoztathatta volna a pályafutásom alakulását. De ezt mindig nehéz megmondani utólag, szóval nem tudom.”

2012-ben a McLarenek előtt vezető pozícióban Interlagosban (Fotó: XPB)



Arról, hogyan boldogult a lehetőségek elszalasztása után:

„Nehéz. Az F1 egy érzelmi hullámvasút. Ha a csúcson vagy, nagyon magasnak érzed, de a mélységek is nagyon mélyek. Idén Hockenheimet nagyon nehéz volt lenyelni. Hetekig gondolkodtam rajta, próbáltam feldolgozni. És nagyon nehéz volt elfogadnom, ahogyan az a futamom zárult a balesettel. De ez van, egy idő után muszáj realistává válnod és továbblépned, De nem könnyű. Az F1-ben nem mennek simán a dolgok, mindig nehézségekkel szembesülsz, de ezeken valahogy át kell verekedned magad, mert újra és újra visszatérnek.”

Az idei fájó németországi kicsúszás (Fotó: XPB)



Arról, mit csinálna másképp:

„Nem jellemző rám, hogy visszanézek, és azt mondom: ’ha’, ’talán’, ’volna’. Már elmúlt, megtörtént, ez van. Az ember tanul belőle, de egy pont után le kell zárnod a dolgot és továbblépned, hogy jobban csináld legközelebb. Természetesen voltak helyzetek, amiket ha újracsinálhatnék, másképp csinálnék. Talán pár döntést is másképp hoznék meg a mai ismeretemmel. De ez a szépsége a visszatekintésnek: az adott pillanatban sosem tudhatod. Összességében szerintem egészen jó pályafutásom volt az F1-es egy évtizedemmel. Rendben vagyok önmagammal. Természetesen állhatna pár dobogó vagy győzelem a neve mellett, de az is tény, hogy sosem voltam olyan szerencsés, hogy egy topautóban üljek. Voltak lehetőségeim a dobogóra, de mindig voltak bizonyos szituációk, amik meggátolták ezt.”

A nagy csapatokkal való tárgyalásokról:

„Nincs már sok értelme erről beszélni. Egy-két cselekedet, egy-két döntés lehetett volna más, és akkor az egész pályafutásom vehetett volna más irányt is, és meglehetett volna az a képkocka, ami még hiányzott a kirakósomból az élcsapathoz kerüléshez. De ez van, elfogadtam, továbbléptem. Boldog életet élek, és várom az új kihívásokat.”

A Ferrari 2013-ban már a szerződését is elkészítette. Aztán Kimi Räikkönen lett Fernando Alonso csapattársa... (Fotó: XPB)



A dobogó nélküli rekordjáról:

„Zavar is, nem is. Inkább nem, mivel tudom, hogy miért nem történt meg. Együtt tudok vele élni. Jó lenne változtatni rajta, és nem a nevem mellett látni ezt a rekordot. De legalább van egy rekordom, akár akarom, akár nem… Ettől még jól alszom.”

A pályafutása összegzéséről:

„Hogy miként tekintek vissza a pályafutásomra? Hétévesen kezdtem el üldözni az álmomat az F1-ről, akkor kezdtem el gokartozni. Ha valaki akkoriban azt mondja nekem, hogy tíz évet töltök a Forma–1-ben, azt mondtam volna neki, hogy őrült, de azért elfogadom. Jó ez így, békére leltem önmagammal, rendben vagyok ezzel. Úgy vélem, egészen megbízható és kiegyensúlyozott voltam a középmezőnyben, több középcsapatnál is. Szóval nincs miért szégyenkeznem.”