×

Számvetés: milyennek értékeljük a 2019-es F1-es szezont?

Az év utolsó napja a számvetésé, Forma–1-es szempontból is. Jelentős változások, egy már-már megszokott módon alakult, egysíkú bajnokság, sok izgalmas futam, felemás érzések – milyennek értékelhetjük a 2019-es idényt?

Tudjuk, az idő és egy ünnepi pillanat mindig rendelkezik némi megszépítő erővel, az idei Abu-dzabi Nagydíj leintése után mégis elgondolkodtató volt számos szakembertől azt hallani, mennyire nagyszerű idény van mögöttünk.

Szándékosan nem „meglepőt”, csak „elgondolkodtatót” írtunk, mivel alaposabban visszatekintve bizonyos szempontból érthető az értékelésük. A brit Sky Sports szakkommentátora, az F1-es versenyeket már évtizedek óta közvetítő Martin Brundle megjegyezte, rég közvetített annyira nagyszerű versenyeket, mint 2019-ben. A szurkolók által nagy fölénnyel az év versenyének választott Német Nagydíjat többen az évtized egyik legnagyszerűbb futamának tartják – okkal. És ha visszatekintünk, a Francia Nagydíjon tetőző morgolódást követően tényleg csak elvétve láthattunk teljes érdektelenségbe fulladó versenyeket, a vasárnapok többsége valamilyen szempontból rendre izgalmas, szórakoztató, akár emlékezetes volt. A versenyei alapján emiatt valóban nevezhető nagyszerűnek az idei évad.

Ausztriában az utolsó körök döntöttek a futamgyőzelem sorsáról, és az addig domináló Mercedes botlása miatt is mérföldkő volt az a megméretés. Nagy-Britannia lenyűgöző párharcairól marad emlékezetes, a futam elején a két mercedeses vívott egymással látványosat, majd kezdődött a körökön át tartó kemény és feszült küzdelem a „bosszúálló” üzemmódra váltó Charles Leclerc és spielbergi legyőzője, Max Verstappen között, mely az utóbbi évek talán legszínvonalasabb csatája volt.

A Magyar Nagydíj aztán már Verstappen és Lewis Hamilton párharcáról, egy, a futam végéig izgalmas taktikai küzdelemről és a Mercedes nagyszerű húzásáról szólt; majd jött az Anthoine Hubert tragédiája miatt is érzelmes első Leclerc-győzelem, amit egyből a szenvedélyes monzai követett, ugyancsak a leintésig feszült küzdelmet hozva a ferraris és a két Mercedes között. Szingapúr és Oroszország a Ferrarik belharcáról, Japán Valtteri Bottas kivételes rajtjáról és szárnyalásáról (no meg a reggeli időmérőt hozó „szupervasárnapról” szólt), Mexikó Hamilton mestermunkájáról, Austin a bajnokavatásról, míg Brazília ismét egy minden igényt kielégítő versennyel szolgált, nagy csatával az élen, a generációk birkózásáról, Ferrari-balhéról, meglepő dobogósokkal.

A Honda dupla dobogója Hockenheimben (Fotó: XPB Images)



E hosszú felsorolás alapján valóban nem sok panaszunk lehet a vasárnap délutáni szórakozás szempontjából, mégis ott van fenntartásként az a bizonyos „de”. Az F1 tudniillik nemcsak egy-egy versenyből áll, elsősorban egy bajnoki sorozat, és 2019 mint bajnoki szezon a hibridkorszak talán egyik leglaposabbja volt, valódi küzdelem nélkül. A 2014 óta tartó időszak amúgy sem kényeztetett el bennünket ilyen szempontból, hiszen a 2014-es és a 2016-os évet leszámítva egyik bajnokság sem volt annyira kiélezett, hogy az utolsó versenyig nyitott maradjon. És azok is csupán házon belüli „magánküzdelmet” hoztak a Mercedes két versenyzője között.

2019-ben még csak házi verseny sem igazán volt, és ez az oka annak, hogy a fent említett szakértői pozitív évértékeléseket elgondolkodtatónak tituláltuk.

Nevezhető-e egy olyan F1-es szezon nagyszerűnek, amely remekbe szabott versenyek sorozatából áll, mégsem hoz semmiféle izgalmat a bajnokság szempontjából?

A válasz nem egyértelmű (ízlés kérdése is), az ellentmondás viszont a jövőre nézve is elgondolkodtató.

 

Egy javító szándékkal elszúrt szezon

A tervezett 2021-es megújuláshoz képest talán semmi sem volt, 2019 mégis hozott pár fontos változást a szabályokban. Az utolsó pillanatban az F1 vezetősége erőltette rá a sportágra az autók idei aerodinamikai módosítását. Az előzéshelyzet javítása érdekében leegyszerűsítették az első és a hátsó szárnyat, valamint módosítottak pár dolgon a fékhűtés terén, hogy csökkentsék, javítsák a gépek turbulenciáját és érzékenységét. Emellett a csaták elősegítése érdekében a Pirelli is megváltoztatta a gumikat, hogy azok ne szemcsésedjenek úgy, mint egy évvel korábban, amikor a helyzet támadás helyett inkább lassításra ösztökélte a tapadást vesztő versenyzőket a másik közelében.

Fotó: XPB



E lépések hatásáról megoszlottak a vélemények. Egyes versenyzők határozottan könnyebbnek érezték a másik autó követését, miközben az élmezőny tagjai szerint semmi sem változott 2018-hoz képest. Többen kiemelték, az aerodinamikai módosítások önmagukban talán segítettek, de nem voltak összhangban a gumikkal, melyeket bűvészkedve lehetett csak működésre bírni, ami sok esetben teljesen agyonütötte a javított légáramlatok jótékony hatását. Voltak, akik alapvetően versenyképes csomaggal is csak küszködtek (ld. Haas), mivel nem tudtak úrrá lenni a gumihelyzeten.

Ha a számokat nézzük, a szabálymódosítás nevezhető sikernek. Az idei 21 versenyből (habár Melbourne előzésszámáról nincs adatunk) ugyan csak 12-n nőtt az előzések száma 2018-hoz képest, ami önmagában még nem nevezhető perdöntő változásnak, a Motorsport Stats adatai szerint összességében 132-vel több előzést láthattunk az év során, ráadásul a DRS-hatás sem volt olyan erőteljes, mint korábban.

A versenyeken látott előzések száma 2019-ben és 2018-ban (forrás: Motorsport Stats):

20192018
Ausztrália-5
Bahrein5446
Kína3446
Azerbajdzsán5050
Spanyolország2111
Monaco26
Kanada2811
Franciaország2548
Ausztria4230
Nagy-Britannia2428
Németország4950
Magyarország3120
Belgium5821
Olaszország3937
Szingapúr465
Oroszország2931
Japán4648
Mexikó3633
USA5327
Brazília5239
Abu-Dzabi2823
Összesen747615

Miután a futamok minőségére sem lehetett panasz, innen nézve a 2019-es változtatások sikernek is tekinthetők. Ha viszont alaposabban megvizsgáljuk a „de” problémáját, elmondható, e reformoknak negatív hatásuk is volt, hiszen nem kis mértékben ezeknek köszönhető, hogy az idei bajnokság ennyire egyoldalúan alakult.

A Mercedes a címei bebiztosítása után ugyan szerette hangoztatni, hogy eddigi legnehezebb szezonján van túl, melynek második felében a Ferrari és a Red Bull is komoly fejtörést okozott neki hétvégéről hétvégére, az újabb óriási pontfölényüket látva nehezen tudjuk sajnálni őket a „szorult” helyzetük miatt… Az év akkor lett volna maradéktalanul jó, ha ennek a második félévben látott szoros hármas küzdelemnek lett volna nagyobb tétje a futamgyőzelmeknél és a dobogós helyezéseknél, és ha ezek az egyenként izgalmas versenyek egy izgalmas bajnoki csata döntő momentumai lettek volna.

Hogy nem voltak, az az év felemás alakulásának eredménye: miközben a második fele kiélezett csatát hozott a három élcsapat között, az első a Mercedes 2014 óta látott legelsöprőbb dominanciáját hozta. Hat kettős győzelem zsinórban, az első nyolc futam megnyerése – ez a szinte makulátlan mérleg olyan kényelmes helyzetbe hozta Lewis Hamiltont és a Mercedest, hogy a későbbi visszaesésüknek és a riválisok feljavulásának már nem volt igazi súlya. (És nem mellesleg arra is alapot adhatott, hogy a megszokottnál korábban 2020-ra helyezzék a hangsúlyt, feladva valamennyit az idei előnyükből, hagyva, hogy szorosabbá váljon az év második fele…)

És hogy miért volt ekkora a szakadék az év első és második szakasza között? A választ a 2019-es előzéskönnyítő szabályváltozások jelentik, melyek talán több csatát csempésztek a versenyekbe, de negatívan alakították a 2018-ban már-már ígéretessé váló erőviszonyokat, megalapozva a legjobban „egyben lévő” csapat fölényét.

Fotó: XPB



Miután az FIA és az F1 vezetősége igyekezett jelentősen módosítani az autók körül keletkező légáramlatokat az új szabályaival, arra kényszerítette a csapatokat, hogy alapjaiban újragondolják az évek óta tökéletesítgetett koncepciójukat. A módosításokra eltérő módon reagáltak a résztvevők, kétféle aerodinamikai irányvonal rajzolódott ki, melyek közül a nagy leszorítóerőre ráhajtó Mercedesé lényegesen sikeresebbnek bizonyult, mint a kis légellenállásra és jobb hatékonyságra törekvő Ferrarié.

Eleinte úgy tűnt, a szabályváltozás a Mercedest is nehéz helyzetbe hozta. Csapatuk a téli teszteken nemigen találta a koncepciója nyitját, ám miután a csapatuk az évek során tökéletesen működő gépezetté finomodott, az idénynyitóig hátralévő idő elegendő volt számukra ahhoz, hogy igazi domináns masinává varázsolják a W10-est.

A Ferrari eközben csak ámította magát a versenyképessége kapcsán az előszezonban, majd hónapokig tartott, mire felismerte és beismerte az autója gyengeségeit, valamint reagált rá. A Red Bullnak pedig a Hondára váltás mellett azzal is meg kellett küzdenie, hogy az idei aerodinamikai változások érzékenyebben érintették az ő bevált koncepciójukat, mint a többiekét. Ehhez jött még, hogy a Pirelli-gumik ugyancsak a Mercedesnek feküdtek igazán, és nemcsak elvették, kimondott hátránnyá tették a két rivális korábban e téren meglévő előnyét, az autójuk gumikímélő sajátosságát.

Innen egyenes út vezetett a Mercedes rekorddöntő dupla sikeréhez. Hiába hozott már ki többet az év második felében az autójából a Ferrari és a Red Bull, hiába a feljavult motorerejük, hiába ismerték ki ők is a gumikat, ez már túl késő volt ahhoz, hogy jó bajnokság kerekedjen belőle, helyette csak jó futamok kerekedhettek.

 

Így segítette a 2019-es változás a Mercedes mestermunkáját

Az idei szabályváltozások ilyen szempontból nevezhetőek kudarcnak is, hiszen lehet, hogy növelték az előzésszámot 2018-hoz képest, a megelőző év második felében egymáshoz már egészen közel kerülő három élcsapatot ismét eltávolították. Így vált egyoldalúvá és már az első harmadában lefutottá az a szezon, ami 2018 végén, az akkori helyzet alapján még nagyon sokat ígért.

A Mercedes technikai igazgatója, James Allison a német Auto Motor und Sportnak adott évértékelő interjújában érdekes nyilatkozatot tett a szabályváltozások a csapatok „érettségének” együttes hatásáról. Mivel az idény során a gumikat és az aerodinamikai változásokat is többször kritizálták a riválisok (akik közül a Red Bull nemmel szavazott a 2019-es szabályokra), a szakembert megkérdezték, a Mercedes azért mondott-e igent az új regulákra, mert érezte, hogy azok kedvezhetnek az addig követett, kis mértékben előredöntött autókoncepciójuknak. Allison elismerte, az előnyszerzés volt a céljuk, de nem ilyen módon.

Lewis Hamilton (Fotó: XPB)



„Nem vetettük össze az idei két koncepciót, de azt elmondhatom, megdöbbentünk, amikor először próbáltuk ki az új szárnyat a szélcsatornában, és láttuk, milyen sok leszorítóerőt veszítettünk. Huszonöt százalékról beszélünk. Feszült és megterhelő hónapok voltak azok, amelyekben próbáltuk ezt a leszorítóerőt visszanyerni. Fogalmam sincs, milyen lett volna ez az időszak, ha agresszívebben előredöntött autónk lenne, nem tudom, könnyebb vagy nehezebb lett volna-e visszanyerni ezt. Mi csak próbáltuk a legtöbbet kihozni belőle.”

„A szavazásnál a logikánk az volt, hogy a változás számunkra esély. A stabilitás a mezőny szorosabbá válását hozza magával. A 2018-as szezon már elég szoros volt, ezért úgy véltük, nem tartanunk kell a változástól, hanem inkább nyúlnunk utána. Bíztunk annyira az aerodinamikai és menetdinamikai részlegünkben, hogy elhiggyük, a legjobbat fogják kihozni belőle” – helyezte más összefüggésbe, miért voltak a 2019-es új aerodinamikai szabályok mellett.

Bár tény, hogy a körülmények segítették a Mercedest, ez nem olyan módon történt, mint azt az ellenfelek talán szeretnék beállítani. Szó sincs itt hátszélről, csak hatékony munkáról és talán csipetnyi szerencséről. Tudniillik az a Mercedes érdeme, hogy végül megvalósult, amiben Allisonék reménykedtek. Miközben a szabályok terén mára már hátrány számukra a stabilitás, a csapatuk szempontjából továbbra is hatalmas előny. A 2014 óta tartó diadalmenetük idején nekik volt idejük és módjuk tökélyre fejleszteni a struktúrájukat, miközben a Ferrari és a Red Bull még mindig alakulgat, keresi önmagát. E helyzetbeli különbség a pályán és a fejlesztésben is megmutatkozik: a tökéletesebb csapat tökéletesebb munkát végez az autótervezés és fejlesztés, a stratégia, a szezonfelépítés terén.

A csillagosok idei duplázása innen nézve valóban igazi csapatdiadal volt, a hibridkorszakos uralmuk betetőzése, igazi mestermunka.

 

Jó előjel 2020-ra, figyelmeztetés 2021-re?

Az év utolsó napján nemcsak a visszatekintés az érdekes, már azt is kíváncsian várjuk, mit tartogat számunkra 2020. Ha az idei szezon második felét vesszük alapul, bizakodhatunk. A 2019-es év F1-es ambivalenciája márpedig a jövő szempontjából is elgondolkodtató.

A Ferrari a jelek szerint beazonosította és megértette a legfőbb hibáit, most csakis rajtuk áll, ezeket sikerül-e orvosolniuk az új idényre. Fel kell nőniük a feladathoz. A Red Bull eközben kezd igazán ütőképes egységet alkotni a Hondával, lendületbe jöttek, igazán magabiztossá válnak, és ez csak minden egyes újabb sikerrel nőni fog. A Mercedes nem véletlenül számít arra, hogy 2020 a 2019-es második félévet idéző szoros hármas küzdelmet fog hozni.

Fotó: XPB



Persze 2018 után is hasonlókat vártak, aztán jött a domináns idei első félévük. Most mégis nagyobb az esély a jobb folytatásra. Komoly szabályváltozások ezúttal nem jönnek, és még a gumik sem változnak jelentősen, így mindenki mehet tovább az idén megkezdett úton. És ahogyan Allison mondta, a stabilitás összerázó erejű. A hibridkorszak hatodik évében a négy motorgyártó minden eddiginél közelebb volt egymáshoz, és a hetedikben még kiélezettebbé válhat a helyzet. Az idei eltérő aerodinamikai koncepciók pedig csiszolódtak és közelítettek egymáshoz annyit, hogy egyformán eredményesek lehessenek a különböző utak.

Ám még ha 2020-szal végre el is jön az, amire a hibridkorszakban már régóta várunk, és izgalmas, több csapatos, az utolsó versenyekig nyitott bajnoki küzdelmet kapunk, 2019 alakulása még így is adhat okot némi az aggodalomra is. Ross Brawnék az idei aerodinamikai megújulást amolyan tesztnek tekintették a 2021-es átfogóbb reformok előkészítéséhez. Látni akarták, hogy az előzések és csaták elősegítéséért fejlesztett koncepciójuk egyes részletei (egyszerűbb első szárny) működnek-e a gyakorlatban. Ők nyilvánvalóan a pályán megmutatkozó hatásra összpontosítanak, ám mint azt láttuk, léteznek mellékhatások is, és az idei „tesztév” ebből a szempontból figyelmeztetett: lehetséges, hogy a 2021-es új autókkal valóban jó versenyeket lehet majd vívni, ám az is benne van a pakliban, hogy eleinte egysíkúvá teszik a bajnokságokat, mint tették azt idén is.

„Ironikus lesz, ha 2020 a legszorosabb év lesz és hármas csatát hoz, majd minden megváltozik 2021-re” – mutatott rá Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke. Szerinte a nagy megújulás akár a létező legrosszabb időpontban is jöhet és ellentétes hatást válthat ki, mint azt a sorozat szervezői szeretnék, s ugyanúgy lépéselőnybe hozhat majd egy jobban felkészült, stabilabb alapokra építkező résztvevőt, mint az idén a Mercedes esetében történt. Az előttünk álló év emiatt nemcsak a pályán, a 2020-as bajnoki címért zajló küzdelemről fog szólni, versenyfutás is lesz, ki tud a legalaposabban előkészülni 2021-re.

 

Jó volt, de lehet sokkal jobb!

A 2019-es F1-es idény egyszerre volt bosszantó és élvezetes, kiszámítható, mégis emlékezetes pillanatokat hozó. Képet festett a jövőről. Rámutatott a jelenlegi éra, de talán az egész mögöttünk hagyott, szabálymódosításokkal beavatkozós, DRS-t, egyengumikat, teszt- és fejlesztési tilalmat hozó, show-t jó versenyzést kreálni vágyó, de közben még nagyobb egyenlőtlenséget kreáló és sokszor a versenyzést fékező évtized szépségeire és alapvető hibáira. És irányt is mutatott.

Fotó: XPB



Rávilágított arra, hogy a Forma–1-nek valóban változásra van szüksége. De arra is, ha komolyan gondolja, hogy szintet lép az új korszakában, nem elég elmerülnie a részletekben, a nagy egészet sem tévesztheti szem elől. A sok csata csak akkor igazán értékes, ha valódi és tétje van. A jó versenyeknek pedig nem pusztán a vasárnap délutáni szórakoztatást kell szolgálniuk, de láncolatukból egy izgalmas és érdekfeszítő bajnokságnak kell összeállnia.

2020 kapcsán bízunk benne, hogy nem csak egy-egy részlet, hanem végre a nagy egész is összeállhat, és a 2021-es újrakezdésnek ambivalens érzések helyett elégedettséggel mehetünk majd neki.

Legyenek az új F1-es évben az ideihez hasonlóan izgalmas versenyek, sok nagyszerű manőver, generációs ütközetek, nagy rivalizálások, de társuljon melléjük több határfeszegető pillanat, kevesebb vitatható eset és mindenekelőtt egy kiélezett, a végjátékig kiszámíthatatlan bajnokság is, hogy egy év múlva ilyenkor a "de" és ambivalens érzések nélkül értékelhessük a mögöttünk hagyott évet!

Fotó: XPB