Bevallása szerint eleinte szégyenlős volt a Ferrarihoz érkezve. A Sauber és az alsóbb kategóriák után kimondottan furcsa volt számára, milyen hatalmas csapat a maranellói, és olyannyira megilletődött azon, hogy egy legendás gárdát erősíthet, ráadásul egy négyszeres világbajnok csapattársaként, hogy az első hétvégéken még azt sem merte kérni a mérnököktől, kicsit igazítsák jobban az ízléséhez a versenygépét.

Charles Leclerc aztán nagyon is levetkőzte a gátlásosságát, elkezdte a maga képére formálni az SF90-est, és jöttek is a sikerek. Mint azt egy múlt hétvégi angliai eseményen elismerte, arra viszont egészen a második győzelméig várnia kellett, hogy tudatosuljon benne, mit is jelent valójában a vörös csapatnak versenyezni.

Az a sikere közvetlenül az első, Belgiumban aratott után jött, éppen Monzában, a Ferrari hazai versenyén. Leclerc az őt egész versenyen szorongató két Mercedes legyőzésével kilenc évig tartó ínséges időszaknak vetett véget: a tifosinak ennyit kellett várnia arra, hogy Ferrari-versenyző diadalmaskodjon az Olasz Nagydíjon.

„Nehéz szavakat találni annak leírására, mit éreztem azon a versenyen. Nagy volt a nyomás, az egész csapaton nagy, hiszen Olaszországban voltunk, és a Ferrari óriás Olaszországban. Mindenki azt akarta, hogy mi nyerjünk, így az egész gárdán nagy volt a teher” – emlékezett vissza a szezonja fénypontját jelentő sikerükre.

„Az a versenyhétvége már hétfőn kezdetét vette, ami szokatlan a nagydíjakon, hiszen általában csak csütörtökön kezdünk. De akkor hétfőn rajtoltunk, a milánói eseménnyel” – utalta Ferrari alapításának 90. évfordulója alkalmából rendezett utcai parádéra. „A nyomás egyre nagyobb lett. Aztán megszereztem a pole pozíciót, ami már önmagában különleges volt. De egyből a versenyre összpontosítottam, és a futamon még lélegzetvételre sem jutott időm, mert Lewis végig ott volt mögöttem két másodpercen belül.”

Charles Leclerc és Valtteri Bottas monzai küzdelme (Fotó: XPB)

„Aztán jött a dobogó. Végre megnyertem a versenyt, és láttam a dobogó alatt a tömeget, ami rendkívül különleges volt. Libabőrös lettem, és ekkor tudatosult bennem, mit is jelent Ferrari-versenyzőnek lenni. Természetesen már előtte is tisztában voltam vele, de igazán tudatosítani ezt csak a monzai győzelmemmel tudtam, valamint azzal, hogy láttam a márka iránt érzett szenvedélyt az emberek szemében. Hihetetlen látvány volt.”

A monacói minden idők legfiatalabb futamgyőztes Ferrari-versenyzőjévé vált 2019-ben, és egyben a legfiatalabbá, aki nyerni tudott a Scuderiával Monzában. Összességében a 39. személyként nyert a csapattal az F1-ben. Ezek után úgy véli, Monzában máris beírta nevét a Ferrari történelemkönyvébe. „Igen, határozottan. A szurkolók éreztették is velem ezt. És nagyszerű érzés volt. Nem érzem úgy, hogy már ott van a helyem mondjuk Mario Andretti mellett, de mostantól csakis rajtam áll, hogy elvégezzem a feladatot a pályán, és próbáljam bizonyítani, hogy mire vagyok képes.”