Egy sörözgetés, ami visszairányította Schumachert az F1-be

A Mercedes korábbi ügyvezető igazgatója elmesélte, Ross Brawnnal egy jó hangulatú sörözés alkalmával ültették el Michael Schumacherben a visszatérés gondolatát. Nick Fry szerint az elmaradó sikerek ellenére is kincs volt számukra a rekordbajnok szerződtetése.

Ross Brawn sörös jókedvében tett egy próbát, Michael Schumacher visszatérése lett belőle... (Fotó: XPB)
Tíz éve annak, hogy a Mercedes a bajnoki címvédő Brawn GP felvásárlásával újra saját gyári csapatot indított a Forma–1-ben, és tíz év telt el azóta is, hogy a szerződtetett Michael Schumachert rávették, térjen vissza három év kihagyás után. Azóta tudjuk, előbbi a sportág történetének legnagyobb sikerkorszakába torkollt, utóbbi viszont három éven át tartó küszködésbe, aminek csúcspontját az a bizonyos elvett monacói pole pozíció és a szerencsés valenciai harmadik helyezés jelentette.

A Mercedes korábbi ügyvezető igazgatója, Nick Fry nemrég a Flat Chat című podcast vendége volt, és elmesélte, egy ártalmatlannak tűnő sörözgetés indította el azt a folyamatot, ami visszahozta a Forma–1-be a 2006-ban a Ferraritól visszavonuló Michael Schumachert. Az alaphelyzetet az teremtette meg a német szerződtetéséhez, hogy a velük 2009-ben (akkor még Brawn GP-ként működtek) bajnokságot nyerő Jenson Button elhatározta, a közös siker ellenére ő Lewis Hamilton csapattársa akar lenni a McLarennél.

„Úgy voltunk vele, megér egy próbát. Tudtuk, hogy Jensonnal nem áll jól a dolog, mivel olyan fizetési igénye volt, amiről tudtuk, hogy számunkra észszerűtlen. Akkor már az év végéhez közeledtünk, és egészen meg volt kötve a kezünk. Volt pár jó versenyző, például Nick Heidfeld, akinek akkoriban jól ment, és fontolgattuk is a szerződtetését. De szupersztár nem volt elérhető számunkra” – idézte föl Fry a 2009 végi helyzetüket.

A szikrát végül egy próba szerencse alapon meglépett kérdezősködés jelentette Schumachernél. „Ross és én bedobtunk pár sört, és Michael is ott volt. Egyszer csak azt mondtam Rossnak: »Hé, Ross, ő a te jó barátod, tégy vele egy próbát, hátha!« Öt perccel később Ross úgy jött vissza, hogy sugárzott a boldogságtól, és azt mondta: »Nyitott egy párbeszédre!« Ez nagy pillanat volt.”

Michael Schumacher és Nick Fry (Fotó: XPB)



Habár a Mercedes akkor még a győzelmekre és a bajnoki címre esélyes autót kínált Schumachernek, hamar kiderült, hogy a közelében sincsenek ennek a szintnek, a 2009-es év második felére elfogyott pénzük és a fejlesztések leállítása ekkor kezdett csak igazán visszaütni a csapatnak, amely sikertörténet helyett három évig csak vergődött. „Hihetetlen volt, hogy nálunk versenyzett. Csak az volt csalódás, hogy mindössze egy dobogót értünk el együtt. Sajnos nem nyert futamot, pedig számomra ez lett volna a hab a tortán” – sajnálkozott Fry.

Szerinte ettől függetlenül Schumacher visszahívása nem volt hiba, sőt, hatalmas lökést adott a gárdának az út elején. „Michael egyfajta intenzitást hozott, valamint képes volt arra sarkallni bennünket, hogy hihetetlenül keményen akarjunk dolgozni. A megtartott megbeszéléseket és értékeléseket, amik vég nélkül zajlottak, a könyörtelen kutatását annak, hogyan tudnánk jobbá válni. Még a pályája ezen késői szakaszán is egy más szintre emelt bennünket. Sok versenyző esetében ha mondjuk jól szerepeltél, az a cél, hogy gyorsan letudd az értékelést, és menj tovább, igyunk egy sört, érjük el a gépet. Márpedig ha a Forma–1-ben hétfő reggelre hagysz valamit, az már késő. Michael, aki egy multimilliomos és hétszeres világbajnok, készen állt három-négy óráig csinálni ezt, és ez példa nélküli volt. Úgy vélem, sok versenyző átvette tőle ezt a törekvést.”

 

A „galád német” és a valóság

A szakember szerint többek között csapattársa, Nico Rosberg, és jó barátja, Sebastian Vettel is tanult a hétszeres világbajnoktól ilyen szempontból, miközben manapság Lewis Hamilton is ezt a fajta utat járja a Mercedesszel. Rosberg három évig volt Schumacher csapattársa, és utólag több történetet is mesélt arról, mennyire nem volt könnyű mellette az élete. Elmondása szerint honfitársa minden trükköt bevetett a megzavarásáért, a pszichológiai játszmák mestere volt. Egyik legfelkapottabb sztorija ennek kapcsán az volt, amikor Schumacher az egyik időmérő edzés előtt szándékosan váratta őt a boxutca illemhelyében, hogy ne legyen ideje könnyíteni magán a rajt előtt.

Michael Schumacher és Nico Rosberg (Fotó: XPB)



Frynak is elmesélték ezt a történetet, ám kiemelte, szerinte az igazi Schumacher másmilyen volt. „Fogalmam sincs arról, hogy ez igaz-e, de meglepődnék rajta, ha az lenne. Az emberek – különösen az angolok – nagyon szeretik galád németként beskatulyázni Michaelt, aki mindig trükközik. Én őszintén mondhatom, hogy nem láttam ezt tőle. Ehelyett egy nagyon jó csapatjátékost láttam. És én megtapasztaltam az érem mindkét oldalát, hiszen amikor bemutatkoztam az F1-ben, Jacques Villeneuve-vel dolgoztam együtt, aki nagyon szeretett a sisakjával a fején megérkezni a garázsba, hogy ne kelljen beszélnie senkivel. Úgy tűnt, nincs is kapcsolata bizonyos szerelőivel, talán még azt sem tudta, mi az ördögöt csinálnak ők. Eközben Michael a másik végletet képviselte.”

„Ő volt az, aki felismerte, ahhoz, hogy a legmagasabb szinten teljesítsen, rá kell vennie mindenki mást, hogy a legmagasabb szinten teljesítsen. És ez tette őt annyira hihetetlenül sikeressé olyan hosszú időn keresztül. Én nem láttam tőle pszichológiai játszmákat. Mi több, épp az ellenkezőjét láttam Michaeltől, egy már szinte apai hozzáállást. A versenyzők, akik már a pályafutásuk végén járnak és nagy tapasztalattal rendelkeznek, hiába akarják legyőzni a csapattársukat, az is tudatosul bennük, hogy hamarosan abbahagyják, és próbálják kicsit továbbadni a tudásukat. Úgy vélem, Michael magasabb szinten áll, mint azt sok ember gondolná” – méltatta a hétszeres bajnokot.