Ferrari-botrány: mit és miért takargatnak?

Az FIA szikrákat pattintott, a tűz csak most kezd belobbanni a Ferrari alatt. Mire alapozzák az ellenfelek a csalásról és annak eltussolásáról szóló gyanújukat, és mi vihette ennyire ingoványos talajra a Nemzetközi Automobil-szövetséget?

Rég láthattunk már akkora összefogást a Forma–1 csapatai között, mint a mostani... Legutóbb talán akkor sorjáztak így a közös közlemények, amikor a FOTA zászlaja alatt sikeresen megbuktatták a költségvetési plafont rájuk erőltetni próbáló Max Mosley FIA-elnököt 2009-ben. A hét nem ferraris csapat közös lépése jelzi, itt bizony komoly, nagy súllyal bíró ügyről van szó, melyből jelen állás szerint akár egy sportágra nézve előnytelen botrány is kibontakozhat.

Hogy így lesz-e, az egyelőre kérdéses. Mint ahogyan pillanatnyilag szinte minden ezzel a homályos történettel kapcsolatban…

Az egész ügy ezzel az FIA által múlt pénteken kiadott közleménnyel pattant ki:

„Az FIA közli, hogy alapos technikai vizsgálatok után lezárta a Scuderia Ferrari Forma–1-es erőforrásának és működtetésének elemzését, és egyezségre jutott a csapattal. A megállapodás részletei a felek között maradnak. Az FIA és a Scuderia Ferrari több technológiai kötelezettségről állapodott meg, melyek a Forma–1-es erőforrások ellenőrzésének jövőbeni javítását célozzák, továbbá az FIA szabályozó tevékenységének segítését a Forma–1-en belül, valamint a karbonkibocsátással és a fenntartható üzemanyagokkal kapcsolatos kutatásokban való részvételt.”

 

Miért adott ki közleményt az FIA, ha nem volt közlendője?

A Mercedes, a Red Bull, a McLaren, a Renault, az Alpha Tauri, a Racing Point és a Williams ezek után álltak elő közös közleményükkel, melyben jelezték, nem elégedettek azzal, hogy az FIA sem a Ferrari-motorok vizsgálatának eredményeiről, sem az ennek kapcsán a csapattal kötött megállapodásról nem osztott meg velük semmiféle információt. Nyilvános panaszukban külön kiemelték: éppen ők (pontosabban közülük páran) voltak azok, akik tavaly Austin előtt nyomra vezették az FIA-t, és felhívták a szövetség figyelmét arra, pontosan milyen területeken és módszerekkel tévedhetett tilosba a Ferrari a motorteljesítményének drasztikus ideiglenes növelése érdekében. Ezek után elvárták volna, hogy az FIA az ügy pontosabb tisztázásával visszajelzést adjon nekik, mire is jutottak.

FIA logo (Fotó: Gibson / XPB Images)



A csapatokban a gyanút az FIA-közlemény megfogalmazása, valamint a kiadásának furcsa módja (10 perccel a tesztidény leintése előtt jelentkeztek vele) keltette. A legzavaróbb a képben a teljes ellentmondás: a szabályalkotó tulajdonképpen nem tett mást múlt pénteken, mint kiadott egy közleményt arról, hogy nem közölhet semmit.

Vajon mi jelentheti e képzavar megoldását?

Egyesek szerint az FIA egyszerűen a szőnyeg alá akar söpörni egy botrányszagú ügyet. Többen azt sem felejtik el fölemlegetni, hogy a szövetség jelenlegi elnökét ugyanúgy hívják, mint a Ferrari történetének legsikeresebb csapatfőnökét…

De vajon ha az FIA valóban eltussolni akarta az ügyet, akkor miért adott ki róla egyáltalán bármit is? Megtehette volna, hogy a Ferrarival kötött egyezség részleteit tartja titokban, hanem az egyezség létezését. Az F1 így most a teszteredményekkel, a versenynaptár bizonytalanságával és az idénynyitóval lenne elfoglalva, mit sem sejtve semmiről.

Erre kétféle magyarázat lehet: 1. az FIA valójában nem védeni próbálta a Ferrarit a titokzatossággal, hanem jelezni a külvilág felé, hogy bár konkrét ítélettel megfelelő bizonyítékok híján nem állhatott elő, nem volt minden rendben a vörösökkel; 2. egyszerűen azért nem hallgathattak az ügyről, mert a többi csapat már túl sokat tudott meg róla, és a nyomásukra muszáj volt valamit a nyilvánosság elé tárniuk ezzel kapcsolatban.

 

Makulátlan biztosan nem volt a Ferrari

Egyvalami biztosan tudható: ahogy a közlemény nem jelenti ki kategorikusan, hogy a Ferrari tavaly szabálytalanul használta a motorját, úgy azt sem, hogy teljesen szabályosan tette. Ha így lett volna, nem lett volna szükség sem egyezkedésre, sem a részletek takargatására, egyszerűen csak bejelentethették volna, hogy mindent megvizsgáltak és mindent szabályosnak találtak, mint a legátlagosabb lottósorsolások előtt. A teljes szabálytalanság esetén meg ugyanez lett volna a helyzet, csak fordított előjellel: jött volna az ítélet és egy hivatalos büntetés.

Az F1-es szaksajtóban többen is úgy vélik, hogy a megállapodás egyfajta kényszer volt, egy patthelyzet – nem éppen szerencsés – feloldása. Az FIA talált valamit, de nem volt képes maradéktalanul bizonyítani, hogy a Ferrari szabályt szegett, és/vagy a Ferrari azt nem tudta maradéktalanul bizonyítani, hogy teljesen a szabályok szerint járt el a motorjával és annak üzemanyag-átfolyásával. Amennyiben az FIA így hozott volna ítéletet és osztott volna ki büntetést, a riválisok talán elégedettek lettek volna, a Scuderia viszont vélhetően nem hagyta volna annyiban, fellebbezési esélyei pedig jók lehettek volna. Egy ilyen hosszú jogi procedúra egyik félnek sem hiányzott most.

Fotó: XPB



A másik feltételezés szerint ez esetben nem arról lehet szó, hogy egy csapat egyszerűen talált egy szürke területet a szabálykönyvben, és azt használja ki, ahogyan azt teszi újabban a Mercedes a trükkös kormányával, a DAS-szal. Az Auto Motor und Sport szakírója, Michael Schmidt szerint az FIA-nak nem a szabályértelmezéssel, hanem a bizonyítékokkal lehetett gondja.

A német úgy véli, a helyzetüket két dolog gyengíthette a Ferrarival szemben. Amennyiben a csapat részéről valaki technikai információk kiszivárogtatásával (ti. többek szerint ez történt) vezette rá a Mercedest és a Red Bullt arra, honnan eredhet a Ferrari látványos, de megmagyarázhatatlan motorfölénye, úgy az illetőt egy esetleges eljárás során nem idézhették volna be tanúként, mivel nem az FIA-t kereste föl, hanem egy ellenfelet. Másfelől hiába a lefoglalt Ferrari-motor, az FIA nem rendelkezik olyan berendezésekkel, mint a csapatok, akik képesek akár teljes autót is futtatni a tesztpadjukon, s így a gyanús motor működését sem tudják maradéktalanul megvizsgálni. Hacsak nem kérnek segítséget egy ilyen tesztpaddal rendelkező ellenféltől, azzal kiszolgáltatva nekik a Ferrari minden titkát.

A Motor Sport magazin munkatársa, Mark Hughes úgy véli e patthelyzet eredménye lehet a furcsa közlemény. „A megfogalmazása nem erősíti meg, hogy a Ferrari ténylegesen csalt. De éppen csak nem. A tény, hogy egyezségre jutottak, azt mutatja, hogy az FIA úgy érezte, valami nincs rendjén, és a Ferrari is érti ezt. Lehet, hogy nem tudták egyértelműen bizonyítani, de a bizonyíték így is terhelő volt? Mindenesetre az egyezség és a nyilvánosság előtt kötött egyezség nem ugyanaz. Ez két dolgot sugall: a megállapodás egy jogi eljárás alternatívája volt, a Ferrari pedig nem fogadott volna el semmilyen sportbüntetést, bármilyen ítéletet megtámadott volna” – írta.

Sebastian Vettel (Fotó: XPB)



Az FIA közleményében feltűnő, hogy a burkolt büntetésnek vélt technológiai együttműködések esetében „kötelezettséget” említ. Ez arra utal, hogy a Ferrari nem önszántából járul hozzá technikai hátterével és vélhetően több tízmillió euróval a felsorolt kutatásokhoz, hanem azért, mert erre kötelezik őt. Ez azt erősíti, hogy az FIA igenis képes volt nyomást gyakorolni a csapatra – még ha nem is elég nagyot ahhoz, hogy az ügyből szokványos ügy, szokványos büntetőeljárás kerekedjen.

Lehet, hogy a Ferrari a valódi büntetés elengedéséért cserébe fölfedte a trükkjének titkát, aminek az FIA nem tudott teljesen utánajárni? Vagy egyszerűen csak garantálta, hogy a 2020-as motorját úgy alakítja át, hogy az már semmilyen szempontból ne lehessen kifogásolható, és az FIA ezzel megelégedve, jogi hercehurca nélkül, de közvetett büntetéssel zárta le az ügyet?

 

Mit lép most az FIA?

Akárhogy is, a több sebből vérző köztes megoldás így az ellenfeleket sérti. Ám miközben felháborodásuk jogos és megalapozott, azt még ők maguk sem tudhatják, jelen esetben az FIA vagy a Ferrari jelenti-e a fő ellenségüket. A szabályok szerint a kezük meg van kötve. A Ferrari ellen tavalyi vétségekért óvást már nem lehet benyújtani, sem vizsgálatot kezdeményezni. Amennyiben utólag terhelő bizonyítékok merülnek fel, akkor is csak egy adott versenyt követő 14 napon belül lehet benyújtani hivatalos panaszt, sőt, a szabályzat még azt is kiköti, hogy az FIA év végi díjátadó gála előtti 4. nap a legvégső határidő az ilyen eseteknél.

Az egyetlen lehetőség a jelen helyzetben az, ha maga az FIA él ezen jogával, és kezdeményez új hivatalos vizsgálatot, arra hivatkozva, hogy utólag felmerült a szabálysértés gyanúja. Ez esetben az FIA nemzetközi döntőbírósága köteles lefolytatni a tárgyalást. Korábban már ilyesmire is volt példa, elég csak a 2009-ben kipattant, de 2008-ban történt renault-s „ütközésbotrányt” említeni.

Sebastian Vettel (Fotó: XPB)



Az FIA a jelek szerint ettől a bonyolult és sokáig tartó procedúrától első körben inkább eltekintett volna. Talán mert úgy érezte, nem elég erősek az érvei, talán csak mert neki, a sportágnak és a Ferrarinak is így a könnyebb. A hét istálló mostani összefogása viszont éppen arra irányul, hogy rákényszerítsék a szabályozó szervet, éljen ezen jogával, és ha szükséges, vágjon bele a vizsgálatba. (Közben pedig abban is reménykedhetnek, hogy igenis feltárulnak előttük a Ferrari (FIA által eddig védett) titkai a motorról és a vélt trükközésről.)

És mint azt mostani közös közleményük végén jelezték: ha ezt az FIA nem teszi meg, akkor ők fognak lépni, és megkérdőjelezik a szövetség szabályos működését, hitelességét.

Kíváncsian várjuk, mit lép most az FIA. Az ügyet aligha lehet majd olyan gyorsan lezárni, mint tíz perccel egy teszthét leintése előtt közzétenni egy hivatalos közleményt. Az F1-nek, amely a koronavírus miatt pillanatnyilag még azt sem tudja, hány versenye lesz 2020-ban, mindenesetre aligha hiányzott egy efféle ügy a 70. születésnapja évében, a legrégebbi és legnépszerűbb, idén az 1000. futamára készülő csapattal.

A hangulat egyelőre minden, csak nem ünnepi…

Kapcsolódó tartalom