Musorujsag
Élő Eredmények

A legpechesebb újonc, akinek Senna volt az egyetlen barátja

A legpechesebb újonc, akinek Senna volt az egyetlen barátja

Road and Track, McLaren, Herald | Szerző: Rozmán Zoltán
Egy Amerikában sztárnak beállított balfácán? A nagy Ayrton Senna egyik utolsó áldozata? Netán egy szabotázsé? Vagy az F1 történetének egyik legpechesebb újonca, aki ellen minden összeesküdött? Rövidre zárult és csúfos véget ért Michael Andretti királykategóriás pályafutása Ayrton Senna mellett. Egy fájó, különös,

Az utókor talán csak úgy emlegeti őt, mint a nagy célokkal érkező újoncot, aki magasra vágyott, de hamar a padlón találta magát. Még az idény végéig sem húzta ki az őt leiskolázó Ayrton Senna mellett, az élcsapatnál való bemutatkozása túl nagy falatnak bizonyult. Michael Andrettiről, az 1978-as F1-es világbajnok Mario Andretti fiáról szól ez a történet, akinek mindössze 13 futam jutott a királykategóriában, és kétes hírnév.

Eredményei alapján akár a korabeli Stoffel Vandoorne-nak is nevezhetnénk, akit csúnyán elpáholt nagynevű csapattársa. Míg a Fernando Alonso által 2018-ban minden időmérő edzésen legyőzött belgát a GP2 megnyerése után az F1 jövőbeli sztárjaként harangozták be, Michael Andretti nemcsak egy korábbi bajnok gyermeke volt, hanem az amerikai CART-sorozat győztese és ünnepelt sztárja is, akitől azt remélték, hogy visszaviszi az Egyesült Államokat az F1 élmezőnyébe. Végül egy teljes év sem jutott, rövid pályafutását az őt nem egyszer leköröző Senna árnyékában abszolválta, 7-szer célba sem ért, és miközben kollégája öt győzelemmel a bajnoki második helyen végzett, ő egyetlen dobogós hellyel 11. lett a pontversenyben.

Pedig Andretti nem volt olyan „kutyaütő”, mint amilyennek az eredménysora beállította, ahhoz, hogy így ért véget az F1-es kalandja, balszerencsés körülmények egész sorozata vezetett.

Michael Andretti (Fotó: XPB)

 

Nem oda érkezett, ahová szerződött…

Amikor 1991-ben először kezdett tesztelgetni az F1-es McLarennel, éppen úton volt az amerikai CART-sorozat (IndyCar) bajnoki címe felé. Abban, ahogyan megkapta a McLaren egyik ülését, már nem Vandoorne-t, hanem Alonsót idézte: a wokingiakhoz először 2007-ben csatlakozó spanyolhoz hasonlóan ő is másfél évvel előre aláírt Ron Dennisszel, hogy aztán a kétszeres bajnokhoz hasonlóan végül teljesen mást kapjon, mint amire előzetesen vágyakozott.

Andretti megnyerte az 1991-es évét a Newman-Haas csapatával, és már a zsebében lapult a McLaren-egyezség 1993-ra. Az 1992-es idényt még régi csapatával versenyezte végig, a szezonzárón futamgyőzelemmel és a bajnoki második hellyel búcsúzott, majd várta, hogy apja örökébe lépve az F1-re irányítsa az őt ünneplő Egyesült Államok tekintetét, és bizonyítsa, a CART legjobbja az ideát is megállja a helyét. „Ron azt mondta, szerződtetni akar 1993-ra, miután megszereztem a 91-es bajnoki címet. Innen indult az egész” – mesélte Andretti egy 25 évvel későbbi visszaemlékezésben. „Az érdeklődés talán már 1990-re nyúlt vissza. Már azt megelőzően teszteltem velük, hogy megnyertem a CART-bajnokságot.”

Amikor 1991 végén aláírt a McLarennel, a csapat sztárja, Ayrton Senna már elkezdett kifelé kacsingatni a csapattól. Mivel érezte, hogy gárdája egy süllyedő hajó, amely képtelen lesz lépést tartani az 1992-ben fölényesen nyerő Williamsszel, 1993-ra a nagy riválishoz akart szerződni. Erre végül Alain Prost érkezése miatt nem kerülhetett sor. Miközben Andretti azt gondolta, izgalmas lehetőséget lát benne Dennis, debütálásához közelítve egyre inkább úgy tűnt, hogy csak amolyan Senna-pótlékként tekintenek rá. Erre utalt az is, hogy a csapat rajta kívül Mika Häkkinent is szerződtette a Lotustól, akit arra az esetre tartalékoltak, ha Senna távozna.

A másik koppanást a csapat helyzetének megváltozása jelentette. Andretti a Honda által gyári támogatást élvező címvédő gárdával szerződött, ám mire megérkezett, a McLaren motor nélkül, nagy dilemmában találta magát. A Renault-val akarták folytatni, de be kellett érniük a Benetton mögött álló Ford gyengébb B-erőforrásával. A motor körüli hercehurca miatt a McLarennek gyakorlatilag alig volt tesztlehetősége a szezon előtt.

Andrettinek komolyabb tapasztalat nélkül kellett fejest ugrania a cápamedencébe. „Már 1990-ben érdeklődtek irántam. Teszteltem is velük, mielőtt megnyertem a CART-ot, de valami miatt sajnos minden tesztem balul sült el, így sosem kaptam normális tesztlehetőséget. Aztán ott volt a motorcsere, ami miatt csak nagyon későn kezdtem tesztelni. Az első versenyem előtt szó szerint csak másfél napot teszteltem Silverstone-ban. Ez volt az egyetlen valódi F1-es tesztem azelőtt, hogy teljesítettem volna az első futamom. Már akkor minden ellenem volt, amikor még el sem kezdődött.”

Fotó: XPB

 

Aktív autó, ellene dolgozó szabályok

Ha mindez nem lett volna elég nehezítő körülmény, ott volt még a technika is. Andretti 30 éves újoncként egy újoncok számára a létező legrosszabb időszakban érkezett az F1-be. Az autók ekkor váltak mozgó, előre programozott számítógépekké, melyek a CART után teljesen szokatlan és természetellenes vezetési élményt nyújtottak. A hasmagasságuk, a felfüggesztésük menet közben folyamatosan mozgott, a beállítást nem a rugók és a differenciálmű versenyzői útmutatás alapján történő finomhangolásával végezték, hanem számítógépek és mérnöki programozás segítségével. A versenyző sokszor csak utas volt az autóban, nem értve, ki irányítja azt helyette…

Andretti számára már az MP4/8-as kiismerése is nehéz feladatnak ígérkezett, a nullához közelítő tesztlehetőséggel, a csapat problémáival és a rá nehezedő nyomás mellett viszont lehetetlen küldetéssé vált.

És ha már azt gondolnánk, ezt a nehézségi szintet nem lehet fokozni, nos, nagy tévedés! „A legrosszabb része az volt, hogy visszatekintve ez volt az egyetlen szezon, amelynél olyan szabályt vezettek be, hogy egy-egy szabadedzésen legfeljebb huszonhárom kört teljesítettél, a ki- és bevezető körökkel együtt. Emellett sosem lehetett tesztelni azokon a pályákon, amelyeken versenyezni készültél, szóval minden pályán először szerepeltem, és csak minimális számú kört teljesíthettem. Ha ezeket összeadod, és megnézed, hogyan teljesítettem Dél-Afrikában, ahol csak fél másodpercre voltam Sennától, aki a legjobbak legjobbja volt…” – elmélkedett Andretti.

Abban az évben Dél-Afrikában rendezték a szezonnyitót, és Andretti valóban nem kezdett reménytelenül, hiszen míg csapattársa az első sorba kvalifikálta magát, addig ő a 9. rajtkockát szerezte meg. Mint az később kiderült, Andretti számára az első évben azonban nem is az időmérők jelentették a nehézséget, hanem a versenyek. Sennával több kvalifikáción tartani tudta a lépést (úgy, ahogy), Sennától rendszerint csak pár helyezés és pár tizedmásodperc választotta őt el. Vasárnaponként viszont nagyot fordult vele a világ. Baleset balesetet, kiesés kiesést követett, nem kevés alkalommal pedig brazil kollégája még „meg is alázta” azzal, hogy kört vert rá.

 

És csak jöttek a gondok…

„Kyalamiban az első időmérős napon hatodik lettem. Másnap sajnos probléma volt a kocsival, de még így is kilencedik lettem. Azt hittük, jól fest a helyzet. Aztán a rajtrácson sebességbe kapcsoltam, de nem volt kuplungom, az autóm meg sem mozdult, így csak egy-két kör hátránnyal rajtolhattam el. Brazíliában ötödik lettem az időmérőn, ami nem volt rossz, hiszen Senna harmadik volt. A futam rajtjánál az autóm nem váltott. Próbáltam sebességbe kapcsolni, de nem kapcsolt át. És mivel lassan haladva félrehúzódtam, ütköztem Bergerrel. Jó nagy bukás volt” – mesélte első két futamáról az amerikai.

Michael Andretti (Fotó: XPB)

Az év harmadik versenyén, Doningtonban a vasárnapi bemelegítő edzésen szinte szárnyalt a McLaren, ám Andretti a futamon hiába követte a zseniális első kört teljesítő Sennát, hibázott és kiesett. „Az volt a legnagyobb hibám az évben. Jól rajtoltam, egészen a harmadik helyig jöttem föl, aztán próbáltam megelőzni Wendlingert, de túl mohó voltam. Több helyet is hagyhattam volna neki.”

Andretti három futam után négy teljesített körrel állt, nulla célba érkezéssel, miközben Senna két futamot nyerve vezette a bajnokságot. Ez megadta az alaphangot a későbbi mélyrepülésének. Imolában újabb baleset következett a szabadedzésen. Kezdődött a technikai furcsaságok sorozata. „Imolában ütköztem az edzésen, de Senna kétszer is megtette. Kiderült, hogy ahogy az autó nekiment a kerékvetőnek, megemelkedett a hasmagassága, ami miatt leengedte magát az útra. Ezért pördültünk meg mindketten. Nem tudtam rájönni, mitől volt. Azért ütköztem, mert a kocsim furcsa dolgokat csinált” – mesélte.

És nem ez volt az egyetlen alkalom. Monacóban a váltója kapcsolt rejtélyes módon egyesből hármas fokozatba, ami miatt mindenki megelőzte őt a rajtnál. A Loewsben így ütközött egyik ellenfelével, majd hosszú időre beragadt egy lassabb autó mögé. Kanadában a rajtrácson egyszerűen nem indult be a McLaren, ami miatt Andretti a boxutcából rajtolt, három kör hátránnyal. Franciaországban az autója jeladóját kapcsolta ki valaki, így a gépének fogalma sem volt, a pálya mely szakaszán jár. Márpedig ez alapján határozta meg, hogy mikor hogyan állítsa az aktív felfüggesztését. „Az időmérő alatt folyamatosan emelte és leengedte az autót, hol váltott, hol nem váltott fokozatokat, teljes volt a zűrzavar. Így lettem tizenhetodik. De aztán sok autót megelőztem, és hatodik lettem.”

Ez volt a második idénybeli pontszerzése, hiszen az első négy kiesését egy ötödik hely követte Barcelonában, majd 8. lett Monacóban, 14. Kanadában. A francia hétvége reménysugara azonban hamar eltűnt, újabb három kiesés következett Silverstone-ban, Hockenheimben és a Hungaroringen. „Silverstone peches volt. Az utolsó kanyarokig tartottam a lépést Ayrtonnal, aztán esni kezdett, így az utolsó három kanyar már vizes volt. Elszúrtam az időmérőt, csak tizenegyedik lettem. Eldöntöttem, hogy a versenyen az első kanyarban kívülről támadok, de ott gumidarabkák voltak. Az IndyCarban söprik a kanyarokat, és én tiszta pályához szoktam.”

Michael Andretti monacói balesete (Fotó: XPB)

 

Dennis megkérdőjelezte az elhivatottságát

A sorozatos kudarcok miatt Andretti alatt egyre jobban inogott az ülés. A kirúgásáról kezdtek találgatni, nőtt rajta a nyomás. A csapatnak ott volt tesztversenyzőként a nagy reményű Häkkinen, bevetésre készen, Dennis pedig elkezdte a hozzáállása miatt kritizálni Andrettit. Azt nehezményezte, hogy európai karrierje ellenére családjával továbbra is az Egyesült Államokban élt, vagyis távol volt a csapat gyárától.

A versenyző szerint ez azonban csak kifogás volt, mivel a Concorde repülőknek köszönhetően hat óra alatt bármikor Angliába tudott utazni, vagyis nem telt sokkal több idejébe megérkezni, mint egy autóval Monacóból érkező versenyzőnek. „Az emberek szerették ezt mondani, és Ron is szerette ezt a kifogást. Sosem álltam át, mindig az európai időzóna szerint éltem ott is, és szinte ugyanolyan hamar Wokingba tudtam menni, mint Senna, aki Monacóban élt.”

„Az embereknek fogalmuk sincs. Még amikor én voltam ott az első mindenki közül, akkor is azt éreztem, azt mondják, hogy inkább távozzak. Nevetnem kell, amikor az emberek ezzel jönnek, mivel fogalmuk sincs az egészről. Mindenki ezt a kifogást emlegeti, de az igazságot senki sem tudja arról, mi is történt.”

Andretti Németországban a Gerhard Bergerrel való ütközés során esett ki, Magyarországon mindaddig esélye volt egy első rajtsoros időmérős időre, amíg Katajama Jukio föl nem tartotta. A 11. hely jutott neki, majd feljött hatodiknak a versenyen, ám megadta magát a gázpedálja. „Pedig jó esélyem lett volna a dobogóra. Nagy csalódás volt. Aztán jött Spa, ami az egyik kedvenc pályám volt, de ismét gondom volt az edzésen, nem teljesítettem sok kört, és tulajdonképpen a versenyen tanultam meg a pályát. Szerintem negyedik lehettem volna, de amikor a boxba hajtottam, és benyomtam a gombot, hogy üresbe kapcsoljak, kikapcsoltam a motort. A nyolcadik helyig csúsztam vissza, mire sikerült újraindítani.”

 

Mire dobogóra ért, kirúgták…

Ezek után jött Monza, amely dobogós helyezést hozott neki. Lehetett volna az áttörés helyszíne is, de valójában a búcsúé volt. Ezúttal Senna esett ki, Andretti pedig kihasználta a lehetőségét, és a harmadik helyre kapaszkodott föl. A futam után dicséret helyett egy elbocsátó levelet kapott, melyben közölték, hogy az idény hátralévő három hétvégéjén már Mika Häkkinen vezetheti az autóját.

„Mika sosem volt gyorsabb nálam a teszteken. Mindig gyors voltam a teszteken, mindig Ayrton sarkában, és nem azért, mert Ayrton lassan ment. Tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy dobogóra álljak sok versenyen, de történt sok buta dolog, kiszámíthatatlan dolgok, ami nagyon frusztráló volt. Nagy csalódás volt, de ilyen az élet” – kesergett még két éve is Andretti.

Michael Andretti (Fotó: XPB)

 

Tudatosan szabotálták?

Ő ugyan nem beszélt erről ennyire nyíltan, a versenyződinasztia többi tagjának meggyőződése, hogy Michael nemcsak peches volt egyetlen F1-es idényében, hanem balszerencséjét úgy kreálták. Fia, az F1-gyel szintén kacérkodó Marco 2008-ban egyenesen manipulációval vádolta a McLarent. „Ha engem kérdeznek, ez szabotázs volt. Nem tudom, nagyon rossz megállapodás volt. A valóság az volt, hogy ott volt nekik Mika Häkkinen, készen a beugrásra, mégpedig sokkal kevesebb pénzért, mint amit apámnak fizettek. Akkoriban érdekük volt rossznak beállítani őt” – vélekedett.

Mika Häkkinen kicsit másképp emlékezett 93-as előléptetésének körülményeire. Szerinte érdemből válthatta Andrettit, de arra ő is utalt, hogy Dennis számára fontos szempont volt az elhivatottsága. „Frusztráló volt. És nagy sokk volt, amikor kiderült, hogy csak tesztversenyző lehetek. Elég komoly sokk! Nem erre készültem, hittem, hogy versenyezni fogok, hogy a csapat hisz a képességeimben, tudja, mennyire gyors vagyok. A csapat nagyon is tudta. Sok adatuk volt a tesztjeimről. Látták, mennyire elhivatott vagyok a csapat irányába, és érezték, hogy együtt jó dolgokra lehetünk képesek. Ron tudta, mit csinál. Tudta, hogy lojális típus vagyok, hogy van tehetségem, hogy tudok még fejlődni, de nyitott vagyok a tanulásra. És közben semleges vagyok, Finnországból érkeztem, és látta, hogy én nem egy szupersztár vagyok, csak egy átlagos fickó. Szerintem a csapatnak ez jó volt, ezt ő is tudta. És Ron sok időt adott nekem a tanuláshoz.”

A McLarennek abban az évben valóban nem volt mindegy a pénz. Senna futamonként 1 millió dollárért volt hajlandó maradni, és Ron Dennis később elismerte, a brazil azt a pénzt vitte el, amit hosszabb távon a kutatás-fejlesztésre szántak volna, így Senna közvetetten megalapozta a csapat következő években mutatott visszaesését. Häkkinen szinte újoncként valóban lényegesen olcsóbb volt a CART-bajnoknál. Hogy ez valóban oda vezetett-e, amit Marco állít, és az apja McLarenje emiatt működött-e sok versenyen furcsán, azt csak a csapat tudhatja. Ifjabb Andretti mindenesetre úgy véli, apja helyzete csak azt követően javult, hogy Senna közbelépett. „Apám legfőbb támogatója Ayrton Senna volt. Ő azon kevesek egyike volt, aki tudta, mi történik a csapatnál, és szerintem ő hitt apámban. Monzában mondta azt: »Adjátok oda neki az én autómat, adjátok neki ugyanazt, amit nekem!«”

Tény, Senna a menesztése után a nyilvánosság előtt is kiállt Andretti mellett, az addigi egyik legjobb csapattársának nevezve őt. „Ayrton elképesztő volt, és jó barátok lettünk. Mindenki tudta, mennyire különleges. És hogy milyen volt, arról sokat elmond, hogy a menesztésem utáni versenyen, Portugáliában a sajtótájékoztatón azt mondta, nem volt fair, ahogyan bántak velem, és hogy én voltam az egyik legjobb csapattársa. Tényleg mellettem állt, látta, mi történt. Tudta, hogy milyen gyors vagyok, látta a teszteken, tudta, mi zajlik, és szép volt tőle, hogy ez tette. Később ő volt az első, aki felhívott, miután nyertem az IndyCar 1994-es ausztráliai versenyén. Fent maradt este Brazíliában, miattam.”

Noha Michael a szabotázs elméletéről nem beszélt, azt nem tagadta, hogy történhetett ilyesmi. „Én ebbe nem megyek bele. Mondjuk úgy, nem volt kellemes az élmény. Volt időszak, amikor úgy éreztem, a politikai játszmán vagyok, nem autóversenyen. Emiatt nem volt valami jó élmény.”

Apja, Mario szerint fiát eleve nem akarta igazán a McLaren. „Ron Dennis azért alkalmazta őt, mert Ayrton távozóban volt, de a szerződése még nem volt meg. Ron Mika Häkkinent is szerződtette a Lotustól, akkoriban lényegében semmiért. Aztán Ayrton egyezsége nem jött össze a Williamsszel, ő maradt magasan fizetett versenyzőként, volt nekik egy jó harmadik versenyzőjük is, aki szinte ingyen volt nekik és semmit sem csinált. Már szinte abban a percben, hogy elkezdődött a szezon, Michael egy nagyon ijesztő helyzetbe került, mivel ő volt az, akit nem akartak. Ez nem is kérdés” – magyarázta 1978 bajnoka.

Ritka kép 1993-ban: Michael Andretti Ayrton Senna nyomában… (Fotó: XPB)

 

Odaát helyette Mansell aratta le a babérokat

Michael az F1-es csalódás után visszatért az Államokba, ám nem korábbi csapatához, hanem az akkoriban még a nagy sikerek előtt álló Chip Ganassi Racinghez, amellyel ugyan meg is nyerte a Senna által végignézett ausztráliai idénynyitót, végül csak a bajnoki negyedik helyen zárt. Utólag elismerte, megbánta az F1-es kiruccanást annak tudatában, mi mindent érhetett volna még el, ha 1993-ban is a Newman-Haasnál marad. Helyét az F1-es évében éppen az Európából Amerikába költöző Nigel Mansell örökölte, aki első nekifutásra bajnok is lett a tengerentúlon.

„Nehezebb volt távozni Amerikából. Apámat kérdeztem az F1-es lehetőségről. Bizonytalan voltam, hogy maradjak-e, és ráhajtsak egy rekordra, mivel úgy éreztem, a következő idényben minden futamot meg tudnánk nyerni. Tudtam, hogy rendbe tettük a megbízhatóságot. De apám azt mondta, őrült vagyok, ha nem ragadom meg az F1-es esélyt. Megtettem, és ez volt az utolsó alkalom, hogy hallgattam apámra ilyen témában…” – mondta fanyar humorral.

„Tudom, hogy mi és milyen okból történt, miért tettek emberek dolgokat, amiket tettek, és már megbékéltem ezzel. Sosem volt ez személyes dolog. De végső soron szinte tönkretették a pályafutásomat, és ez egy nehéz időszak volt. Egy nehéz és hasznos időszak. Sokat tanultam belőle, sokat erősödtem abban az évben, és már nem haragszom senkire. Talán egyvalakire, de ő már úgyis távozott” – utalt vélhetően Dennisre, aki 2017-ben elhagyta a McLarent.

 

A mclarenes visszatérés, a Sennával kapcsolatos örök emlék

A sors iróniája, hogy Andretti Dennis utódjának színre lépésével végül visszatért Wokingba. Zak Brown 2017-ben őt kérte föl arra, hogy csapatával, az Andretti Autosporttal támogassa a McLaren és Fernando Alonso Indy 500-as vendégszereplését. A spanyolnak jó esélye is volt arra, hogy világraszóló diadalt arasson debütálásakor. Ez Andrettiben is helyre tett valamit. „Pár évvel ezelőttig megvetettem a McLarent, de ma már szeretem őket” – mondta a márkához fűződő megváltozott viszonyáról. „Szeretem a versenycsapatot, mert már egy más csapat, másképp vezetik őket, élvezik, amit csinálnak. Ronnal korábban nem volt engedélyezve, hogy élvezd…”

Fernando Alonso, Gil de Ferran és a háttérben Michael Andretti a 2017-es Indy 500-on (Fotó: McLaren)

Ha volt bármi, amiért megérte neki az F1-es szereplés, Andretti számára ez a Sennával való közös munka volt. „Klassz volt, amikor én voltam a gyorsabb bizonyos kanyarokban, és hasonlók. Sosem voltam az a versenyhétvégéken, mert az autóm sosem csinálta ugyanazt, mint a teszteken. A teszteken mindig közel voltam hozzá, tizedeken belül. De aztán a versenyre rejtélyes módon eltűnt ez, és két másodperccel le voltam maradva. Egy versenyen utolsónak kvalifikáltam, a teszten viszont a rá következő nap pole-tempóra voltam képes Sennával. De mindegy is. Klassz tapasztalat volt Sennával versenyezni. Tudtam, hogy képes vagyok lépést tartani a valaha volt legjobbal, és voltak pillanatok, amikor tényleg az ő tempóját tudtam futni.”

„Legalább azt elmondhatom, hogy az utolsó F1-es versenyemen dobogóra állhattam. Klassz volt. De sokszor állhattam volna még a dobogón abban az évben, csak annyi minden történt. Jó tapasztalat volt, a karrierem szempontjából talán nem a legjobb, de számomra mindenképpen. Sokat tanultam belőle, és jobbá váltam tőle.”

Kevés olyan F1-es versenyző van, akinek ilyen rövid pályafutásáról ennyi mindent le lehet írni. És kevés olyan, akinek egy ennyire furcsa, kalandos pályafutását mégis össze lehet foglalni két mondatban. Michael Andretti F1-es 1993-as csonka szezonját apja, Mario összegezte találóan. „Ennél félreérthetőbb helyzetbe kerülni nem is lehetett volna, mint amibe ő került. Úgy fogalmaznék: a létező legjobb csapathoz szerződött, de a létező legrosszabb időpontban.”

Két futamközvetítés is lesz vasárnap az M4 Sporton!
14:00, 1993, Európa Nagydíj
21:00, Virtuális Ausztrál Nagydíj

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Milyen volt a Forma–1 1993-ban?
„Régen minden jobb volt” – sütjük el gyakran a közhelyet. Egy másik viszont azt mondja: „Az idő mindent megszépít”. Az Európa Nagydíj vasárnapi ismétlése kapcsán e két megállapítás között elsurranva próbáltunk utánajárni, milyen is volt a Forma–1 1993-as valósága!
F1 Hírek
Brazil Nagydíj, 1993: Sennával az égiek – és egy történelmi fotó
Év eleji győzelme után Alain Prost a mennyből a pokolba, Ayrton Senna a kyalami szenvedés után pedig a mennybe jutott Brazíliában. A bajnokságban fordult a kocka, az eredményhirdetést követően pedig egy történelmi jelentőségűvé vált fotó is készült – egy apró szépséghibával…
F1 Hírek