Musorujsag
Élő Eredmények

Négy nappal a rajt előtt döntötte el Senna: folytatja az F1-ben

Négy nappal a rajt előtt döntötte el Senna: folytatja az F1-ben

Motor Sport, Formula1.com, Designs on Victory, McLaren, Beyond The Grid | Szerző: Rozmán Zoltán
Az 1993-as volt az utolsó éve Ayrton Sennának a McLarennel, ám az idény rajtja előtt még jó esély mutatkozott arra, hogy az 1992-es legyen az. A vég már jóval ezt megelőzően elkezdődött.

1993 februárját írjuk. A McLaren bejelenti, hogy Michael Andretti mellett Mika Häkkinent szerződtette csapatába. Volt két versenyzőjük, de egyiket sem Ayrton Sennának hívták. Később persze tisztázták, valójában a brazil is a versenyzőjük, csak még azt nem tudják, hogy fog-e versenyezni az idényben. A csapatfőnök Ron Dennis Andrettivel már 1991-es CART-bajnoki címe után megállapodott arról, hogy lehetőséget biztosít neki az F1-es csapatánál, míg az előző két idényt a Lotusnál teljesítő Häkkinent amolyan biztosítékként igazolták le, egyben azért is, hogy nyomást gyakoroljanak bajnokukra.

Nagy zsugázás ment ekkortájt mindkét oldalon.

A bizonytalanságot a csapat helyzete szülte. A Honda a korábbi évek sikerei, a Sennával való 1990-es és 1991-es duplázás után úgy döntött, a gazdasági nehézségei miatt 1992 végén leállítja F1-es programját, így a McLarennek új motorpartner után kellett néznie. Sokáig úgy tűnt, a Renault mellett fognak kikötni. A franciák akkoriban a Williams partnerei voltak, és a teljesítmény, a tömeg, valamint a fogyasztás szentháromsága szempontjából az övék volt a legjobb erőforrás a rajtrácson. Csakhogy az egyezség nem jött össze, így Denniséknek alternatíva után kellett nézniük.

A csapat hasonló helyzetben találta magát, mint a Hondával való 2017-es szakításakor: ideális megoldás nem volt, csak kényszermegoldás. Végül a Forddal szerződtek, ám az álommegállapodástól messze voltak. Miután a Ford már a Benettonnak ígérte „gyári támogatását”, övék volt az újabb fejlesztésű motorverzió, a HBA8 típusjelű V8-as, a McLarennek pedig be kellett érnie a 10-20 lóerővel gyengébb régi változattal. Ez eleve hátrányt jelentett a csapatnak, hiszen miközben nekik 680 lóerő állt rendelkezésükre, a Williams V10-ese, valamint a Ferrari sokat fogyasztó és nehéz V12-ese 760, illetve 740 lóerőre volt képes.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy a hosszúra nyúlt egyezkedés miatt a McLaren sok időt veszített az 1993-as felkészülésből, és csak későn kezdhette el tesztelni új autóját, az MP4/8-ast, amelyről azonban utóbb kiderült, a motorerő hiányát leszámítva ütőképesebb masina, mint előzetesen gondolták.

Ayrton Senna (Fotó: XPB)

Sennában a kétségek viszont nem ekkor megültek föl először. Ő már 1992-ben azon dolgozott, hogy jobb autó kerüljön alá. Tárgyalni kezdett a Williamsszel 1993-ról. Számításait régi riválisa, Alain Prost húzta keresztül, aki már azon idény elején egyezséget kötött Frank Williamsszel. Egy hely ugyan még kiadó lett volna a csapatban, ám a francia bajnok kikötötte, ő csakis akkor versenyez, ha Senna nem lesz a csapattársa.

Habár Senna és Mansell 1992-ben kritizálták Prostot, hogy nem mer kiállni ellenük, és különleges bánásmódot követel, a Professzor későbbi visszaemlékezéseiben elmondta, alapvetően nem a Sennával való vetélkedéstől tartott, sokkal inkább ennek emberi vetületéről, ami annak idején már a mclarenes távozása hátterében is állt. „1993 közepén nehéz téma volt számomra Ayrton. Soha, egyszer sem kértem azt, hogy első vagy második számú versenyző lehessek. Franknek csak egy dolgot mondtam: »Nem hozhatod velem egy csapatba Ayrtont!«”

Senna alonsói patthelyzetben találta magát. Győztes autóra vágyott, és a McLarentől ezt nem kapta meg. Csapatában már nem tudott bízni, meggyőződése volt, hogy gyári támogatás nélkül nem lehetnek versenyképesek. Hogy jelezze a McLarennek, komolyan gondolja a váltást, 1992 decemberében a Penske-csapattal még IndyCar-tesztet is teljesített, meglebegtetve a kategóriaváltás lehetőségét. E lépésre azonban nem került sor, igazán komolyan sosem gondolta a tengerentúli versenyzést, a Penske pedig 1993 telén tisztázta, hogy Emerson Fittipaldi mellett Paul Tracyt fogja foglalkoztatni.

 

Egyezség négy nappal a szabadedzés előtt

1993-ra ebben a bizonytalanságban fordult rá a McLaren. Dennis bebiztosította magát Andrettivel és Häkkinennel, Sennának nem volt mozgási lehetősége, új szerződésről viszont nem tudtak megegyezni.

A McLaren február 15-én tesztelte először a V8-as Cosworth/Ford-motorral ellátott autóját Silverstone-ban, ám Michael Andrettit hamar elektronikai hiba állította félre. Voltak gondok a csapatnál, de Dennisék ekkor már sejthették, hogy az MP4/8-as nem sikerült annyira rosszul. A V8-as motorjuknak ráadásul előnyei is voltak: kompaktabb és könnyebb volt a Honda V12-esénél, kevesebbet is fogyasztott, nagyobb lehetőséget kínált az aerodinamikusok számára. „Ez a váltás egyfajta vészhelyzet volt a Honda kivonulása után, és volt némi zűrzavar. A HB-motor egészen kicsi csomag volt a Hondához képest, de kevésbé erős is. Az autót viszont karcsúra, kicsire, letisztultra tervezhettük” – magyarázta az akkoriban még/már a csapatnál dolgozó Martin Whitmarsh egy 2018-as visszaemlékezésben.

Ayrton Senna (Fotó: XPB)

Elérkezett a március, közeledett a szezonrajt ideje. A Dél-afrikai Nagydíjat március 14-én rendezték, a nagydíjhétvége kezdetéig már csak 9  nap volt hátra, amikor a McLaren jelezte, Senna tesztelni fogja az autójukat Silverstone-ban. Az első napon a háromszoros világbajnok még kicsit rozsdásnak érezte magát, ám a másodikon már a williamses Damon Hillt és a benettonos Michael Schumachert megelőzve a leggyorsabb időt jegyezte vele. Négy nappal később, és négy nappal a kyalami első szabadedzést megelőzően Senna bejelentette, rajthoz áll az év első versenyén a McLarennel.

Ő és Dennis ennek ellenére nem egy új 1993-ra szóló szerződést írtak alá, hanem csak egy alkalmi megállapodást kötöttek, mely kizárólag az adott versenyhétvégére vonatkozott. Ennek értelmében a McLaren 1 millió dollárt fizetett sztárjának a háromnapos szolgálataiért. Ezt az egyezséget ismételgették aztán az év további versenyein is, vagyis Senna utolsó mclarenes évében igazán szép summát tehetett zsebre. Dennis később elárulta, erre az összeget a csapat kutatás-fejlesztésre szánt pénzeiből kellett elkülönítenie, ami aztán a következő évben hiányzott is nekik, és közvetve hozzájárult a csapat fejlődésének megtorpanásához.

A felek együtt maradtak, de e kapcsolat mindkét oldalról távol állt az ideálistól.

A történések legnagyobb kárvallottja Mika Häkkinen volt, aki ugyan számolt azzal, hogy csak tesztversenyzői szerepkör juthat neki, a Dennis és Senna közötti hangulat alapján mégis meg volt győződve arról, hogy versenyezhet Andretti oldalán. „Amikor aláírtam, tudtam, hogy megvan a lehetősége annak, hogy Ayrton visszatér. Megértettem, hogy ha visszajön, akkor tesztversenyző leszek. De biztos voltam benne, hogy nem jön vissza. A szavaiból következtettem erre, és amikor láttam őt, elképzelni sem tudtam, hogy visszajöjjön. Láttam a dühét, és nem tudtam elképzelni, hogy együtt dolgozzon így a csapattal. Erre nem lehetett kapcsolatot építeni. Azt hittem, hogy nem tér vissza – és mégis visszatért. Hogy a fene vigye” – kesergett immáron nevetve a kétszeres világbajnok egy 2019-es interjúban.

Ron Dennis (Fotó: XPB)

 

Késleltetett búcsú

Senna Dél-Afrikában egy 2. helyet szerzett, hazai futamát, a Brazil Nagydíjat pedig megnyerte az esőben, így az év harmadik versenyére, az Európa Nagydíjra bajnoki éllovasként érkezett. Ennek ellenére még mindig nyitva tartotta annak lehetőségét, hogy nem fejezi be az idényt. Az elégedetlenség érezhető volt rajta. A doningtoni versenyt követően Sennát megkérdezték, most, hogy három futam után vezeti a bajnokságot, garantáltnak tekinthető-e a mclarenes folytatás. „Túl sokat beszélünk erről, számomra ez kellemetlen, és nem hinném, hogy bármi jó kisülne ezekből a nyilvánosság előtti vitákból. Annyit mondhatok, hogy semmit sem bántam meg abból, amit eddig tettem, és ha nem is fogok versenyezni a jövőben, akkor sem fogok bánni semmit. Helyesen cselekedtünk, jó volt a Forma–1-nek is, én pedig csak élvezni akarom ezt” – felelte sokat sejtetően.

Senna végül befejezte az idényt, ám az már e nyilatkozatból és az egész helyzetből sejthető volt, hogy e kényszerkapcsolatnak nincs jövője. Egy évvel az első próbálkozás után másodjára összejött a williamses megállapodás. A Renault év közben jelezte Frank Williamsnek, hogy örömmel venné Senna szerződtetését 1994-re, és ekkor már Prost sem tudott mit tenni.

„1993 közepén Frank felhívott. Akkor már tudtam, hogy pár hete a Williams nagy nyomás alá került a Renault által, hogy szerződtesse Ayrtont. Dél-Franciaországban voltam éppen, és Frank azt mondta, látni akar. Emlékszem arra a napra. Azt mondta: »Nyomás alatt vagyok. Mit tudnál tenni? Hogyan látod a helyzetet? Mit gondolsz?« Erre én azt feleltem: »Ha Ayrtont akarod, a te választásod. Én szeretnék Ayrton ellen harcolni, ezzel semmi gondom, de nem ugyanabban a csapatban. A pályán küzdeni akarok, szeretném a létező legjobb esélyt a legyőzéséhez a pályán, és ezt te tudod jól.« Neki döntenie kellett. Azt mondtam a Renault-nak: »Rendben, Ayrtont akarjátok, ezzel csak megnehezítettétek a dolgomat idén, mert ez számomra nem egyszerű. Kétéves szerződésem van, fizessétek ki a második évem, és távozom!« És így is lett.”

Ayrton Senna (Fotó: XPB)

 

Dennis szerint Senna megbánta

Prost tehát félreállt, Senna pedig Adelaide-ben egy utolsó győzelemmel, a 41.-kel búcsúzott el a McLarentől, nehéz szívvel. „Tétovázott. Nagyon tétovázott. De azt mondta: »Aláírtam egy szerződést.«” – mesélte Dennis a szakításról. „Közöltem vele, , hogy a szerződés felbontásához bizonyítani kell a kárt, és hogy ha valami problémája van, bármit aláírok, mire ő azt mondta: »Nos, elköteleztem magam.« De az ausztráliai futam estéjén elbizonytalanítottam.”

„Amikor az utolsó közös futamunkra készültünk, láttam Ayrtonon, hogy gyötrődik a lojalitással, mert elhagyja a csapatot. És bár katasztrofális volt a Peugeot-val való 1994-es tapasztalatunk, amikor kiderült, hogy gyári motort kapunk a Peugeot-tól – és ez a távozása után történt –, akkor felhívott, és azt mondta: »Ha ezt két hónappal korábban teszitek meg, maradtam volna.« Egyszerűen nem látott esélyt arra, hogy gyári motor nélkül nyerjünk” – emlékezett vissza a volt csapatvezető.

Senna tehát a Williamsnél kötött ki, de ugyanúgy bizonytalanságban ment neki az 1994-es évnek, mint az azt megelőzőnek, csak másfajtában. Senna nem kapta meg a csapattól, amire már két éve vágyott, az autójuk bizonyos tervezési problémák miatt az év elején távolról sem volt olyan ütőképes, mint az előző két évben, a hangulat pedig lényegesen ridegebb volt náluk, mint amihez a McLarennél szokott. Magányát csak tetézte ősi riválisa, Prost visszavonulása, és a Michael Schumacher által jelentett kihívást is egyre terhesebbnek érezte.

Aztán jött Imola.

Két futamközvetítés is lesz vasárnap az M4 Sporton!
14:00, 1993, Európa Nagydíj
21:00, Virtuális Ausztrál Nagydíj

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

Milyen volt a Forma–1 1993-ban?
„Régen minden jobb volt” – sütjük el gyakran a közhelyet. Egy másik viszont azt mondja: „Az idő mindent megszépít”. Az Európa Nagydíj vasárnapi ismétlése kapcsán e két megállapítás között elsurranva próbáltunk utánajárni, milyen is volt a Forma–1 1993-as valósága!
F1 Hírek