Leclerc: A Ferrarinál tanultam meg türelmesnek lenni

Charles Leclerc mesélt a legelső ferraris gyárlátogatásáról, és azt is elárulta, hogyan tanította őt türelemre a Scuderia.

Charles Leclerc (Fotó: XPB)
Egyelőre nem kezdhette el második ferraris szezonját Charles Leclerc. A rendkívüli helyzetben szimulátoros versenyzéssel csillapítja versenyéhségét, emellett a közösségi oldalán próbálja tartani a kapcsolatot a szurkolókkal. A Ferrari nemrég lehetőséget biztosított a rajongóknak, hogy föltegyék neki kérdéseiket, amiket aztán a nappalijában ülve válaszolt meg utólag.

Leclerc-t többek között arról is faggatták, mi volt ferraris pályafutása eddig legnagyobb tanulsága. „A türelem. Ez olyasmi, amit nehezemre esett megtanulni a múltban” – felelte. „Azzal, hogy a Ferrarihoz kerültem, megtanultam, hogy szükség van rá, mert nem kaphatsz meg mindent azonnal. Kell egy kis türelem. Emellett a legjobbaktól tanulhattam, Sebastiantól és a csapattól. A dolgoknak le kell ülepedniük, és néha csak várni kell ezt. Talán korábban kicsit túlságosan is türelmetlen voltam.”

Ez néhány pályán bemutatott hibájában is visszaköszönt, mint például a bakui időmérőn, amelynek már a fináléja előtt túlságosan is feszegetni kezdte a határt. Leclerc ennek ellenére semmin sem változtatna. „Hogy változtatni? Nem, elkövettem hibákat, de ezek tettek azzá a versenyzővé, ami ma vagyok. Szóval nem változtatnék semmin” – fogalmazott.

Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)

Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)



Egy másik kérdés kapcsán felidézte az első Ferrarinál tett gyárlátogatását is. A történet háttere ismert: keresztapja, Jules Bianchi már a Ferrari Akadémia tagja volt, és egy nap magával vitte az ekkor még gyerek Leclerc-t is, aki nagyon kíváncsi volt, ám végül csalódnia kellett. „Elég régen történt. Tizenegy, tizenkét éves voltam, és Jules Bianchival mentem. Megérkeztem a városba, de a Ferrarihoz nem mehettem, mert nem kaptam engedélyt a belépésre. Emlékszem, néztem a gyárat kívülről, és lenyűgözött. Arról álmodoztam, hogy egy nap majd bejuthatok. El kell ismernem, ma már lényegesen könnyebben bejuthatok a céghez…”

„2015-ben lettem a Ferrari Akadémia tagja, és emlékszem, milyen különleges volt. Apámmal mentem Maranellóba, félénken, érzelgősen. Nagy nap volt, a pályafutásom egyik csúcspontja. Most már túl vagyok egy éven a Ferrarival, de valahányszor magamra öltöm a piros egyenruhát, különleges érzés. Nehéz elhinnem, hogy itt vagyok.”