×

Exkluzív: Mario Isola a mentős munkáról és az F1-ről

A Pirelli F1-es főnöke "A pontokat vasárnap osztják" című Podcast vendége volt.

Mario Isola már évek óta önkéntes mentősofőr, és hiába tombol a koronavírus Olaszországban, ezekben a napokban is számíthatnak rá a többiek. A Pirelli F1-es főnökével mindig oldott hangulatban szoktuk latolgatni az esélyeket a griden egy-egy verseny előtt, úgyhogy hiába a távolság, most is teljesen fesztelenül beszélgettünk a technika segítségével. Mario Isola rögtön, elsőre igent mondott amikor kerestem őt, hogy szívesen elmesélném a sztoriját a magyar F1-es rajongóknak is, de természetesen picit szakmáztunk is. Szóba került Ross Brawn 7 hét alatt 6 futamos ötlete, a lehetséges szezonkezdet, illetve az is, hogy mit csinál a koronavírus idején a Pirelli.



Vendégünk Mario Isola a Pirellitől! Vagy szólítsalak inkább dr. Mario Isolának?
Nem, a doktor azért túlzás. Én csak önkéntes mentő sofőr vagyok. Elvégeztem egy vezetés tréninget, de nagyon messze vagyok attól, hogy orvos legyek.

Ettől függetlenül nagyszerű, amit csinálsz, hogy így segítesz az embereknek. Pláne, hogy mostanság ez valamennyire veszélyes is. Milyen gyakran ülsz be a volán mögé?
Ez függ attól is, hogy melyik önkéntes szervezeten keresztül vállalsz munkát. Mindegyik más beosztásokkal dolgozik. Az enyémnél heti egy éjszakai műszak van, este héttől reggel ötig, vagy hétig. Ez attól függ, hogy hétköznap, vagy hétvégén dolgozom e. Szombaton és vasárnap pedig néha rotációban dolgozunk. A normális életritmusomban, tehát amikor zajlik a Forma-1, akkor nehéz tartanom a heti egy műszakot. Most nagyrészt itthon vagyok, így akár több műszakot is bevállalok a héten ezekben a vészterhes időkben, mert a mentősöknél is szükség van extra emberekre. Így próbálunk segíteni, hogy minél több csapat álljon készenlétben vészhelyzetek esetén. Nem is csak a koronavírusról van szó, mert bármilyen más eset is bejöhet. A covid 19 megjelenésével nem tűnt el minden más betegség a világról, így különösen kellenek plusz mozgósítható egységek.



Tudjuk, hogy Olaszországban milyen állapotok uralkodnak, és együtt is érzek veletek. Mennyire veszélyes rád nézve ez a munka?
Más, mint korábban volt. Régebben tudtuk, hogy veszélyes lehet az, amit csinálunk. Itt most arra gondolok, hogy amikor sürgősségi ellátást igénylő beteggel megyünk szirénázva, akkor nagyon kell figyelnem, hogy ne okozzak balesetet vezetés közben. Vagy van, hogy a beteg, vagy a rokonai agresszívan viselkednek. Ezeket viszont tudjuk kezelni. Most viszont egy láthatatlan és ismeretlen ellenséggel harcolunk. Emiatt most más a helyzet, és van is bennünk félelem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs. Nem tudjuk, hogy mi fog történni. Kockázatos a munkánk, de van védőfelszerelésünk. Minden protokollt betartunk, ami segít a védekezésben. Fontos, hogy minél kevesebben kapják el a koronavírust, mert akkor nem kell annyi orvost, vagy nővért kiküldenünk, és kitenni a megfertőződés veszélyének. Ha bejön egy eset, akkor a központ szól nekünk, hogy a beteg mekkora eséllyel lehet koronavírusos. Ilyenkor más protokoll szerint kell dolgoznunk. Normális esetben a 3-4 tagból álló csapat minden tagja bemegy a lakásba, vagy ahol a beteg van. Mindenkinek megvan a feladata, és összedolgozunk. Koronavírusos esetben viszont az a direktíva, hogy a lehető legkevesebb ember kerül kontaktba a beteggel. Egy, vagy kettő ember megy be, maszkban, szemüvegben, dupla kesztyűben és speciális ruhában, vagyis teljes védőfelszerelésben. Jobban magukra vannak hagyva a kollégák, amikor a pácienst kezelik. Miután végeztünk a feladattal, a teljes mentőautót fertőtlenítenünk kell egy alkoholos fertőtlenítőszerrel. Legalább húsz percig nyitva kell hagyni a kocsi ajtajait, és tényleg a legutolsó sarkot is ki kell tisztítanunk. Nem azt mondom, hogy egyébként nem szoktuk, de most sokkal nagyobb odafigyeléssel kell rendbe tenni a mentőautót. Tudjuk, hogy a vírus megragadhat különböző felületeken, és nem akarjuk, hogy emiatt bárki veszélybe kerüljön. Elég hosszú folyamat, és pszichológiailag sem könnyű, mert nem jöhetnek hozzátartozók a beteggel a kórházba. Ez időseknél nagyon nehéz, akiknél a láz és a nehéz légzés miatt egyértelműen beazonosítható a koronavírus. Ilyenkor meg kell mondani a családnak, hogy sajnáljuk, de nem jöhetnek velünk. Ők pedig tudják, és mi is, hogy lehet, hogy utoljára látják a családtagjukat. Ez rettenetes érzés, még úgy is, hogy mi nem ismerjük a beteget. Nagyon rossz ezt elmondani nekik, és aztán egyedül beszállítani a rokonukat a kórházba. Sajnos most ilyen időket élünk, nem tudunk mit tenni.

Ezután talán kicsit buta kérdés lehet, de milyen most a hangulat Olaszországban, és azon a területen, ahol te dolgozol? Hogy viselik az emberek?
Néha egészen kreatívak vagyunk. Próbálunk olyan elfoglaltságokat találni, amelyek segítenek átvészelni ezt az időszakot. Sokan az erkélyen mozognak, vagy énekelnek, rengeteg zászló lóg a lakások ablakaiból. Így próbálnak az olaszok pozitív hangulatban maradni. A napokban pedig úgy tűnik, hogy elkezdett csökkeni a járvány intenzitása. Jó látni, hogy egyre többen gyógyulnak ki a vírusból. Viszont sajnos továbbra is magas a halálozások száma. Mi egészségügyben dolgozók rengeteg támogatást és köszönetet kapunk az emberektől. Itt elsősorban nem magamra gondolok, hanem azokra az orvosokra és nővérekre, akik veszélynek teszik ki magukat azért, hogy embereket gyógyítsanak. Ők minden nap kontaktban vannak betegekkel, és ez nagyon nehéz nekik. A mi központunkban van egy pár méteres fal, ami tele van üzenetekkel. Legyetek bátrak, köszönjük a munkátokat, és hasonlók. Mindez rengeteg erőt ad a munkánkhoz. Olaszország épp tanulja, hogy hogyan legyen még egységesebb a jövőben. Egy ilyen rossz helyzetből is tanulnunk kell, és magunkkal kell vinnünk a pozitívumokat. Ettől persze nem szabad elfelejteni, mi történik most. A mi generációnk szerencsés, mert nem kellett megélnie világháborúkat, vagy más igazán nehéz helyzeteket. Nekem ez az első az életemben. Fontos, hogy ha ennek vége lesz, márpedig vége lesz, akkor pozitívan, és a tanulságokat levonva készüljünk a jövőre.

Csak még egy kérdés ehhez kapcsolódóan: volt, már hogy felismertek? Hogy te vagy Mario a Pirellitől, és hogy mi újság a Forma-1-ben?
Ez érdekes, igen volt már rá példa. Most nehezebb felismerni, mert szinte állandóan hordjuk a maszkot. Korábban, sima műszakban viszont már előfordult, hogy valaki elkezdett méregetni. „Olyan ismerős vagy, honnan is… Á, a Forma-1-ben dolgozol! Nagyon vicces. Most viszont más a helyzet. Arra is volt példa, hogy fotózkodtak velem! Ott álltam a mentős egyenruhában, de kellett neki közös kép. Szóval igen, előfordult párszor.

Ezt jó hallani, viszont, ha már a Forma-1-et említettük, akkor beszéljünk arról is egy kicsit. Általában a futam előtti esélyekről szoktalak kérdezni, de most azt a kérdést kell feltennem, hogy szerinted mikor indulhat el ez a szezon?
Most az egész idényt kell megjósolnunk, nem csak egy-egy versenyt… Ez most egy borzasztó nehéz szituáció. Azt tudjuk, hogy a Forma-1 vezetése mindent megteszt amiatt, hogy az év második felére valamilyen értékelhető dátumokat hozzon össze. Nagyon remélem, hogy ez összejön majd, hiszen ez azt is jelentené, hogy az egész világon javult a helyzet. Ha minden jól megy, akkor talán egy hónapon belül kialakulhat majd a futamok végleges sorrendje, de addig is otthonról dolgozunk, hogy megfelelően készen álljunk majd az esetleges kezdésre. Azt viszont fontos megemlíteni, hogy nem csak az F1, hanem minden más sorozat is áll most, így ha majd újrakezdődik minden, akkor nagyon kell figyelnünk nem csak a felszerelésre, hanem arra, hogy mindenkinek, mindenhova el tudjuk majd juttatni amit és amennyit csak szeretne. Figyelnünk kell, és nem is tudjuk most igazán mekkora hatása lesz ennek az egésznek ránk. De nem csak a Pirellinek, vagy a csapatoknak nem könnyű ez most, hanem senkinek sem. De a legrosszabb talán a kiscsapatoknak, akik nagyban függnek a szponzoraiktól. Folyamatosan vannak amúgy meetingjeink arról, hogyan mi legyen a szabályváltozásokkal, hiszen ahogy tudjátok, a 2021-es szabályváltozásokat 2022-re toltuk ki, így most újabb egy évig lehet ezen dolgozni a csapatokkal és az FIA-val közösen. Elég mozgalmas napjaink vannak még úgyis, hogy a pályán semmi sem történik, de mindent azért csinálunk, hogy amikor jobb lesz a helyzet, azonnal készen álljunk!

Batchelor / XPB Images



Ha már a kisebb csapatokat említetted…Több istállónál is csökkentették a fizetéseket, és valahogyan próbálnak felkészülni erre az idényre abból a szempontból, hogy valószínűleg kevesebb pénz jut majd nekik.
Igen ez így van, de a költségplafon bevezetése amúgy is meg fog majd történni, de ezek a mostani dolgok talán még nehezebbé teszik majd ezt is. Ez rossz nekünk, a csapatoknak, a beszállítóknak és mindenkinek, de muszáj lesz majd valami értelmes megoldást találnunk. Ez most kivételesen fontos! Régebben talán nem is kellett ezzel annyit foglalkozni, hiszen az F1-ben mindig is rengeteg pénz volt, és emiatt nem kellett súlyoznod. Most viszont más a helyzet, és ezt fel kell ismerünk, el kell fogadnunk. Nagyon sok kiváló szakember dolgozik ebben a sportágban, biztos vagyok benne, hogy megtalálják majd a megfelelő megoldást.

Batchelor / XPB Images



Még egy kérdés ehhez kapcsolódóan: Ross Brawn a Liberty részéről a napokban azt nyilatkozta, lehet az lesz a megoldás, ha július közepén vagy végén kezdjük el a szezont Európában, hogy 7 héten belül 6 versenyt rendeznek, ráadásul szurkolók nélkül. El tudod ezt képzelni?
Ez nehéz ügy. Logisztikai szempontból nem lenne könnyű megvalósítani, és el tudom képzelni, hogy az emberek milyen fáradtak lennének ha 7 hét alatt 6 versenyt kellene teljesíteniük. Te is biztos emlékszel, amikor 2 évvel ezelőtt nyáron egymás után 3 futamot csináltunk, és a végére a mérnökök, szerelők teljesen kipukkadtak. De ha ezt kell csinálnunk, megcsináljuk!
Ugyanakkor kicsit jobban félek, ha majd tengerentúli futamra kell mennünk. Hiszen ilyenkor a mi teljes felszerelésünk, és nem csak a gumik, hanem minden ugyanúgy konténerekben kerül a helyszínre, ahogy a csapatoké is. Úgyhogy fontos, hogy amint kész a végleges naptár, azonnal el kezdjünk azon gondolkodni, hogyan tudjuk majd a cuccainkat szerte a világon eljuttatni egyik helyről a másikra. Hiszen az nem történhet meg, hogy mi kihagyunk egy futamot is, gumik nélkül ugyanis nehéz lenne versenyezni…
Most azon információk alapján dolgozunk, amiket eddig tudunk, de amint ez változik – remélhetőleg a következő hetekben – akkor azonnal újra kell tervezni a dolgokat. Mondom még egyszer, a tengerentúli versenyekkel van a baj, Európában könnyebb dolgunk van, hiszen kamionokkal szállítjuk a gumikat és az egyéb felszereléseket. Ez sokkal könnyebb, még úgyis, hogy ha egymás után 2 verseny van, akkor 2 sofőr kell, vagy hasonlók, de ezeket simán tudjuk menedzselni, a tengerentúli események már nehezebbek.

És ahogy korábban már említettem, elképzelhető, hogy olyan versenyekkel kezdünk majd, amelyeket nézők nélkül rendeznek meg. Milyen lenne ez nélkülük, akik annyira szeretik ezt a sportot?
Nem lenne ideális szituáció, de ha csak igy tudjuk elkezdeni a világbajnokságot, akkor sajnos ez van, ez a megoldás. Ami fontos, a tv-ben még többen követik az eseményeket, szóval a lényeg hogy ők mindenképpen közvetítsenek. Persze teljesen más lenne szurkolók nélkül, üresek lennének a főlelátók, a Paddock Club, sokkal kevesebb egyéb esemény lenne az F1-en belül. De ez új szituáció, valamit ki kell találni. Ugyanakkor persze mi a saját feladatainkat – gumikezelés, technikai segítség – szurkolók nélkül is megtudnánk csinálni, nálunk nem lenne változás. Marketingszempontból viszont biztosan nem lenne jó hatása.

Ez így van, végezetül pedig még egy utolsó kérdés, és kérlek, emiatt ne utálj majd…
SOHA!

Copyright: Batchelor / XPB Images



Köszönöm…Szóval, mit gondolsz, látunk majd idén Olasz Nagydíjat?
Azt gondolom igen! Miért ne? A mostani szituáció már kicsit jobb, még ha közel sincs vége. De az irány az jó, és a szeptemberi monzai versenyig még azért sok időnk van. Remélem, hogy összejön majd, hiszen ez a koronavírus végét jelentené. Nekünk olaszoknak hihetetlenül sokat jelent ez a verseny, és figyelembe véve hányan és mennyien szenvednek most, jó lenne, ha legalább majd akkor sokan ünnepelhetnénk a legjobb pilótát és a legjobb csapatot. Tudod, hogy mennyire szenvedélyesek az olaszok, úgyhogy bízom benne, hogy lesz futam!

Bízzunk benne, így legyen! Mario, köszönöm szépen, és vigyázz magadra!