Musorujsag
Élő Eredmények

A nap, amikor Schumacher sennai módon iskolázott le mindenkit

A nap, amikor Schumacher sennai módon iskolázott le mindenkit

Boxutca | Szerző: Rozmán Zoltán
Pályafutása, de az F1 történetének is egyik legnagyobb teljesítményével szerezte meg Michael Schumacher az első ferraris győzelmét. Őrült eső, kihagyó motor, leiskolázott mezőny – az 1996-os Spanyol Nagydíj háttere és története.

Amikor 1996. június 1-én este nyugovóra tért a Forma–1-es mezőny a spanyolországi Barcelonában, még mindenki azt gondolhatta, az addigi hat futamból ötöt megnyerő (négyet Damon Hill-lel) Williams újabb domináns előadása következik másnap. Damon Hill 0,434 másodperces előnnyel szerezte meg a pole pozíciót csapattársa, Jacques Villeneuve előtt, és 63 ezred híján egy másodpercet vert a harmadik Michael Schumacherre.

A Ferrari németje lelkiismeret-furdalással érkezett a katalán pályára. Két héttel korábban Monacóban megszerezte a pole pozíciót új csapatával, ám hiába a rendkívüli, esős körülmények esélye sem nyílt győzelemre váltani azt, mivel már a rajt után nem sokkal falnak csapta autóját. Afféle hiba volt ez a részéről, mint amit Ayrton Sennától 1988-ban a „mágikus” időmérős körének másnapján láttunk.

Schumi ekkor még nem sejtette, hogy két héttel később más módon is sennai magasságokba fog emelkedni…

Schumachert kezdetben nem szívlelte a Ferrari szurkolótábora. Szívük a miatta távozó Jean Alesiért dobogott, annak ellenére, hogy a francia sosem tette sikeressé szeretett csapatukat. „Jobb ma egy Alesi, mint holnap száz Schumacher” – állt az egyik híressé vált, azóta is sokat emlegetett transzparensen, amit egy Ferrari-fanatikus feszített ki Schumacher érkezése elleni tiltakozásképpen. Egy 1996-os felmérés szerint a tifosi 80%-a örült volna annak, ha a Ferrari megtartja Alesit, miközben Schumachert a többségük túlságosan „németesnek”, ridegnek, távolságtartónak ítélte. Amikor Imolában Schumacher megszerezte a Ferrari első pole-ját a Ferrarival, majd behozta az F310-est a második helyen, valamelyest talán enyhített ezen az ellenálláson. Monacóban viszont az újabb előrelépés helyett két lépés következett hátra.

Így érkezett Barcelonába.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

 

Baleset miatt félbeszakadt a bemelegítés

Amikor 1996. június 2-án reggel felébredt a Forma–1 mezőnye Spanyolországban, szürke égbolt és szakadó eső látványa fogadta őket. Az akkor már nemzeti hősnek számító Michael Schumachert Barcelonáig kísérő 30 ezer német szurkoló egyfelől bosszankodhatott, hogy bőrig ázik aznap, másfelől viszont reménykedhetett.

A vasárnap reggel megtartott bemelegítő edzésen pocsék körülmények fogadták a résztvevőket, a pályán állt a víz. Újraosztották a lapokat, ám a tréning végeredménye ennek ellenére még nem mutatta jelét annak, hogy nagy fordulat következhet az időmérőhöz képest. Az első helyen Damon Hill zárta a gyakorlást, és Schumacher lemaradása nem sokkal volt kisebb, mint száraz pályán.

Igazi következtetéseket viszont nem lehetett levonni a rövid bemelegítésből, mivel a  tréninget idő előtt félbe kellett szakítani egy nagy baleset miatt. Heinz-Harald Frentzen a célegyenesben veszítette el az irányítást Sauberje fölött, amely a pálya széli falnak csapódott, törmelékkel és alkatrészekkel beterítve a pályát.

Nem túl jó ómen a futam szempontjából.

Heinz-Harald Frentzen autója a baleset után (Fotó: XPB)

 

Minek ide biztonsági autó?

Amikor 1996. június 2-ám délután a rajtrácsra készülődött a Forma–1 mezőnye Barcelonában, a vízben úszó pályát látva még senki sem tudta, elrajtol-e egyáltalán a verseny. Rég nem látott viszonyok uralkodtak, emiatt fölmerült, talán érdemesebb lenne biztonsági autó mögött útnak indítani a versenyzőket. Csak nem sokkal a kezdés előtt sikerült elhatározni, álló rajtra kerül sor.

„A pole-ban ültem, végignéztem a hosszú célegyenesen, és úgy tűnt, ez inkább egy végtelen medence” – festett képet a helyzetről Damon Hill önéletrajzi könyvében. „Keményen esett a reggeli bemelegítés óta, és komolyan aggasztottak a körülmények, mert rosszabbak voltak, mint bármikor a hétvégén. Átnéztem Jacques-ra, aki mellettem állt az első sorban, és azon töprengtem, közvetlenül mögöttem Schumacher mire gondolhat most. Arra, hogy így nem versenyezhetünk?”

„Sokáig vita folyt arról, hogy a biztonsági autó mögött kéne rajtolni” – írta az F1 Racing magazinban vezetett 1996-os rovatában Gerhard Berger. „Nekem mindegy volt, és végül nélküle rajtoltunk. Ha valami rosszul sült volna el, azt mondtam volna, hogy hiba volt, de így rendben volt.”

„A döntés előtt Bernie (Ecclestone) megkérdezett, mit találnék helyesnek. Tudtam, hogy mindegy, mi a véleményem, Bernie maga fog dönteni, a saját belátása szerint. Szóval csak annyit mondtam: »A te dolgod, te vagy a főnök!« De azt is hozzátettem: »Ha rossz döntést hozol, természetesen vádolni foglak érte…«”

Hill megállapította: „Mint egy rakás idióta, olyanok voltunk. A verseny iránti vágyunk felülkerekedett a félelmeinken, és visszakapcsoltunk verseny üzemmódba.”

Damon Hill (Fotó: XPB)

 

Milyen jó, hogy elszúrta a rajtot!

Amikor 1996. június 2-án 14 órakor útnak indították a Forma–1 mezőnyét a Spanyol Nagydíjon, a rajtot látva nem tűnt úgy, hogy ez Michael Schumacher napja lehet. A német pocsékul rugaszkodott el, egészen a 9. helyig csúszott vissza, az első kört a hatodik pozícióban fejezte be. „A kuplung úgy viselkedett, mint egy jelzőlámpa: vagy ki, vagy be. Ennek megfelelően a rajtom egy katasztrófa volt. Komolyan tartottam attól, hogy valaki belém rohan hátulról” – mesélte a futam után a német.

„Másodpercek alatt kiderült, hogy ilyen körülmények között versenyezni teljes őrültség” – állapította meg Hill. „Rosszabb volt, mint Brazíliában az év elején. Ezernyi liter víz állt a pályán, csúszott, és vízátfolyások voltak az egyes kanyar előtt.”

Berger: „A pocsolyák annyira mélyek voltak, hogy vízátfolyás keletkezett belőlük. Szó szerint úsztunk rajtuk. Ha ilyenkor történik valami, már csak utas vagy, nem sofőr. A gázra lépsz, és különböző irányokba mehetsz, bármerre. Még egy egyenesben is meg lehet pördülni így, miközben a vízpermet miatt továbbra sem látsz semmit.”

„Egyfelől szeretem, másfelől utálom az ilyen rajtokat” – vallotta be az osztrák. „Utálom, mert a vízfüggönytől teljesen vakon kell mennünk. Bele vagyunk kényszerítve, hogy ilyen helyzetben így is padlógázzal menjünk. Teljes őrület, amikor hirtelen feltűnik előtted valaki – akár végzetes is lehet. Másfelől viszont szeretem az ilyen rajtokat, mert nehezek. A körülmények mindenkit egyenlővé tesznek, és ilyenkor a versenyző képességei számítanak.”

És éppen ez jelentette a reményt az első métereken csúnyán visszaeső Michael Schumacher számára.

Fotó: XPB

 

3-5 másodperccel a mezőny előtt

Amikor 1996. június 2-án a Forma–1 mezőnye teljesítette a barcelonai versenyének első köreit, már látszott, itt valami rendkívüli szemtanúi lehetünk. Schumacher játszi könnyedséggel kapaszkodott vissza. Megelőzte a kicsúszó Eddie Irvine-t, az első 10 körben háromszor is hibázó Damon Hillt, majd jöttek a többiek. Berger megelőzése előtt 2 másodperccel volt gyorsabb az élen haladó Jacques Villeneuve, Jean Alesi kettősnél, majd 3,7-del. A kanadaitól a vezetést a 12. körben vette át, mire újra felértek a célvonalig, már 3 másodperccel vezetett előtte. „Egyszerűen elrepült mellettem” – állapította meg Villeneuve az őt mesterien kifékező ellenfeléről.

A 24. körben megejtett első kiállásakor Schumacher előnye már 40 másodperc volt, vagyis körönként bő 3 másodperccel autózott gyorsabban ellenfeleinél, ami még az üzemanyag-különbségeket figyelembe véve is óriási fölény volt.

Villeneuve egy kiállásos taktikát választott. Első etapja végén, kevés benzinnel 1:52-es köröket teljesített, miközben Schumacher megtankolt Ferrarija 1:47-eseket. A német másodszor a 42. körben állt ki a boxba, másfél perces előny birtokában (Alesivel és Villeneuve-vel szemben). „Még arra is van ideje a Ferrarinak, hogy váltót is cseréljen” – tréfálkozott a BBC legendás kommentátora, Murray Walker az élő közvetítés alatt.

Hogy Schumacher végül nem alázott meg mindenkit a körhátránnyal, az annak volt köszönhető, hogy a futam második felében kénytelen volt visszavenni. A motorja rakoncátlankodott. „A 33. körtől kezdődött. Az volt az érzésem, hogy csak nyolc vagy kilenc henger működik. Gyanítom, elektronikus hiba merült föl, amit talán a sok víz okozhatott. Általában hatosban megyek az egyenesben, most viszont még ötösben sem értem el a maximális fordulatszámhatárt” – mondta a futamot követően Schumacher.

A Ferrari vezető szerelője, Nigel Stepney később tisztázta: „Gyújtási problémák kapcsolták ki az egyik hengert. Aztán ugyan visszatért, de addigra a kipufogó ment tönkre.”

Schumacher számára viszont a csökkent motorerő sem okozott gondot – szüksége sem volt a plusz teljesítményre. Azt ezen a napon nem a Ferrari V10-ese, hanem ő maga szolgáltatta.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

 

Az esős beállítás sem volt mentség a többiek számára

1996. június 2-án Michael Schumacher zseniális teljesítményt nyújtva, lehetetlen körülmények között szerezte meg első ferraris győzelmét Barcelonában. „Ayrton Senna versenyzett így 1993-ban Doningtonban, szintén esőben” – jelentette ki az akkoriban a Ferrari tanácsadójaként tevékenykedő Niki Lauda. „Ezt leszámítva nem láttam még hasonlót. Elfogulatlanul ki lehet jelenteni: Michael sennaian versenyzett!”

Preesze miként Senna pár hete ismételt doningtoni versenye kapcsán, úgy Schumacher esetében is lehet kifogásokat találni. Míg a brazilt a legendás első körös előzgetései során a McLaren kipörgésgátlója is nagyban segítette, Schumachernek Barcelonában az jelentett előnyt, hogy riválisaival – és különösképpen a Williamsszel – szemben igazi esős beállításokkal vágott neki a futamnak.

Gerhard Berger akkor ezt igyekezett is kihangsúlyozni. „Ilyen viszonyok mellett nagy leszorítóerőre van szükség, hogy kiszorítsd a pályáról a vizet, és fontos, hogy az autó hasmagassága ne legyen alacsony, hogy a víz gyorsan el tudjon folyni alatta. Michael Schumacher azért ünnepelt, mert ezzel csodálatosan boldogult. De az is tény, hogy nálunk nagyobb leszorítóerővel ment. Ilyenkor előfordul, hogy valaki négy másodperccel is gyorsabb, mivel az autó annyival jobban fekszik, hogy a pocsolyákon sem úszik úgy fel. És most az idei többi esőfutamhoz, Brazíliához és Kanadához képest is lényegesen jobb volt” – keresett észszerű magyarázatot, az év korábbi esőfutamait fölemlegetve.

A korábbiakhoz képesti különbségre Schumacher nem tudott teljes magyarázatot. „Egy pennyt sem tettem volna a győzelmünkre! Brazíliában pocsék volt az autó vezethetősége, és Monacóban sem volt jó esőben. Ott egy bizonyos személy a falnak is csapta azt…” – utalt önironikusan az első körös hibájára. „Itt eközben száraz pályán nem voltunk versenyképesek, ám az esős bemelegítő edzésen szuperül muzsikált az autó. Ezek után még módosítottunk pár dolgon, és minden tökéletes lett!”

Michael Schumacher üldözi Jacques Villeneuve-öt (Fotó: XPB)

A Williamsnél ezzel szemben távolról sem volt minden tökéletes. Hill könyvében elismerte, ő arra számított, hogy az esős délelőtt után a versenyen csillapodhat az eső, és kialakulhat egy kevésbé vizes ív a pályán, ezért nem módosítottak olyan drasztikusan a beállításaikon. Jacques Villeneuve a futam után megerősítette „A bemelegítő edzés első felét száraz pályás beállításokkal teljesítettük. Nem volt jó.” Aztán változtattak ugyan, de Frentzen délelőtti balesete miatt nem volt módjuk tökéletesíteni a beállításokat.

Hill 10 kör alatt háromszor forgott meg, utolsó hibája a kiesését okozta. „Hogy őszinte legyek, nem bánom, hogy nem kellett folytatnom ilyen körülmények mellett. Nagyon veszélyes volt, semmit sem lehetett látni, és noha azt gondoltam, jók a beállításaim, már az elejétől problémáim voltak. Nem tudtam tartani a lépést a többiekkel” – nyilatkozta a brit a futam után.

 

„Minden idők egyik legnagyobb versenyzése”

Amikor 1996. június 2-án a Forma–1 mezőnye szárítkozni ment az esős délutánt követően, Michael Schumachernek nem volt miért szárítkoznia. Korábban is mutatott már rendkívülit esős viszonyok mellett, ám a mostani produkciója tényleg kikezdhetetlen volt. Esős beállítás ide vagy oda, akkora fölényben volt, hogy kétségbe sem lehetett vonni, kinek az érdeme ez a máig emlékezetes siker. „Amit bemutatott, az hihetetlen volt!” – mondta az akkor még a Ferrari történetének legjobb versenyzőjének számító Lauda. „Tény, hogy esőre volt beállítva az autója, de tudható, mennyire nehezen vezethető a Ferrari. És ahogyan az elszúrt rajt után visszakapaszkodott, miközben gyakorlatilag semmit sem lehetett látni, és ahogyan mindenkit körbeautózott, az egyszerűen őrületes volt.”

„Az nem semmi, amikor valaki már óriási előny birtokában is az egész versenyen a határon autózik, és minden veszély ellenére is láthatóan élvezi ezt, miközben nem is lenne szüksége ennyire hajtani. Schumacher Barcelonában egy másik csillagról érkező versenyzőnek tűnt.”

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Schumacher előtt az ellenfelek is kalapot emeltek. A rivális Renault motorfőnöke, Bernard Dudot szerint semmilyen kifogás nem kisebbíthette a német érdemeit. Amikor Hill a futam után motorprobléákat emlegetett, megjegyezte: „Nekünk ma semmiféle motorgondunk nem volt, Schumacher egyszerűen briliáns volt, és senki sem tudta tartani vele a lépést.”

James Robinson, a Williams főmérnöke is így látta „Nem hiszem, hogy a Ferrari ma annyira jó volt. Néha úgy tűnt, mintha jégen ment volna. De az a fickó, aki benne ült, rendkívüli volt! Igazán lenyűgöző előadást mutatott be.”

Ahogy Damon Hill a könyvében fogalmazott: „Michael minden idők egyik legnagyobb versenyzését mutatta be, miközben mindenki bolondnak tűnt mellette a szakadó esőben.”

 

Lauda jóslata

Schumacher a sikere után abból is ízelítőt adott, mi tette őt később a Ferrari vezérévé. A győzelmét a keményen dolgozó, de valójában az elvártnál gyengébb autót biztosító csapatának ajánlotta, s biztatta őket. „Nem hittem volna, hogy ma nyerni fogok! Nagyszerű nap ez, kiérdemeltük ezt a sikert, mert olyan sokat dolgoztunk érte együtt. A verseny közepén volt egy problémám, a motornak egy-két hengere kihagyott. Ettől eltekintve az autó remek volt az esőben. Ez megerősíti, hogy nagyon keményen kell dolgoznunk, meg kell találnunk az autó hibáit. Sok munka vár ránk, de most nagy öröm ez a győzelem, amit az egész csapatnak ajánlok.”

A nemzetközi lapok győzelme után varázslónak nevezték a címvédőt, mások azt kérdezték, ember vagy gép-e, míg a német sajtó ekkor aggatta rá a „Regenmeister” (Esőbajnok) becenevet. Később még számos alkalommal bizonyította, hogy rászolgál.

Michael Schumacher és Jean Todt (Fotó: XPB)
Az 1996-os Spanyol Nagydíj ismétlésében a figyelmesebbek kiszúrhattak egy ismerős arcot a Ferrarinál. Maurizio Arrivabene, későbbi csapatfőnök ekkoriban a Marlboro főnökeként volt jelen a paddockban – Barcelonában éppen ők voltak a nagydíj főtámogatói. Az olasz 2016-ban a futam 20 éves évfordulója kapcsán idézte fel emlékeit Schumacher első ferraris győzelméről. „Én is ott voltam ezen a napon, és arra is jól emlékszem, ahogyan Michael átölelt a futam után, majd ahogyan a győzelmi trófeából ittunk. Azt hiszem, vörösbor volt, vagy valami hasonló. Bár olasz vagyok, nem iszom bort, szóval furcsa volt számomra, de mindenképpen szép” – mondta. Ez a verseny azonban nemcsak benne hagyott mély nyomokat. A Red Bull-főnök, Christian Horner így emlékezett: „Én a tévében néztem a futamot. A Williamsnek szurkoltam akkoriban. David Coulthard és Damon Hill is elszúrta, miközben Michael ezen a napon kiváló munkát végzett az esőben. Egészen őrült körülmények között. Ezek a viszonyok egyenlővé tették az autóját, amely amúgy messze volt a Williams szintjétől.”

Lauda már az első sikert követően megjósolta, Schumacher az egekbe emelkedhet, ha sikeresen teljesíti a vállalt Ferrari-kihívást. „Amikor Willi Weberrel 1995-ben Brazíliában egy esetleges átszerződésről beszéltem, még nem érezte úgy, hogy a Ferrari kellően jó lenne ehhez. Aztán azt mondtam, amikor egy versenyző háromszor egymás után lesz világbajnok ugyanazzal a csapattal, ennek jelentősége lecsökken ahhoz képest, mint amikor valaki két különböző csapattal éri el ugyanezt. Tudniillik ilyenkor bizonyítja csak, hogy mennyire jó valójában.”

„Vannak versenyzők, mint most Damon Hill, akik úgy vélik, már eleve a legjobb autóban ülnek, és ez elég nekik. Ezzel viszont gyakran önmagukat értékelik le jogtalanul, a saját értéküket becsülik alá. És ha Schumacher valóban világbajnok lesz a Ferrarival, minden idők legnagyobbjává válik. Ezzel véglegesen bizonyítaná, hogy mire képes valójában” – ecsetelte.

Amikor 1996. június 2-án Michael Schumacher pezsgővel áztatta el Jean Todt csapatfőnököt a barcelonai dobogó tetején, egy páratlan korszak vette kezdetét: a Ferrari ebben a pillanatban fordította autójának orrát a későbbi dominancia irányába.

Akkori csapattársa, Eddie Irvine egy pár éve adott interjúban rámutatott, a Schumacher-korszak talán a kimagaslóan erős autókkal elért sikerekről szólt, valójában ennél jóval több állt mögötte.

„Michael egy kivételes tehetség volt. A képességeinek köszönhetően tartott egyben mindent. Amikor ő ült az autóban, mindenki tudta, hogy a versenyző nem lehet probléma. Talán ma is így van másokkal, de Michael idejében még inkább jellemző volt ez. És ez arra ösztönzi az embereket, hogy a megfelelő minőséget nyújtsák.”

„Todt tudta, hogy Michaelre van szüksége. Akkoriban Michael minden versenyzőnél többet ért. A tehetsége egyszerűen hihetetlen volt! Az autókat még nem volt annyira egyszerű vezetni, ezért a képességeivel hozta ki belőlük a jobb időt. Ő volt a szikra, aki minden részletet összehozott, amire a Ferrarinak szüksége volt ahhoz, hogy domináns korszakot teremtsen.”

E domináns korszak valódi kezdetére aztán még bő négy évet várni kellett. Annak valódi rajtját viszont ez az esős, őrült barcelonai verseny jelentette 1996. június 2-án.

A múltidéző hétvégénk cikkei:

Milyen volt a Forma–1 1996-ban?

Hogyan került Schumacher a Ferrarihoz? (Kik győzték meg, és milyen lehetőségei voltak?)

Schumacher belép, és átformálja a Ferrarit (Így indított be láncreakciót Schumacher érkezése Maranellóban)

A „Piros uborka”, amiből Schumacher győztest csinált (Az 1996-os Ferrari F310-es hibái, a V12-es korszak búcsúja)

Öt körön múlt, hogy megnyerje élete első F1-es versenyét (Jacques Villeneuve majdnem történelmi debütálása)

Összeomló címvédő: Schumacher után a sötétség (A Benetton széthullásának története)

Képgaléria:

 

Array
(
    [replacement] => 
		
		

    [shortcode] => 
		
		

    [title] => 
    [image] => //cdn.cms.mtv.hu/wp-content/uploads/sites/10/2020/05/XPB_1026479_1200px1.jpg
    [alignment] => aligncenter
)
Borítókép: Michael Schumacher (Fotó: XPB)

További tartalmak