„Az utóbbi hetekben a világ megváltozott. Nemcsak gazdasági szempontból, de technikai és sportszempontból is. Kihívások és akadályok előtt állunk. Leraktuk a jövőnk alapjait, és szeretnénk egy konkrét perspektívát. Megbeszéltük ezt Sebastiannal, és kiderült, hogy eltérnek a rövid és hosszú távú céljaink.”
Mattia Binotto a fenti magyarázatot adta a Ferrari Sebastian Vettellel való év végi szakítására. Elsőre talán semmitmondó vagy mellébeszélő válasznak tűnhet. Két fél nem értett egyet, ezért elválnak az útjaik – ezt magunk is kitaláltuk. Ám elnézve a közelmúlt eseményeit, ebben a magyarázatban talán több lehet annál, mint elsőre tűnik.
Miért távozik Vettel a Ferraritól? E kérdésre legtöbben azt vágnák rá, hogy Charles Leclerc miatt. Az egyik olvasat szerint a monacói érkezésével kényelmetlenné tette Vettel addigi otthonát. Kérdés nélkül költözött be, kilakoltatni nem lehet, de vele együtt élni sem, így hát inkább Vettel megy. A másik verzió szerint a válás nem Vettel döntése volt, hanem a Ferrarié. A Race című lap szakírói úgy tudják, az istálló eleve nem is akarta meghosszabbítani a szerződésüket, és már a télen Carlos Sainz megszerzésén fáradozott. Szerintük emögött részben ugyancsak Vettel és Leclerc problémás viszonya állhat.
Akármelyik verzió is az igaz, a szakítás mindkettő szempontjából egyértelműnek tűnő következmény. E kapcsolat megszakadásának azonban van, lehet egy Leclerc-től vagy Vettel teljesítményétől független oka is, amely a Ferrari stratégiaváltását sejteti a háttérben. Erre Binotto fenti nyilatkozata irányítja rá a figyelmet.
Mattia Binotto (Fotó: XPB)
Vettelnek nincs ideje, ám a Ferrarinak az kell
De mit jelentenek a rövid és hosszú távú célok, és mi lehetett még a különbség Vettel és a Ferrari között e téren? A felek korábbi megnyilvánulásaira visszatekintve fellelhetünk egy ellentmondást, ami utólag, az elmúlt hónapok ferraris eseményei kapcsán tűnik csak igazán érdekesnek.
Mattia Binottót az előző év végén a Ferrari hagyományos karácsony előtti sajtóbeszélgetése alkalmával arról kérdezték, a csalódást keltő 2019-es szezon után mikor számíthatunk csapatától arra, hogy megteszi az utolsó lépést, és a mezőny élére áll. A svájci mérnök válasza némiképp furcsán hatott, tudniillik ahelyett, hogy a gyors javítást és a 2020-as bizonyítást emlegette volna, azt kezdte el pedzegetni, hogy talán az új szezonban sem várhatunk tőlük nagy ugrást, javulásukhoz több időre van szükség.
„Ahhoz, hogy nyerő korszakot indíts és stabilan a Mercedes előtt légy, több évre van szükséged. Persze tény, hogy a Ferrarinak erkölcsi kötelessége minden évben megpróbálni. Szóval a célunk az, hogy jól indítsuk 2020-at, és nem másodikak akarunk lenni. Ugyanakkor a dominanciához a csapatnak érnie kell, rendelkeznie kell a szükséges háttérrel és gyakorlattal, és be kell ismerni, hogy az ilyesmi nem megy egyik napról a másikra” – mondta a csapatvezető.
Binotto már 2019-ben sem győzte hangsúlyozni, hogy egy új csapatépítési folyamatba kezdtek, ismét átszervezések történtek a gyárukban, és hogy ők egy fiatal csapat, amelynek még sok hibát kell elkövetnie ahhoz, hogy nyerő gárdává csiszolódjon. Év végi nyilatkozata azt sugallta, hogy szerinte e folyamat 2020-ban nem zárulhat még le.
Ezek után januárban Charles Leclerc tett egy hasonló nyilatkozatot, amikor a bajnoki címről kérdezték. „Remélem, hogy 2020-ban megszerezhetem a bajnoki címet, de szívesen kivárom 2021-et is, ha csak akkor leszek az” – fogalmazott, jelezve, neki van ideje.
Charles Leclerc, Mattia Binotto és Sebastian Vettel (Fotó: Ferrari)Sebastian Vettel ezzel szemben ilyen tekintetben nem illik a képbe. A német 2015-ben érkezett a csapathoz, ám végső céljához az ötödik szezonjában sem került közelebb, miközben a Ferrari már vagy harmadszor kezdett újabb átszervezésekbe ez idő alatt. A hamarosan 33 éves bajnoktól jogos elvárás, hogy mihamarabb győzelemre akarja vezetni a Scuderiát. És hogy nincs már ideje újabb több éves építkezési ciklusokba kezdeni, arra tett is utalást a Leclerc-ével ellentétes nyilatkozataiban, melyekben arról beszélt, mielőbb javítani akarják a 2019-es hibákat, és le akarják győzni a Mercedest.
Ezen a ponton válnának el a Ferrari és Vettel Binotto által említett „rövid és hosszú távú céljai”? Az elmúlt hónapok történései ezt sugallják.
A motorbalhé új helyzetet teremtett
A Ferrari a tavalyi nyári szünetet követő feltámadás után a szezon végére igencsak kieresztett. Miközben ellenfeleik szerint nyilvánvaló volt, hogy a motortrükkjük lefülelése és az FIA vonatkozó szigorításai miatt történt a visszaesésük, az istálló akkor még állította, új irányt vettek aerodinamikai szempontból, már a 2020-as koncepció felé mozdulva el, mely a kis légellenállás helyett a nagy leszorítóerőre törekszik. Állításukat mindaddig még el is lehetett hinni, amíg nem következtek a 2020-as előszezoni tesztek. Azokon kiderült, hogy a Ferrari új autója továbbra sem elég ütőképes, hogy bár javult a kanyarteljesítménye, nem annyival, hogy az egyenesekben történt visszaesésükkel együtt nagy előrelépést hozzon számukra.
Aztán a tesztek végén az is kiderült, hogy a tél folyamán az FIA vizsgálatot folytatott a tavalyi erőforrásukon, és megállapította, hogy az nem felel meg a szabályoknak, jóllehet bizonyítani ezt minden kétséget kizáróan nem sikerült neki. Innentől már kevéssé tűnt hitelesnek a Binotto által folyton emlegetett aerodinamikai irányváltás magyarázata a Ferrari visszaesésére. Nyilvánvalóvá vált, hogy az istálló korábbi erős teljesítményét a vitatható motortrükkje alapozta meg, és annak elvesztése felszínre hozta a csapat mélyebben gyökeredző hiányosságait, melyek a csodafegyver nélkül gátat szabnak annak, hogy a Mercedes szintjére lépjenek.
Amikor Binotto tavaly decemberben az évekig tartó építkezésről beszélt, már tudta, hogy fő ütőkártyájukat elveszítették, és a hosszabb úton lesznek kénytelenek fölzárkózni. Ugyanazon karácsonyi rendezvényen vetítette előre azt is, hogy 2020-ra újratervezik az erőforrásukat. Akkor kissé meglepőnek hatott e bejelentése annak tudatában, hogy az azt megelőző másfél évben csapatáé volt az egyértelműen legerősebb motor. Magyarázattal végül az FIA vizsgálatának kitudódása szolgált: a Ferrari nem a teljesítmény javítása céljából döntött a motor átalakítása mellett, hanem kényszerből, mert az FIA arra kötelezte, hogy tegye kétséget kizáróan szabályossá azt.
Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)Ezt meg is tették, az eredményt pedig a téli teszteken láthattuk: a csapat veszített múlt nyári versenyképességéből, és még ők is bevallották, hogy legnagyobb gyengeségüket az egyenesbeli tempó jelenti, motorjukkal pedig nemhogy előreléptek, még azt a teljesítményt sem hozza, amit a tavalyi.
Ezek után a Ferrari alighanem belátta, a Mercedes legyőzéséhez több időre van szüksége, mint szeretné. A fejlődésüket a motor vitatható továbbfejlesztésével próbálták felgyorsítani, ez 2018-ban és 2019-ben sem hozott sikert, majd miután kitudódott a turpisság, most kénytelenek visszatérni a hagyományos fejlesztési útra, melyet nehezebb végigjárni, és tovább is tart. Most már nem úszhatják meg, hogy az autójukat, az aerodinamikájukat is a Mercedes és a Red Bull szintjére hozzák, miközben a motor terén kiesett teljesítményt is vissza kell valahogy nyerniük. Innen nézve érthető, ha Leclerc és Binotto már inkább a távolabbi jövőbe irányította tekintetét.
Vettel a stratégiaváltás vezéráldozata?
Bár ez csak feltételezés, nem kizárt, hogy a Ferrari a fentiek miatt eleve csak átmeneti évként tekintett a 2020-asra, és inkább már a nagy szabályreformok esélyét próbálta megragadni. Erre utaló jel több is van. A télen híre ment, hogy új szélcsatornájuk nem készül el időre, legkorábban csak tavasszal adhatják át, így azt az idei autó fejlesztésére már csak korlátozott mértékben használhatják, miközben a 2021-es gépüket abban kezdhetik fejleszteni. Márciusban Binotto pedig már azt is elismerte, hogy amennyiben nem tudnak nagy előrelépést tenni a 2020-as csomagjukkal a szezon első felében, megfontolják, hogy helyette inkább a 2021-es új gépükre helyezik a hangsúlyt. „Még nagyon az elején járunk az évnek, és nem áldozhatjuk föl az egész szezonunkat, ahogy van. Szóval a szezon elején mindenképpen megyünk előre a 2020-as autóval, amennyire csak lehet. Pár verseny után meg fogjuk vizsgálni a helyzetet, és ha úgy érezzük, hogy még mindig túl nagy a különbség, akkor át fogjuk gondolni, mit tehetünk” – bocsátotta előre március legelején.
Ezzel nem mellesleg azt lebegtette be, hogy Vettel szerződés szerint utolsó évét áldoznák fel egy olyan jövőért, amiben – akkori állás szerint – Vettel részvétele nem is tűnt biztosnak…
Tudható, azóta komoly változás történt minden fronton. A szezon el sem rajtolhatott a világjárvány miatt, a csapatok pedig a gazdasági nehézségek miatt megállapodtak, hogy a 2021-es új szabályok életbe lépését 2022-re tolják, miközben a következő évet az idei autókkal teljesítik, melyeket csak korlátozott mértékben lehet fejleszteni. A Ferrari a hírek szerint próbált akadékoskodni e döntések meghozatalakor, mivel érezte, nem túl kedvező számára, ha egy helyett mindjárt két szezont kell teljesítenie a mostani, nem elég ütőképes csomagjával. Binotto ennek kapcsán utóbb úgy állította be beleegyezésüket, hogy áldozatot hoztak a sportágért, elfogadva, hogy annak érdeke most ütközik a sajátjukkal.
Sebastian Vettel és Riccardo Adami (Fotó: Ferrari)S hogy mi köze mindennek Vettelhez és a héten bejelentett 2021-es versenyzőcseréhez? Binotto a közleményükben és a későbbi nyilatkozatában is említést tett arról, hogy a Ferrari most egy új ciklusba kezd. Ez nyilvánvaló, ha csak azt vesszük, hogy lezárják a Vettel-fejezetet, és egy újat nyitnak Leclerc-rel és Sainzcal. Ám új ciklus alatt érthette azt is, hogy a Ferrari a nem várt nehézségek után átütemezi csapatépítő és fölzárkózási folyamatát, és módosítja céljait, prioritásait. Például azzal, hogy az előttünk álló másfél évben a hiányosságainak pótlására helyezi a hangsúlyt, megpróbálja helyrerakni a motorját, az aerodinamikáját, a sok hibát elkövető csapatát, és már nem hajszolja mindenáron a mielőbbi bajnoki sikert, inkább arra összpontosít, hogy a lehető legjobban felkészüljön az esélyt kínáló 2022-es megújulásra, a költségvetési plafon 2021-es bevezetésére. No meg a jövőre, amely náluk már nem Vettelé, hanem Leclerc-é.
Amikor azt mondja, a világ gazdasági, technikai és sportszempontból is megváltozott az utóbbi hónapokban, a felsorolt szempontokra gondolhat. Arra, hogy csapatuk a motor kényszerű módosítása miatt új helyzetben találta magát, hogy késik a sportági megújulás, hogy érkezik és az eredetinél alacsonyabb lesz a költségvetési plafon.
Schumacher és Alonso helyzetében
És itt kanyarodhatunk vissza a Binotto által a szakításuk okaként említett eltérésekre a rövid és hosszú távú célokban. Vettel hasonló helyzetbe került a Ferrarinál, mint korábban Fernando Alonso a McLarennél a Honda gyenge teljesítménye miatt, vagy Michael Schumacher a Mercedesnél az igazgatóság kezdeti fukarkodása miatt. Elkötelezte magát egy projekt mellett, amit sikerre próbált vinni, menet közben viszont jött a nem várt felismerés: rosszul kezdtek neki a munkának, vissza kellett kanyarodniuk, módosítaniuk az eredeti terveken, módszert váltani. Az idő közben telt, s így a versenyző és a csapat ritmusa már nem fedte egymásét. Előbbinek fogytán az ideje, utóbbinak viszont még több időre van szüksége, mint eredetileg gondolta.
A következmény mindhárom esetben ugyanaz lett: a csapat a megújulás mellett döntött, a régi versenyzőnek távoznia kellett. Schumachert Lewis Hamilton és a Mercedes új vezetősége váltotta, miközben figyelmüket már akkoriban is a 2014-es hibridkorszak megújulása kötötte le. Fernando Alonso helyét a fiatalok vették át, a McLaren műszaki személyzete is kicserélődött, és az azonnali győzelmi kényszer kiiktatásával belátták, hogy csak több év múlva lehet esélyük visszatérni az élmezőnybe, s ennek megfelelően alakították tervüket.
Sebastian Vettel (Fotó: XPB)A Ferrari presztízse és a magas elvárások miatt nyilván nem adhat fel szezonokat, és nincs is annyira rossz helyzetben a versenyképesség szempontjából, mint a Mercedes vagy a McLaren volt. Versenyzőpolitikájuk mégis azt sugallja, nekik már nem az azonnali sikert váró Vettelre van szükségük, hanem két olyan fiatalra, aki kellően türelmes velük, és akiket menet közben nem csak és kizárólag a bajnoki címmel lehet kielégíteni, hanem pár győzelemmel, fokozatosan gyarapodó sikerekkel is, még ha azokat bajnoki vereség is követi végül. A kudarcok miatti pesszimizmus helyett az apró előrelépések miatti öröm optimizmusára vágynak, amit csak a még nem világbajnok fiataloktól kaphatnak meg. A csapat válláról így vehető le némi nyomás, így nyerhetnek maguknak több időt.
Eltérő rövid és hosszú távú célok, más prioritások, egy új ciklus kezdete. Lehet, hogy a Ferrarinál végbemenő őrségváltás annak példája, hogyan terel a nyugdíj felé egy fiatal csillag letaglózó teljesítménnyel egy utóbbi időben megkopottnak ható, sok hibát vétő korábbi nagy bajnokot, s rabolja el tőle a csapat figyelmét, szeretetét, bizalmát. De e folyamat egyben a Ferrari rövid és hosszú távú stratégiaváltásáról is árulkodik, és arról is képet fest, mire számíthatunk a vörösöktől a következő 1-3 évben, és mihez lesz érdemes mérnünk a jelenben nyújtott teljesítményét. Mindenekelőtt erről szólhat az új ciklus kezdete, nem pusztán versenyzőkről és versenyzőstratégiáról.