×

Amikor Bianchi csodát tett Monacóban

Vasárnap az M4 Sporton újraélhettük egy kis csapat monacói nagy napját, melyen francia versenyzőjük nem várt meglepetéssikert ért el reménytelen helyzetből. Napra pontosan hat évvel ezelőtt hasonló csodának lehettünk szemtanúi a hercegségben. Jules Bianchi ugyan nem nyert, de tette felért egy győzelemmel!

Motor Racing - Formula One World Championship - Monaco Grand Prix - Sunday - Monte Carlo, Monaco Jules Bianchi Adrej Csaglakovval, a Marussia tulajdonosával (Fotó: Batchelor / XPB Images)
Monacói Nagydíj, 2014. május 25-e. A Mercedes újabb kettős győzelmet arat, Nico Rosberg zsinórban másodszor nyer hazai versenyén, miközben Lewis Hamilton dühösen vádaskodik a sajtónak, mondván, csapattársa a szombati időmérőn szándékosan csúszott ki, hogy előcsalja a sárga zászlót, és megfossza őt a pole pozíció megkaparintásának lehetőségétől. Miközben kettejük párharca ekkor kezdett csak feszültté válni, a monacói boxutca másik végében önfeledt ünneplés zajlik. A Marussia csapatának ugyan nem jutott trófea sem, mégis pezsgőt bontanak, mert győzelmet ünnepelnek. Jules Bianchi két pontot szerzett a top 10-es eredményt 2010-es bemutatkozása óta hiába hajtó kis csapatnak.

Miként honfitársa, Olivier Panis 1996-ban, úgy ő is lehetetlen helyzetből tornázta előre magát a versenyen. A pályán ő is 13 pozíciót javított rajthelyezéséhez képest, és bár ez neki nem hozott győzelmet, tette így is bír akkora sporttörténeti jelentőséggel, mint a Ligier-csapat utolsó elsősége.

Hogy mi lehetett volna az egy évvel később a 2014-es szuzukai balesetének következtében elhunyt Jules Bianchiból, arról csak elmélkedhetünk és találgathatunk. Az a 2014. május 25-ei Monacói Nagydíj mindenesetre egy stabil támpontot ad, melyre támaszkodva állíthatjuk, nagy jövő várt volna rá az F1-ben.

 

Balszerencse és három büntetés

A monacói tündérmese a Spanyol Nagydíjat követő teszten kezdett íródni, amelyen a Marussia másik versenyzője, Max Chilton egy kimondottan Monacóra szánt csomagot és beállítást próbált ki a Q2-be jutásról is csak álmodó istállóval, és ígéretes eredményt kapott. Érezték, a hercegségben talán jobbak lehetnek a megszokottnál. Ám az még csak eszükbe sem jutott, hogy ez pontszerzéshez vezethet. Az eredményeik a szabadedzéseken is biztatóak voltak, és Bianchival a volán mögött képesnek érezték magukat az időmérős továbbjutásra.

Aztán kezdődött az erőpróbák sora, egymást követték a balszerencsés mozzanatok és akadályok. Bianchit a leggyorsabb időmérős körén sárga zászló hátráltatott, ami miatt nem tudott javítani. Aztán váltót kellett cserélniük az autójában, amivel a 19. helyett csak a 21. rajtkocka jutott neki. Monacóban ez a két pozíció is sokat számít.



„Némi frusztrációt éreztem, különösen azért, mert Monacóban annyira fontos az időmérő, és előtte nagyon keményen dolgoztunk, sikeres volt a tesztünk, és bár nem volt elég adatunk (csütörtök délelőtt Chilton csak 3 kört futott – a szerk.), de megoldottuk a problémákat, és javítottunk a beállításokon. Jules remek munkát végzett, közelebb voltunk… De emiatt csak még nehezebb volt, hogy Jules-nek az utolsó helyről kellett indulnia” – emlékezett vissza egy évvel később Greame Lowdon a Marussia sportigazgatója.

Vasárnap aztán jöttek az újabb csapások. Pastor Maldonado a rajtrácson ragadt, és miután letolták onnan, mögötte kavarodást okozott, kinek hová kell felállnia. Bianchi a többieket követte, és Max Chilton valamint Esteban Gutiérrez társaságában a nem megfelelő kockában parkolta le autóját. 5 másodperces büntetést kapott, amit a kerékcseréje alkalmával le is töltött. Aztán máris jött az újabb büntetés: mivel cseréjével párhuzamosan pályára hajtott a biztonsági autó, a büntetését nem tölthette volna le ekkor, így újabb 5 másodperccel "jutalmazták".

Ezt már csak utólag adták hozzá az idejéhez, ám a büntetésnek lett jelentősége.

 

Ízelítő az elismerésből, ami rá várt volna

Bianchi szépen zárkózott föl, mesterien terelgette nehezen vezethető autóját Monaco utcáin. „Igazi hullámvasút volt. Monacóban az első kör rendkívül fontos, hiszen nagyon nehéz előzni. Jules a 16. helyen fejezte be az első kört, a 21.-ről rajtolva, és mi egyből izgatottá váltunk. Pár autó hamar kiesett, Vettel volt az egyik, aztán 15., majd 14. lett. Utána Räikkönennek is problémája volt, és mi mögé kerültünk a 13. helyre. Igen, többen kiestek előlünk, de sokszor éppen amiatt esnek ki, mert koccannak valahol. Ezen a pályán rendkívül nehéz vezetni ezeket az autókat, ráadásul nekünk ott volt a fejünkben, hogy valamikor büntetést kapunk a rossz helyről indulás miatt. Ez csak tovább növelte a kihívást. De Jules egy igazi versenyző, kiváló pilóta, és ösztönösen tudta, mi történt, mi kell majd a versenyen.”

„Jules akkor jött kerékcserére, amikor a biztonsági autó bement a pályára, de ilyenkor nem lehet letölteni a büntetést. Hirtelen egy szürke területre tévedtünk, a csapat pedig döntött, és a biztonsági autó alatt töltöttük le a büntetést. Aztán kaptuk az információt, hogy újabb öt másodpercet fogunk kapni emiatt” – mondta balszerencséjükről Lowdon.



Bianchit viszont nem dühítette a helyzet, és nem remegett meg a lehetőség kapujában sem. Kobajasi Kamui ellen egy bátor és látványos előzést mutatott be, „Ha a győzelemért folyt volna ez a csata, egy klasszikus monacói pillanatként emlékeznénk rá. Számomra viszont az is lett. Ezzel került Jules a 13. helyre” – mondta Lowdon, akinek versenyzőjét ezek után aztán megsegítette Fortuna.

Bianchi további kiesések miatt a 10. helyen találta magát, és csapata azon kezdett bosszankodni, hogy az 5 másodperces büntetés elveszi a pályán kivívott pontszerző pozíciójukat. „Grosjean üldözött minket. Borzalmas érzés volt, hogy annyira közel voltunk, de a köridőiből láttuk, hogy öt másodpercen belülre fog kerülni. Lehangoló volt. Valamiért aztán le kellett mennem a garázsba. Amikor mentem vissza az emeletre, hihetetlen üdvrivalgást hallottam. Mindenütt! Gyorsan visszafutottam a helyemre, és láttam, hogy Kimi összeütközött Magnussennel a hajtűben. Jules ezzel a 8. helyre került, és ekkor már tudtuk, hogy ha Grosjean utol is ér minket, legrosszabb esetben is a legjobb tízben lehetünk, azaz pontot szerezhetünk.”

Bianchi végül a 8. helyen ért célba, de büntetése miatt a 9. helyre sorolták. Két pont volt érte a jutalom, a Marussia első két pontja! Versenyzője először ízlelhette meg az F1-es siker ízét, és sikerült magára irányítania a legnagyobbak figyelmét is, akik sorra gratuláltak neki. Akkor még azt gondoltuk az ünneplés képeit szemlélve, ez egyfajta ízelítő a Bianchira váró jövőből.

„Ez nagyon fontos volt Jules számára, mert így megkapta a neki járó elismerést, a csapatnak pedig mert annyira keményen dolgozott érte. Fantasztikus volt! Amikor pedig áthaladt a célvonalon… egyszerűen nagyszerű volt. Ilyenkor pár másodpercig érzelmes vagy, aztán azon kezdesz agyalni, mi mehet még félre. De nagyszerű érzés volt. Rendkívül sok ember jött gratulálni nekünk más csapatoktól is, ami remek érzés, hiszen a szurkolók rajongásához már hozzászoktál, de az ellenfelek őszinte tiszteletét érezni még ragyogóbb volt” – mondta  a korábbi sportigazgató.

 

Csapata túlélte, neki csak ez a siker jutott

Ragyogó volt Bianchi is. A rendkívüli eredmény év végén több mint 40 millió eurós támogatást ért a Marussiának. Pontszerzők lettek, így megnyílhatott előttük az addig tabunak számító pénzcsap, és a kapott összegnek köszönhetően még további két szezonig húzták az F1-ben. Bianchi tartotta őket életben. Másfél évvel élték túl versenyzőjüket.

A Marussia öröme a 2014-es Monacói Nagydíjon (Fotó: Batchelor / XPB Images)



Azóta aztán ők is eltűntek az F1-ből, sok mással együtt, amik közül néhány dologra talán már nem is emlékszünk. Az eltelt hat év során sok minden megváltozott, sok mindent elhomályosított az idő. Jules Bianchival viszont megállt. Megőrizte örökké fiatal, nagyreményű srácnak, aki 2014-ben csodát tett Monacóban.

Visszagondolunk arra a délutánra, és elmélázunk azon, mi minden történhetett volna vele ez alatt a hat év alatt, ha száguldhatott volna tovább az idő sodrásában.

Biztosra vesszük, hogy nem ezt a 9. helyet emlegetnénk az egyetlen győzelmeként.